ADVENT
Ránk is várnak
Ádventi léptek
FELHÍVÁS
Erzsi néni 100 éves
Köszöntöm az erzsébeti gyülekezetet
Bizonyságtétel
Döntés
Szép a karácsony…
Kedvvel vagy kedv nélkül
Vakító fénysugár
A hernyó
Jézus nálad is zörget
Kétezer éve
F a k a n á l
Egy kis derű…
Eseménynaptár 2000.  December
Állandó alkalmaink

Kétezer éves        Kétezer éves
adventi gyertya,     karácsony estén
dísz az ünnepi        Betlehemben
asztal közepén,      Krisztus született!
a hit szikrája          Őt várjuk vissza,
lobbantja lángra,    mert megígérte,
és szívtől szívig      ez most az ADVENT,
terjed a fény.        hívő emberek!

Kétezer éves       Kétezer éve
adventi gyertya,   nézünk az égre,
történelem és       gyertyánk kialszik,
prófécia:              majd új lángra gyúl.
mennyei honát     A hit szikrája
otthagyta értünk,  lobbantja lángra,
és emberré lett    szívünk dobogja:
az Isten Fia!       Visszajön az ÚR!

Lukátsi Vilma

A karácsony előtti hetekben mindenki ter-mészetesnek tartja, hogy több szó esik a várako-zásról. Az ígéret beteljesedésének emlékünnepé-re való nagy várás számtalan kisebb várakozásra bomlik szét. Várunk az ajándékra, a „meglepe-tésre”, s arra, hogy sikerüljön örömöt szerez-nünk. De ne feledjük el azt, hogy amíg mi vala-mit, Valakit várunk, ránk is várnak! Azok, akiktől a segítséget, a kellemes meglepetést várjuk. S ez így természetes. Nem a „valamit valamiért” elven, hanem az „amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal” alapján.
De kik várnak ránk? Azok, akiktől mi is a legtöbbet reméljük: testvéreink, rokonaink, embertársaink. Mindig – de különösen katonakoromban – szerettem levelet kapni. A végtelennek tűnő, egyforma hétköznapokon ünnepet jelentett egyetlen levél érkezése is. A fent idézett igevers buzdítása alapján elkezdtem leveleket írni. Minden rokonnak, barátnak, akinek a címét tudtam, vagy megszerezhettem. Az eredmény csodálatos volt! Én is kaptam. Volt olyan nap, amikor kettőt-hármat is. A többiek irigykedtek. Azok, akik restek voltak írni, csak vártak Sokan tapasztal-hatják ezt az ünnepi üdvözletekkel kap-csolatban is. Akik jó előre elküldik a karácsonyi üdvöz-leteket, azok telerakhatják a kará-csonyfa alját üd-vözlőlapokkal. Akik időben elkezdik gyűjteni az ajándékozni valót, maguk is örvendenek majd a szeretet ünnepén. Ha semmit nem kap
nának is viszont, az az öröm, amelyet sikerült szerezni, kamatostól száll vissza rájuk.
Ha valaki előtt mégsem lenne világos, hogy kik várnak tőle valamit, kérdezze meg önmagá-tól, kitől, kiktől is várok én valamit?!
A rokonok, a barátok mellett mindig sokat várunk a gyülekezettől, a lelki testvérektől. Ne felejtsük el, ők is várnak ránk. Jogosan várják, hogy jó testvérek, hogy tevékeny gyülekezeti tagok legyünk. A gyülekezettel, vezetőivel, egyházunkkal és egyházvezetőinkkel kapcsolatban mindig világosan megfogalmazott elvárásaink vannak. Ritkábban kérdezzük azt, hogy ők mit várnak tőlünk jogosan. Igyekszünk-e megelőzni őket a tiszteletadásban, az áldo-zatkészségben, a tevékenységben? Az ünnepek alatt is várjuk, hogy színvonalas igehirdetések, szavalatok, énekek és bizonyságtételek hangozzanak el.
Gondoltál-e már arra, hogy te mivel tehetnéd tartalmasabbá, meghittebbé az ünnepet gyülekezetedben?
Hasonlóképpen áll a helyzet társadalmi té-ren is. Elvárjuk, hogy államunk biztosítsa szá-munkra a békét és a jó életszínvonalat. De vajon mi mit teszünk ezért? Még a központi fűtés világában is igaz, hogy a kályha (a fűtőtest) csak akkor ad meleget, ha előbb megraktuk, begyúj-tottuk, ha megvesszük a tüzelőanyagot, vagy ha készek vagyunk kifizetni a távfűtés költségeit.
Amennyit teszel a közért, annyit várhatsz el jogosan tőle. Békét akarsz? Tégy meg mindent környezeted, a család, a gyülekezet, a társada-lom békéjéért. Ne mástól várd a kezdeménye-zést! Merjünk kezdeni. Közel, távol sokan vár-nak ránk most az ádventi időben. Ne várjanak ránk hiába!

Nemeshegyi Zoltán

Halk nesze hangzik,
elhal,
majd koppan újra…
Egyenletesen jön,
csak mi gondoljuk,
hogy meg-megáll,
- a mi figyelmünk húrja pattan,
és amíg összecsomózzuk,
zöngés lesz a Hang,
nem olyan tiszta,
amilyen volt,
amelyre vártunk,
- várni szerettünk volna…
Mégis!
Ha megnő a csend
odabent –
hallatszik újra!

Lukátsi Vilma

Már elmúlt 3 éve, hogy birtokba vettük újonnan épült imaházunkat. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ez az épület Pesterzsébet egyik dísze. És még inkább azzá válik, ha a Jóisten segítségével a kerítés is elkészülhet.
Az építkezés alatt és a birtokbavétel után szerveztünk a környéken is meghirdetett evangélizációkat. Többen meg is látogatták gyülekezetünket ezeken az alkalmakon, de általában eddig jutott csak a kapcsolat.
Ha kinézünk imaházunk ablakain, mindenfelé emeletes házak sora látszik. Egy-egy ilyen épületben annyian élnek, mint az ország jó néhány kisebb, közepes falujában. Többször előfordul, hogy egy-egy erkély korlátjára támaszkodó emberek hosszabb ideig szinte révedezve néznek az imaház felé. Vajon mire gondolhatnak közben? Hogyan lehetne megkérdezni tőlük? Hátha segítségre van szüksé-gük!
Itt vagyunk a lakótelep közepén, körülöttünk több ezer ember éli életét. Imaházunkban pedig sok az üres hely!
A körülöttünk élő emberek egyáltalán tud-ják, hogy kik vagyunk? Tudják-e, hogy nem kell félni tőlünk, és főleg nem kell félni Istenünk szeretetétől és végtelen kegyelmétől. Tudják-e, hogy ezt a szeretetet megérezhetik, ha akarják?
Úgy gondolom, hogy ideje lenne újra el-mondani. Újra és hangosabban!
Javaslom egy evangélizációs gyülekezeti NYÍLT NAP szervezését a következő év első felében. Ennek a NYÍLT NAP-nak a főbb cél-kitűzése lehetne, hogy
- elmondhatjuk, hogy kik és mit vallanak a baptisták
- bemutassuk gyülekezetünket
- bizonyítsuk nyitottságunkat
- bizonyságot tegyünk Megváltónk végtelen szeretetéről
- kapcsolatot teremtsünk környezetünkkel
- stb.
Nagy feladat egy ilyen alkalom megszervezése, nem „egyemberes” munka. Felajánlom imádko-zó szívvel a koordinációs szolgálatot, amennyi-ben a gyülekezet tevékeny támogatásával segít ebben.
Mire gondolok?
Mindenekelőtt megvalósítható ötleteket szeret-nék gyűjteni. Közben arról is szeretnék tájéko-zódni, hogy kik azok a testvérek, akik a gya-korlati munkában is szívesen részt vennének.
Ezek után a segítő testvérekkel együtt összeál-lítanánk a programvázlatot, felosztanánk egy-más között a munkát.
Nagyon fontosnak tartanám, hogy az elhatározá-sunktól kezdve rendszeresen és folyamatosan imádkozzunk ezért a munkáért.
 Hogyan gondolom az ötletgyűjtést?
A faliújság alatt elhelyezünk egy ÖTLETDOBOZ-t, ebbe várjuk a javaslatokat az időpontra és a programokra vonatkozóan. Az ötletek után azt is legyenek szívesek leírni a testvérek, ha valamilyen munkában szívesen részt vennének.
 Az ÖTLETDOBOZ november 30-tól de-cember 31-ig folyamatosan megtalálható lesz a faliújságnál. A doboz telítettsége fogja meghatá-rozni, hogy mennyire élvez támogatást az ötlet a gyülekezet részéről.
90.Zsolt. 12-17.
Máté Dániel

Egyikünk sem olyan okos, mint mindegyikünk.
(Phil Condit)

Nem a nemes érzelmek heve, hanem azok tar-tóssága teszi a jó embereket.
(Friedrich Nietzsche)

A fiatalok keveset tudnak ahhoz, hogy megfon-toltak legyenek, ezért megkísérlik a lehetetlent – ami nemzedékről nemzedékre sikerül is nekik.
(Pearl S. Buck)

Abban mutatkozik műveltségünk, ahogy a mű-veletlenekkel bánunk.
(Móra Ferenc)

Amikor a fiadat oktatod, a fiad fiát is oktatod.
(Talmud)

Egy évvel ezelőtt úgy jöttünk el a kiskőrösi Szeretet-házból, hogy ha az Úr úgy akarja és élünk, 1 év múlva újra jövünk, hogy köszönt-hessük, és együtt ünnepelhessük a 100 éves Erzsi nénit. A jó Isten kegyelméből ez megtörténhetett.
Egy kis csapat, tizenöten, október 28-án, szombaton felpakolva ünnepi tortával, virággal és különböző ajándékokkal ismét meglátogattuk a Szeretetház idős lakóit, akik már izgalommal, örömmel és „kicsinosítva” magukat vártak bennünket az imateremben. Áhítat keretében köszöntöttük őket, és szolgálatokkal kedves-kedtünk nekik. A kis „imaház” Erzsi néni tisz-teletére fel volt díszítve díszcsokrokkal, és a függönyön virágból koszorúszerűen a 100. szám. Nemeshegyi testvér a 91. zsoltárral kö-szöntötte az idős testvéreket, melynek az utolsó verse így szól: „Hosszú élettel elégítem meg őt…”. Valóban sokan vannak 80-90 év felett.
Az áhítat után az ebédlőben folytattuk az ünneplést. A finom ebéd után – mellyel meg-vendégeltek minket – kapta meg Erzsi néni a születésnapi tortát. Közben énekeltük az „Íme, mi üdvözlünk” c. éneket. A tortából – aki kért – mindenkinek jutott. Virágot nem csak Erzsi néni kapott, hanem Iván Mária néni és Hugyecz néni is, akik szintén a közelmúltban ill. a közeljövő-ben emlékeznek születésnapjukra. A legvégén mindenki átvehetett egy kis édességcsomagot. Ezután tudtuk szobáikban személyesen felke-resni testvéreinket, és elbeszélgetni velük.
Hálás vagyok a jó Istennek, hogy ismét megadta nekem, hogy elmehettem a „kis öre-gek”-hez, akik egy mosolyért, egy kézfogásért, egy kedves szóért olyan szeretettel vettek körül, hogy azt sem elmondani, sem leírni nem lehet, csak érezni, amely simogat és felemel.
Erzsi néni 100 éves. Csak a jó Atya tudja meddig lesz még közöttünk. De a többi idős testvérünk újra vár bennünket. Ezért, ha élünk és az Úr is úgy akarja, egy év múlva mennünk kell!
Itt szeretném még megköszönni nőtestvé-reim adományát és a „gépkocsis” testvérek
 áldozatkész szolgálatát, mellyel lehetővé tették, hogy utunk kényelmes és gyors legyen.

Váci Tiborné

Elekes Aranka vagyok. 1979-ben születtem Erdélyben, a Brassó melletti Hétfaluban, nem hívő családban. Két testvérem van. Templomba csak nagyobb ünnepeken vagy különleges al-kalmakon mentünk. Jártam bibliaórára, majd 1991-ben konfirmáltam, de akkor még nem gondoltam végig, mi is az egész lényege, mit is tanulok, miről teszek bizonyságot.
A rendszerváltást követő időben nehéz volt a megélhetés, szüleim elveszítették munkahe-lyüket, így édesapám Magyarországra jött dol-gozni, hogy később visszatérve vállalkozásba kezdjen. 1992. nyarán eljöttünk meglátogatni őt, és szüleim úgy döntöttek, hogy nem megyünk már vissza. Nagyon nehezen tudtam beillesz-kedni az új környezetbe és társaságba. Új osz-tálytársaim sem fogadtak el, folyton azzal pisz-káltak, hogy miért nem megyek vissza oda, ahonnan jöttem. Az általános iskola végén elhatároztam, hogy egyházi iskolában tanulok tovább, abból a megfontolásból, hogy talán ott majd nem néznek le, amiért „nem vagyok ma-gyar”, vagy legalábbis nem hozzák ezt tudtom-ra. Ez be is teljesült, ugyanis felvettek a Deák téri evangélikus gimnáziumba, aminek nagyon örültem. Ekkor kerültem kapcsolatba a pester-zsébeti evangélikus egyházzal, ugyanis a felvé-teli jelentkezéshez szükséges volt a lelkész ajánlása is. A lelkész hívott ifjúsági órára és a vasárnapi istentiszteletre. Több-kevesebb kiha-gyással egy idő után elkezdtem rendszeresen járni. Akkor találkoztam egy lánnyal, aki csa-ládjával együtt kapcsolódott be a mi gyüleke-zetünkbe. Nagyon komoly, hívő család volt és jó kapcsolatba kerültem velük. Sokat beszélt ne-kem a Bibliáról, Istenről, a hit dolgairól. A szavak semmit sem értek volna, ha cselekedetei nem ezt mutatják. De egyre többet voltunk együtt, a családjával, testvéreivel és egyszerűen csodáltam életvitelüket, boldogságukat, a belő-lük áradó szeretetet, Istenbe vetett hatalmas hitüket és bizalmukat.
Aztán 1997. május elején ifjúságunk Rép-celakra utazott, hogy az ott éppen alakulóban levő ifjúsággal megismerkedjen és szolgáljon közöttünk. Én is csatlakoztam hozzájuk. Nagy hatással voltak rám a hallott igehirdetések, tudatosan figyeltem, szinte vártam, hogy kapok-e valamilyen utasítást az Úrtól, hogy hogyan folytatódjon az életem. Egy mondat különösen megütötte a fülemet. Így szólt „Új teremtés vagy, vetkőzd le a régit, mert valakié lettél!” Szívemet és egész bensőmet valami furcsa, de csodálatos érzés öntötte el. Úgy éreztem ez volt az Úr válasza, vigasztalása és biztatása egyben mindarra a kétségre, bizonytalanságra és féle-lemre, ami addig bennem élt. Úgy éreztem a bennem pislákoló láng most teljes erővel égni kezdett. Tudtam, hogy itt az ideje, hogy döntést hozzak végre. Az Úr készen állt beköltözni a szívembe, az életembe, már csak nekem kellett Őt befogadni. Döntöttem! Úgy éreztem, ha most nem teszem meg, akkor soha. Az ezt követő napok egyikén ezt az igét olvastam, ami nagy hatással volt rám és tudtam, hogy nekem is ehhez kell tartani magamat: „Hiszen, ha jól cselekszel emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn, az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta” (1. Mózes 4:7.). Végül pedig, miután megértettem mi is történt velem és megtettem a kellő lépést, ezt az Igét kaptam az Úrtól: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak- és Te elvet-ted bűneimnek terhét” (Zsolt. 32:5.). Valóban boldognak éreztem magam és egy gondolat jutott az eszembe. Az, hogy Isten akarata az volt, hogy egy országhatár átlépésével – ami bár fájdalmas volt – egy másik ország határát is átléphessek majd, - ami sokkal örömtelibb. Az élet folytatódott tovább, a láng pedig égett és nem akartam hagyni elaludni. Nem volt könnyű a megtérésemet követő időszak, ugyanis több olyan dolog sújtott, amire ezek után nem vár-tam. Különösen a betegség volt nagy próbatétel, de az Úr adott erőt elhordozni és végül gyógyu-lást is Tőle kaphattam. Mindezek ellenére nagy volt bennem a vágy, hogy szolgáljak akár gyü-lekezetben, akár azon kívül. Érdekeltek az em-berek, főleg az elesettek, szerettem volna a közelükben lenni és vigaszt nyújtani, vinni nekik az örömhírt. Ezért döntöttem úgy, hogy a Baptista Teológiára jelentkezem, ahol szociális
 munkásnak tanulok és egyben Biblia tanulmá-nyaimat is fejlesztem. Családomban is sok probléma van, és nagyon sok erőre van szüksé-günk ezt hordozni. Hiszek az imádság erejében és az egyetlen dolog, amikor semmi mást nem tehetek az, hogy imádkozom, hogy ők is ismer-jék az Urat és Vele éljenek. Az Ő segítségében bízva nézzek szembe minden problémával és nehézséggel.
Tavaly a saját gyülekezetemben szolgáltam a gyerekek között, idén pedig szerettem volna egy baptista gyülekezetben szolgálni, hogy megismerjek más embereket és még több ta-pasztalatra tegyek szert a szolgálat területén. Hálás vagyok az Úrnak, hogy az erzsébeti bap-tista gyülekezetbe kaptam beosztást és a beteg-látogatás szolgálatában segédkezhetek Cseke Klára testvér mellett. Köszönöm az Úrnak, hogy a baptista testvérek olyan nagy szeretettel fo-gadtak bennünket és egyben az Úr áldását kívá-nom, hogy mindvégig megmaradjanak ebben a szeretetben!
Végül szeretném leírni azt a verset, amely nem sokkal megtérésem után született és min-tegy bátorítás azok számára, akik bizonytalanul állnak a döntés előtt.

Már régen szerettem volna bemutatkozni a gyülekezetben, és most örülök annak, hogy adódott egy ilyen lehetőség.
A nevem Somogyi Ilona, 1979. áprilisában születtem Krasznán, a Szilágyság egyik nagykö-zségében, Erdélyben.
Szüleim egyszerű református emberek, akik gyermekkoromban vasárnapi iskolába hűsége-sen járattak. Mint gyermek, fogékony voltam Isten dolgaira és emlékszem, hogy szinte min-den alkalommal kértem az Urat, engedje, hogy az Ő útján járhassak, és az Ő gyermeke lehes-sek.
Tizennégy éves koromban ezt a sokszor el-mondott imádságot az Úr meghallgatta és egy keresztyén tábor alkalmával odaadtam Istennek az életemet, hogy tegyen vele, amit akar, és helyezzen engem arra a helyre, ahol látni szeret-ne.
Ezután következett egy olyan időszak, amin minden megtért ember keresztül megy: a tanu-lás, a harcok, győzelmek, kudarcok időszaka, amelyek mind hozzájárultak a nevelésemhez, a fejlődésemhez és ahhoz, hogy az Úrhoz köze-lebb kerüljek.
1999. szeptemberében jelentkeztem a BTA-ra, ahova meggyőződésem szerint Isten hívott el, hogy felkészüljek a szolgálatra, a misszióra. Ha befejezem tanulmányaimat, akkor vissza szeretnék térni hazámba, hogy az otthoni fiata-lok közt, fiatalokkal folytassuk a missziót.
Hiszem, hogy Istennek a mi megtérésünkkel nemcsak az a célja, hogy mi helyes kapcsolatba kerüljünk vele, hanem az is, hogy a körülöttünk lévő embereknek mondjuk el az evangéliumot (Mt. 28:19a). Nem szabad tétlenül ülnünk és csak magunk körül forognunk, amikor emberi életek forognak kockán és várják, hogy valaki nekik is elmondja az örömhírt. A parancs min-denkire vonatkozik és az alól én sem szeretném kivonni magam. Fülembe cseng Mesterünk szava: Vajon nem ti magatok mondjátok, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.” (János 4:35.)

Tépelődsz éveken át,
Keresed életed megoldását!
Tudod, hogy most már nincs tovább
Tudod, hogy döntened kell már.

Az élet, amit eddig éltél
S mint tékozló fiú menekültél,
Elmúlt, most már nincs tovább
Elmúlt, vissza kell térned már.

Gyötör, kínoz egy belső hang
Mely életednek új értelmet ad
Szól és most már nincs tovább
Szól: döntsél, döntsél végre már.

Figyelj rá – és ne fordulj el
Az Úr szava most hozzád jutott el
Szíved is érzi, hogy most már nincs to-vább
Szíved a nagy döntésre készen áll.

Te is, te is mond: Igen!
Uram, nyitva áll előtted szívem
Bevallom néked minden vétkemet
Bűnömet előtted el nem fedezem.

Jöjj Uram és vedd el bűneimnek terhét
Hogy én is, én is lehessek új teremtés.

Szép a karácsony az égbolt mezején,
hol éji vártán csillagok tüzelnek
s felhő-pásztorok gyors processzióban
hűs szelek szárnyán Betlehembe mennek.

Szép a karácsony künn az országúton,
hol vándor siet meleg otthonába
és gondolatban máris belekóstol
fehér hónál is fehérebb kalácsba.

Szép a karácsony a kis falucskában,
hol csend harangoz éjféli imára
s gyermek-álmokban angyalkezek raknak
arany diókat a karácsonyfára.

Szép a karácsony a városi zajban,
hol ajándéktól roskadnak a boltok,
hol a szent-estén összeül a család
s öröm-bíborban ragyog minden homlok.

Szép a karácsony bent a templomokban,
hol ének zeng, és orgona viharzik
s a kis Jézusról, meg a pásztorokról
kétezer éves, édes ige hangzik.

De a karácsony mégsem itt a legszebb!
legszebb a szívben, az emberi szívben,
hol szeretet és béke uralkodik…
- Jöjj a szívekbe, ó jöjj, Fiú-Isten!

Somogyi Imre

Apa fáradtan érkezett haza a munkahelyéről. Egy darabig csak nézett maga elé, majd azt kérte tizennégy éves fiától, hogy menjen le helyette vásárolni.
- Nincs kedvem – válaszolta a fiú.
- Akkor menj le kedv nélkül! – hangzott a felelet egészen csendesen.
A szelíd hang meggyőzte a fiút. Nemcsak akkor, hanem máskor is, harminc éven át, amikor úgy adódott, hogy meg kellett tennie valamit, ami-hez nem volt kedve. Amikor pedig egyszer erről beszélt barátaival, azt is elmondta, hogy ha néha kedvetlenül is kezdett a munkához, közben valahogy megjött hozzá a kedve.
És eszébe jutott még valami:
Milyen csodálatos, hogy a Himnusz is így kez-dődik: „Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel…”
(BH. 94.10.16.)
Póth Béla

70 éven felüli, depresszióra hajlamos bácsi ül szobájában. November közepe. Három napja olyan nagy a köd, mintha nap egyáltalán a vilá-gon sem volna. A bácsi iszonyatos belső tompa-ságban. Tagjai, mintha mázsás súlyúak lenné-nek. Beszélni is nehezére esik.
A gyülekezet egyik lelkes, buzgó tagja érkezik. Azonnal látja a bácsi elesett állapotát. Erősíteni próbálja:
- Hát maga, hogy néz ki?
- A hívő ember nem lehet elkeseredett!
- Nézzen a Megváltóra!
- Húzza ki magát!
- Bízzék!
- Énekeljük el azt az éneket, hogy: „Szí-vünkbe gyújts tüzet!”
- Az Úr Jézus magáért is meghalt!
Csupa jó szándék, de mintha a szemébe tükröz-né a napsugarat.
(BH. 93. 08. 29.)
Füle Lajos

Egy férfi az üzleti életben igen magas fokra jutott, nagy eredményeket ért el, és igen büszke volt erre.
Egy napon a kertjében sétált, és virágágyai között egy hernyót vett észre, amely nagy fárad-sággal igyekezett egy rózsatő melletti botra felmászni. A kis állat megfeszített igyekvése megragadta őt és megállt, hogy megfigyelje, vajon a kis állat valóban feljut-e a csúcsig. Közben ilyen gondolatai támadtak:  „Igen, neked is ilyen kínnal kellett igyekezned, amíg ilyen magasra jutottál. Sokat kellett dolgoznod, küszködnöd, míg üzletedet ilyen jövedelmezővé fejlesztetted. De most végre sikerült és már fent vagy.” Ezekkel a gondolatokkal foglalkozott, s újra a hernyóra tekintett.
És valóban, a kis hernyó feljutott egészen a bot tetejére, ott forgolódott a csúcson, aztán megfordult és mászott lefelé, mivel a száraz boton nem talált zöld levelet. Ez az egyszerű megfigyelés megrendítette a férfit. „És te mit értél el tulajdonképpen?” – kérdezte magában.
? is megfeszített erővel, kemény élettel töreke-dett fölfelé, azt remélve, hogy talál ott valamit… Hát vele nem ugyanaz történt? Mit talált? Nem csalódott-e ? is? Tudott-e pénzen megelégedett-séget, békét vásárolni a lelkének? Most már túljutott életének a delén, és tudta, gyorsan halad lefelé. Ez a gondolat szíve legmélyét érintette, tudta, hogy valami másra van szüksége. Hogy is van az a régen elfelejtett Ige:
„Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig
kárt vall?” (Mk 8,36).
Elgondolkozott ezen, s ez a kerti séta forduló-pont lett az életében.

Egy fest?m?vész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéb?l azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó el?tt állok, és zörgetek” (3,20).

A fest? kisfia megszólalt:
 Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr
Jézus nem is tud bemenni!
Csak akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülr?l kinyitják az ajtót,  és ha ?t behívják. Ezért hagytam el a küls? kilincset. Hiszen ol-vashatjuk:  „Íme, az ajtó el?tt állok, és zörge-tek.”
Vékey Tamás

Lukács 2:10.

Kétezer éve biztatod
örömre népedet:
énekelnek az angyalok,
Atyánk… „Ne féljetek!”

Van félelemre most is ok,
de tartós nem lehet,
ha látjuk fenn a Csillagot
és lenn a Gyermeket.

Nyisd hát szemünket meg, hogy a
karácsonyi csodát
lássuk s ne rejtsük el soha,
hittel vigyük tovább,

mert nem veted el népedet:
Megváltónk van nekünk
s mindenkinek! Hát szent Neved
dicsérje életünk!

Fehérboros pontyszeletek

Hozzávalók 4-6 személyre: 1 kg filézett ponty-szelet, 2 dl száraz fehérbor, 2 dl húsleves (lehet kockából is), 2 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 kisebb zellergumó, 1 hagyma, 10 dkg csiperkegomba, 10 dkg vaj, 2 teáskanál mustár, 1-2 mokkáskanál fehér bors, 2 csapott evőkanál liszt, 1-2 babérle-vél, só.

A szálkáktól megszabadított halszeleteket be-sózzuk és kb. fél óráig állni hagyjuk. Közben a vaj felével kikenjük a tepsit vagy a tűzálló tálat, elterítjük benne a megtisztított és egészen vé-
kony karikákra vágott zöldségeket, és az ugyan-csak vékonyan felkarikázott hagymát. Meg-hintjük borssal és beletesszük a babérlevelet is. A mustárt elkeverjük a borral és a húslevessel, és ráöntjük a zöldségekre. A zöldségágyon elrendezzük a halszeleteket, beterítjük a felsze-letelt gombával, befedjük és előmelegített, közepesen forró sütőben nagyjából 45 percig sütjük. A fedőt vagy a fóliát levéve, a halszele-teket kivesszük és arra a tálra rendezzük, ame-lyen majd tálalni akarjuk. A levét világos, vajas rántással besűrítjük. A zöldséget – hogy simább mártást kapjunk – át is törhetjük, de előtte szedjük ki belőle a babérleveleket. Forró vajban megforgatott, petrezselymes, egészben főtt, kisebb burgonyákkal tálaljuk.

- Mi az? Kicsi, fehér, a szélén két fekete petty?
- Hópehelyke fülvédőben.
?
- Hogy nevezik a disznóvágás utáni rossz hangulatú vacsorát?
- Bútor!
?
Dicséret
- Gratulálok, Móricka! Egy hete hibátlan valamennyi matematika házi feladatod! Áruld el, hogyan sikerült ezt elérned?
- Tetszik tudni, egy hete teljesen egyedül csinálom a leckét, mert a papám két hétre külföldre utazott.
?
- Apu, tudod, melyik vonat késik a legtöb-bet?
- Nem én.
- Hát az, amelyiket tavaly karácsonyra ígértél.
?
Álmoska
Pistike fáradságra panaszkodik, ezért a szülei elviszik az orvoshoz.
- Hány órát alszol, Pistike? – kérdezi az orvos.
- Úgy kettőt-hármat.
- Hát ez nagyon kevés…
- Az lehet. De mind az öt órán nem merek aludni.

03. 9,00 Imaóra, úrvacsorai istentisztelet
 17,00 Adventi istentisztelet
10.  9,00 MKBK, istentisztelet
 17,00 Adventi istentisztelet
14. 18,00 Istentisztelet
15. 17,00 Karácsonyi hangverseny, Attila u-i általános iskola
16. 16,00 Karácsonyi hangverseny, Lázár u-i általános iskola
16. 18,30 Városi Vegyes Kar
Karácsonyi hangverseny,
17  9,00 Női-férfi imaóra (Szolgálat az Idősek otthonában)
Istentisztelet (Kórházi istentisz-telet)
 15,00 Idősek karácsonya
 17,00 Adventi istentisztelet
24.   Casládi ünnep (Istentisztelet nincs)
25.   9,00 Karácsonyi istentisztelet
 17,00 Karácsonyi istentisztelet
26. 10,00 Gyermekek karácsonya
31. 10,00 Imaóra, istentisztelet
 17,00 Óévi istentisztelet
01.    9,00 Imaóra, újévi istentisztelet

Kedd:         18,30 Ifjúsági óra
Csütörtök:   18,30  Bibliaóra
Vasárnap:   9,00  MKBK
10,00  Istentisztelet
16,00 Törekvők órája
17,00  Istentisztelet

Imaházcím: Pesterzsébet, Ady E.u.58.
         Ady E. u.-János u. sarok

? Lelkipásztor: Nemeshegyi Zoltán
     Pesterzsébet, Ferenc u.3.