PANASZTÓL A DICSŐÍTÉSIG
Német protestáns egyházi napok Stuttgartban
A Biblia és Egyiptom
Érdekességek a naprendszerben
Egy szülő monológja gyermekéhez
Ki is volt valójában Charles Darwin?
Beszélj Istenről!
Az Istent dicsőítő zene
Imádság
A család kábítószere!?
F A K A N Á L
Immár 28. alkalommal került sor a német protestáns egyházi napok megrendezésére.
Ez alkalommal Stuttgartban június 16-20. között, ahol már 1952-ben, és
1969-ben is volt hasonló rendezvény.
Az egyházi napok mottója Máté 5:13. volt: "Ti vagytok a föld sója".
Június 16-án egy időben 60 helyen tartottak
megnyitó istentiszteletet, összesen mintegy 200.000 résztvevővel. A legnagyobb
látogatottságú a szabadtéri istentisztelet volt, ahol kb. negyvenezer
ember vett részt.
Az öt nap alatt számtalan nagyszerű program
(kiállítás, koncert, előadás) várta a látogatókat. A rendezvény
sorozatba az egyik stuttgarti baptista gyülekezet is bekapcsolódott (Bethelkirche,
Forst str. 72.).
A magyarországi protestáns egyházakat
nyolc tagú delegáció képviselte, baptista részről Nemeshegyi Zoltán pesterzsébeti
lelkipásztor.
Izrael népe az Úr csodálatos eseménysorozata
után kiszabadult Egyiptomból, Mózes vezetésével eljutottak a Sínai félszigeten
lévő Hóreb hegy közelébe. Magatartásában azonban e helyváltozással a tudati
változás az Úrhoz való viszony kialakulása nem volt olyan gyors. A jelentkező
megpróbáltatások hamar eszükbe juttatták a húsosfazekakat, a pogány szokásokat
sem feledték el. Itt a “Sínai hegynek” nevezett, Párán pusztájától nyugatra
található területen jelentős események
történtek. (II. Móz. 19:1.) Ezen a hegyen kapta Mózes Istentől a Tízparancsolatot,
ennek a hegynek a lábánál kötött Isten szövetséget az Ő népével, és itt
szerveződött Izrael néppé. Ezt a helyet ma Dzsebel Musának hívják, sajnos
az utazásom programjából ennek megtekintése kimaradt. A turisták több kiépített
emlékhelyet találnak a Sínai hegyen. Itt épült a Szt. Katalin kolostor
Kr. u. 527-ben, a kápolnában Illést és Mózest
ábrázoló bizánci mozaik látható, gyalogosan elérhető a Csipkebokor
Kápolna és más egyéb, a Bibliában található eseményre utaló képek "emlékhelyek"
a Mózes-hegynek nevezett piramis alakú csúcs.
Itt mutatkozott meg először a nép engedetlensége,
hűtlensége is. Egyiptom és ragozott formája kb. 600-szor fordul elő a Bibliában,
nagyon sok esetben olvasható a figyelmeztetés, emlékeztetés az egyiptomi
szolgaságra.
A Kr.e-i 1200-as években heves invázió következett
be a térségben, amely kissé átrendezte a hatalmi viszonyokat, ez kihatott
Izrael későbbi életére is. Kis-Ázsia és a Égei-tenger partvidéke felől
a “tengeri népek” megtámadták Egyiptomot,
Szíriát, Palesztinát, megsemmisítették a Hettita Újbirodalmat. E népekkel
III. Ramszesz ütköztek meg és legyőzték őket. Különösen fontos a líbiaiak
és a filiszteusok felett aratott győzelme. A filiszteusok megszállták Kánaán
DNy-i part menti övezetét, Gázától Ekronig. A legyőzötteket zsoldjába állította.
Az Újbirodalom utolsó kiemelkedő, jelentős
uralkodója volt III. Ramszesz, aki Medinet-Habuban összeesküvés
áldozata lett.
A honfoglalás után Izraelnek újabb népekkel
kellett megküzdenie, de az egyiptomi kapcsolat, a fenyegetettség nem szűnt
meg.
Egyiptomban beköszönt a Késői Kor. (Kr.
e. 1040-332) A hét évszázad tíz dinasztiája alatt a hanyatlás időszakáról
beszélhetünk. A 20. dinasztia végén
még Théba a főváros. Létrejött a 21. dinasztia első fáraója Szmendesz már
Taniszba teszi székhelyét.
Salamon az edomiakkal vívott csata során
legyőzte Hadadot, aki Egyiptomba menekült embereivel együtt. Ekkor ott
Táfnész uralkodott. Az érdekes történetet érdemes elolvasni az I. Kir.
11-25. v. szerint. A belső hatalmi viszonyok ekkor elég bonyolultak voltak,
Taniszban és Thébában is egy-egy uralkodó vitte a hatalmat, kifelé látszólagos
egység mutatkozott, a közeledést az összeházasodások hozták meg
közöttük. E dinasztia uralkodói között meg kell említeni I. Pinedzsem nevét,
mert ő gyűjtötte össze a kirabolt királysírok
múmiáit, közös sírba helyezte őket és listát készített róluk. Ezt a nyilvántartást
a régészek ma is elfogadják.
A dinasztiához kapcsolódóan Salamon idejében még más is történt, az
uralkodói kapcsolat szorossá vált, feleségül vette a Sziamon fáraó leányát,
és Jeruzsálembe vitte, amikor a palota építése folyamatban volt, nyilván
való a hozománnyal gyarapodott a király kincstára… (I. Kir. 3:1., I. Kir.
9:16-19.)
A fentebb említett "tengeri népek" közül sokan Egyiptomban maradtak,
hasonlóan a Libanonból érkezett népek is. Átvették a helyi szokásokat,
felvették a vallást, a társadalmi ranglétrán is némelyek felemelkedtek.
Így került trónra a Bibliából jól ismert I.
Sisák fáraó is, aki a Késői Kor egyetlen jelentős katonai sikerét érte
el az Egyiptomiak részéről. Az ő családja hatodik generációs líbiai
volt Egyiptomban.
Fontos felfigyelni arra, hogy a személyi ellentétek, majd a szakadár
uralkodói törekvések, a hűtlenség miként teszik
tönkre Izraelt. A kettészakadt nemzet meggyengült, és ennek lett a következménye
Jeruzsálem kifosztása is. Az I. Kir. 11:40-ből megtudjuk, hogy Jeroboám
Egyiptom királyához, Sisákhoz menekült Salamon
elől, és annak haláláig ott is maradt, barátok lettek, így a Déli
Királyság uralkodójának Roboámnak kirablása már semmi nehézséget sem okozott
I. Sisáknak. A templom és a palota sorsáról szóló történetet megtaláljuk
az I. Kir. 14:25-26. között, a II. Krón.. 12:2-9. versek között. Az elrabolt
arany és ezüst mennyiséget 200 tonnára becsülik. A hadjáratról I. Sisák
be is számol a Karnaki Templom oszlopsorába vésett feliratában. Az elrabolt
kincseket további építkezéseinél felhasználja, bár azok már méreteiben
vagy kivitelükben közel sem olyan díszesek, mint
elődeié voltak. Győzelmét egy évvel élte túl.
A próféciák nagyon érdekes, értékes, tanulságos eseményeket jeleztek
a maguk korában, a választott nép azonban ezeket az Úrtól kapott üzeneteket
nem mindig vette komolyan, a prófétákra nem mindenki hallgatott. Ezt tapasztaljuk
Ézsaiás könyve 20. részében. Érdemes áttanulmányozni a 19. részt is. "Összeveszítem
az egyiptomiakat az egyiptomiakkal, hadakozik város város ellen… (Ézs.
19:2.) Ezt a zavaros helyzetet az etiópok kihasználták,
Kr. e. 751-656 között ők uralkodtak. Sabaka megalapítja a 25. dinasztiát,
a belső ellenséggel vívott küzdelemben
felülkerekedett, előre tört, a fenyegető asszír birodalom legyőzésére is
készült, Palesztinánál azonban megálltak, a pestis járvány miatt
visszavonultak. Ezt a történelmi tényt jelezte a próféta és kérte, ne bízzanak
Egyiptom segítségében. Asdótot Kr. e. 711-ben foglalták el II. Szargon
csapatai. Ézsaiás jól látta az Egyiptomra zúduló asszír veszedelmet, amikor
a 14:9-ben ezt írja: "Az egyiptomiakat kemény úrnak a kezébe adom." Kr.
e. 671-ben Asszúrbanipál serege megtámadta
és legyőzte Tiharka fáraót, sőt Thébába is eljutottak.
Az asszír birodalom hatalma sem tartott örökké, az elhurcolt izraeliták
szinte nyomtalanul beolvadtak e birodalomba,
Kr. e. 626-ban megalakult az új – babiloni birodalom. Nem sokkal később
Kr. e. 612-ben legyőzte Ninivét, és ezzel az asszír birodalomnak vége.
Júdeát azonban újabb veszedelem fenyegette. Amikor Egyiptom hosszú
harcok árán görög zsoldosok segítségével kiűzte
az asszírokat egészen Palesztináig, új dinasztia alakult a 26., amelyet
szaiszi dinasztiának is neveznek. Ennek második tagja Nékó fáraó elég erőt
érzett ahhoz, hogy a fenyegető babiloniakat megtámadja. Az asszír király
is segítséget kért a méd- babiloni
terjeszkedéssel szemben. Ehhez azonban előbb le kellett győznie Júdeát.
Megiddónál volt a sorsdöntő csata, itt Jósiás útját akarta állni az egyiptomi
seregnek, de a király elesett, Júdea vesztett. A sereg eljutott egészen
az Eufráteszig, Karkemisig. (II. Kir. 24:7., Jer. 46:2.) A csatában
Nabukodonozor győzött Kr. e. 605-ben.
Nékó csak fél sikert aratott, véget ért szárazföldi terjeszkedése,
viszont hadiflottát építtetett ki a korinthosziakkal és így ura lett az
egész Földközi-tengernek és a Vörös-tengernek is.
Ekkor szabaddá vált az út, hogy a babiloniak elfoglalják Jeruzsálemet
(II. Kir. 25:1-21.), de erről a következő
részben írok és arról is, amit Jeremiás próféta leírt könyvében az Egyiptomiakról,
továbbá az Apriesz fáraó idejében odamenekült zsidók sorsáról. /Folyt.köv./
A Föld egy rendkívüli bolygó. Páratlanul
kedvező fizikai, kémiai és csillagászati feltételek uralkodnak bolygónkon,
a Földön. Néhány kiragadott tény: A Naptól való távolság körülbelül
150 millió kilométer. A Nap fény- és hősugárzása közben éppen azokat a
hőmérsékleti viszonyokat eredményezi, amelyek bolygónkon uralkodnak.
Ha a Nap forróbb lenne, akkor távolságunk túl kicsi lenne a megfelelő
életfeltételekhez…
Ha viszont hidegebb lenne, akkor közelebb kellene kerülnünk energiaforrásunkhoz,
hogy elegendő energiát kapjunk.
Ha a Föld lényegesen lassabban forogna,
a nappali és éjszakai oldal között szélsőséges éghajlati különbségek
jönnének létre.
Az év megfelelő hossza összhangban
áll életciklusunkkal. Az évszakok hossza kiegyensúlyozott,
úgy hogy a vetés és az aratás között elég idő van a növekedésre. A Föld
megfelelő tömege és mérete: Ez a két mennyiség olyan jól össze van hangolva,
hogy a felszíni nehézségi erő éppen elegendő az atmoszféra fogva-tartásához.
A földátmérő megkétszereződése változatlan sűrűség mellett nyolcszoros
földtömeget és ezzel nyolcszoros gravitációs
erőt eredményezne.
A földi atmoszféra egyedülálló összetétele: A többi bolygóval összehasonlítva
a földi atmoszférának magas az oxigéntartalma
(21%), ami alapvető feltétele a magasabb rendű életformáknak.
Az oxigén mellett a levegő 78 %-a nitrogént tartalmaz. Megvizsgálva a Vénusz
és a Mars légkörét, azt látjuk, hogy ott a fő alkotórész (96,4 %
ill. 95 %) a széndioxid. Ez az élőlények számára
– nagyobb mennyiségben adagolva – halálos anyag.
A Hold megfelelő mérete: A Hold okozza
az ár-apályt a tengereken. A váltakozva elárasztott árapálymedencék nagyban
hozzájárulnak az élet sokféleségéhez. Egy túl kis Holdnak a hatása
is túl kicsi lenne, egy túl nagy Hold pedig állandóan katasztrofális áradásokat
okozna.
A Föld egy "nedves" bolygó: Végül eljutottunk
a Föld legfontosabb ismertetőjegyéhez és egyben az élet legnélkülözhetetlenebb
feltételéhez: a vízhez. A víz meghatározó bázis az élet minden formájához.
Vizet ezért nem csak az óceánokban és a tengerekben találunk, hanem mindenütt.
Az óceánok a Föld egyedülálló jellegzetessége. A földfelszín 71%-át
borítják. A világmindenség anyagának legnagyobb része vagy forrógáz (a
csillagokban), vagy ugyanaz mélyhűtött állapotban.
Az óceánok gigantikus hőtárolóként
működnek. A szárazföldön mintegy 1,4 milliárd m3 víz szakadatlan körforgásban
vesz részt. A szárazföld és a vízfelület jelenlegi aránya sem véletlen
kombináció. A földfelszín adott profilja mellett a vízmennyiség
10%-os növekedése a tengerszint 300 méteres emelkedését, és ezzel a kontinensek
majdnem teljes elárasztását eredményezné. A víznek még egy fontos tulajdonsága
van: a víz 4 Celsius fokon éri el a legnagyobb sűrűségét.
Mind növekvő, mind csökkenő hőmérséklettel csökken a sűrűsége. Ez a rendkívüli
tulajdonság, amely csak a vízre jellemző, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy
a vizekben télen is fennmaradjon az élet. Amikor a víz befagy, a könnyebb
fajsúlyú jég a felszínen marad, alul pedig összegyűlik a legnagyobb fajsúlyú,
vagyis a 4 °C víz, melyben a halak áttelelhetnek.
Azt mondhatjuk, hogy a Föld egy jó hőmérsékleten
tartott életet hordozó, víz borította bolygó.
JELEK A MINDENSÉGBŐL című könyvből,
kivonatolta Dr. Pintér Lajos
Életet adtam neked,
de nem élhetem le azt helyetted.
Taníthatlak,
de nem kényszeríthetlek arra, hogy tanulj.
Szabadságot biztosíthatok számodra,
de neked kell számot adnod arról, hogy mire használod.
Elvihetlek a gyülekezetbe,
de nem juthatok hitre helyetted.
Megmondom, mi helyes, és mi helytelen,
de nem dönthetek helyetted.
Tanácsot adhatok neked,
de azt nem fogadhatom meg helyetted.
Szerethetlek,
de nem kényszeríthetem rád szeretetemet.
Taníthatlak arra, hogy adakozó légy,
de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy áldozatkész,
irgalmas légy.
Tanácsolhatom, hogy kit válassz barátodnak,
de nem kereshetek barátot számodra.
Tanácsolhatlak a szexualitásban,
de nem tarthatlak meg tisztának.
Figyelmeztethetlek az alkohol veszélyére,
de nem mondhatok le helyetted a szeszesitalról.
Figyelmeztethetlek a kábítószer veszélyére,
de nem tarthatlak vissza attól, hogy ne használd.
Beszélhetek neked magasröptű célokról,
de nem érhetem el azokat helyetted.
Beszélhetek arról, hogy légy kedves,
de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy légy szeretetreméltó.
Óvhatlak a bűntől,
de nem lehetek helyetted erényes.
Szerethetlek mint gyermekemet,
de nem kényszeríthetlek arra, hogy Istennel élj.
Beszélhetek neked az Úr Jézusról,
de nem kényszeríthetlek
arra, hogy Őt életed Urának elfogadd.
Elmondhatom neked, hogyan kell élned,
de nem adhatok neked örök életet.
Imádkozhatok érted,
de nem imádkozhatok helyetted.
Mint ahogy az sok híres emberrel előfordul
– függetlenül attól, hogy ismertek, vagy kevésbé ismertek – élettörténetüket
legendák övezik körül. Ez alól Charles Darwin, az evolúció elmélet ősatyja
sem kivétel. Hogy gondolkodásmódját megértsük, különösen nekünk,
keresztényeknek fontos, hogy különbséget tudjunk tenni legendák és tények
között. Darwin élettörténetének, tehát a valóságnak, a tényeknek megismeréséhez
mi sem lehetne eredetibb forrás, mint saját önéletrajza.
Darwin soha nem szerzett természettudománnyal
kapcsolatos diplomát, de még ilyen jellegű iskolába sem járt. Valójában
missziós képzést kapott, de soha nem fejezte be tanulmányait,
saját szavai szerint azért, mert egyre inkább “meggyőződéstelenség” lett
úrrá elméjén. Bevallotta, hogy az Ószövetség állításait soha nem
tudta elfogadni igaznak, viszont később magáról
az Ószövetségről közzétett érvelései
teljességgel mellőzik az Ószövetségben leírtakat. (Valaki ebből arra a
következtetésre jutott, hogy Darwin az iskolában valószínűleg végigaludta
az Ószövetségi órákat.) Miután elhatározta, hogy nem kedveli a keresztény
tanokat, elindult pályáján, hogy létrehozza saját elméletét. Nem titkolta,
olyan magyarázatot akar a világ létezéséről, amihez nem szükséges Isten.
Egy barátjához írt levelében úgy említi az evolúciót, mint az "ördög
evangéliuma" – ilyenformán tehát elismerve,
hogy az evolúció elmélet a keresztény evangélium helyettesítője, vetélytársa.
Ezzel a rövid cikkel egyáltalán nem Charles Darwin személyének a sértegetése
volt a célunk. Viszont annak érdekében, hogy munkáját, illetve
életét illetően tiszta képet lássunk, fontos, hogy megértsük: Darwin elmélete
nem egy képzett tudós agyának, és nem is hosszú évek kutatómunkájának eredménye,
hanem egy, a Bibliától és a kereszténységtől elfordult, megkeseredett
elme szüleménye.
Legyen ez tanulság, illetve figyelmeztetés mindannyiunknak, keresztényeknek:
vajon az életünk Krisztushoz fordítja, vagy Krisztustól fordítja el az
embereket?
Hogyan mondjam el az evangéliumot? - kérdezzük gyakran, amikor tanácstalanok vagyunk. Jézus azt mondta: - "Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek" Tanuljunk hát tőlük! Lehet, hogy nem a legjobban csinálják amit csinálnak, de bátorságuk, őszinteségük, odaadásuk ránk, felnőttekre nézve sokszor megszégyenítő. Ezért inkább tanuljunk tőlük, mintsem hogy kritizálnánk őket!
Részlet harmadikos gyerekek házi feladatából: Beszélj Istenről!
A zene ősidők óta az emberi kultúra része.
Énekelünk, ha vidámak vagyunk, de énekelünk akkor is, ha szomorúak vagyunk.
Dalokkal altatják el bölcsőben gyermekeiket az édesanyák. Sokan
a rádió zenéjével ébresztik magukat. A zene segít a szeretetet kifejezni,
de zene tüzelhet fel a harcra is. Jakab apostol
azt írja, hogy minden jó és tökéletes ajándék Istentől való. Az egyik ilyen
jó és tökéletes ajándék a zene. Isten tehetséget ad ahhoz, hogy zenét komponáljunk,
játsszuk, hallgassuk és örvendjünk
neki. A zene arra is indíthat, hogy Istent dicsőítsük. De tudjuk
azt is, hogy mint Istennek minden más ajándékával, úgy a zenével is vissza
lehet élni. Visszaélhetünk vele úgy, hogy vétkezésre és önzésre indítson.
A zene leginkább az érzelmeinkre hat. Az érzelmeinkkel való kapcsolata
által mélységes szellemi érzékenységet idézhet
elő bennünk. A költészet és zene együttes
hatása Istennek oly nagymértékű imádására indíthat, amilyenre a próza egyedül
nem képes. És mégis, magunk körül széltében-hosszában azt láthatjuk, hogy
a zene érzelmeinket rossz útra viszi. Hogyan lehet a zenét a keresztyén
gyülekezetben a leghatásosabban alkalmazni? – A zene akkor a leghatásosabb,
ha figyelmünket Isten lényére és tetteire irányítja. Mai kultúránk főként
arra tanít, hogy önmagunkat állítsuk a középpontba és a önmagunk számára
keressük a dicséretet és vonjuk magunkra a figyelmet. A gyülekezetben viszont
a zene szerepe abban van, hogy ennek éppen az ellenkezőjét munkálja. A
világ azt mondja: “Első vagyok én”, viszont a hívő keresztyén ezt mondja:
“Első az Isten.”
Segítségünkre lehet, ha nézzük a biblikus istenimádás egyik példáját
(Ézsaiás 6,1-8.):
Istenimádás
Ennek tudatában kell a gyülekezet felelős
személyeinek az istentisztelet minden egyes részét (zene, imádság, prédikáció
stb.) a Szent Lélek vezetésével úgy alakítani, hogy az segítse a gyülekezetet
Isten meglátásában. Az ünnepélyes előjáték,
akár orgonán, akár más hangszeren játszák, segít abban, hogy figyelmünket
Isten felé irányítsuk, és tudatossá tegye bennünk:
elsősorban azért gyűltünk össze, hogy Vele találkozzunk, nem pedig azért,
hogy férfi- vagy nőtestvéreinket lássuk. Erre szolgál az énekek
szövege és dallama is. Azért gyülekeztünk egybe, hogy együtt ünnepeljünk
és elmélkedjünk azon, amit Isten tett. Az istenimádással teljes ünneplés
nem valami felszínes, szentimentális, érzelmi megnyilvánulás, és nem is
mesterségesen előidézett tömegszuggesztió,
vagy manipulálás. Nem valami “érzelmet” ünneplünk, nem is “teljesítményeinkre”
hívjuk fel a figyelmet, hanem egyszerűen örvendezünk annak a ténynek, hogy
Isten átformált bennünket, és dicsőítjük
Istent önmagáért.
Csodálatos "érzés" az, amikor átéljük, szemünk
elé tárjuk mindazt, amit Isten tett értünk. Az Ő jelenlétének öröme, békessége
és dicsősége nem olyasvalami, amit
a magunk erőlködésével elő tudunk állítani
azzal, hogy hangosan és gyors ütemben énekelünk.
Nem valamiféle érzelmet ünnepelünk, nem
is kedélyállapotot. Jézus Krisztust ünnepeljük, azt az egyetlen személyt,
Aki minket bűneinktől megszabadított és újjáteremtett. Immár nem vagyunk
elveszve a bűnben, hanem az Ő népe vagyunk.
A zene hozzásegít nemcsak annak kifejezésére,
amit Istenről tudunk, hanem annak is, amit Vele kapcsolatban érzünk. A
zene által fejezzük ki Isten iránt érzett objektív dicséretünket azért,
aki Ő maga, és szubjektív dicséretünket is azért, amit értünk tett.
A zene arra bátoríthat, hogy szemléljük Isten tulajdonságait és hitünk
mélységes igazságait. Helyet kell adnunk elsősorban
annak a zenének, amely spontán és magával ragadó, mindenek előtt azoknak
az énekeknek, amelyek arról szólnak, amit Isten értünk tett. De még a tanúbizonyságtevő
énekek által is az a célunk, hogy rámutassunk arra az Egyetlenre,
aki életünk számára minden jónak a forrása.
Tudom, mit szeretek
Hogy zeneileg mit kedvelünk, és mit nem, azt befolyásolhatják azok
a tapasztalatok, amelyeket bizonyos énekekkel és hangszerekkel kapcsolatban
szereztünk. Szeretjük azt a zenét, amely kellemes élményeket juttat eszünkbe,
és nem szeretjük azt, amellyel kapcsolatban kellemetlen élményeink vannak.
A legtöbben közülünk szívesebben hallgatják azt a zenét, amelyet már
ismernek. Leginkább azt a zenét szeretjük, amelyet már mint gyermekek és
fiatalkorúak ismertünk. A vallás, amelyben
felnőttünk, gyakran befolyásolja ízlésünket is. Talán nem utasítjuk el
automatikusan az ismeretlen zenét,
de úgy tűnik, hogy az új zenei irányzatokkal szembeni első reakciónk inkább
negatív jellegű. A zene bizonyos fajtáit hagyományosan a vallással és az
egyházzal hozzák kapcsolatba, másokat viszont a világgal. Mégis több kedveltebb
keresztyén énekünk dallamát a szerzőik az egyházon kívüli világból vették.
Vannak zenei irányzatok, amelyek gyülekezeti
használatra kevésbé alkalmasak, mint mások. A szekuláris világgal való
erőteljes kapcsolataik következtében bizonyos zenei stílusok nem mindig
alkalmasok arra, hogy segítsenek az embernek, hogy Istennel találkozzék.
Idővel mégis megtörténhetik, hogy új, és olykor kezdetben idegenszerűnek
ható zenei formák helyet kapnak a gyülekezeti összejöveteleken –
gyakran az ilyesmi a fiatalok, vagy azok hatására történik, akik újak a
gyülekezetben. A régi, jól ismert, meghitt stílusirányzatok
a gyorsan növekvő gyülekezetnek talán nem minden tagja számára ismerős
és jó hangzású. Ezért aztán megesik, hogy olyan zenei formák, amelyeket
azelőtt “szentségtelennek” tartottak, új és szentséges felhasználásuk által
“szentnek” találtatnak.
A gyülekezet szüntelenül keresi azokat a módokat, amelyekkel hathatósan
segítheti az új nemzedéket a zene és az istenimádás által is "az Isten
meglátásában."
A zene melyik fajtája a legfontosabb?
Már a bibliai idők óta mindig voltak és
vannak egyes személyek vagy csoportok, akik Jézus Gyülekezetének
szolgálnak Isten igaz imádásában. Ami az egyházi
zenét illeti, az mindig is spontán, mesterkéletlen, ugyanakkor finoman
csiszolt, ízléses zene volt. A gyülekezetben mindkettőnek helye van. A
legfontosabb, hogy az előtérben mindig Isten és a Jézus Krisztusban elvégzett
megváltói műve álljon.
A zene gyülekezetenként különböző lehet.
A legnagyobb jelentősége – akár tetszik, akár nem – nem a zenei stílusnak,
hanem az ének szövegének van, hogy
az éneklőben és a hallgatóban egyaránt az Ige jelentőségét megerősítse
és segítse az Istennel való találkozásukat. Az istenimádás számára
a legjobb zene az, amely hozzásegít világosan meglátni: mily nagy szükségünk
van Istenre. És ha ezt megvalljuk neki, mily nagy szükségünk van
rá, akkor Ő híven betölti ezt a szükségünket, megbocsátja bűneinket,
megtisztít, és hatalmat ad a bűn felett.
A gyülekezetben a zene legfőbb célja,
hogy hozzásegítsen Isten oly módon való imádásához, amely pusztán szavakkal
nem fejezhető ki.
Különös, megdöbbentő sorokat olvastam a
Gyermekgyógyászat című szaklapban. Fontosnak éreztem, hogy továbbadjam,
mert úgy gondolom, sokunknak át kell gondolnunk életgyakorlatunkat és gyermeknevelési
szokásainkat, ha komolyan vesszük a cikkben említetteket.
A lapban két tudományos felmérés eredményeiről
számol be egy neves magyar gyermekgyógyász professzor, Dr. Velkey
László. 1991-ben és 1995-ben végeztek felméréseket közép- és általános
iskolai tanulók körében a televízió- és videonézés hazai gyakorlatáról
és ennek testi-lelki-szellemi károsító hatásáról.
A szerző számos amerikai tanulmányra
is utal, amelyek már mind jóval korábban figyelmeztettek erre a veszélyre.
Egy amerikai szerző (Marie Winn) nevezte el a televíziót és a videot “elektromos
drog”-nak, s veszélyesebbnek tartja, mint a kábítószereket, mert
már általánosan elfogadott, “szalonképes”
része lett az életünknek. Sajnos nagyon sok hívő családban is előfordul,
hogy a televízió szinte egész nap, folyamatosan megy, és tudatában sem
vagyunk annak, hogy ez már a függőség állapota.
A következőkben összefoglalom a két felmérés
főbb következtetéseit, amelyeket a tanulmány írója is fontosnak
tartott.
1. A tartós, többórás tévé-, videonézés egészségtelen életmódot eredményez
a következők miatt: A rövid és nem pihentető
alvás fizikai fáradtságot okoz, a fáradtság pedig a figyelem és
koncentrációképesség csökkenését, a vérkeringés, izomzat és csontrendszer
csökkent, a szemnek pedig fokozott igénybevétele ezek károsodását okozza.
2. Az intenzív televíziós kínálat behatárolja a gyermek szabadságát.
Kevesebb idő jut a testi-lelki kikapcsolódásra,
sportra, játékra, kreatív foglalkozásra, másokkal
való törődésre, alvásra.
3. Az agresszív filmekben látott üldözés, kínzás, fenyegetés, brutalitás
az ilyen eseményekkel szembeni érzéketlenséghez vagy érzelmi elsivárosodáshoz
vezethet, és idegrendszeri izgalmi állapotot, zaklatottságot, rossz alvást
eredményezhet. Ugyanilyen okok miatt sokan (orvosok, pszichológusok, pedagógusok,
egyéb szakemberek) emelik föl szavukat egyre több mesefilmmel, közöttük
az újabb Walt Disney alkotásokkal szemben.
4. A túlkínálat miatt a kapott információkat a gyermek nem tudja feldolgozni.
Külön gondot okoznak az egészségre káros információk, amelyeket a reklámok
közvetítenek. Ezek negatív befolyással vannak a gyermekek és serdülők
étkezési szokásaira, dohányzására, alkoholfogyasztására, szexuális
magatartására (felelőtlen szabados szexualitás).
Hamis mintákat, kóros és károsan fokozódó anyagiasságot eredményeznek.
5. A televízió műsoraihoz igazodó egyéni
és “családi napirend" a rendszertelenséghez, a feladatok elmulasztásához,
a családi meghitt beszélgetések, együttlétek lazulásához, elmaradásához
vezethet.
6. A zenés videoclipek jelentős része
fokozott és kóros szexualitást, erőszakot,
kábítószerezést, öngyilkosságot képvisel.
A televízió, ha nem ismerik fel a veszélyeit, akkor mint ellenség dúlja
fel a család rendjét és békéjét ott, ahol igénytelenül, válogatás nélkül
és mértéktelenül élnek vele.
Javaslatok:
Ha Isten előtt nyugodt lelkiismerettel kijelenhetem, hogy nem vagyok rabja a képernyőnek, még akkor is marad egy átgondolásra váró kérdés. Ma szinte minden ember időzavarban van, úton-útfélen azt hallani: “sajnos nincs időm”. Talán sokunknak juthatna több ideje fontos és értékes dolgokra, ha megtalálnánk a kikapcsoló gombot, akár mi magunk, akár a gyermekünk ül a képernyő előtt. Az idő Istennek olyan ajándéka, amivel egyszer el kell majd számolnunk mindannyiunknak. Bárcsak engednénk, hogy Atyánk tanítson "úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk", és ezt adnánk tovább gyermekeinknek is!
Hozzávalók:
kenjük, hogy minél hamarabb kihűljön. Amíg hűl, a gyümölcsöt megmossuk, kimagozzuk és nagyon apróra vágjuk. A már langyos tejbedarát simára keverjük a málnaszörppel, a citromlével és a vaníliás cukorral, majd sóval és a frissen reszelt citromhéjjal ízesítjük. Ezután (ha szükséges) kevés porcukrot is hozzáadunk. Végül beleforgatjuk a darabolt gyümölcsöt. A gyümölcsös darát kis tálkákban elosztjuk, és befedve, a hűtőszekrényben jól lehűtjük. (Akár előző nap is elkészíthetjük.) Közvetlenül tálalás előtt keményre vert tejszínhabbal feldíszítjük, és kevés málnaszörppel meglocsoljuk vagy gyümölccsel megrakjuk.
Hozzávalók:
minden oldalán végigérjen a fólia. A tejszínből nagyon kemény habot verünk, és további felhasználásig a hűtőszekrénybe rakjuk. Az őszibarackot megmossuk, bőrét lehúzzuk, majd félbevágva, kimagozzuk és feldaraboljuk. A citromlével együtt turmixgép poharába tesszük. Hozzáadjuk a porcukrot és a sót, majd addig keverjük, amíg sűrű pép lesz belőle. (Mire péppé válik, addigra a cukor feloldódik benne.) Az őszibarackpépet óvatosan belekeverjük a tejszínhabba. Ha a massza már egynemű, akkor a bélelt formába úgy töltjük be a felét, hogy a képen látható módon mintegy háromszöget alkosson. (Tehát kissé félrebillentve, ferdén töltjük bele a habot. Persze ha ez bonyolultnak tűnik, a szokásos módon töltsük félig a formát.) Meghintjük a tortadarával, majd a hab másik felét is rátöltjük. A tetejét simára egyengetve, befedjük egy másik darab fóliával, és rögtön betesszük a mélyhűtőbe. Legalább fél napig kell fagyasztani. Tálalás előtt közvetlenül hosszúkás tálra vagy deszkára borítjuk, óvatosan lehúzzuk róla a fóliát, és forró vízbe mártott késsel felszeleteljük. Kevés tejszínhabbal és/vagy gyümölcsszeletekkel, csokoládéreszelékkel feldíszítve kínáljuk.