A Baptista Világszövet-ség vasárnapja Dél-Pesten
Hadd oszlassam…!
A belső szoba
Csak egy kevés ezüst!
Gondolatok
Újjászülettél-e?
Énekkarunk vendég-szolgálata Dömsödön
Testvéreim
Naplójegyzetemből
Kinek az elismerésére vársz?
Miért pont én bocsássak meg?
Teológus nap Erzsébeten
Fakanál
MEGHÍVÓ
Egy kis derű…
Állandó alkalmaink
Eseménynaptár 2000. március-április

Akik eleget tettünk a Budapesti Misszióke-rület és a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet meghívásának és részt vettünk 2000. február 06-án a pesterzsébeti baptista imaházban, a Baptista Világszövetség vasárnapja alkalmából rendezett ünnepi istentiszteleten, megtapasztalhattuk, hogy „mily jó és gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak”.
A dél-pesti és a missziókerület déli részén lévő gyülekezetekből (Albertirsa, Ócsa, Dunaharaszti, Pilis, Szigetszentmiklós, Monor, Csepel, Pestlőrinc, Pestimre, Kispest I., Kispest II., Pesterzsébet) mintegy hatszáz igehallgató és Istenünk áldásaira áhítozó lélek adta ékes bi-zonyságát annak, amit a kezdőénekben énekel-tünk, „Itt lenni ó mily jó nekünk…”.
Az igehirdetés szolgálatát Dr. Almási Mi-hály egyházelnök testvér, a Zsid.13:7-9, 17-18. igeversek alapján végezte.
Az igehirdetésből üzenet lehetett számunkra, hogy:
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”
Maradjon meg a jövőben is az a jellemzője és erőssége közösségünknek, mely megvolt a múltban és meglehet a jelenben, a szélsőségek-től mentes, szerény, alázatos, a közösségünk többségére mindig is jellemző biblicitás.
Soha nem volt, nem lehetett annyi missziós lehetőségünk, mint amennyi adódik a jelenben, és reményeink szerint adódhat a jövőben, így a mában elvégzett munka jó alapul szolgál a jövőre nézve, a mában elvégzett missziós munka lesz a jövő missziójának alapja,
Soha ne feledkezzünk meg vezetőinkről, gyüle-kezeti vezetőkről, elöljárókról, lelkipásztorok-ról, országos vezetőinkről, a Világszövetség vezetőiről, bízzunk bennük, hallgassunk rájuk és nem utolsó sorban imádkozzunk értük.
Az igehirdetést követő szolgálatok a 103. Zsol-tár 1-2, 21-22. igeversek köré csoportosultak.
E jeles ünnepi alkalmon a jelenlévő gyüle-kezetek énekkaraiból alakult, mintegy 130 fős összevont énekkar szolgált és az elhangzott énekszámokat a különböző gyülekezeti ének-karok karvezetői vezényelték. Az orgonista szolgálatot ifj. Pátkai Imre testvér végezte.
Bizonyságtételeket hallgattunk meg, első-ként Kissné Pető Anna testvérnőtől a 23. Zsoltár alapján. Kiemelte, hogy gyermekkorától kezdő-dően úgy tapasztalja, közösségünkben van krisztusi hit, van Krisztus iránti és egymás iránti szeretet, és ez teszi élővé közösségünket. Máso-dikként Bodóczki Antal misszionárius testvér számolt be 1998. óta a kárpátaljai magyarok között végzett szolgálatáról. 2000-re hét gyüle-kezet vált élő gyülekezetté, több új imaterem épült és több imaterem lett felújítva, a kárpátal-jai fiatalok közötti munka szépen virágzik. Testvérünk köszönte a múltban és jelenben kapott támogatásokat és kérte, hogy a jövőben se feledkezzünk meg Isten áldását kérni a Kár-pátalján végzett missziómunkára.
Kovács Pálné testvérnő és Zolcsák Ottó testvér szavalata, valamint két zeneszolgálat, egy hegedűtrió, Jobbágy Boglárka, Jobbágy Levente és Jobbágy Andor előadásában, illetve egy zongora szolgálat ifj. Pátkai Imre testvér előadásában tették áldásosabbá alkalmunkat.
Pátkai Béla misszió titkár testvér előadásá-ban Márk 16:44-20. igeversek alapján elmondta, hogy a 2000. esztendő a Baptista Világszövetség ajánlása alapján a misszió, az evangélizáció éve. Legyen életünk célja a bátor bizonyságtevés, mutassuk be embertársainknak Jézus Krisztust és mindezt ne csak szóban, hanem életünkkel is tegyük, valamint mindezekért sokat imádkoz-zunk. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” „Aki hisz és bemerítkezik, az üdvözül.”
Ezután egy vetített, képes beszámolót néz-hettünk meg a Világszövetség ausztráliai konfe-renciájáról, majd Szenczy Sándor testvérnek, a Szeretetszolgálat elnökének beszámolóját hall-gathattuk meg. Szenczy testvér elmondta, hogy különös érzéseket keltettek benne a következő szavak: család, közösség, imádkozás. Ha a mi életünkben Jézus Krisztus van a fő helyen, akkor megvalósíthatjuk magunkat a családunk-ban, közösségünkben, gyülekezetünkben, egy-házunkban. Nagyon fontos, hogy mindezeknek a folyamatoknak az imádkozás legyen a kiinduló pontja. Imádkozzunk a vezetőinkért, és ezáltal megláthatjuk vezetőinkben Krisztust.
Dr. Almási Mihály testvér imádságra buz-dítása nyomán különböző gyülekezetek lelki-pásztorai, presbiterei, diakónusai kértek áldást gyülekezetekre, gyülekezeti vezetőkre, lelki-pásztorokra, országos közösségünk vezetőire, a Világszövetség vezetőire.
Mindannyiunk érzéseit fejezte ki a záróé-nek: „Áldjad én lelkem a dicsőség örök kirá-lyát…”.
Ezután az istentiszteleti alkalom után fo-galmazódott meg bennem néhány gondolat, amit szeretnék közreadni. 2000-ben a millennium és az evangélizáció évében van feladatunk. Hi-szem, hogy mindannyiunknak van missziós feladatunk a családunkban, a gyülekezetünkben, az egyházunkban. Ezen feladataink elvégzésé-ben, megélésében segítsünk egymásnak. Ima-karjainkon hordozzuk egymást. Családtagjain-kat, gyülekezetünk tagjait, vezetőket, elöljáró-kat, diakónusokat, presbitereket, lelkipásztoro-kat, országos vezetőinket, a Világszövetség vezetőit. Forrjunk össze, legyünk egységesek Jézus Krisztusban, képviseljük jól és mutassuk be Jézus Krisztust, mint személyes megváltón-kat a világnak, hogy lássák meg embertársaink, hogy Jézus Krisztus mellett, az ő közelében jó élni, jó és kívánatos hívő keresztény embernek lenni, jó és kívánatos baptistának lenni, a bap-tista közösséghez tartozónak lenni!
Legyen ez életcélunk, és betöltésében segít-sen mindannyiunkat a mi Urunk!
Budapest, 2000. február 11.

ifj. Horváth László

Hadd oszlassam tévedésed,
ki az Istent vallod,
hogy vallásos buzgóságod
máris szégyent vallott,
ha a kettős nagy parancsnak
csak a felét éled:
békében vagy az Istennel,
mért békén hagy téged,
ám felebarátod ellen
forr szíved haragja,
vagy közömbösséged ásít
rá, útfélen hagyva.
 
Isten felé úgy lehet csak
hiteles a vágyad,
ha szolgálva szereted már
minden embertársad.

Két nagy parancs szórja fényét,
s eggyé lesz a kettő,
külön-külön megtartását
megpróbálni meddő.
Ha Istennel megbékéltél,
úgy érték e béke,
ha társaddal is megbékélsz,
míg úton vagy véle.
A békesség nem bontható,
nem égi, meg földi:
nem lehet az Úristennel
különbékét kötni!

                      Balog Miklós

Egy lelkipásztor mondotta el, hogy gyer-mekkorában az rendítette meg legjobban, hogy ha valami rosszat tett, az édesanyja letörölte könnyeit, és elindult a belső szoba felé.
- Tudtam, hogy értem imádkozik…
Ez a „belső szoba” az Úr Jézus tanácsát jelenti az imádkozásban: „Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban…” (Mt. 6:6.), de nem jelent feltétlenül kulcsra zárható szobát. Magának az Úr Jézusnak működése kezdetén a puszta volt a „belső szobája”, onnan tért vissza a Lélek erejével Galileába, Judeába, ahol gyógyí-tott, tanított, szertejárt…
Igazi értelemben a „csendes szoba” inkább elcsendesedést jelent, zavartalan együtt-létet a mi Atyánkkal. Ilyesmit akart kifejezni, pl. Gordon tábornok, a XIX. századbeli angol hadvezér, a rabszolga-kereskedelem letörője, amikor levelet írt nővérének, és ebben ilyesmit: „Jót tesz az embernek az elcsendesedés… lehe-tetlen Isten szavát meghallani a folytonos láto-gatások forgatagában. Kérdés, hogy fárasztó kötelességeink, szóharcaink közben mennyi időt vonunk el a magányosság meggazdagító ápolá-sára…”
A csendesség! Csak ott lehetünk közel Is-tenhez. Ha mi csendben vagyunk, akkor szól hozzánk Ő. Ott értjük meg, mi a feladatunk. A belső szobáinkból erednek a Szentírás megvilá-gosodott ismeretei, kijelentett, megértett böl-csességei, ha ima által hatolunk a mélyére.

A gyülekezet újjáéledésének forrása is a „belső szoba”, az ima-kamra, ahol a hívők egyéni hívő élete megújul, és itt tartja meg frissességét. A megmentett emberi léleknek pedig tulajdonkép-pen a születő helye; segítségül állhat mellé egy vagy néhány hűséges imádkozó.
Lehetnek olyan perceink, amikor min-den más tevékenységnél fontosabb a belső szobai időzés, a hálaadás, könyörgés. Aki onnan jön ki, úgy léphet a küzdőtérre, mintha páncél lenne rajta, Isten védelmének páncélja.

Mojse egyszer elment a rabbihoz és megkér-dezte:
- Rabbi, mondd, hogy van az a gazdagság-gal? A gazdagok miért olyan keményszívű-ek, hidegek és ridegek?
- Menj csak az ablakhoz – mondta a rabbi. – Nézz ki az ablakon, mit látsz ott?
- Hát – válaszolt Mojse -, mit kellene lát-nom? Látom az utcát, az embereket, a há-zakat, meg a templomot.
A bölcs rabbi ezután egy tükör elé állította őt azzal, hogy nézzen bele, s mondja meg, most mit lát.
- Saját magamat – szólt Mojse -, rabbi, csak magamat látom.
- Nos, ha egy közönséges üvegen át nézel, látod az embereket, a világot. De a tükör-ben csak magadat látod. Pedig az üveg mindkét esetben ugyanaz. De amint egy kevés ezüst kerül rá, már csak magadat lá-tod. Így van ez a gazdagsággal és a gazda-gokkal is!
Zsidó bölcsesség

„Istenben hinni azt jelenti, hogy megtaláltuk a lét értelmét.”
(Wittgenstein)

„Ha azt akarod, hogy mások viseljék a te terhe-det, te is vállald mások terhét.”
(Kempis Tamás)

„Azt hiszem, hogy az imádkozók többet tesznek a világért, mint a küzdők, és ha a világ sora egyre rosszabbul megy, annak az az oka, hogy több a küzdő, mint az imádkozó.”
(Donoso Cortés)

„Mennél nagyobb Isten ajándéka és kegyelme irántunk, minékünk annál alázatosabbaknak kell lennünk, mivelhogy alázatosság nélkül semmi-féle erény nem kívánatos Isten előtt.”
(Assisi Ferenc)

A keresztyén embernél a hivatás főként arra szolgál, hogy élete puszta fenntartásáról gon-doskodjék, úgy, hogy idejének nagy részét és személyes adottságait Krisztus ügyének szolgá-latába állíthassa.”
(William MacDonald)

Néhány éve történt. Keresztyén összejövetelre igyekeztem. A bejárat előtt fiatal nőtestvér állt. Amikor meglátott, hozzám futott, és megkér-dezte: „Újjászülettél-e?”. Ezt a kérdést akkor szemtelenségnek tartottam. Magamtól kérdez-tem, vajon e kérdés az összejövetel jelszava lenne-e? De hosszabb ideig nem tudtam tőle szabadulni.
„Újjászülettél-e?” – Feltette-e már ne-ked valaha valaki ezt a kérdést? Ma mit vála-szolnál rá?
 „Újjászülettél-e?” – Tulajdonképpen milyen kérdés ez? Különös fogalom? A Bibliából szár-mazik. A bibliai újjászületésen értelmezendő, hogy az egyes ember Jézus Krisztussal való személyes találkozása és üzenete által megvál-tozik, azaz új emberré lesz.
 Az újjászületett ember teljesen megszünteti magába zárkózottságát, és Jézus Krisztus által feloldódik minden hamis megkötözöttség alól. A valóban újjászületett ember mos már Krisz-tusban és Krisztusért él. Ez azt jelenti: Krisztust szereti, és az ő akarata vezérli. A valóban újjá-született ember örömét leli a Bibliában. Életét áldozza Krisztusért… éspedig minden vonatko-zásban!
 A bibliai újjászületés új életre vezet. Felté-telezi, és magába foglalja, hogy életemet tudato-san Isten uralma alá helyezem. Másként nem születhetek újjá. Ha képes vagyok erre, és a döntő lépést megteszem, betölti életemet.
 „Újjászülettél-e?” – Ne csináljunk e kérdés-ből titkot. Ez lehet a legdöntőbb kérdés, amit egy ember életében feltehet. Mert a kérdésre a felelet eldönti, hol fogod az örökkévalóságot eltölteni. Gondold meg komolyan e kérdés fontosságát! Újjászülettél-e? – Tedd fel komo-lyan e kérdést magadnak, és teremts magadban bizonyosságot felőle! Krisztus Jézus szeretne közeledni hozzád, hogy életedet újjáformálja.
 E kérdést személyesen valamikor magam-nak is feltettem. És ma azt vallhatom: újjászü-lettem! A fiatal testvérnő valamikori kérdése még ma is foglalkoztat. Azért határoztam el már sok évvel ezelőtt, hogy életemet leteszem Jézus Krisztus kezébe. Ezt a lépésemet sohasem bán-tam meg. És azóta azt tapasztaltam, hogy nekem Jézus Krisztus jelenti az életet.

Fordította: Thomán Ferencné(BH.92.06. 14.)

     Istenünk kegyelméből 2000. február 20-án délután 4 órai kezdettel a dömsödi testvérek között szolgált énekkarunk, az énekkart elkísérő népes gyermeksereg és testvérek.
     A dömsödi gyülekezet címét pontosan nem tudtuk, mégis könnyen rátaláltunk, mert az új imaház, a rendezett udvar  felhívta magára a figyelmet. Mikor beléptem az imaházba, hála töltötte el a szívemet, hogy ebben a rohanó világban a Jó Isten ad még szorgos kezeket, áldozatra kész szíveket, akik hittel merik vállal-ni az építkezés nehézségeit kisebb létszámú gyülekezetekben is.
     A dömsödi testvérek nagy szeretettel, testvéri melegséggel, szívélyességgel fogadtak bennün-ket. Az istentisztelet Vasadi Lajos lelkipásztor kezdőimájával és köszöntésével kezdődött meg.
Nemeshegyi Zoltán lelkipásztorunk köszöntő szavai után az igeolvasására figyelhettünk, melyet a Bírák könyve 7:1-25. verséig olvasott, majd az énekkar énekelt - " Kérünk Urunk, áldd meg népedet....". Az igehirdetés előtt gyerme-keink is szolgáltak verssel és énekkel. Lelkesen, örömmel énekelték "Nagy hatalmú hős Király Jézus Ő ad győztes erőt... Fiúk és lányok, ha élted rossznak látod, Jézushoz jöjj hát..... csak Ő segít!"
     Az igehirdetés majd az azt követő szolgála-tok vezérgondolata a következő volt: "Fegyver-re! az Úrért és Gedeonért!". Nemeshegyi testvér igehirdetésében hallhattuk, hogy a győzelem titka a harc. A harcra készülni sokféleképpen lehet: vakmerően, emberekben vagy fegyverek-ben bízva, de ha csak ezekkel számolunk nem biztos a siker. Csak az Úr adhat győzelmet, Gedeont elhívta az Úr, ő maga állt a harc élére példát adva mindenkinek.
Az igehirdetés után az énekkar énekelt -      "Áldjátok Istenünket nemzetek....", majd két költemény következett, melyből az egyik na-gyon megragadott, így mások épülésére is közzé teszek:

URALKODJ!

Uralkodni országok felett,
Vezetni erős nemzeteket,
Élén állni katonacsapatnak,
Ura lenni bús rabszolgahadnak:
NEM NEHÉZ!

De önmagunkon uralkodni,
Az "én"-re kényszerzubbonyt dobni,
Az önzést hátra vezényelni,
A magunk tábornoka lenni:
EZ NEHÉZ!
                   Somogyi Imre verse

Somogyi Sándorné

Mos már tudom: különbek,
mind különbek
valamiben, mint én, és igazán
vallom is ezt… Így elviselni könnyebb,
ha hálaadásra nyílik fel a szám:
köszönöm őket, köszönöm, ATYÁM!
Füle Lajos

Tehetségnek azt nevezzük, aki többet tud, mint amennyit tanul…
Minden fájdalom elér egy pontot, amelyen túl lassan elkezdődik a seb gyógyulása.
Ha valaki a szenvedéseiben is jó tud lenni, az igazán jó!
Vannak pehelysúlyú fellengzős szavak! És vannak ólomsúlyú csendes szavak.
Nemcsak az a bátor, aki ellenségét legyőzi, hanem aki erősebb vágyainál.

Lázi Sándor

Több öröm van Jézussal huszonnégy órában, mint a világban háromszázhatvanöt nap során. Mindkettőt kipróbáltam – mondta R. A. Torrey.

A dicséret időnként képes megrészegíteni ben-nünket. Miközben mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak és szeressenek, figyelmünk alkalmanként félresiklik.
Bölcs dolog, ha kevesebbet törődünk az emberek véleményével, és figyelmünket Jézusra szegezzük. Hiszen a legnagyszerűbb dicséret, melyet valaha hallhatunk: „Jól van, jó és hű szolgám”, és semmi kivetnivaló nincs abban, ha céljainkat ez motiválja.
 Isten olyan végtelenül és feltétel nélkül szeret bennünket, hogy nincs az a földi dicséret, mely összehasonlítható lenne az ő szeretetéből fakadó elismeréssel. Szentlelke átmelegít, ami-kor jól végezted dolgodat, és meggyőz, ha fejlő-désre van szükséged. Emberek biccentésére várni annyit tesz, mint valami másodosztályúra várni. A helyes reagálás az emberi dicséretre, ha azt annak tekintjük, amire szolgál: pillanatnyi elismerés valakitől, akit végső soron nem is kértél rá. Mondhatsz rá valami ilyesmit: „Kö-szönöm szépen. Nagyon kedves vagy”, vagy: „Köszönöm, ez bátorítás számomra”. Ennyi az egész. Közben pedig szíved mélyén Istenhez továbbítsd a dicséretet! Átadod annak, akinek valóban szól: „Köszönöm, Atyám, hogy annyira jó vagy hozzám”.

Ferenczi Andrea (BH 1998. 10. 04.)

Az Ethos evangéliumi folyóirat 1998-as máso-dik számában figyelemreméltó cikk jelent meg a megbocsátás témaköréről. A megbocsátani tudás vagy nem tudás hívő emberek számára is nagy kérdés, az élet egyik gyökeres problémája. „Bűnre bűnnel válaszolunk, ha adósa maradunk a másiknak a megbocsátással” – mondja többek között Bruno Schwngeler, a cikk szerzője. Saját gyógyulásunk érdekében meg kell bocsátanunk az ellenünk vétőknek még akkor is, ha a másik-nak esze ágában sincs bocsánatot kérni! „Hogy az illető végül is mitévő lesz a bűnével, azért nem ön a felelős… Mostantól fogva hagyja abba az önhatalmú megtorlást! Engedje át Istennek az ítélkezést! Mondja ki, hogy megbocsátott, és ezzel temesse el hivatalosan is az ügyet!” – tanácsolja a cikkíró.
 Akik szívesen olvasnak pszichológiai tárgyú könyveket, szeretettel ajánlom szíves figyel-mükbe – a fentieken túl – Lewis B. Smedes: Bocsáss meg és felejts c. színes stílusban írt, öniróniával fűszerezett könyvét, amely 1996-ban jelent meg a Park Könyvkiadónál. Magam is forgattam e könyvet, ezért szeretnék egy kis ízelítőt adni belőle a fenti kérdéssel kapcsolat-ban:
„Nem is vagyunk annyira ártatlanok, mint sérülésünk első pillanataiban képzeljük. És talán nem is valami hatalmas szörnyetegnek, hanem egy gyenge, kiszolgáltatott és elég korlátolt emberi lénynek kell megbocsátanunk. Ellensé-geink a megértés szemüvegén át emberszabású-vá szelídülnek.
A bosszúvágy a kiegyenlítés szenvedélyes kívánása. A bosszúval az a baj, hogy sosem éri el a célját… Lelkünk mélyén kívánjuk neki (ellenségünknek) a legrosszabbat, készen állunk a harcra. A gyűlöletnek nem az a célja, hogy bármit is rendbe hozzon, hanem azt akarja, hogy minden a lehető legrosszabb legyen. Amikor megbocsátunk, kigyógyítjuk magunkat a gyűlö-letből, melyet okozója iránt érzünk, magát a tényt azonban nem változtatjuk meg.
Ha úgy véled, a megbocsátás igazságtalan, feltehetően attól tartsz, hogy az ellened vétkezők nem kapják meg, amit megérdemelnek. No meg attól, hogy te jársz rosszul: megbántottak, és te nem egyenlítettél ki… Emlékezeted mindannyi-szor újra játssza a sérelmet. Mint egy szenve-délybeteg függsz tőle, nem tudsz leszokni a fájó múltra való emlékezésről… Két ember sosem méri ugyanazzal a mércével a fájdalmat. Amit én érzek, mindig erősebb fájdalomnak tűnik, mint amit másoknak okozok.
A magától nem múló fájdalomra egyetlen gyógyír létezik: meg kell bocsátanod okozójá-nak. A megbocsátás akkor kezdődik, amikor képesek vagyunk felhagyni önmagunk becsapá-sával, és szembenézünk végre a valósággal.
A konfliktus elfojtása nem megbocsátás.
Lehet úgy élni, hogy mindenért megfize-tünk? Ha soha senkinek sem akarsz megbocsá-tani, ha egyetlen egyszer sem próbáltál megsza-badulni egy gyűlöletes emléktől, és helyreállíta-ni egy szeretetteljes kapcsolatot, nagy bajban vagy.”
Miért én bocsássak meg először, még ha a másik nem is kéri, vagy miért én kérjek először bocsánatot? Mert „a bosszú a törvény elve: szemet szemért, fogat fogért. A megbocsátás a kegyelem törvénye” (Ethos). Mi pedig a kegye-lem alatt állunk, mert Isten nekünk is megbo-csátott.
Összeállította: Frittmann Hajnalka
(BH 1998. 10. 04.)

2000. február 13-án ünnepre készült a gyü-lekezet. A Teológiáról a főigazgató testvér és a teológusok érkezését vártuk. Közel 6 éve lehe-tett Erzsébeten teológus nap, ezért szorgalmaz-tuk ezt az alkalmat. Bár gyülekezetünkben minden évben szolgálhat teológus, e mellett azonban fontosnak tartjuk a kapcsolattartást a többi teológussal is, hiszen reménységünk sze-rint a jövő lelkipásztoraival találkozhatunk bennük.
 A délelőtti istentisztelet imaórával kezdő-dött, melyen Bató Tibor III. éves teológushall-gató önvizsgálatra hívott minket a 24. Zsoltár 3-4. verse alapján. Vajon, hogy szoktunk megje-lenni az Úr színe előtt?
Az igehirdetés szolgálatát Várady Endre IV. éves hallgató végezte közöttünk. Az alapige
LK 9:51-62. volt. Isten követésében gyakran találkozunk ma is akadályokkal, melyek meg-próbálják meghiúsítani az Istennek való átadott-ságunkat. A fő cél az, hogy a „kövess engem” felhívásra ne mentegetőzzünk, hanem szánjuk oda magunkat.
Ezt követően gyülekezetünkből a Teológiára ment Horváth Zoltán II. éves hallgató azt emelte ki bizonyságtételében, hogy a teológián szerve-zett ismeretek mennyiben mélyítették el a hitét. Az ő szolgálatát Dr. Almási Tibor, a BTA fő-igazgatójának beszámolója követte, melyben a teológiai oktatás múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt. Bátorított bennünket egy csoportos látogatásra a Teológián a nyílt nap keretében.
Majd Kovát Róbert III. éves teológust hallgat-tuk, aki arról tett bizonyságot, hogy szülei el-vesztése idején Isten hogyan vigasztalta, hogyan állította helyre őt.
 Délután Matúz József III. osztályos hallgató igei szolgálatát (igehirdetését) kísérhettük fi-gyelemmel. A textus, Bírák 6:11-24. felolvasása és a bevezető illusztrációk után igehirdetését két kérdés köré csoportosította: Hogyan engedheti meg Isten? Hol volt Isten? Ezek nagyon is mai kérdések, melyeket talán mi is, ma is felteszünk Istennek. Egyedül Isten „veled leszek” bátorítá-sa adhat erőt a csüggedések között.
Az igehirdetés előtt és után további szolgálatok hangzottak el. Beharka Pál testvér vezette a teológus énekkart, Boros Dávid I. éves és Dóczi Ákos III. éves hallgató tett bizonyságot, az I. éves Csényi Norbert egy verset osztott meg velünk, míg a III. éves Komáromi Tibor testvér azzal bátorított bennünket, hogy az igéket ne csak olvassuk, hanem forgassuk is a szívünkben. Szegedi Balázs III. éves hallgató egy konferen-ciai élményét osztotta meg velünk. Sinka Csaba gyülekezetünk tavalyi teológusa (IV. éves) is bizonyságot tett, Sellyei Imre és Novák Zoltán III. éves teológusokkal együtt.
 Hálásak lehetünk Istennek azért, mert be-pillanthattunk a Teológia, sőt a teológusaink életébe is. Soli Deo Gloria.

Békési Sándor

Tojásos hagymával töltött burgonya
Hozzávalók 4-5 személyre: 1 kg burgonya, 2 tojás, 1 nagy fej hagyma, 2 dl tejföl, 10 dkg vaj, 2 dkg zsemlemorzsa, 1 kis csomó petrezselyem, só, őrölt bors.

A burgonyát majdnem készre főzzük, leszűrjük, a tetejüket levágjuk, a belsejüket kiskanállal kiszedjük és összetörjük. A finomra vágott hagymát 2-3 dkg vajban megpirítjuk, hozzáke-verjük az összetört burgonyát, a tojást, az apróra vágott petrezselymet, sóval, borssal ízesítjük, s megtöltjük vele a kivájt burgonyákat. Vissza-tesszük rá a levágott burgonyatetőket, vajjal kikent, morzsával meghintett tepsibe rakjuk, a tetejét is megszórjuk zsemlemorzsával, meglo-csoljuk olvasztott vajjal és előmelegített, forró sütőben pirosra sütjük. Tejföllel meglocsolva tálaljuk.

Tepertős pogácsa
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 15 dkg zsír, 20 dkg darált tepertő, 2 dl tej, 2 tojás, 2-2 dkg élesztő és só, 1 mokkáskanál őrölt bors, 1 teáskanál cukor.

A tejben az élesztőt és a cukrot simára keverjük, majd hozzáadjuk a többi alapanyagot, és köze-pes keménységű tésztát gyúrunk. Ujjnyi vastag-ra kinyújtjuk, először háromba, majd újabb nyújtás után négy részre hajtjuk, és hűtőben egy éjszakán át pihentetjük. Pihentetés után újra kinyújtjuk, négybe hajtjuk, majd a kívánt vas-tagságra kinyújtjuk, a tetejét késsel rácsosra vagdossuk, és pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. A pogácsák tetejét felvert tojással megkenjük, és rövid kelesztés után forró sütőben készre sütjük

Minek a mértékegysége a szellem/m??
- A lidércnyomásnak.
 
Mi a kubatúra?
- Meglátogatni Fidel Castrót…
 
Szobahőmérsékleten köt. Mi (ki) az?
- A nagymama.
 
Hogy hívják a karatés péksüteményt?
- Kif-Lee.
 
Takács összefut Szabóval:
- Hová viszed ezt a nagy faliórát?
- Az állatorvoshoz.
- Miért?
- Berekedt a kakukk.

 
Kedd:            18,00 Imaóra
Szerda:           18,00 Ifjúsági óra
Csütörtök:       18,00  Bibliaóra
Vasárnap:      9,00  MKBK
                    10,00  Istentisztelet
16,00 Törekvők órája
17,00  Istentisztelet

Imaházcím: Pesterzsébet, Ady E.u.58.
                 Ady E. u.-János u. sarok
 
Lelkipásztor: Nemeshegyi Zoltán
                 Pesterzsébet, Ferenc u.3.

Március
05. Imaóra, úrvacsorai istentisztelet
12. Gyülekezeti tanácskozás
(elöljáróság választás)
19.de. Szolgálat a kórházban és szociá-lis otthonban
 Harangzenekar szolgálata
26.du Gyülekezeti délután

Április
02. Imaóra, úrvacsorai istentisztelet
09. Énekkar szolgálata Komáromban és Negyeden (Szlovákia)
13-15. Országos választó közgyűlés
16. Virágvasárnap
21. Nagypéntek
23. Húsvét I.
24. Húsvét II. Gyülekezeti
kirándulás a Normafához
30. Gyülekezeti délután