t@nc

Nagy Barnabás (nagyb@lihunnt1.light.ge.com)


Nagy Barnabas vagyok, annak a Nagy Adamnak az ikertestvere aki mar irt egy bemutatkozo levelet talan egy honappal ezelott. (Roviden en vagyok "az Ikrek" masik fele.) Nem szeretnek ismetlesekbe bocsatkozni, hisz nagyon sok kozos dolog van, amit Adammal egyutt csinaltunk, de azert szeretnem el mondani sajat tancos multamat egy-ket olyan reszletet kiemelve, ami szamomra fontos volt. Minden a kozepiskolabon kezdodott, es akkor meg nem rock and rollnak hivtak a dolgot, hanem neptancnak. A neptanc volt az elso olyan pont az eletemben amikor ereztem a ritmus, a paros tanc, es fokent a csapatmunka felejthetetlen elmenyeit; es a Vadrozsakban eltoltott negy ev utan meg nagyobb nyitottsaggal rendelkeztem minden mas tanc irant. Eljott 1989, es bemutattak a "Dirty Dancing"-et. Addigi neptancokra beallitott agyam mintha 360 fokkal korbecsavartak volna: a film utan semmi mas nem szamitott, mindenaron meg akartam tanulni a rocky alaplepest. Mivel epp katona voltam, ezert neha a korletben egy walkman kis hangszoroit felturbozva jartam az egy-ket-ha-negy-ot-hat-ot az emeletes agy rudjaiba kapszkodva. Siralmas latvany lehetett, de ugy luktetett a labam, hogy nem birtam leallni. Amint leszereltem, belekezdtem a "hitteritesbe". Azon a nyaron Zamardiban az egesz Okisz udulo bevadult a rocky ritmusara, mert Adamal egyutt a helybeli tinilanyok erdeklodeset felkeltettuk es egy kis tanctanfolyamot rendeztunk s a vegen a kornyekbeli diszkok meghoditasaig mereszkedtunk. Isteni erzes volt ket het elteltevel learatni a baberokat a helyi palacsintazok tancparkettjen. Az egyetem elkezdesevel ujabb fejezet nyilt a Rocky Albumomban: A Rongylab Party. Semmi sem vonzott jobban ot even keresztul, mint a Schonherz Kolesz elso emelete. Keddenkent a felcsendulo rock and roll ritmusa duborgott, porgo szoknyak, mosolygo arcok, sok barat, es sok tancos akiktol rengeteget lehetett tanulni. Nem rettentett vissza soha a szerda reggeli Villanytan kis ZH. Aztan jottek ujabb helyek - Balzac utca, Kinizsi Klub, Raday es egyre tobb este lehetett tancos kikapcsolodast talalni, het kozben es het vegen is. Ket sikeres magyar egyuttes is feltunk a szinen: a Cadillac, es a Brillantin. (Az utobbi azota sajnos *nagyon* atalakult, de akkor meg a Mester vezette a csapatot es nagyon tudtak a fiuk jatszani). Azok az egyetemi evek mar sosem jonnek vissza! (Ugyhogy egyetemistak bulizzatok ameddig lehet!) Ujabb fejezetet jelentett az evkonyvben, mikor Sipos Tamas (szeretett Sipink), beinditotta Pest masik legszuperebb rock and roll helyet (a nagy konkurrenciat) a Buddy Holly Klubot. Kezdetben nem akartam Rongylabrol atszokni, de Sipi zeneje nagyon vendegmarasztalo volt. Mennyi pentek este (es szombat reggel), hany valto polo, es hany ora tomeny tanc, meg sem lehet szamolni! Otodik evben mikor mar olyan pontra jutottam, hogy nem igazan tudtam uj dolgokat tanulni Ronygylabon es a Buddy Hollyban valaki (talan Vandor Laci) meginvitalt egy kis tanfolyamra, ahol "boogie-woogiet" oktattak. Mivel, mint mondtam minden erdekelt, kivancsi voltam mit lehet itt tanulni. Hat gyorsan kiderult, hogy a kezdetben nekem nagyon darabosan meno boogie alaplepes mellett itt nem csak figurakat tanitanak, hanem azt, hogy hogyan tancoljunk ZENERE!! A tanctanar neve, bar mindenki szamara ismert: Komlosy Peter (azaz KoPe). Igen O, akire most olyan sokat fujnak, es akirol azota nekem is sokat valtozott a velemenyem, O volt az aki engem zenere tanitott tancolni. Nem magamtol tanultam, es nem mastol, TOLE. Es ezert halas leszek neki eletem vegeig. Ma, mikor mar egy kicsit a versenytanc is vonz, es a country-western stilusba is kezdek belekostolni, ma latom csak igazan, mit szamit az: zenere tancolni. Ha hamarabb mondjak meg nekem hogyan kell, biztosan meg nagyobb oromom telt volna az addigi bulikban, es masoknak is nagyobb orom lett volna velem tancolni. De az ido telt mult, es igy eljott a versenyzes ideje is. Eloszor nem onszantunkbol, de kesobb mar egyre inkabb sajat indittatasra alltunk fel a parkettre baratnommel Koleszar Noemivel, es nem tagadom sikerult nehany versenyen dobogora is kerulnunk. Mindezekmellett nem tartom magamat tipikus versenyzo alkatnak, mert sosem akartam, hogy a tanc bulihangulatat a versenyizgalmak elvegyek. Sosem tancoltam sorokat (kivetel talan a Mixing Blues EB-n), mert hiszem, hogy egy jo zene "adja magat", es az ember akkor fog klasszul tancolni a szinpadon ha szivbol csinalja, nem pedig ha elore minden reszletet kigyakorol a tokeletessegig. Most itt nem egy formaciorol vagy showtancrol beszelek, mert ott szukseg van az elore megkomponalt mozgasra. De egy szabad zenere, sokkal nagyobb teljesitmeny "improzni" es kijatszani a zenei aprosagokat, mint elore osszerakni egy sort. A versenyek es majd a Szazlaboo formacio megalakulasa ugyhozta, hogy en is elvaltam regi tanaromtol (ezt most nem akarom firtatni, hisz mindenkinek tele van a hocipoje a Szazlaboo - KoPe vitaval az EB kapcsan). Aztan a formacio sikeres mukodese utan nemsokkal a sors kiszolitott az Egyesult Allamok foldjere (a rock and roll oshazajaba, ahol a fiatalok mindent hallgatnak csak rock and rollt nem) es azota itt tengetem napjaimat Clevelandben (ikertestveremmel es baratnommel az oldalamon). Itt lehetosegem nyilt elkezdeni a szalontancot (ballroom dancing), amit sajnos most kicsit hanyagolok idohiany miatt. De emellett a country klubbokban tudtam folytatni, inkabb szintentartani a boogie-t es sikerult nehany country-western tancot is ellesnem (ilyen pl. a west coast swing, es a two-step). Juliusban hazaerkezven mar tukon ulve fogom varni, hogy egy ujabb rocky-s buliba elmehessek. Addig meg ha szerencsem lesz megrazom a boogie-t a vilag kaszinoinak kozpontjaban Las Vegasban, es A Csendes Ocean partjan San Franciscoban is. Remelem, nem untattam senkit eme rovid memoarral, mindenkinek jo szurkolast kivanok a mostani EB-n a magyar csapat oldalan. HAJRA MAGYAROK!!! Barnabas

Esetleges javításokat, komplettálást, észrevételeket küldjétek a webmesterhez.