2000. JÚNIUS                         SZERETET-SZOLGÁLAT                     ÚJ FOLYAM 90.SZÁM

Az újszövetség gyülekezet
Pünkösdi kérés
Egy kosárka meggy
Elöljáróink bemutatkoznak …
Kovács Imre - diakónus
Kovács László  - elöljáró
Simon Zoltán -  diakónus
Megtérésünk története
Fölöttem az ég
Kicsöngettek
Mire jó az áció, káció, akáció, vakáció?
Egy kis derű…
Fakanál
Állandó alkalmaink
Eseménynaptár

Az újszövetség gyülekezet

Apostolok Cselekedetei 2:37-47.


Pünkösd van. A keresztyén gyülekezet szü-letésnapja. Szeretném, ha ezen a szép napon a felolvasott igeszakasz alapján együtt végiggon-dolnánk az első gyülekezet néhány jellemzőjét, és ezzel együtt azt is, hogy milyennek kellene lenni a mai keresztyén gyülekezeteknek. Hiszen nyilvánvaló, hogy az első gyülekezet a minta, s ezért nem egymáshoz, hanem a legelsőhöz kell igazodni. Annál is inkább, mert ezt nem embe-rek, hanem maga Isten alapította a Szentlélek által.
Amiként Isten annak idején látta, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”, és teremtett neki hozzáillő segítőtársat, épp így Isten gondoskodó szeretetét látjuk abban, hogy létrehozta a gyüle-kezetet. Ő tudja, hogy a hívő életet nem jó egyedül élni. Egyenként sokkal gyengébbek vagyunk, másrészt a közösség lehetőséget ad arra, hogy felelősséget érezzünk és gyakorol-junk mások felé, valamint arra, hogy legyenek körülöttünk olyanok, akik szeretetükkel vagy, ha kell szeretetteljes kritikájukkal továbbsegítenek minket a hitélet útján. Isten ajándéka tehát az első gyülekezet éppúgy, mint az elmúlt kétezer év alatt létrejött és működő valamennyi igazi közösség.
Természetesen az egyháztörténelem során nagyon sok kísértéssel küzdött a gyülekezet. Az egyik talán legnagyobb kísértés éppen az volt, hogy megmaradjon-e az eredeti modell mellett, hiszen olyan sok jószándékú, de helytelen véle-mény alakult ki az idők során. Isten azonban ilyenkor reformátorokat adott népének, akik igyekeztek visszaállítani a gyülekezetnek nem elsősorban a formáját, hanem amennyire lehe-tett, annak lényegét.
Most pedig annyi idő és annyi kísérletezés után ki kell mondanunk, hogy ma sem tudunk jobbat, eredményesebbet annál, amit Isten Szentlelke által létrehozott az első pünkösd ünnepén. Ha pedig így van, akkor méltó a jeru-zsálemi gyülekezet arra, hogy alaposabban megvizsgáljuk mit végzett el benne és általa Isten Szentlelke, és méltó arra, hogy kövessük példáját, hiszen ezáltal Isten a mai gyülekeze-teknek is hasonló áldásokat adhat, mint akkor ott Jeruzsálemben.

1. Az újszövetségi gyülekezet egyik jellem-zője, hogy tanuló gyülekezet.

Ezt olvastuk a második rész 42. versében: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban.” Engedték, hogy tanítsák őket az apostolok. Óriási kincs a taníthatóság. Vannak ugyanis, akik nem ismernek maguknál okosab-bat, s ezért megmaradnak a maguk szintjén. A közmondás úgy tartja, hogy a jó pap holtig tanul, mindazáltal a jó gyülekezet is tanuló gyülekezet. Erre látunk jó példát a felolvasott igeszakaszban. A keresztyén hívő és keresztyén gyülekezet nem lehet tanulásellenes. Sem az úgynevezett evilági, sem az isteni tudománnyal kapcsolatban. Hit és tudomány nem ellenségek. A hit ellensége a hitetlenség, a tudomány ellen-sége a tudatlanság. Isten adta  az  embernek  az
 értelmet és a bölcsességet, hogy „felfedezze azokat a fizikai, kémiai és biológiai összefüggé-seket, melyeket Ő alkotott. Az ember ezeket megismerve élhet velük maga és embertársai javára, de sajnos – a világba jött gonosz miatt – kárára is. A tudás tehát nem ellensége Istennek és a világnak, csak a rosszra használt és hiányos tudás van ellenére és a teremtett világ kárára. Megdöbbentő, hogy az ember az új felfedezeté-seket mindig előbb a pusztítás eszközéül hasz-nálta, s csak később állította az élet szolgálatába. Isten nem akarja tudatlanságban tartani teremt-ményét, hanem azt szeretné, ha az ember fele-lősségteljesen élne, tudással.
A hitélet területén is így van ez. Isten nem akarja tudatlanságban tartani övéit, sőt egyik legnagyobb ígérete, hogy az övéi „mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” János 6:45-ben az Úr Jézus maga idézi az ezzel kapcsolatos prófé-tai igéket. Ésaiás 54:13-ban ezt olvashatjuk: „Fiad mind az Úr tanítványai lesznek”, Jer. 31:33-34-ben pedig: „Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, hogy ismerje meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak engem, kicsinytől nagyig.” Addig azonban még sokat kell tanulnunk. S ezt nagyon jól tudták az első gyülekezet tagjai, azok a hitelődeink, akik közül némelyek azért tanultak meg olvasni, hogy maguk is olvashassák a Bibliát. Hiszem, hogy Isten mai népe sem felejti el, hogy elvész a nép tudomány nélkül. Péter apostol levelében ezt mondja: „A ti hitetek mellé ragasszatok tudo-mányt…” (II.Pét.1:5.)
A jeruzsálemi gyülekezet tagjai kitartóan részt vettek az apostoli tanításban. Nem gon-dolták, hogy már eleget tudnak, sőt egyre inkább érezték, hogy milyen kevés az ismeretük, ezért nem hagyták abba, hanem kitartottak a tanulás-ban. Nagyon fontos az ő példaadásuk ma is, hiszen sokan vannak, akik lelkesen elkezdenek valamit, akár a hitélet területén, de az idő múlá-sával a lelkesedésük is elmúlik.

2. Az újszövetségi gyülekezet második jellemzője, hogy gondoskodik tagjairól.

Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ismerik egy-mást. „Ezek pedig kitartóan részt vettek … a közösségben.” (42.v.) A keresztyén közösség-ben senki sem élhet önmagának, hanem min-denki másokért is. Sőt ideális esetben előbb a másik, a közösség, s csak utána én. A jeruzsá-lemi hívők igazi közösségben éltek. Gyakran találkoztak (naponként), közel voltak egymás-hoz, s így észrevették, ha valakinek szüksége volt valamire, akár lelki, akár anyagi természetű volt is a szükséglet.
Tudom, hogy felvetődik bennünk a kérdés: Csak az első gyülekezetben valósulhatott ez meg, vagy lehetséges ma is? Hívő életünk ta-pasztalatai bizonyítják, hogy nemcsak lehetsé-ges, hanem szükséges is, ma is ez a fajta közös-ség, mert enélkül a keresztyénség lényegét hagynánk elsikkadni. Természetesen ez ma sem megy áldozatok nélkül. Ma sem könnyebb, de nem is nehezebb magunkat megtagadni és önző életmód helyett az önzetlen életformát választa-ni.
Aki ezt megpróbálja, az megtapasztalja, hogy miközben másokkal törődünk, magunk sem leszünk szegényebbek. Példabeszédek 11:25-ben ezt olvassuk: „Az ajándékozó bővel-kedik, és aki másokat felüdít, maga is felüdül.” Igen, ma is igaz, hogy a megosztott teher félteher és a megosztott öröm kétszeres öröm. A közösségben mindenki adott és mindenki kapott. Az igazi keresztyén ezért ma sem azt nézi, hogy mit kaphat egy közösségben, hanem, hogy mit adhat, azaz mennyire van ott szükség rá. Az Úr Jézus ugyanis arra tanított minket, hogy jobb adni, mint kapni. (Apcs. 20:35.)  Itt értjük meg az első hívők tulajdonhoz való viszonyát is. Nem arról van szó, hogy tilos a magántulajdon a keresztyének számára, hanem arról, hogy ta-nuljunk meg jól bánni az anyagi eszközökkel, akár kevés van belőle, akár sok. Anániás és Szafira bűne nem az volt, hogy anyagiakkal rendelkeztek, hanem az, hogy hazudtak, eltit-kolták jövedelmüket. De Istent nem lehet be-csapni. (Apcs. 5.)

3. Az újszövetségi gyülekezet harmadik jellemzője, hogy imádkozó.

„Ezek pedig kitartóan részt vettek a kenyér megtörésében és az imádkozásban” (42.v.)
A közös étkezésekről most nem akarok részlete-sebben szólni, hiszen mindannyian tapasztaltuk már a szeretetvendégségek áldását. A hangsúlyt most a közös imádságra szeretném tenni, mert ennek áldásosságáról talán nem mindenki van meggyőződve. Kezdjük az alapoknál. Az imád-ság: beszélgetés Istennel. Ahol valakiknek nincs idejük vagy kedvük az egymással való beszél-getésre, elidegenednek egymástól. Akik pedig szeretik egymást, azoknak mindig van szavuk egymáshoz. Így van ez az Istennel való beszél-getéssel is. Aki  nem  imádkozik,  annak  kapcso
lata megszakad Istennel. Ez annyira fokozódhat, hogy az Istennel való közösség meghal. Ha pedig a gyülekezetben néma emberek vannak, akkor formálissá, hideggé válik az istentisztelet, sőt előbb-utóbb képmutatóvá. Akkor lehet, hogy így tanítja az apa a fiát! „Fiam, amikor beme-gyünk a templomba, úgy teszünk, mintha imád-koznánk” (mások is így tesznek). Az ilyenfajta istentisztelet azonban, „ahol úgy teszünk, mint-ha…”, egyre kevésbé érdekli fiataljainkat, de a kívülvalókat is. Tanítsuk meg gyermekeinket imádkozni, de ne úgy, hogy csak bíztatjuk őket, hanem úgy, hogy jó példával járunk előttük, és elmondjuk nekik az imaélet áldásait. Melyek ezek?
Megvallhatjuk Neki bűneinket: Sokkal jobban foglalkoztatja fiataljainkat ez a kérdés, mint gondolnánk. „Kinek mondjam el a bűneimet? Neki nemcsak elmondhatjuk, Ő nemcsak meg-hallgatja, hanem arra is képes és illetékes, hogy megbocsássa azokat. Csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket.
Elmondhatjuk kéréseinket is. Neki, aki kezé-ben tartja egyéni és közösségi életünket, van hatalma arra, hogy megadja szívünk kéréseit.
Ezt megtapasztalva, már hála és köszönet is lesz imádságainkban, hiszen méltó a köszönetünkre Az, Aki segít nekünk. Néha nem úgy, amint kérjük, hanem annál jobban, mert ő tudja iga-zán, hogy mire van szükségünk.
Ez a fajta imádkozás nem unalmas időtöltés, nem szent szórakozás, hanem a legszentebb munka, amellyel részt vehetünk Isten alkotó művében. Ha együttmunkálkodunk Vele már a „tervezésben”, megbeszéljük Vele, hogy mit és hogyan tegyünk, akkor sokkal szívesebben és sokkal aktívabban veszünk részt terveinek meg-valósításában is. A keresztyén imádság ugyanis nem a mi akaratunknak Istenre erőltetése, ha-nem az Ő akaratára való ráhangolódás.
Isten olyan jövőt készített nekünk, amely min-den eddigit elfeledtet velünk. Be akar avatni terveibe. Beszélgessünk Vele egyéni csendessé-günkben és a gyülekezet közösségében. Így nemcsak külsőleg hasonlít majd gyülekezeti életünk az első gyülekezetéhez, hanem belsőleg is: áldott, örvendező közösségünk lesz Vele és egymással.

4. Az újszövetségi gyülekezet negyedik jellemzője, hogy bizonyságtevő, és ennek nyomán növekedő. (47.v.)

Az első keresztyének nemcsak Istennel és egy-mással voltak kapcsolatban, hanem a világgal is. Hiszen ott éltek az emberek között, nem félre-vonulva a világtól. Igaz, hogy másként éltek, mint a környezetük, de ez a „másság” vonzó lett a kívülvalók számára, nem taszító. Ezt olvassuk a 47. versben: „Dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép.”
Testvéreim, biztosak lehetünk benne, hogy-ha ma nem vonzó a keresztyénségünk, akkor a hiba nem Istenben van, nem a kívülvalókban, nem az újszövetségi modellben, hanem annak helytelen követésében. Az embereknek ma is ugyanarra van szükségük, mint kétezer évvel ezelőtt. Itt nem a körülményekre gondolok, hanem az életérzésre. A mai ember is boldog akar lenni, és nemcsak a túlvilágon. De nézzük csak a jeruzsálemi hívőket! Ők boldogok voltak már itt e földön, jóllehet sok megnemértéssel és elég hamar üldözésekkel is szembe kellett néz-niük. De a boldogság látszott rajtuk. Nemcsak szavaikkal, hanem életükkel is bizonyságot tettek arról a hatalmas Megváltóról, aki életüket, értékrendjüket átformálta. Erre a bizonyságétel-re válaszul: „Az Úr pedig naponként vezetett hozzájuk olyanokat, akik hagyták, hogy meg-mentsék őket.” (rk. ford.) Nem ők mentették meg az embereket, hanem Isten. Ők bizonyságot tettek, az Úr pedig elvégezte a többit. Adott növekedést, adott szaporodást.
Befejezésül arról szeretnék szólni, amit a 41. versben olvasunk: „akik pedig hittek, megke-resztelkedtek”, azaz bemerítkeztek. A bemerítés külső jele egy – az ember szívében és életében végbemenő – változásnak. A vízben való elme-rülés jelképezi a régi életnek való meghalást, a vízből való kijövetel pedig az új élet kezdetét.
Baptista gyülekezeteinkben sok helyen van bemerítés pünkösdkor. Adjunk hálát azokért, akik már hitre jutottak és hitüket a bibliai ke-resztséggel is megpecsételték. Imádkozzunk azért, hogy hitükhöz hűek maradjanak.
Kérjük Istent, hogy adjon megtéréseket ma is, közöttünk is, mert csak ez jelent megoldást egyéni és közösségi életünkben. Adjon az Úr olyan pünkösdöt mindannyiunknak, mely köze-lebb visz egymáshoz és embertársainkhoz. Ámen!

Nemeshegyi Zoltán
1999. Pünkösd /TV1)Szolgatárs 1996. jún.


Pünkösdi kérés
Jöjj el, teremtő Szentlélek,
töltsd be téged váró néped,
hogy – mint akiket tüzed hevít,
hirdessük Isten nagy tetteit!
Jézus Krisztus! Halleluja!

Nyisd látóvá vak szemünket,
hallóvá süket fülünket!
Hadd érje el az ige bennünk,
hogy hiten együtt énekeljünk!
Jézus Krisztus! Halleluja!

Hasíts az ige kardjával!
Gyógyíts az ige balzsamával!
Fegyverezz fel fegyverzetével,
és jogarával te vezérelj!
Jézus Krisztus! Halleluja!

Lobogjanak fel szent lángjaid!
Tedd eggyé egyházad tagjait,
míg egy Fő egy testévé válnak
dicsőségére az Atyának!
Jézus Krisztus! Halleluja!

Ismeretlen szerző után németből ford.:
                                     Túrmezei Erzsébet


Egy kosárka meggy


Kálmán bácsi a szomszédból Karola nénit ke-reste. A tornácig jött, onnan kérdezte a kerti kőasztalnál játszó gyerekektől, hogy itthon van-e?
- Persze – válaszolta Paula, - a konyhában! Süteményt süt.
Az öregember nézte őket, azután annyit mon-dott:
- Jó munkamegosztás ez? Ő süt, ti meg játszotok addig…
- Mi köze hozzá, - mormogta Bandi, de Paula felállt:
- Miért? Mert igazat mondott? Én már sü-töttem egyedül is piskótát. És tulajdonkép-pen a mi vendégeinknek készíti…
Nemsokára ott tüsténkedtek mind a hárman a néni körül, Bandi mosogatott, Emmi és Paula szendvicset készített, az óra pedig tördelte az időt a falon.
Bandi azonban úgy vélte, ha esetleg többen jönnének, nem lenne elég, ezért odaállt a ke-nyérszeletelő mellé. És jól tette, mert Karola néni jelent meg az ajtóban:
- Nem tudom, jól láttam-e, nézzetek csak ki azon az ablakon! Ott-ott, a kanyarnál! Azok mind ide jönnek? Szívesen látom őket, de… talán a sütemény nem lesz elég!
- Keksz van még a dobozban… - vélte Emmi bizonytalanul.
- Várjatok csak! – Elővett még egy tálat, és a süteményszeleteket elkezdte kettévágni. – Így ni, - rakta meg az újabb tálat, - ezek úgyis elég nagyok voltak, a keskeny szele-tek szebbek is…
- És főleg, hogy megduplázódtak! – vélte Bandi, - szükség esetén megtehetjük a szendvicsekkel is…
- Mint az ötezrek megvendégelésénél, - mondta valamelyikük, de Bandi rátámadt:
- Nem! Ő nem a meglévőket vágta ketté!
Nem is vették észre, hogy Kálmán bácsi újra ott áll a tornácon, pedig régebben érkezhetett, mert hallotta, miről van szó:
- Nos, azt valóban nem tudhatjuk, hogy mit tört ketté, de az bizonyos, hogy a megle-vőkhöz nyúlt! Az ötezreknek a két halat és az öt kenyeret, a négyezreknek pedig a hét kenyeret szaporította meg. Tehát nem a semmiből vendégelte meg őket, nem a kö-vekből teremtett kenyereket…
- Csakugyan! Ilyesmit a Sátán tanácsolt a pusztában, de az Úr Jézus visszautasította.
Tehát az a mi dolgunk, hogy amink van, adjuk Neki, és a többi az Ő gondja…
A hosszú kert végében, a kapu körül mozgoló-dás támadt, a kutya is vakkantott. Bandi letette maga elől a konyhai kötényt, és futott a vendé-gek elé. Így azután alig látta valaki, hogy Kál-mán bácsi valamit motozott a lépcsőfeljárat körül, csak azt, hogy egyszerre csak odakerült egy kosárka meggy az asztalra.
- Ez… ez honnan termett ide? – kérdezte Paula, mire Kálmán bácsi kissé zavartan válaszolta:
- - Nos, ez éppen az én kertemből… azaz ott termett, de ide szánta az Úr. Nyilván, mert úgy éreztem, hogy át kell hoznom. Igaz, nem sok, de talán elég lesz…
Majd hozzátette:
- Nemcsak talán, hanem biztosan!

BH. 1992. 06. 05.


Elöljáróink bemutatkoznak …

Kovács Imre - diakónus

1940. június 16-án születtem Ráckevén, hí-vő szülők gyermekeként. Édesapám Kovács Sámuel, édesanyám Farkas Piroska, mindketten már az Úrnál vannak.
Gyermekkoromat is ebben a községben töl-töttem, ahol a második világháború után a gyü-lekezet létszáma fokozatosan csökkent, - fiata-lok ketten voltunk – a dömsödi körzethez tar-toztunk.
Lelkipásztorunk Lázi Sándor testvér volt, aki rendszeresen látogatta a gyülekezetet, min-dig talál alkalmat arra, hogy velem is beszélges-sen a hit dolgairól. Mélyen szántó igehirdetéseit érdeklődéssel hallgattam. Imaházunk nem volt, így a mi lakásunkon tartottuk az alkalmakat. A tíz, tizenkét fős gyülekezetben nem volt alkal-mam a fiatalos lelki igényeim megélésére, ezért gyakran elutaztam Szigetszentmiklósra, Pester-zsébetre, Dömsödre, továbbá az akkori korban lehetséges konferencia helyekre. Lelki fejlődé-semre meghatározó élményt jelentettek Brezt Vilmos, Cserepka János, Kalkó József, Békefi Pál, Kovács Géza testvérek missziós szolgálata, továbbá a családi környezet.
1954-ben tértem meg, megértve, hogy az üdvözítő Jézus Krisztus értem is meghalt, bű-neimet eltörölte. Hitem vallomására Lázi Sándor testvér merített be Dömsödön abban az évben.
Középiskolába Budapestre jártam naponta, ahol legnagyobb lelki élményem az volt, hogy osz-tályfőnököm Lelkes István hívő tanár volt és nyíltan megvallva hitét, napi eligazításokat adott etikából és hittanból is. Ez a kivételes lehetőség segített szinten megtartani, és a kísértésektől megőrizni biblikus hitelveimet. Az Ybl Miklós Építőipari Technikum befejezése után rövid ideig dolgoztam.
 1961-től a Felsőfokú Építő- Építőanyagipari – és Gépészeti Technikumot végeztem, majd 1974-ben a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán Pécsett szereztem épületgépész üzemmérnöki oklevelet.
1962-ben megnősültem, feleségem Hegedűs Erzsébet, aki a Kiskörösi Baptista Gyülekezet tagja volt.
1963-ban született Márta lányunk, aki szin-tén a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet tagja. Férje Baka László, gyermekei: László, Dénes és Flóra.
1967-ben született Árpád fiúnk, aki ugyan-csak e gyülekezet tagja, most Németországban dolgozik és él feleségével Kovács Árpádné, szül: Blaskó Andreával és fiával, Ákossal.
A gyülekezetnek 1966-tól vagyok tagja. Er-zsébetre költözésünktől bekapcsolódtam az énekkar munkájába és a vasárnapi szolgálatok végzésébe, majd tíz évig azok szervezését is végeztem.
1968-tól a testvérek bizalma révén az elöljá-rósági munkában is részt veszek különböző feladatok végzésével. Hat évig pénztárellenőr voltam. Imaóra-vezetői, és megbízással biblia-óra-vezetői szolgálatot végzek. Az építkezés előkészítésétől az Építési Bizottság tagja va-gyok. Az MKBK csoportvezető-helyettesi szol-gálatát látom el.
1990-ben a gyülekezet diakónus szolgálattal bízott meg.
 1990-ben igehirdető szolgálatra felkészítő tanfolyamot végeztem, ebben az évben fejeztem be a két éves BTA bibliaiskolai tanfolyamát.
1990-ben szembetegségem miatt rokkant nyugdíjas lettem, betegségem erősen korlátoz az általam szívesen végzendő különböző szolgála-tok ellátásában.
 

Kovács László  - elöljáró

Budapest ostromakor, a „frontvonalon” szület-tem 1945-ben. Családunkban négyen voltunk testvérek.
Szüleim a pestszenterzsébeti gyülekezet aktív tagjai voltak, így gyermekkorom óta ismerem a közösség légkörét.
Mint a hívő szülők gyermekei, én is korán meg-ismertem a bibliai igazságokat. Hallottam sok-szor a megtérésről, de nem éreztem ennek szük-ségszerűségét, hiszen mindig ott voltam a kö-zösségben, részt vettem az alkalmakon.
Amikor 1963-ban felvettek az énekkarba, egy felelősségteljes kötődés alakult ki bennem, amelynek nagy része volt abban, hogy az ifjúkor kísértései között – amelyek főleg egyetemista koromban jelentkeztek – megmaradjak a gyüle-kezetben.
Jézus Krisztus melletti döntésemben voltak „közreműködők”, de az Ige világított rá a lé-nyegre: az Ő juhai nemcsak hallják szavát, hanem követik őt (Jn. 10. rész). Bemerítkezésem 1971-ben történt.
A következő évben nősültem meg, feleségem Lomjánszki Erzsébet. Gyermekeink Kornél és Nóra.
A hetvenes évek vége óta veszek részt az elöljá-róság munkájában. A gyülekezetben pénztárel-lenőri feladatokat látok el és a Minden Korosz-tály Bibliai Közösségének munkájában tevé-kenykedek aktívan.

Simon Zoltán -  diakónus

1935. III. 30-án születtem Gerjenben, baptista hívő családban.
Szüleim Istent szolgáló, őszinte életet éltek, nagyszüleimmel együtt.
Nagy hatással volt rám, hogy a gyülekezet a szülői házunknál volt. Kora ifjúságomban meg-hallottam Jézus hívó szavát, és elfogadtam, mint megváltómat. Bogyiszlón merítkeztem be Ré-vész Sándor tv. által, 1952-ben.
Négyen voltunk testvérek, mind a négyen Krisztus gyermekei lettünk. Majd 1954-ben Budapestre jöttem dolgozni, a Budapesti Közle-kedési Vállalathoz. Negyven évig dolgoztam különböző beosztásokban itt, nyugdíjazásomig.
1954-től lettem tagja a Nap utcai gyülekezetnek. Szabó László lelkipásztor tv. jó tanácsokkal látott el, lelki otthonra találtam. Itt ismerkedtem meg feleségemmel, Simon Eszterrel és 1958-ban házasságot kötöttünk. 1968-ban elöljáróvá választottak, és 1972-ben diakónussá avattak 8 testvérrel együtt, ezek között volt Császár Sán-dor tv. is a Nap utcában. Két felnőtt leánygyer-mekünk van, Erika és Gyöngyike. Mindketten baptista gyülekezetbe járnak, családjukkal együtt. Öt unokánk van.
Jelenleg a pesterzsébeti gyülekezet tagjai va-gyunk feleségemmel. Örömmel szolgáljuk Urunkat és a gyülekezetet, ameddig Isten éltet és erőt ad. Imádkozzunk egymásért és sok lélek megtéréséért.

Megtérésünk története

Kedves Testvérek!, Kedves Gyülekezet!

Megtérésünk rövid történetét az alábbi bizony-ságtevésben szeretnénk elmondani:

1982-ben hallottam először az Úr Jézus Krisz-tusról egy Balatonalmádi katolikus templomban. Az akkori érzések úgy megragadtak, hogy kb. 8 évig minden vasárnap elmentem templomba. Már akkor is sokat kerestem a más gyülekeze-tekkel való kapcsolatokat. Sajnos, mivel nem elégített meg az a hit gyakorlat, egy idő után elmaradtam a katolikus templomból. Csak jóval később, egy akkori barátom unszolására mentem el egy istentiszteletre Budapesten, ahol újra találkoztam az Úrral. Ez a találkozás élménye a mai napig erőt ad a hitben való járásra. Attól a naptól kezdve minden időmben az Úr dolgairól elmélkedem, és életemet átadtam Krisztusunk-nak, hogy Ő irányítson. Mindennapos vendég lettem az Úr házában, sokat szolgáltam, sokat evangelizáltam. Amikor csak lehetett bizonysá-got tettem arról, hogy Jézus krisztus hogyan változtatta meg életemet, hogyan szoktam le a dohányzásról egy pillanat alatt, hogyan tudtam megállni a kísértésekben az Úr segítségével, és hogy sikerült egyre többet megérteni az Igéből.
De eljött az az idő, amikor rájöttem az Ige tük-rében, hogy az a gyülekezet, ahová járok nem biztos, hogy jó irányba megy. Én akkor sok testvéremmel együtt eljöttem a HIT Gyülekeze-téből, és nem is akartam csatlakozni a kivált tagokból   verbuválódott új  gyülekezethez sem.
 Ez idő tájt ismertem meg feleségemet, Szilviát, akit az Úr nekem rendelt. Házasságkötésünk idején már többször is eljutottunk az erzsébeti imaházba. Az itt megtapasztalt szeretet, és a megismert tagok hithű élete arra vezetett min-ket, hogy kérjük felvételünket az erzsébeti gyülekezetbe.
Hisszük, hogy csatlakozásunk által megerő-södünk és újra újult erővel tudjuk szolgálni a gyülekezetet, és az Úr Jézus Krisztust. Ámen
. /Gyermely, 2000. május 25.

Gál István és Gálné Kuklics Szilvia

Ui: Tagfelvételünk óta egy újabb áldást adott az Úr, mert megszületett lányunk, Gál Dorottya 2000. május 8-án 16,40-kor. Mind a ketten – anyuka és kislánya – egészségesek.


Fölöttem az ég
Csiga-voltomban arra gondolok,
egyszer – szárnyaim nőnek:
átváltok egy új dimenzióba,
és itt hagyom a Földet,
ahol… most cipelem a hátamon
- sokáig bíztam abban –
menedékem: csigabiga-házam.
Hittem önmagamban.

Aprócska célokért araszoló
ember vagyok, - de fölöttem az Ég!
Érthetetlen kegyelemből, lassan
betűzhetem szent üzenetét,
mert tudom már: nekem szól
- és neked:
„…teljes szívedből, elmédből, erődből
szeresd az Urat, Istenedet!”

Lukátsi Vilma

Kicsöngettek


Mire ez a néhány sor megjelenik, sok ezer iskola megszámlálhatatlan táblájának sarkában ott áll díszes kréta-betűkkel a várva várt szó: VAKÁCIÓ. S boldog diákok, megkönnyebbült tanárok hagyják el az iskolákat, megérdemelt pihenésre. Hívogatóan csobbannak a Balaton hullámai, és integetnek az erdő fái is. Senki nem vitatja el a gyerekektől, fiataloktól és felnőttek-től a vakáció, a szabadság, a pihenés és kikap-csolódás jogát. Hiszen az Úr Jézus is pihenni hívta tanítványait egy-egy időre… De a pihenés, felüdülés helyén is ott volt a Mester. Hogy barátságos beszélgetésben feleljen szívük kérdé-seire. Hadd tanácsoljuk most, a nyár kapujában ezt valamennyi kedves testvérünknek. Használ-juk fel a pihenés, felüdülés idejét arra is, hogy közelebb kerüljünk az Úrhoz. Hogy legyen egy picivel több idő igeolvasásra, imádkozásra, vagy családi lelki-beszélgetésre. Olyanra, amilyenre olykor tényleg nincs idő a rohanás heteiben. S akkor a nyár kettős értelemben is erőforrássá, felüdüléssé válik majd a hívő ember számára. És megtapasztaljuk majd az Úrral való együttlét gyönyörűségét – a természet templomában is.

K.L.I.BH. 1993. 06. 13.


Mire jó az áció, káció, akáció, vakáció?


Például táborozni, sátorozni. Mire jó a tábo-rozás, sátorozás?
- a gyermekek emberközelben láthatják tanítóikat, azokat, akiket otthon csak „va-sárnapi jelmezben” láttak;
- a gyermekek megfigyelhetik a jó együtt-működést a tanítók és a rendezők, szaká-csok, segítők között;
- a külső befolyások, negatív hatások csök-kenthetők;
- a gyerekek rájönnek, hogy a fegyelem, ami a táborban kötelező, nem is rossz dolog, ez a legnagyobb segítség időnk hatékony ki-használásában;
- a sport, a szervezett játék összetartóvá kovácsolja a csapatot;
- a gyermekek közvetlenebbek a felnőttek iránt;
- azok a gyerekek, akik a tanulásban gyen-gébbek, de a sportban, játékban fölényre tesznek szert, könnyebben leküzdhetik gátlásaikat;
- az együtt táborozó tanítóknak ez egy nagy lehetőség arra, hogy közösséget építsenek ki, egymást segítsék;
- hitünk, türelmünk próbatétele (ha esik az eső).
Mindennap imádkozz a nyári táborozásért! Soha vissza nem térő alkalmak lesznek ezek!


Egy kis derű…

- Hány ember dolgozik a Trabant-gyárban?
- Kettő. Egyik hajtogatja, a másik ragasztja.
 
- Miben különbözik a kakukk a több madár-tól?
- Az egyetlen madár, amelyik ki tudja mon-dani a nevét.
 
- Hogy hívják a kínai focicsapatot?
- Hun kapunk ki.
 
- Milyen az arab lopakodó?
- Teve mamuszban.
 
Melyik állat ragaszkodik legjobban az ember-hez?
- A pióca.


Fakanál

Bolognai töltött kifli

Hozzávalók: 8 kifli, 25 dkg főtt marhahús, 8 dkg reszelt sajt, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10-10 dkg sárga- és fehérrépa, 1 csokor petrezselyem, 3 evőkanál paradicsompü-ré, olaj, oreganó, őrölt bors, só.

Az olajban megpirítjuk a finomra vágott hagy-mát. Hozzáadjuk az apró kockákra darabolt zöldségeket, és puhára pároljuk. Sóval, vágott petrezselyemmel, borssal fűszerezzük. Hozzá-keverjük a darált főtt marhahúst, a paradicsom-pürét, a zúzott fokhagymát és az oreganót. Az egészet jól összeforraljuk, és a kiflikbe töltjük, amelyek belsejét előzőleg kikapartuk. A kiflik tetejét reszelt sajttal megszórjuk, és forró sütő-ben megsütjük.



SZERETET - SZOLGÁLAT
A Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lapja
Felelős szerkesztő:
 Nemeshegyi Zoltán
Szerkesztő: Máté Dániel
Technikai szerkesztő: Lesták Károly
Megjelenik havonta nyomtatva 250 példányban
Interneten: https://members.tripod.com/pbgy_3/
Következő lapzárta: 2000. június 28.

Állandó alkalmaink

 
Kedd:              18,00 Imaóra
Szerda:            18,00 Ifjúsági óra
Csütörtök:        18,00  Bibliaóra
Vasárnap:         9,00  MKBK
                       10,00  Istentisztelet
                       16,00 Törekvők órája
                       17,00  Istentisztelet

Imaházcím: Pesterzsébet, Ady E.u.58., Ady E. u.-János u. sarok
 
Lelkipásztor: Nemeshegyi Zoltán,  Pesterzsébet, Ferenc u.3.


Eseménynaptár
2000.  Június - Augusztus

Június
01.  18,00 Ökumenikus istentisztelet, so-roksári ref. templom
04.   9,00 Imaóra, Úrvacsorai istentisztelet, Tagfelvételi gyülekezeti tanács-kozás
       17,00 Énekkarunk vendégszolgálata Rákoscsabán
11.   9,00 Imaóra, Pünkösdi istentisztelet
       17,00 Bemerítési istentisztelet
12. .         Gyülekezeti találkozó – Szigetszentmiklós
17. .         Ökumenikus kórustalálkozó – Csepel, Szent Imre téri római katolikus templomban
18. 17,00 Énekkari évzáró
22. 18,00 Teológiai évzáró
22-25.  Baptista Férfiak Országos Kon-ferenciája, Debrecen – Erdős-puszta

Július
02. 9.00 Imaóra, Úrvacsorai istentisztelet
30.  Budapesti Missziókerület Tahi vasárnapja

Augusztus
06. 9.00. Imaóra, Úrvacsorai istentisztelet
11-13.     Magyar Baptisták Világtalálko-zója – Nagyvárad
20.         Millenniumi Konferencia – Tahi