poem
A   H A R AG    T Ü Z E


a haraggal millió karmák ébrednek fel

minden ami szpirituális elillan

ha a harag és önzés birtokolja a szivet


a durva szavak a legbántóbbak

amik a szivünkbe szúrnak


halld a Mester savait

lágyak és hüsek

akár a nektár csörgedező forrása





A Z   O D A A D Ĺ S   C S I R Ĺ J A


ó Kabir imádd a Mestert

add fel az élvezetét a földi ízeknek

hogy soha ne kelljen visszajönnöd ide

a földre emberi formában


annyira kedves a halnak a viz

és az anyának a gyermek

annyira rajongj az imádó Naam-ért




{Hafiz} clear{Rumi} clear{Gita}clear{saját versek} clear{linklista}