1996 rejtelmemet elkerülve nem kérsz a kenyér elfeledett izéből mert arcomról lecsurog az idő s tisztul a levegő az elveszett mocskos rohadt sűrűjében január 2. ('99. április 3.) isten ajándéka isten az égen üvöltözi örömét leli mások kínján s fáradzik, hogy senki ne jusson a mennybe. nincs hely sok a szent sok az angyal, de bukott csak egy van az egyetlen, mely már nem repülheti körül az istent. Hatalmát fitogtatva markát dörzsöli már nem kell neki szeretet, csak a halál szaga bolondítja meg a szerelemnek is csak a tüze kell hogy táplálja égését és szenvedjen jobban az ember. január 2. Egy faág Csodálatos kuszaságán átlátszó szomorúságán ráfestette a valóság, de az ég felé nyúlik az ág, ami vaskos törzséből megpróbál zöldelőn virítani a szürkeségben. Útolérni kell a levegőt várni a májusi esőt, Nőni-nőni, emelkedni én már nem vagyok e világi Nem tartozom ehhez a sötét, szomorú szürkeséghez. Túl sok már bennem a szín, s úgy érzem ez már kín, pedig én vagyok a boldog, de nem értem ezt a dolgot, mert hiányzik számomra egy e világi társasága. január 10. Elvitted a nevetésem Elvitted a nevetésem, pedig úgy érzem én vagyok a legboldogabb, a világon a legvidámabb örömeim az égig nyúlnak, de soha nem érik el, hiányzik a pici ujjad, mellyel megérintettél, s velem örültél. január 11. A dombon Felmászott a dombtetőre, hogy a felkelő nap sugarai belesüssenek szemébe. Ő lássa meg elsőnek az ízzó korong sárgás, pirosas, vakító fényének melegségét és örömét. Játszadozott a piciny sugarakkal együtt dalolt a madarakkal örömét lelte mindenben január 11. A társaság felszínességét használva bújt el a gyáva, hívogató hangom elől, alámerült, s gondolta már megmenekült, de én a felszín felett evezek és jól látom lelked, mert ott ülsz mellettem, átölelve engem. január 13. 20 év múlva Látom magam húsz év múlva, nem változtam, csak húsz évet tapasztaltam, többet írtam, sírtam, nevettem, örültem, s majd bele őrültem, ha nem voltál velem. január 13. Már megint nem az kell, amit hozott a reggel az első éles foltok hátán, repítette felém, látván még nem vagyok felkészülve a fényes támadások ütközetére. Szememben még ott a látomás, testemben lelassult az áramlás nem ébredtem még fel korán van, aludnom kell. január 13. csöndesen ringatlak görcsösen szorongatlak ujjaim közé folysz s halkan elnémulsz. január 16. lelkem erős, de telhetetlen egyre többet akar tőlem. hogy legyőzzem és áttörjem a mennyezetem. január 16. Én nem vagyok holmi leves, amit felmelegíthetsz január 16. Rámnehezedett a mázsa A görcsök minden átka belé bújt a sejtjeimbe, hogy örömöm feleméssze, hogy nekem is fájjon, mint másnak a világon, ha maguk vannak de nem tehetett ellenem, mert él bennem a szellemem. január 16. Körtánc/haláltánc Az utca sarkon falevél ég meredve nézik porladását. Mikor már nem lángol és éget, s nem akarja elérni az eget körül táncolják ifjak es öregek, de megállnak, mert tudják hogy rájuk is ez vár majd. január 18. Az ismeretlen felé Álmodozó ketrecbe zárva Várom a világ ostromát én a szegény árva A dicső győzelem dalát. Kezembe veszem a hatalmat kevesek édes élményét az értem ámuló csodálat hatalmas értékét. Megbecsülve teszem lábam az ismeretlen földre eljön az idő, amire vártam és élvezem örökre. január 28. A szürkelet fénye A szürkülő fényben tüzet véltem de feleszméltem már nem reméltem január 29. Vér és könny A vérfolt mellett egy könnycsepp termett meredten feszültek a lepedőn terültek Lassan fényük egybefolyt már csak egy fakó folt. Rózsaszín árnyalatú mosódás vagy egy pillanatnyi csalódás január 29. Éji látomás Beterített testemre reászállt az est csendje Egyedül meredtem a sötétben a csodás nappal zúgott fejemben egy kikandikáló fekete szem, mit nem is láttam, csak éreztem borzadással töltött el e láthatatlan égi jel, mely egész testemet elragadta a hívó félelem gondolata Egy pillanatig haboztam testemmel nem mozdúltam vártam a szempár közeledtét elcsábító fekete fényét tágra nyílt szemeimbe mélyesztette, s égi hatalmát éreztette Énvelem játszadozott, sötétben szórakozott nem éreztem már az ágyamat csak felé irányuló vágyamat az egyre mélyebb, kegyetlen nézést s felfoghatatlan lelki érzést Vágyakoztam iránta az új éji viágba Átszellemülten feléje lépni s újabb élményeket átélni Karomat lassan nyújtottam gondolatom akaratlan szétakarta rombolni álmom, s lehűteni látomásom, amit már önmagam ellen irányított a két kis szem megbabonázott. február 2.