Ének a szeretetről
Alexovics Györgyre  emlékezünk
Két részlet a negyedi gyülekezet keletkezése történetéből
A reformáció emlékére
Magyar Baptisták II. Világtalálkozója
Elöljáróink bemutatkoznak …
SURÁNYI PÁL diakónus
VARSÓCI KÁROLY diakónus
BOROS DÁVID (teológiai hallgató)
Ének az utcán
Egy kis derű…
F a k a n á l
Állandó alkalmaink
Eseménynaptár 2000.  Október

Ének a szeretetről

Adj mindig bőven, ne nézd, mi marad,
jó, ha teljesen szétosztod magad!
Rab vagy, ha bármit markol még kezd;
áldozd fel bátran az életedet!
Ha szenvedőt látsz, fogd meg a kezét,
lassítsd a nyomor halál-szekerét!
Másokért van a kavargó élet,
ha a gyertyák mind a csonkig égnek.
Nagy áldozat az élet, ha éled,
ha az áldott tűz másokért éget.
Vedd le vállakról a gondok terhét,
ne tékozold az idő kegyelmét!
Ha öreg és görnyedt már a háta,
tenálad pihenjen meg a lába!
Jó szót is adj, ne csak kenyeret!
Kell a szó is, a mentő felelet.
Magad légy kiöntött étel-ital –
Küzdj meg a pokol villámaival!

Venyercsán László
 

Magyarországi és szlovákiai gyülekezetek közötti kapcsolat ápolására jó alkalomnak kínál-kozott Alexovics György lelkipásztor testvér jubileuma: 120 évvel ezelőtt született, 90 éve állt lelkipásztori szolgálatba, és 30 éve halt meg.
Szolgálata kezdő állomásának, a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezetnek és befejező állomásának Neded (Negyed, Szlovákia) lelkipásztorai, Nemeshegyi Zoltán és Dóczé Bálint Alexovics testvér születésnapja körüli időpontra, 2000. áprilisára tervezték a jubileumi megemlékezést. Alexovics testvér családja kérésére akkor elha-lasztottuk az ünnepi alkalmat.
Szeptember 10-én valósulhatott meg az el-képzelés. Hűvös kora reggeli időben negyvenhárman szálltunk buszba, hogy lelki-pásztorunk vezetésével szolgálatra induljunk a szlovákiai gyülekezetekbe. A csoporttal együtt utazott Dr. Szebeni Olivér (Kispest) és Alexovics Győző testvér (Pécel).
Délelőtt Alexovics testvér munkaterüle-
tének egyik állomásán, Nesvady (Naszvad) baptista gyülekeztében szolgáltunk. Darko Králik helyi lelkipásztor és Nemeshegyi Zoltán, a vendég gyülekezet lelkipásztora köszöntései után II. Kor. 5:14-15. alapján buzdított imádság-ra az imaóravezető. Imatémáink: hálát adtunk Jézus Krisztus szeretetéért és kértük Urunk segítségét, hogy hűséges tanúi legyünk.
Az igei szolgálat előtt rövid történelmi tájékoz-tató hangzott el az énekkarról. Alexovics testvér 102 évvel ezelőtt, 1898-ban szervezte meg Erzsébetfalván (Pesterzsébet elődje) az énekkart és az első vonószenekart. Egyéb szolgálatai mellett 1910-ig vezette a két szolgáló csoportot.
Szavalatok, bizonyságtételek, énekkari számok következtek a mások felé irányuló szolgálatunk-ról, majd Alexovics Győző mondott alkalmi verset.
Az igehirdetésben Nemeshegyi testvértől Róma 12:1-2. versek alapján a logikus (okos) istentiszteletről, helyesebben Isten szolgálatáról (más nyelvekben az istentisztelet megfelelője) hallottunk. Aki Isten megelőző  irgalmával  találkozik, az hálából szolgál Néki. Ne csak a gyüle-kezeti alkalom, hanem egész életünk istentisz-telet (szolgálat) legyen. Ő kevesebbel nem elégszik meg, hétköznapjainkat is igényli. Ke-gyes hozzánk a hétköznapokban is. Önmagát adta értünk, viszonozzuk ezt mi is így, akkor megdicsőíttetik Jézus Krisztus a mi életünkben, és könnyű lesz a világi dolgoktól elszakadni. Délután Negyeden közel kétszázan zsúfolódtunk be a kis gyülekezeti helyiségbe. Sokaknak végig kellett állni a két órás ünnepi istentiszteletet.
Dóczé Bálint helyi lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket: az Alexovics család tagjait, a szolgálatokat végző pesterzsébetieket, Szebeni testvért, a helyi polgármestert a családjával, az evangélikus és református lelkészeket, a neszmélyi gyülekezet lelkipásztorát és néhány tagját, a körzetből, illetve a távolabbról össze-gyűlt testvéreket.
Nemeshegyi testvér igehirdetéséhez a Zsid. 13:7-8. verseit választotta alapigének. Az üzenet nem az előttünk járókról szólt, hanem Jézus Krisztusról, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Szavalatok, bizonyságtétel és énekkari szolgálatok után Szebeni testvér ünnepi meg-emlékezésben ismertette az orosz hadifogságot is megjárt Alexovics testvér küzdelmes életútját. A nehézségek között csodálatos volt Isten mun-kája az életében, mert sok ellenséges indulatú, mindenre elszánt ember vált Jézus Krisztus hűséges követőjévé beszéde nyomán.
A család részéről Alexovics Győző Túrme-zei Erzsébet: Ezeríziglen című versével emléke-zett meg a szülőkről, saját hitvallását Sík Sán-dor: Hiszek című versével mondta el.

Végül köszöntések hangzottak el a vendégek részéről. Az alkalmat az énekkar énekei színe-sítették. Az istentisztelet után szeretetvendégsé-gen vettünk részt, majd a gyülekezet kiment a temetőbe, ahol Alexovics testvér (1880-1970) és felesége, Alexovics Györgyné, született Benkó Julianna (1888-1965) közös sírjára elhelyezték a család, a felvidéki baptista közösségek és a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet koszorúit és a tiszteletet adók virágcsokrait.
Hálaadással köszönjük Urunknak, hogy gazdagon megáldotta ünnepünket. A verőfényes emléknap lelki élménye buzdítson minket hűsé-ges szolgálatra!
Kovács László

(Alexovics György (1880–1970) Negyed község néhai prédikátora írásának szerkesztett változata)

1. A fűszerpaprika, mint missziós közvetítő:
 Negyed község lakossága a Kisalföld rend-kívül termékeny talaján gazdálkodik. Sok zöld-séget és fűszerpaprikát termeltek, amit csónakba raktak és a Vágon, Dunán szállították Budapest-re, sőt Dömsödre. A dömsödi piacon találkoztak egy vevővel, aki már elfogadta Jézus Krisztust és megismertette a negyedi termelővel Seres Sámuelt. A dömsödi prédikátor nem volt rest, és feljegyzték, hogy hamarosan prédikálni kezdett Lasányi János házánál Negyeden.
1894-ben éppen ott járt, amikor "saulusi indulattal" odament Németh András, hogy "kihozza a házból". Megtömte rövidszárú, "ga-rasos pipáját", keményen fogai közé szorította és büszkén indult társaival. Tiszteletlenül, sap-kával, kalappal a fejükön beléptek a szobába.
 Amikor meghallották Seres testvér kedves szavát, belátták, hogy ez az ember "nem érdemli az ő gonosz szándékukat. A pipákat kivették szájukból, a fejrevalót is levetették. Szemeiket az ÚR szolgájára szegezték. Tervük gondolatát önmaguk előtt is szégyellték. Győzött Isten igéje."
 Attól kezdve Németh András hűséges láto-gatója lett a kis gyülekezetnek. 1894 tavaszán "családjával megkeresztelkedett". Sokat fárado-zott az ÚR ügyéért ő maga is.

2. Van-e szükség a megtérésre?
 Lasányi János, bár hasonló ellenséges indu-lat hevítette először, mégis házába fogadta a hívőket. Ezért a falu elöljárója behivatta a kö-zségházára. A bíró felszólította Lasányit, hogy "hagyjanak fel a gyülekezéssel".
 – "Erre csak pogányok között van szükség. Azoknak kell a megtérés. Itt pedig nincsenek pogányok, így megtérésre, prédikálásra nincs semmi szükség".
 Lasányi visszaemlékezett, hogy a bíró né-hány napja nagyon káromkodott dühében a füle hallatára. Azt mondja hát neki:
 – "Bíró úr kérem! Mondja, keresztyén em-ber, aki káromkodik és nincs annak megtérésre szüksége?"
 A bíró nem sejtve Lasányi gondolatát kije-lentette:
 – Hát bizony az nem keresztyén!
 – Na, látja, bíró úr – szólt Lasányi – akkor önnek is van szüksége megtérésre, hiszen nem-régen hallottam önt nagyon csúnyán káromkod-ni!
–szó–
 

Az egész világ protestáns keresztyénsége Isten iránti hálával gondol arra a nagy jelentősé-gű eseményre, amely 1517. október 31-én tör-tént. Ugyanis ezen a napon szegezte ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára 95 tételét. Ezzel vette kezdetét hivatalosan is az a nagy lelki megújhodás, amelyet reformációnak nevezünk.
Ennek az egész világot átfogó lelki forrada-lomnak a gyökérszálai visszavezetnek egészen 313-ig, amikor Constantinus római császár a keresztyénséget államvallássá tette. Ez a csá-szár, akiről azt írják, hogy vallás dolgában teljesen közömbös volt, s csak élete végén tért át a keresztyén vallásra, uralma biztosítására a keresztyénséget használta fel. Ezzel egyfelől véget ért a keresztyénség véres üldözése, más-felől azonban a keresztyénség letért arról a keskeny útról, amely az Úr Jézus szerint: „az életre visz”.
ETTŐL AZ IDŐTŐL kezdve mindig voltak kisebb-nagyobb csoportok, amelyek megpró-bálták függetleníteni magukat a hivatalos egy-ház tanításától és gyakorlatától, hogy teljesen az Ige szerint élhessenek és szolgálhassanak. És amíg régebben a pogányok irtották a keresz-tyénséget, ez időtől kezdve a hivatalos egyház próbálta vérbe fojtani azokat a lelki mozgalma-kat, amelyek hívatva voltak az evangélium ügyét diadalra vinni. Isten munkájának azonban nem lehetett gátat vetni. Amit Ő elkezdett, azt be is fejezte; így következett el az a nagy refor-máció, amelynek az emlékét ünnepeljük évről évre.
A reformáció az egyház megújulását, vagyis a krisztusi arcra való  visszaformálódását   jelenti;
ez pedig nem egyszeri alkalommal végbement cselekmény, hanem állandó folyamat, örök reformáció.
A REFORMÁTOROK legnagyobb érdeme az volt, hogy lefordították és a nép kezébe adták a Szentírást. Ebből a drága könyvből tudhatta meg minden ember, hogy Isten előtt nincs sze-mélyválogatás, hogy Ő mindnyájunk Atyja, s mi pedig egymásnak testvérei vagyunk, színre, fajra, nemzetiségre stb. való különbség nélkül. A Szentírás világosan megmutatta, hogy Isten előtt nincsen úr és rabszolga, mert ő minden embert egyformán a maga képére és hasonlatos-ságára teremtett.
A BIBLIÁBÓL tudjuk meg azt is, hogy Is-ten szereti ezt az egész világot, tehát nemcsak egyeseket, hanem minden embert, sőt annyira szerette ezt a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte. Ez az ismeret minket is arra kötelez, hogy szeressünk egyformán minden embert, még azokat is, akik sok mindenben más véle-ményen vannak, mint mi.
Így állítsuk a Szentírást nemcsak az istentiszte-leteink középpontjába, hanem mindennapi életünk középpontjába is! Ha ezt tesszük, akkor ünnepelünk helyesen, akkor emlékezünk igesze-rűen a reformátorokra, s akkor látjuk meg éle-tünkben és munkájukban az egyház Urát, Jézus Krisztust.

(Békehírnök, 1959.)
Szabó László

Ma is hálás szívvel gondolok Nagyváradi tartózkodásunk idejére. Hálás vagyok azért, hogy ott lehettem. Még mindig úgy emlékszem vissza, hogy sok áldást, örömet élhettem át és azt éreztem, hogy a világ minden tájáról össze-jött testvérek nagy gyülekezetében erőt nyertem. Minden alkalmon tanítást és lelki élményt kap-hattunk a találkozó jelmondatának értelmében. Vasárnap elérkeztünk ennek harmadik részéhez – „egy a keresztség”, azaz a bemerítés.
Kulcsár Sándor testvér hirdette délelőtt az igét az újszövetségi bemerítésről. Az Úr Jézus hívta az Őt követőket: „Térjetek meg, mert elközel-gett a Mennyek országa!” A megtérés állandó, biztos alapja Jézus Krisztus, Aki nem változik soha. Övé a hatalom, a bűn felett is. Akik Ő általa járulnak az Atyához, mindazokat üdvözít-heti. Nekünk is szól: Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban! Előző életünkhöz képest 180 fokos fordulatot kell tenni, vagyis Isten felé fordulni az Ige megtartása által. Fontos, hogy a hívásra engedelmesek legyünk, ha halljuk és megértjük: Kövess engem! És csak engedelmes-kedni kell, követni Őt, hiszen Úr Jézus példát mutatott a bemerítkezésben is. „Így illik” – nekünk is minden igazságot betöltenünk.
Az igazi bemerítés: hitvalló, személyes hit arról,
 hogy Isten Fia meghalt értem, helyettem, miat-tam, legyen életünkben eredménye az új élet!
A délutáni istentiszteleten Kovács Géza testvér igehirdetéséből hasonló gondolat ragadott meg. Csak személyesen átélt megtérés a megoldás a hitre jutásra. Különben csak vallásos cselekedet lehet, ismeret, megtanult dolgok. Ezek mind jók, de nem elég. Saját megtérését mondta el példá-nak, amikor úgy érezte, hogy egyenesen hozzá szól az igehirdető. „A szószékről kipécézett…, rám mutatott…, összetört.”
A Központi Énekkar egyik éneke – a sok közül – olyan alapot adott az igei üzeneteknek, melyre bizton építhetünk: „Aki úgy szól ma is, ahogy régente szólt, nem változik soha, az lesz Ő, aki volt!”
Nagyon sokat jelentett nekem, hogy voltak testvérek, akik befogadtak minket otthonukba. Családunknak Lengyel Ildikó testvérnő adott szálláslehetőséget. Köszönjük, hogy ellátásunkat szeretettel biztosította. Még egy másik romániai magyar baptista családnak is köszönettel tarto-zunk. A Világtalálkozó előtti napokban Hargita-megyében tettünk egy körutazást és három éjszakára Vlahita községben (Szentegyházán), mely csupán néhány kilométerre van a hargitai Keresztény Tábortól, Gedő András testvér és családja adtak lehetőséget számunkra az éjsza-kai pihenésre. Előtte nem ismertük még egy-mást, csak telefonon beszéltünk két alkalommal. Mégis nagy szeretettel fogadtak minket, igazi testvérekre, barátokra találtunk. Reméljük, folytatódik ez a testvéri barátság, mert mi is várjuk őket Budapestre.
Utunk során a Tordai hasadékon gyalogoltunk végig, a hatalmas sziklák között, és aznap este a Keresztény Tábort is meglátogathattuk. Másnap a Békás-szoroshoz kirándultunk, a hatalmas víztárolót néztük meg, és csónakázhattunk a Gyilkos-tó ijesztő fagerendái között. Parajdon a sóbányában, ahová nemcsak a turisták látogat-nak, hanem gyógyító hatása miatt sokan rend-szeresen ott tartózkodnak, még egy református istentiszteleten is részt vehettünk. A bánya mélyében elkülönített kápolna található. A pap hangosan beszélt, szinte végig kiáltva, mégis a zaj miatt az igehirdetésből nem mindent érthet-tünk. De gazdagabbak lettünk egy ilyen él-ménnyel is. Mindezek után a Világtalálkozóra már így, hálával feltöltődve érkeztünk meg, és nem is tehettünk mást, mint örülni a sok aján-déknak, mit Istentől elvehettünk.
A Romániában töltött hetünk minden napjára hálával emlékezem, ehhez segítenek a dicsőítő énekek is, melyek visszacsengnek bennem.
- gam -
 

SURÁNYI PÁL diakónus

1953. aug. 26-án születtem Budapes-ten, a XX. kerületben. Szüleim Dunaharasztiban laktak, mindketten hív?k, jó példával járnak ill. jártak el?ttem: édes-anyám Gyemjanics Judit, édesapám Surányi Pál István, aki már az Úrnál van. Szüleimmel és 6 testvéremmel együtt Dunaharasztin n?ttem fel.
Már korán a családban és a Bibliakör-ben megismerkedtem a Biblia tanításaival. Hallottam sokszor a megtérésre hívó szót. Töb-ben is dönt? hatással voltak rám megtérésem el?tt: Bretz Vilmos, Gulyás József és ugrai Kovács Imre testvérek. A középiskola elvégzése után dolgozni mentem. Ez id?ben éreztem vá-gyat komolyan a megtérésre. Hála az Úrnak, kegyelme által b?neimet megbánva kértem felvételemet a gyülekezetbe. 1971. szeptember 19-én három testvéremmel együtt Kovács Imre testvér merített be Ócsán.
Az 1971. év végét?l részt vehetek a Köz-ponti Énekkar munkájában, szolgálataiban. Szeretek énekelni az Úr magasztalására és ezt a szolgálatot még most is végzem az Úr kegyelméb?l, az ? dics?ségére.
1976-ban a Beharka testvér által szervezett egyházzenei tanfolyamon vettem részt, ahol karvezetés és harmónium ill. orgona tanszakon tanultam.
1992-ben diakónusi szolgálatra választott a Gyülekezet. 1993-ban avattak diakónussá.
1997-t?l vagyok tagja a pesterzsébeti gyüleke-zetnek. Imaóravezetői, orgona és énekkari szol-gálat végzek. 1998-ban aktívan is bekapcsolód-tam a MKBK munkájába. 1999. ?szét?l a testvé-
rek szeretetéb?l diakónusi szolgálatot is végez-hetek.
1981-ben vettem feleségül Panyik Kornéliát. Két gyermekünk született: Pál 1982-ben és Gábor 1985-ben. Szívünk vágya, hogy mind-ketten elfogadják Jézus Krisztust, mint életük megváltóját.
Középiskolai tanulmányaimat Csepelen, a Kos-suth Lajos Gép- és Önt?ipari Technikumban végeztem 1967-t?l. 1971-ben felvettek a Buda-pesti M?szaki Egyetemre, ahol gépészmérnöki oklevelet szereztem. Jelenleg egy kis Kft-ben dolgozom épületgépész tervez?ként.
 

VARSÓCI KÁROLY diakónus

 Hívő családban születtem Budapesten 1966. július 3-án. Szüleim kisgyermek koromtól kezd-ve rendszeresen vittek a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezetbe, így már gyermekként megismer-hettem egy baptista gyülekezet életét. Mindig magukkal ragadtak az ünnepi istentiszteletek, a karácsonyi hangulat és a szeretet, amelyet a gyülekezetben folyamatosan éreztem. Nagy örömmel jártam a bibliakörbe és különleges élmény volt a gyermekkarban énekelni. Egy gyülekezeti evangélizáció során, 1980 végén értettem meg, hogy Jézus Krisztus értem is feláldozta magát és ekkor döntöttem, hogy az Ő követője leszek. Szűcs József lelkipásztor test-vér merített be 1981. április 26-án. Ezt követően fokozatosan kezdtem szolgálatokat végezni a gyülekezetben. Különösen szerettem szavalni, amelyre a testvérek gyakori felkérése következ-tében szinte minden vasárnap lehetőségem nyílt. Néhány évvel később elkezdtem énekkari pró-bákra járni, mert az éneklés és a zene szeretete addigi tanulmányaim során mélyen beivódott életembe. Az énekkar tagjává 1987-ben váltam és azóta is ez a szívemhez legközelebb álló szolgálat. A gyülekezet nem sokkal ezután megbízott a vasárnap délutáni szolgálatokat szervező testvérek koordinálásával, amelyet 10 éven keresztül – nehézségeim ellenére – kitartó-an végeztem. 1990-ben a gyülekezet megtisztelt bizalmával és elöljárói közé választott. Ma is tisztában vagyok a szolgálatra való méltatlansá-gommal, de hiszem azt, hogy a gyülekezet egyöntetű, megerősítő véleménye azt jelenti, hogy  Isten  ezen  a   területen  is  használni akar
országának építésében. Feleségemmel, dr. Sipos Emesével 1992-ben ismerkedtünk meg, amikor a pécsi gyülekezet énekkara Pesterzsébeten szolgált. Lám, életem egyik legmeghatározóbb lépésének előkészítésében is a zenéé volt az egyik főszerep. Menyegzőnk 1993. augusztusá-ban volt a pécsi imaházban. Öt év elöljárói munkálkodás után még nagyobb tisztesség ért, amikor egyházunk Szövetségi Tanácsa a Diakó-nus Bizottság tagjává választott. Ekkor a bizott-ság hosszabb szünet után kezdte meg újra mun-káját. Ebben a megbízatásban 1996-ban és 2000-ben újból megerősítést kaptam egyházunk közösségén keresztül Istentől. A gyülekezet 1997-ben avatott diakónussá, de még ezt meg-előzően 1996-ban az elöljáróság és a gyülekezet jegyzőjévé választott. Úgy látszik, hogy a jegy-zői szolgálat az, amely számomra kirendeltetett, mert 1997-ben a Diakónus Bizottságnak is jegyzője lettem, amely szolgálatot a mai napig végzem. Ebből is látszik, hogy nem mindig a legizgalmasabb, leglátványosabb szolgálatokat bízza ránk Isten, de ezeket is hittel és kitartással kell végeznünk. Igyekszem megfelelni minde-nekelőtt Isten, a gyülekezet és az egész közös-ség elvárásainak.
 Polgári végzettségem okleveles középiskolai tanár, amelyet az Eötvös Lóránd Tudomány-egyetemen szereztem 1990-ben. Jelenleg főál-lásban egy magyar-angol tanítási nyelvű közép-iskola igazgató-helyettese vagyok. E munkám mellett az Európai Unió oktatási bizottsága megbízásából több külföldi iskolával együtt oktatási felméréseket végzek a középiskolások körében. E miatt sokszor külföldre szólít a kötelesség, de ebben is megtaláltam Isten áldá-sát, mert ezen keresztül tudtam meg, hogy a gyülekezet tagjai ilyenkor még kitartóbban imádkoznak értem. Ezért nagyon hálás vagyok a gyülekezet minden tagjának.
 

BOROS DÁVID
(teológiai hallgató)

 Baptista szüleim harmadik fiaként 1980. szeptember 8-án láttam meg a napvilágot. A családi nevelés mellett, amibe testvéreim is gyakran besegítettek, az újpesti gyülekezet lelkipásztorától, és a tanítóktól is sokat tanul-hattam - els?sorban természetesen a keresztyén életr?l. Az  évek során felhalmozódott  informá-
ció-mennyiség egy Tahi-héten vált számomra él?vé. Azon az estén nem volt kellemes átélni, ahogy a b?n és az ítélet, üres fogalmak, hirtelen rémiszt? tartalommal teltek meg számomra, de ezekkel együtt nyert valódi jelent?séget Isten szeretete is, amit akkor láttam el?ször kincsnek. Egy évvel kés?bb, 1993-ban merítkeztem be, és azóta is folyamatosan tapasztalatom, hogy mi-ként teljesednek a valóságban a Biblia hív? életr?l mondott szavai.
 Sok testvéri bátorítást kaptam a lelkipásztori szolgálatra, s?t nem hív? ismer?seim közül is voltak, akik bíztattak, valamint több különös ige is szólt felém - és szól azóta is (például 1.Móz. 25:23; Péld. 29:18; Jer. 1:17). A legfontosabb számomra az Istent?l kapott bels? bizonyosság volt, aminek üzenetét megértve tavaly meg-kezdtem tanulmányaimat a BTA-n, négy tár-sammal egyetemben. Idén beiratkoztam a Nyír-egyházi Tanárképz? F?iskola levelez? magyar szakára, amit a teológiai tanulmányokkal párhu-zamosan szeretnék végezni.
 Els?évesként Sülysápon és körzetállomásán, Szentmártonkátán voltam szeminarista. Nagy Sándor lelkipásztor vezetése mellett, ahol meg-kezdtem a tapasztalatok egész életen át tartó gy?jtögetését. Még sok hely van a tarisznyám-ban, ezért külön kérem a testvéreket, hogy imáikkal, tanácsaikkal, nyíltságukkal legyenek a segítségemre, hogy sokak mellett én is betölt-hessem küldetésemet a gyülekezetben.
 

Helyreigazítás
 

Előző (2000. szept.) számunk „ELÖLJÁRÓINK BEMUTATKOZNAK” rovatában Máté Dániel tv. bemutatkozó írásának nyomtatásába hiba csúszott. Az első bekezdés utolsó szakasza helyesen:
„1971. június 13-án Laczkovszki János bácsi merített be, itt Erzsébeten.
1980. július 12-én kötötten házasságot Piros Violával, aki szintén a gyülekezet szolgáló tagja.”
A hibáért elnézés kérünk.  - szerk. –
 

Ha hálát érzel, de nem mutatod ki, úgy teszel, mint az, aki becsomagolja az ajándékát, és nem adja át.
(William Arthur Ward)

Megyek az utcán. az italbolt ajtaja nyitva van, kihallatszik bentről a zajongás. Söröz-nek, dalolnak… - Sietek, minél hamarabb elhaladjak előtte, de egyszer csak az az érzésem, hogy valaki fut utánam. Kiált is:
- Tessék megvárni! Mondok valamit!
Tizenéves kislány ér utol lihegve. Köszön.
- Honnan ismersz engem?
- Egyszer mézes pogácsát tetszett adni nekem, a kisöcsémnek pedig cukrot. Régebben volt…
- Ugyancsak megnőttél azóta!
És csakugyan, dereng már, de engedem, mondja tovább:
- Tahiban is voltam azóta! Tanultam egy éneket, nem tetszett hallani? Eléneke-lem, talán tetszik ismerni…
- Mikor énekled el?
- Most. Itt az utcán! – És már csendül is a hangja:
Szeretni Jézust, szeretni jó!
Szeressük Őt, hisz el méltó,
szeretni szívből, oly drága szép:
átélni Jézus szeretetét…
Elénekelte mind a négy szakaszt, megdi-csértem érte, és mire véget ért, már meg is tanultam tőle. És hazafelé, a nyolc kilomé-teres úton ezt énekeltem, és amíg fülemben a kislány kedves hangja adta a ritmust, arra gondoltam, hogy milyen szép is az élet, az Úr Jézussal az úton.
Ez a kislány biztosan nem azonos azzal, akinek azt mondta édesanyja:
- Tegnap nagyon későn jöttél haza a barátnődtől, ezért ma nem mehetsz el hozzá…
- Rendben, akkor szaladok, és megmon-dom, hogy ma ő jöjjön el!
De a kisfiúval sem, akinek azt mondta a nagymamája:
- Rendetlen vagy, már megint elbotlot-tam az eldobott játékodban!
- Te vagy az oka, Mama, miért nem lépted át!
Horváthné Kontra Teréz
 

- Mi a neve az influenzás házaspárnak?
- Lázaspár.

- Mi történik, ha egy mormota melankóliába esik?
- Komormota lesz belőle.

- Pistike! Miért jössz az iskolába mindig piszkos kézzel?
- Azért, mert nincs másik, tanító néni!

- Hogy halad a fiam a tanulásban tanár úr? – kérdi az apa.
- Nem nagyon jól. Oda sem figyel az órán, csak bóbiskol.
- Bóbiskol? Tessék elhinni, csak a tehetség szunnyad benne!

Káposztás pogácsa

Hozzávalók: 0,5 kg édeskáposzta, 10 dkg ráma, 25 dkg liszt, kb. fél pohár tejföl, 2 dkg élesztő, 1 tojás sárgája, fél csapott evőkanál só, kevés bors.

A legyalult, lesózott káposztát állni hagyjuk.  Állás után kinyomjuk a sóból és egy kevés olajon fedő alatt megpároljuk, sózzuk, borsoz-zuk. Amikor megpuhult megvárjuk, amíg kihűl. Utána összedolgozzuk a rámával elmorzsolt liszttel, tojással és annyi tejföllel, amennyit felvesz, hogy a tészta nyújtható legyen.
Jobb ízű, ha előző este elkészítjük, és másnapig hűtőbe tesszük.)
Egy ujjnyi vastagra nyújtjuk, tetejét bevagdal-juk, kis pogácsákat szaggatunk, tojással meg-kenjük, kelesztjük, majd előmelegített sütőben közepes lángon (25-30 percig) sütjük. (Az élesztőt 1 dl langyos tejben kelesztjük.)
 

Forrás légy, ne lefolyócső!
(Rex Hudler)
 

Kedd:    18,00 Imaóra
Szerda:   18,00 Ifjúsági óra
Csütörtök:   18,30  Bibliaóra
Vasárnap:         9,00  MKBK
10,00  Istentisztelet
16,00 Törekvők órája
17,00  Istentisztelet

Imaházcím: Pesterzsébet, Ady E.u.58.
         Ady E. u.-János u. sarok

Lelkipásztor: Nemeshegyi Zoltán
     Pesterzsébet, Ferenc u.3.

Október
01.   9,00 Imaóra, úrvacsorai istentisztelet
05-9  Énekkarunk szolg.Hannoverben
15.   9,00 Minden Korosztály Bibliai Közös-sége (MKBK), évnyitó
 17,00 Gyülekezeti délután
23-28.  Reformációi hét a Központi Re-formátus Gyülekezetben
28.  Látogatás a kiskőrösi szeretetház-ban Sántha Mihályné (Erzsi néni) 100 éves
29. 17,00 Reformációi megemlékezés a helyi gyülekezetben
31. 18,00 A Magyarországi Egyházak Öku-menikus Tanácsa központi refor-mációi istentisztelete imaházunk-ban
 

Rossz vendég az indulat, mert magára gyújt-ja a házat.
(Kisfaludy Károly)

Énünk a csendestársunk, de sajnos túl gyak-ran övé a részvénytöbbség.
(Cullen Hightower)
 

SZERETET - SZOLGÁLAT
A Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lapja
Felelős szerkesztő:
 Nemeshegyi Zoltán
Szerkesztő: Máté Dániel
Technikai szerkesztő: Lesták Károly
Megjelenik havonta nyomtatva 250 példányban
Interneten: https://members.tripod.com/pbgy_3/
Következő lapzárta: 2000. október 29.