dátum nélkül Hol van, kérded, mert szeretnéd végre tudni Mért nem jön, s ha mégis, nem szeretnéd már látni. Nem kell neked, se élet, se halál helyetted mindenki, mindent jobban csinál ha ledőlsz hátra és csak nézed őket véget érhet az élet tőled. Tengernyi idővel Ülök szemben Romba dől körülöttem minden Elveszett és elhagyatott Lábnyomokat nézegetve Elmeháborodottak rohannak Meg-meg állva, s elképedve. Kócos hajam a lábad közt pihen ujjad egy hajszálra van tőle hogy levágjam, s eltegyem örökre. Szövet mi inadba szállt Löveg a szívedbe vájt hullaszagod kellemes áradat érzem, szádközt lárva bogarak (kúsznak a fényre) A mindennapok nyugalmával elfekszem a kedélyek tengerén Szappan buborékok illatában ott repülünk te meg én. ...vagy csak álmodom a poros szürkeséget az ablakon Ablakomban az esőcseppek szorongásom első jelei Elesettnek a kövek se kellenek Álomként lebeg fejemben Füstös szobámban ringat Az átkozott félelem A hajó a viztükrén táncol a rettegés fokán Fekete a rózsa Kinyílt és ragyog Bár a síromon virágzik Hisz halott vagyok. Hív a mélység A fekete szépség Vonatra szállsz és eltávozol oda, Ahol a sínek összeérnek. Vágyakozva mereng szemem az elveszett levéltengeren nem tud helyben maradni Felmászom egy fa ágára nézek magamra és a tájra nem lehet már visszatérni Emlékemben élsz hiába szeretném, hogy itt legyél Felkészültem az életre Tudom, hogy meghalok Szemed lángja beárnyékol Gyenge vagyok az erős fényben Te büszkén állsz énrám várva hogy átvigyél a messzeségen Szemed sarkából néz rám a könnyed Hajad a szélben oly könnyed Akár mint régen suhanva az éjszakába óvott minket a csillagok ragyogása Pillanatok, mik évekig tartanak csak egy másodperc a borús ég alatt Kezed szoritása egyre jobban enged Szemed sarkából néz rám a könnyed én leszek a Te napod a holdad is én leszek akár nappal akár éjjel mi mind a ketten világítunk Neked. Lehet-e Elmerengeni Nárciszt Nevelni, s Olykor Nevetgélni? Néha arra gondolok, hogy önfeledten áltatott. az emberek félnek tőlem, mert nem ítélem el őket. Teljesen elönt a forróság Mindenemet átjárja az áramütésed Annyira hiányzol, hogy már fáj a szívemben a vágy, ami teljesen elemészt és felégeti a gondolataimat. Csak Te jutsz eszembe, bármit csinálok és bárhova nézek, Téged látlak és csak Téged érezlek. Szemed különös fénye és a levegő perzselő rezgése fogva tart, éhezve vágyom csókod iránt, mit távolból küldesz felém, bár nem gondolod, de én érzem, hogy máglya ég a szívedben, az az egyetlne tűz, ami lelkeket éget, a Tiédet és az enyémet. Táplálja a gondolat a vágy a kínzó félelmem a kudarc rettentő gondolatától, s minden egyes pillanat, ami örök emlékként karol át minket kettőnket. Létünk lehet semmis, de a szerelem örök és megfoghatatlan lesz. Szeretni kéklő égbolt szemeid sugara éget a vágyam sovárogva kezed után megfogom, s sálam szorosra húzom szerelmes nyillal tühegy vége megörjíti vágyakozva lesem szavát, megőrülök. jézus fenn a kereszten nyögdécsel csak csendesen