Make your own free website on Tripod.com

1

A Tíz Parancsolat

 

 

Az örökké érvényes törvény?

 

A Tíz Parancsolat tényleg Isten örökké érvényes törvénye, vagy valami más? Nézzük meg, hogy mit mond a Biblia ezzel kapcsolatban.

A „Tíz Parancsolat” kifejezés – a héberben szó szerint „a tíz szó” (‘ăszeret haddĕvárím) – csak háromszor fordul elő a Bibliában:

 

„Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az ÚRnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség szavait, a Tíz Parancsolatot.” (II. Mózes 34: 28).

 

„A tűz közepéből az ÚR beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok. Kijelentette nektek szövetségét, amit megparancsolta, hogy tartsátok meg - a Tíz Parancsolatot - és felírta azokat két kőtáblára.” (V. Mózes 4: 12-13).

 

„Ő pedig fölírta a táblákra az előző íráshoz hasonlóan a Tíz Parancsolatot, amelyet el is mondott nektek az ÚR a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az ÚR. Én megfordultam és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az ÚR.” (V. Mózes 10: 4-5).

 

Ebben a három igében láthatjuk meg, hogy Isten ráírja a szövetségét - ami a Tíz Parancsolat - a kőtáblákra, és Mózes beleteszi azokat a szövetség (frigy) ládájába. A következő igék szintén a témához tartoznak:

 

„Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az ÚR kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet nem ittam, akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket elmondott nekem az ÚR a hegyen, a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. A negyven nap és negyven éjjel elteltével átadta nekem az ÚR a két kőtáblát, a szövetség tábláit.” (V. Mózes 9: 9-12)

 

„Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt.” (V. Mózes 9: 15).

 

„Nem volt a ládában más, csak a két kőtábla, amelyeket Mózes helyezett bele a Hóreben, amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, miután kivonult Egyiptom földjéről.” (I. Királyok 8: 9)

„És helyet készítettem ott a ládának, abban van az ÚR szövetsége, amelyet őseinkkel kötött, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.” (I. Királyok 8: 21)

 

„A szövetség ládában volt az aranyveder mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje, meg a szövetség táblái.” (Zsidó 9: 4)

 

Ezek alapján, összegezhetjük a következőket: a kőtáblák = a szövetség = a Tíz Parancsolat. Felmerül viszont a kérdés - kivel kötötte meg Isten ezt a szövetséget? Vajon minden teremtményével?

A Tíz Parancsolatra utalva, Mrs. White a következőket mondja: „Isten törvénye az ember teremtése előtt már létezett. Miután Ádámot és Évát teremtette, Isten megismertette velük a törvényét.” 1

Riddle azt állítja: „A hetedik napos adventisták a Tíz Parancsolatot Isten örök törvényének tartják, ami minden másnál kiválóbb, és ami vonatkozik a mennyei angyalokra, az Édenkertben Ádámra, és a megváltottak millióira örökkön örökké.” 2

Mrs. White mindenképpen azt mondja a hetedik napról: „Láttam, hogy a szombat soha nem lesz eltéve, de be fogják tartani a megváltott szentek, és az összes angyali sereg, a nagy Teremtő tiszteletére mind örökké.” 3

Ezek a dolgok nincsenek megírva a Bibliában. Mit mond Mózes?

 

„Az Úr, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. Nem a mi atyáinkkal kötötte meg az Úr ezt a szövetséget, hanem mivelünk, mindnyájunkkal, akik itt ma életben vagyunk.” (V. Mózes 5: 2-3).

 

Nehémiás imájában így szól az ÚRhoz:

 

„Majd alászálltál a Sinai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Adtál nekik helyes törvényeket, igaz tanításokat, jó rendelkezéseket és parancsolatokat. Megismertetted velük szent szombatodat, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által.” (Neh 9: 13-14).

 

Továbbá, Ezékiel könyvében:

 

„Kihoztam őket Egyiptomból, és elvittem őket a pusztába. Rendelkezéseket adtam nekik, és megismertettem velük törvényeimet, amelyek által él az ember, ha megtartja azokat. A szombatokat is adtam nekik, annak jeléül, hogy van közünk egymáshoz, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem őket.” (Ez 20: 10-12).

 

Miután Mózes azt mondja, hogy csak ővelük, ott és akkor kötötte meg Isten a szövetséget, felsorolja a Tíz Parancsolatot. Nézzük meg ezeket Mózes V. könyvében, 5: 5-22. A 22. vers szerint, mindent az ÚR írt a kőtáblákra: 

 

1.      „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más Istened rajtam kívül.”

 

(Ez csak a zsidó népre vonatkozik. Az angyalok, Ádám, és a pogányokból megtért hivők nem voltak egyiptomi fogságban.)

 

2.      „Ne csinálj magadnak istenszobrot, semmiféle képmását azoknak, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben  vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.”

 

(Csak a földön élő emberekre vonatkozik, mert utódaik lesznek. Az angyalok, mint szellemi lények vajon képesek bálványokat készíteni?)

 

3.      „Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!”

 

(Azt hiszem, ez akárkire vonatkozhat.)

 

4.      „Tartsd meg a szombatnapot, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr. Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a szombatja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a szombatnapot.” 

 

(Hasonlóan az elsőhöz, ez csak az egyiptomi fogságból megszabadított zsidóknak szól. Ráadásul, az angyaloknak nincsenek gyermekei, Ádámnak sem voltak szolgái az Édenkertben. Az is probléma, ha azt állítják, hogy mindenki az egész univerzumban egyszerre kell, hogy betartsa a szombatot – naplementétől, naplementéig. A kis Izraelben, ez lehetséges. De Ausztráliában nem ugyanakkor megy le a nap, mint Amerikában. Észak Skandináviában viszont, hónapokig nem megy le a nap és aztán, hónapokig nem kel fel. Nem is szólva más bolygókról. A teremtéssel a következő cikkemben foglalkozom.)

 

5.      „Tiszteld atyádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!”

 

(Az angyaloknak, Ádámnak és Évának nincsenek szülei. Nem fog mindenki az örökkévalóságban Izrael földjén lakni.)

 

6.      „Ne ölj!”

 

(Az angyalok meg tudják ölni egymást?)

 

7.      „Ne paráználkodj!”

 

(Angyalok tudnak…?)

 

8.      „Ne lopj!”

 

(Szellemi lényeknek van tulajdona?)

 

9.      „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen.”

 

(Az örökkévalóságban vajon bíróság elé állíthatjuk egymást?)

 

10.  „Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!”

 

(Sem az angyalok, sem a megváltott sereg az örökkévalóságban nem fognak házasodni, és nem valószínű, hogy olyan tulajdonuk lesz, amit meg lehetne kívánni.)

 

Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a Tíz Parancsolat az Izrael földjén elő zsidóknak szép és csodálatos nemzeti törvény, de ha valaki azt állítja, hogy ez Isten örökkévaló törvénye, ami az angyalokra és a feltámadt megváltottakra is vonatkozik, csak nevetségessé teszi azt.

 

Az Isten ujjával írt törvény

 

Canright, adventista háttérből származó XX. század elején tevékenykedő szerző szerint: „De főképpen, úgy érvelnek, hogy bebizonyítsak a Tíz Parancsolat felsőbbrendű természetét, hogy Isten saját hangjával mondta ki, kőre saját ujjával írta, és belehelyeztette a frigyládába, mire a törvény többi részét Mózes egy könyvben írta. Mire választotta ki ezeket a parancsolatokat és miért adta olyan módon, ha nem akarta felemelni a többi fölé? Könnyű a válasz: Az akkori szokás szerint, egy ünnepélyes szerződésre vagy szövetségre úgy emlékeztek, hogy valamilyen tárgyat választottak annak tanújaként vagy bizonyságul. Így Jákób oszlopot állított föl annak a bizonyságaként, hogy esküt tett az ÚR előtt. (I. Mózes 28: 18.) Jákób és Lábán kőrakást készítettek, hogy az a szövetségüknek a bizonysága legyen. (I. Mózes 31: 48).

Pontosan így volt, mikor az ünnepélyes szövetséget kötötte Isten Izraellel a Sinai hegyen – az ÚR adta nekik a kőtáblákat, hogy megtartsák azokat annak a megegyezésnek a tanújául, vagy bizonyságaként. Ezeket a kőtáblákat azért, amik a törvény néhány fő tételét tartalmazták, mindig meg kellett tartaniuk, annak a szövetségnek a tanújául, amit Izrael kötött Istennel, hogy betartsák azt a törvényt. Világos, hogy annak okáért adatott olyan módon a Tíz Parancsolat, és nem azért, mert önmagában tökéletes és örök törvény.” 4

Azért, a láda neve néha a szövetség (frigy) ládája (V. Mózes 10: 8), néha a bizonyság ládája (II. Mózes 25: 22), mégis az Úr, vagy Isten ládája, és nem a törvény ládája. Szintén Canright mondja: „Ahhoz, hogy jó cselekedeteket végezzünk, fáradhatatlan tevékenységre és koncentrált energiára van szükségünk. A Tíz Parancsolat pedig csak annyit követel, hogy kerüljük a nyílt bűnözést. A Tíz Parancsolatról sehol nincs megírva, hogy ez Isten törvénye, sem az Úr törvénye, sem tökéletes törvény. Nincs megírva, hogy akárkit e szerint ítélnek, vagy hogy ez vonatkozik a keresztyénekre.” 4 

Mikor egyszer egy székesfehérvári zsidóval beszéltem, mesélt egy híres zsidó filozófus asszonyról, akinek a gyermekkorában történt ez az esemény. Kislányként mondta a tanítójának: „Tanító bácsi, én nem hiszek Istenben.” Mire a tanító így válaszolt: „Nem baj, kislányom. Csak tartsd be a törvényt!” Így lehetne betartani a Tíz Parancsolatot, de ettől nem üdvözül az ember. 

„Az újszövetség nemcsak azokat a gonoszságokat tiltja be, amiket a Tíz Parancsolat, hanem másoknak tucatjait is, amiket nem említ ez a kódex. Ilyen, például a részegeskedés, a mulatás szeretete, a büszkeség, a harag, a türelmetlenség, az önzés, a kérkedés, a csúnya beszéd, a rossz gondolatok, az esztelenség, a tisztátalanság, a széthúzás, a gyűlölet, az irigység, a tobzódás, és így tovább.” 2

A következő idézeteket szintén Canright-tól vettem: 4 „Martin Luther (XVI. századi német reformátor) írja: „A Tíz Parancsolat nem vonatkozik reánk pogányokra és keresztyénekre, hanem csak a zsidókra. Ha egy prédikátor téged vissza akar kényszeríteni Mózeshez, kérdezd meg tőle: „Mózes vezetett-e ki téged Egyiptomból?” Ha úgy válaszol, hogy nem, akkor ezt mondjad neki: „Mi köze van akkor Mózesnek hozzám, mivel ő beszel (a Tíz Igében) az Egyiptomból kihozott népnek.” Az újszövetségben, véget ér Mózes, és törvényei elveszítik érvényüket.”” 5, 6

John Milton (XVII. századi angol költő) szerint: „Azoknak a tanítására tekintve, akik a Tíz Parancsolatot egy egyetemes erkölcsi kódexnek tartják, képtelen vagyok megérteni, hogy hogyan áll fenn az a vélemény. Világos, hogy ezek a parancsolatok semmi más, mint az egész mózesi törvénynek az összefoglalója, úgy, mint a negyedik parancsolat, a ceremóniális törvényé. Nem tartalmaz semmit, ami az evangéliumi istentiszteletre vonatkozik.” 7

 

Vonatkozik-e a keresztyénekre?

 

Láttuk, hogy a Tíz Ige a sinai szövetség, amit Isten kötött a zsidókkal, és a kőtáblák annak bizonysága. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy amennyiben a Tíz Parancsolat megtartása kötelező lenne a keresztyének vagy a pogányok közül megtértek számára, ez valahol meg lenne írva, legalább egyszer, az újszövetségben. Sok lehetőség kínálkozott volna ehhez. Lássunk néhány példát:

-         Mikor megkérdezték Jézustól, hogy melyik a legnagyobb parancsolat, kettőt mondott, ami nincs meg a Tíz Parancsolatban. Ezt olvassuk Máté 22: 34-40-ben. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (V. Mózes 6: 5), és „szeresd felebarátodat, mint magadat” (III. Mózes 19: 18) 8. Lehetősége lett volna megemlíteni, hogy a Tíz Ige az Isten legkiválóbb törvénye, de nem tette.

-         Mikor megbeszélték az apostolok, kell-e a nem-zsidó hivőknek betartania a mózesi törvényt (Ap. Csel. 15: 5), a válasz az volt, hogy nem. Nem mondták, hogy: „kivéve a Tíz Parancsolatot.” Egy kivétel – a paráznaság – benne van, de a többi nincs (20., 29. v.).

-         Mikor Pál azt írja, hogy megszabadultunk a törvénytől (Róma 7: 6), és hogy Krisztus érvénytelenné tette a törvényt (Efezus 2: 15) 9, nem teszi hozzá, hogy a Tíz Parancsolat még érvényes.

 

Pál megvilágítja számunkra, hogy miért lett a törvény. „Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól.” (Galata 3: 19). Tehát az egész törvény, a Tíz Parancsolattal együtt, csak Mózestól Jézusig volt érvényes.

A II. Korinthus 3: 3-18-ban, Pál összehasonlítja a kőtáblákra vésett szolgálatot a Szellem szolgálatával. Azt állítja, hogy: „a betű megöl, a Szellem megelevenít,” és „a mulandó dicsőséges, a maradandó sokkal dicsőségesebb.” A kőtáblák, az ószövetség, a Tíz Parancsolat, az a mulandó. Ragaszkodjunk inkább a maradandóhoz, ami a Krisztus, az újszövetség, a Szent Szellemnek a szolgálata.

Adrian Bury

 

 

Lábjegyzet:

 

1.     E. G. White, Spirit of Prophecy, I. kötet, 261. o.

 

2.     H. M. Riddle, The Sabbath and the Lord’s Day, 1928.

 

3.     E. G. White, Spiritual Gifts, I. kötet, 113. o.

 

4.     D. M. Canright, Seventh Day Adventism Renounced, 1914

 

5.     Kitto's Cyclopedia of Biblical Literature, Art. Law.

 

6.     Canright megint: „A törvény,” „az ÚR törvénye” és „Mózes törvénye” egy és ugyanaz, és tartalmazza a körülmetélkedést és az áldozatokat. Lásd: Lukács 2: 22-27; II. Krón 31: 3. Szintén: „A törvény,” „Mózes törvénye,” „a törvény könyve” és „Isten törvénye” mind ugyanaz. Lásd: Neh 8: 2-3, 8, 14, 18.

 

7.     J. Milton, Treatise on Christian Doctrine, 1. kötet, 2. könyv, 7. fejezet. Mrs. White bőségesen ‘kölcsönkér’ anyagot e szerző 1667-ben kiadott ‘Paradise Lost’ (Elveszett Paradicsom) című költeményéből, hogy leírja a „Nagy Küzdelem”-nek a Bibliában nem található részeit.

 

8.     Érdekes, hogy a III. Mózes 19-ben, össze vannak keverve az erkölcs (ne gyűlöld szívedben atyádfiát – 17. v.), a ceremóniális dolgok (ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát – 19. v.), és a civil rendeletek (a napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig 13. v.) – de az mind „a törvény.”

 

9.     A Róma 3: 31-ben van írva: törvényt nem érvénytelenítünk hit által, hanem fenntartunk.” Itt a görögben hiányzik a határozott névelő, mivel Pál egyszerűen azt akarja hangsúlyozni, hogy a hivők nem élnek törvénytelenül. Ez természetesen így van, és megegyezik a többi tanításával, de nem közvetlenül a mózesi törvényre, sem azon belül a Tíz Parancsolatra vonatkozik.