1998 100 tónak tükrében a nap fénye töretlen s a vadak a tó felett eltünnek a mélyben január 5. Szélben vihart érzel Engedd el magad Ragadd meg kezem Erősen szoríts magadhoz Tétován állok előtted Lehunyom szemem Elfordulok tőled Keresek tovább utánad január 7. Ágyad mellett Gyertyát gyújtok az ágyad fölött Az arcod táncol a meleg fényben Álom suhan a párnák között az angyalok vigyáznak rád ébren Mint a tiszta tó tükrében a nap ragyog szemed a lelkemben Mosolyod szivárványként Játszik vidám színekben. január 7. Papírra vetett emlékek közt Angolos hidegséggel lábad közt Nehéz mégis feledni Néma szád, ordító szemed közt Ihletet meríteni a múltból január 7. most itt van mellettünk és mint a villám csap belénk, akár egy gondolat, hogy együtt sokkal szebb és csodálato- sabb elviselni a fájdalmas igazságot, hogy fölös- leges az egész, hisz úgyis vége lesz. január 7. Alkonyat Hajnal, végül mind Az ővé leszünk. Lehulló harmatcseppek Áramló tengerek Lehelletnyi lélegzet január 7. Tétovának látszol s mintha haboznál is pedig tudod, hisz tudnod kell ő nem az, kit keresel ő már halott, szelleme éget s táncol a vadon mélyén január 31. Pergő könnycseppek néma, halk szuszogás fájdalmad belülről éget s hogy miért nem fogom kezed? ártatlanul ezt kérded juniús 7. Kastélyod fénye Megállok a kertben A puha zöld pázsit a lábamat simogatja Virágok nyílnak szerteszét a levegő friss szellőt sodor elém várom a csöndet, s ő közeleg felém A palota kecses ajtaja díszes Akár egy ékszerdoboz bíbor bársonyon, Napsugarak csillanak az ablakon Kezem a kilincsen, bár félek benyitni Szívem dobog, testem remegése beleveszik egy kicsiny repedésbe Könnyedén libben a hatalmas ajtó A ragyogást várom, de a sötét veremben én fénylek kopottan Tévedtem... ,mint máskor létrát keresek és mászom a nevetés felé. juliús 28. Csak édes leheleted ér arcomhoz Óvatosan lehunyod szemed, s Közben összeforr ajkunk a sötétben. augusztus 10. Tovatűnt egy pillanat nem fogtam meg, elszaladt nem vártam rá többet, megtalál ha kellek Átkarol majd, szemem lehunyom megcsókól, és a fülembe suttog... S mire megfordulok már elszaladt eltűnt, mint egy pillanat. augusztut 22. A tenger simogatja partomat a szellő csendesen zúg a fák közt szemedben látszik az alkonyat vörösen izzik kezeim közt. Szivem üres, lányok tengerétől pusztult míg újra erdő lesz, s felemészt talán már nem szeretsz, s elvész Mi öröm, s a szó, mi örök: a szerelem augusztut 22. Utánad a szél Néha mikor kinn ücsörgök lenézek s csak szédülök szédülök bele a sok bolondságba Lábad nyomát nézem, érzem érzem a friss szellőt, csak fúj az égi erők igazsága szeptember Kérlek sírj , ha látod szemem sarkában ott a könny Kérlek sírj és menj el ...örök nyugalom szállt lelkemre szeptember 30. 5000 mélyen a föld fölött Csak azért élsz, hogy én megölhesselek el akarom vágni a torkodat, halj meg kérlek a kezeim közt Mennyei élmény a pokol tüzénél melegedni. szeptember 30.