Egy kis mezővárosban születtem, amit Halminak neveznek. Ez Erdélyben, Szatmárnémeti megyében található. Sajnos a gyerekkorom nagyon rossz volt, mivel szüleim folyton veszekedtek. Apám alkoholista volt, és többször részegen jött haza. Ilyenkor ok nélkül brutálisan megverte édesanyámat és terrorizálta a családot. Csupán semmiségekbe kötött bele, mindenkinek parancsolgatott. Amikor viszont józan volt, akkor halottidézőköz, spiritiszta nőkhöz járt, mert nem értette, miért nem működik a családi élete. Mivel katolikus vallásúak voltunk, ezért többször elment a paphoz, és fogadalmat tett, hogy fél, vagy akár egy évig nem fog inni. Sajnos azonban fogadalmait nem bírta betartani, egy hónap után minden kezdődött előröl.
Mióta tudom az eszemet, talán 5 éves koromtól, folyton dúl a család. Ezek a családi dulakodások odáig vezettek, hogy mi, gyerekek idegileg és lelkileg tönkrementünk. Négyen vagyunk testvérek: 3 fiú és 1 lány. Öcsémnek a tönkrement idegei mellett kialakult egy 50%-os epilepsziája. A húgom, ha meghallotta, hogy apánk már részeg, akkor vagy megfehéredett, vagy megkékült, szó szerint teljesen leblokkolt. Ráadásul apánk még folyton fenyegetőzött: - hogy megöli édesanyánkat, ha megpróbál elmenni otthonról, vagy megöl minket, gyerekeket. Ő ezt biztosan meg is tette volna, hiszen volt rá alkalom, hogy valamelyikünket brutálisan összevert. Már 12 éves koromban kialakult bennem az a gondolat, hogy megölöm apámat, és azután öngyilkos leszek. De azt, hogy megöljem őt, soha sem tudtam megtenni, ezért csak az öngyilkossági gondolattal foglalkoztam. Azért tettem ezt, mert már egyszerűen nem tudtam hinni sem Istenben, sem emberben. 14 évesen éreztem először, hogy már elég nagy vagyok ahhoz, hogy apám parancsát megtagadjam. Mivel harcművészetekkel is foglalkoztam, így sikerült megvernem apámat, ami miatt el kellett menekülnöm otthonról, ugyanis féltem várható bosszújától. Ekkor éreztem életemben először azt, hogy kettétört a lelkemben valami. Már nem volt se hitem, se lelkem, főként pedig nem volt életkedvem. Édesanyám, aki már kétszer kísérelte meg az öngyilkosságot, most újból öngyilkossággal fenyegette meg apámat, ha nem hoz vissza a családba. Apám látta, hogy édesanyám folyton sír, ezért általa haza hivatott. Hazajöttem, de semmi sem változott otthon. Újból elvertem az apámat, mivel nem bírtam végignézni, hogy milyen megalázó módon bánik édesanyámmal. Édesanyámnak éjjel-nappal dolgoznia kellett, mert apám adóssága lebegett a család feje fölött. Az apám minden pénzét alkoholra és kétes hírű nőkre költötte. Ezeket látva és átélve egyre erősebben foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata, de viszont szerettem volna még élni, azonban egyáltalán nem volt életkedvem. Rémálmok kezdtek el gyötörni.
Álmomban egy nagy feketepárduc üldözött, és meg akart ölni. Úgy vettem ezt, mint büntetést, mivel apámat többször is megvertem. Ekkor már tudtam, hogy teljesen idegroncs vagyok, és hogy nincs az az orvos, aki tudna rajtam segíteni. A rémálmom pedig folyton ismétlődött és ismétlődött. Nem láttam más kiutat, csak az öngyilkosságot. Ekkor azonban valami csoda történt, volt valaki, egy láthatatlan valami, aki szólt hozzám. Hangot hallottam, amely azt mondta, hogy: Én nagyon szeretlek! Nem tudom, hogy ki volt az, aki nem hagyta, hogy meghaljak, és ki volt az a láthatatlan személy, aki szólt hozzám. Visszatértem a mindennapi életbe, de pár nap elteltével minden ugyanúgy folytatódott tovább, és újra megkíséreltem az öngyilkosságot. De újból csoda történt, valaki megint nem hagyta, hogy meghaljak. Ekkor kezdtem el gondolkodni, - talán mégis van Isten? Elkezdtem a Bibliát olvasni, de egy árva szót sem értettem belőle. Mivel semmi nem változott, sőt egyre elviselhetetlenebbé vált az életem, ezért úgy döntöttem, újra megkísérlem az öngyilkosságot. Szilárd elhatározással elindultam, és tudtam, ebben senki nem akadályozhat meg, hogy leugorjam az internátus tetejéről. Isten azonban, akiben én nem egészen hittem, odarendelt egy baptista lelkipásztort, és szó szerint utamat állta. Jézus Krisztusról kezdett el beszélni nekem. Én csak hallgattam, és hallgattam, amiket nekem mondott, mivel még soha életemben nem találkoztam valódi keresztyénnel. Melegség kezdett el átjárni, nem tudtam, mi történik velem. Elmondtam neki, hogy néhány perccel ezelőtt öngyilkos akartam lenni, és hogy ez nem az első kísérletem. Nagyon meglepődött. Azt is elmondtam neki, hogy nem tudom mit csinált, de most már nincs gondom, nem látok problémát, és már nem akarok öngyilkos lenni. Elköszöntünk egymástól, és elindultam a kollégiumi szobámba, és útközben a II. emeleten a lépcsőn fölfelé valóságosan találkoztam Jézus Krisztussal. Ezt nem tudom leírni nektek, hogy milyen volt, csak azt tudom mondani, hogy számomra felejthetetlen élmény volt már az is, hogy életemben először éreztem ölelő karjait és szeretetét. Ott azon a lépcsőn kigyógyított minden betegségemből, lelki sebeimből, rémálmaimból. Többé nem voltak problémák az idegeimmel, és többé már apám miatt sem voltam nőgyűlölő. Akkora szeretettel töltött be Jézus, - pedig csupán annyit mondott, hogy “… Én vagyok a jó pásztor, aki életét adta az övéiért.” Mindez 1989 őszén történt. Rádöbbentem arra, hogy Ő volt az, aki egészen mind mostanáig megtartotta az életemet. Mivel megtértem és a Szatmárnémeti Baptista Gyülekezet tagja lettem, ezért apám még jobban gyűlölt, és elzavart otthonról. Apám szerint megtapostam a vallásomat. Lényegében ez az oka annak is, hogy most már közel négy éve itt vagyok Magyarországon, és egy éve a Menedék Alapítvány fiú otthonában. Nagyon hálás vagyok Istennek, mivel már közel 9 éve ki van tűzve elém az a nagy cél, hogy színről-színre meglássam Jézus Krisztust.

Lukács Sándor

Novemberben, amikor a médiák minden csatornája, a fő hírek az árvízről szóltak, egyik este a Vezérfonal szerinti Ige II. Kor 8:1-5 volt. “Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van.” (11. v.) A Vezérfonalban többek közt azt is olvastuk: “Ha a szándék és akarás fentről jövő indítás, akkor a véghezvitel hétszeresen az.” Amikor a mi testvérünk ezt megfogalmazta, és ez az Ige került erre az időre, senki sem sejtette, hogy ebben az időben ez mennyire aktuális lesz.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy nem hagyott nyugton, és lépnünk kellett. Sorozatosan megtapasztaltuk, hogy ez egy “fentről jövő indítás”. Összefogott az egész gyülekezet. Meglepő volt az az adakozási hullám pénzben, ruhában, cipőben és élelmiszerben. Meghallották az ismerőseink, barátaink, a kelenvölgyi iskola, ahol nagyon sok mindent adományoztak. Egy pékség 100 db kenyeret ajándékozott, a Budaörsi Metró Áruház 76000 Ft értékben édességet. Az első menet, amikor a Fiatalok Krisztusért égisze alatt ment a segélyszállítmány 3 busz és 2 utánfutó dugig megpakolva, nem gondoltam, hogy még egy menetet indítunk. Amikor a gyülekezet előtt beszámoltam az utunkról spontán jött belőlem a buzdítás. Nem hiába.

Az első út elszámolása

A maradék hozzáment a második menethez. Itt a Gyülekezet (csak a gyülekezet) 176.000 Ft-ot adakozott. Tehát összesen 284.160 Ft-ot adakozott.
A második menetnél bevétel 121.484,-
Üzemanyag 21.100,-
Szikszai K. testvérnek 35.000,-
A megmaradt összegből (8000,-) lehetne egy…?
A második szállítmány már kissé körülményesen, de a Kelet-Európai Misszió segítségével odaérkezett.

Kárpátaljáról a Baptista Gyülekezettől és Szikszai Kálmán lelkipásztortól.
Sok szeretettel a magyarországi Budafoki Baptista Gyülekezetet, Barbarics Éva testvérnőt, Harsányi Zoltánt, Leventét és a többieket, akik vállalták a Kárpátaljai utazást. Barbarics Péter testvér mikrobuszaival segített, hogy eljusson az összegyűjtött segély a Kárpátaljai rászorulókhoz, akiket az árvíz hajléktalanná tett. A hajléktalanok száma Mezővári községben: 1500, ahol 280 ház dőlt össze. Sok falu szenvedett a rettenetes víztől, Csetfalva, Királyháza, Visk, Munkács és több Ukrán falu is.

Mindezért megköszönjük a kedves testvéreknek és az Úr Jézus Krisztusnak, hogy indította a gyülekezetet és a lelkeket, hogy gondoljanak a Kárpátalján élő kis magyarságra. Sok szeretettel köszöntelek kedves testvéreim! Köszöntenek a Keresztúri árvaházi gyerekek és nagyon sok helyről ahová elvittük a csomagokat. Kívánnak kellemes karácsonyt és boldog új évet.

Üdvözlöm a kedves testvéreket, Lajost és Évát, kedves családjukat, kívánok kellemes és gazdag ünnepeket az Úr Jézusban:

Szikszai Kálmán és Marika

1998 12.hó 8-án

18.00 Ifjúsági alkalom

Péntek 9.30 Bibliaóra

18.00 Teaklub

Szombat 16:00 Női kör

Vasárnap 9.00 Imaóra

9.30 Istentisztelet

17.00 Ökumenikus imahét

záró Istentisztelet

Február 6-án sí- és szánkótúrát szervezünk Szlovákiába. A részvételi díj 1000Ft, amelyet jelentkezéskor kell befizetni Kis Sándornál vagy Sztasák Zoltánnál. Az országhatár átlépéséhez érvényes útlevélre van szükség, a sífelvonóért pedig csak szlovák koronával lehet fizetni.

Január 18. Hétfő 18.00 Budafoki Református templom Igehirdető: Dani Zsolt baptista lp.

Január 19. Kedd 18.00 Budafoki Katolikus templom Igehirdető: Solymár Gábor evang. lp.

Január 20. Szerda 18.00 Albertfalvai Katolikus templom Igehirdető: Illés Dávid ref. lp.

Január 21. Csüt. 18.00 Budafoki Evangélikus templom Igehirdető: Verbényi István kat. lp.

Január 24. Vas. 17.00 Budafoki Baptista templom Igehirdető: Szenderfi Ferenc kat. lp.