1999 Az éveim számolom s nem jövök rá hol rontottam el mert örökké élnem kell április 12. Messze földön lángol egy ág Örök tűz ég benne, S elvész a világ. április 12. Megfájdulni az igazságtól, ami hazugság Számodra is végetér az élet Várakozva a halálra, fölöleges cselekedned Segíteni ellenségek sokaságán virág illeti a rothadó tetemeket fájdalom belülről öl meg, bár élvezem a halált ize a nyelvemen, éhesen nyelem, de figyelmeztesd a többieket én elmondom neked hogy eljön a félelem. április 13. Kiülni a messzeségbe hallgatni a fák szavát lélegzem nyugalma eláraszt Testem itthagyom s lelkem madárként röppen ki fészkéből a szabadság vágya, mit éreznem sem szabad egybeolvad minden képzeletem elhagyom... Kérded miért halok meg a fényben? S elmondom neked a titkot, lelkem egybeforr ő vele, kit megnevezni senki nem mer. április 13. 17:20 Meghalok magányomban segít az éjjel a Hold elött térdelek április 13. Felejtsd el vágyaidat Testbe zárva könyörögsz, mikor csak ki kell szállni április 13. A sátán? Persze rá lehet mindent fogni, de a határt Te fogod meghúzni. április 13. Susogott a fák közt Ámultan követtem Repülését Kifeszített szárnya Áldozatra lesve Nyugtatta lelkemet május 4. 0:34 Álom Tücsök ciripelés és az éjszakázok mámoros dübörgései A madarak szárnycsapkodásai a falban Tudom egyedül vagyok a szobában, de mégis láttam. Álmom elhozta már jövőm, s arra vár, hogy megértsem Láttam őt is, bár nem féltem, ő megijedt Erőm megérezte, nem tudta felfalni. május 4. Már csak csendben várok Nincs mit tennem, felkészültem Te tudod, és erőt merítesz lelkemből Aggódom, mint anya gyermekéért Bár vigyázol magadra. május 4.