1995 Szivárvány hajad fölött fekete felhők meredve nézlek dübörgés közt szívem rítmusa örökre eléget. Tüzesen égő szád nyelveden a méreg számba adod, élve temetnek el holtakat Vérző testünk egybeolvad. Véremmel együtt nyeled könnycseppjeimet arcomba égett barázdák közt,lehet hogy majd meglátod, hogy mi voltam néked szeptember 25. Igát vonok érte meghalok hangja után repülök, mert ő jó velem Lenne velem kettesben márványon ülve hányás között belünkben túrkál a szerelem. Simogatom arany búzaszellő lágyan érintem bőröd Szádat megilleti szám közelsége bizsergeti lelkedet, melyben benne van az élet árnyéka és a halál. Érted és értem Élni kell. szeptember 25. Engem is bekap a félelem? Karddal kivonva menjek vagy meghunyászkodva gebedjek meg magam nyomorúságában? Harcolni kell két karddal egy nem is elég, ha eljő a hajnal elindulok lemészárlom vérben úszó kezeimet látom és az örömöt, melyet a vérben lelek. november-december A libegőn Soha nem voltam még a magas röptette szárnyán, s te elviszel, mert megígérted, hogy a magasban, s aztán a mélyben félhetek gyáván belédkapaszkodva remeghetek a gyönyörűségtől Pörög velünk a kerék cikáznk ég és föld között Hívnak a felhők, hogy játszunk velük bújócskát a kékben Fogom a kezed és húzlak a fal mögé, de te magadba bújsz, nem fordulsz felém. december 27. A mosolyod Mocskos szádon ott ül a mosoly, kicsit ferdén, de mégis ott van. Apró, fehér ogaid kivillanak megvakítva a fényt furcsa hangot hallatsz. Te nevetsz, csalfán, de nevetsz. Szemem visszatükrözi nevetésed fényét, de én nem tehetem, hogy veled legyek, mert te rajtam nevetsz. december 27. Pedig hányszor Akartalak megfogni, Nézni gyönyörűséged Nem lehet már, Inkább csak várni, hogy Szállsz majd az égen Engem húzva magad után Rongyosan libbenve Este, napfény nélkül Sötétben hánykolódunk Sebesen a szélben. december 31. Ideér ma még Ideér ma még? Kérdezem az ablaktól, bár tudom, hogy nem kaphatok csak üres választ egy áttetsző alaktól Ideér? Forgok nyugtalanul körbe-körbe szédítem magam, mikor már a hó is leesett és a csúzdák havas lejtőin ül a félhomály. A hold még nincs fenn, az égen nincsen csillag, mert ők tudják, hogy te hol vagy. De merre? Azért megkérdem a lámpákat, kik a pózna tetjén méltóságteljesen világítanak egy-egy napként az éjjel. december 31.