1998. SZEPTEMBER                   SZERETET-SZOLGÁLAT                    ÚJ FOLYAM 69.SZÁM

Tanévkezdésre
Hargitai táborozás
Emlékeztető
Házasságápolás
Nyugtalanság – békesség
Mennyit ér egy ember?
F a k a n á l
G o n d o l a t o k
1998. szeptember-októberi program
E g y  k i s d e r ű …
Szeptemberi kérdések
 

 
Tanévkezdésre
 

“Itt van az ősz, itt van újra” írja a költő, s ezzel azt hiszem nem vitatkozhatunk, hiszen nyakunkon a szeptember. Talán folytathatnám tovább a vers sorait, de biztos vagyok benne, hogy az ősz gondolata mindenkiből más és más érzelmeket vált ki, amelyek talán, sőt nagy valószínűséggel, különböznek a költő érzéseitől. Valljuk be, nem annyira szeretjük az őszt, az elmúlás évszakát, sokkal inkább szeretnénk meghosszabbítani a nyarat, a pihenés idejét. Isten azonban egy örök körforgásba helyezett bennünket, amelyen mi emberek nem változtathatunk.

A számtalan gondolat közül, amely az ősszel kapcsolatosan eszünkbe jut, a tanévkezdés az, amely mindannyiunkat érint. Gyermeket, szülőt, pedagógust egyaránt lázba hoz az új tanév gondolata. Várjuk is, meg nem is.

Sok gyermek már alig várja, hogy elkezdődjön az év és találkozzon osztálytársaival, barátaival a sok nyári élmény megosztása végett. Az iskola azonban nem erről szól, s így hamarosan – úgy egy-két hét után – már folytatnák is tovább a nyári szünetet. A szülők is várják az iskolakezdést, hiszen végre legalább fél napig felügyelet alatt lesz a gyerek, na meg délutánra is kap feladatot, így talán nem nyaggatja aput, anyut unalmában, mint egész nyáron. Ők még gyermekeiknél is hamarabb kiábrándulnak az iskolából. Úgy augusztus vége felé, amikor a tankönyveket és egyéb felszereléseket kell megvenni. A számla végösszegének megpillantásakor sok minden eszükbe jut, csak az nem, hogy milyen jó az iskola. A pedagógusokhoz érve kicsit gondban vagyok. Nem igazán értem, hogy mi lehet annak az oka, hogy valahol mélyen, legbelül mi is várjuk az iskolát. Lehet, hogy ezt hívják hivatástudatnak. Nem tudom. Az azonban biztos, hogy az új kihívások, az új tanulók megismerése, az új tehetségek felfedezésének lehetősége, a bizonyítási vágy, amit én úgy szoktam megfogalmazni, hogy “Na menjünk, faragjunk ezekből az emberpalántákból is embert!”, a pedagógusoknál is évről-évre pozitív hozzáállást eredményez. Hogy év közben megváltozik-e a véleményük, annak ki-ki járjon utána.

Számunkra, gyülekezeti tagok számára a tanévkezdésnek más vetülete is van. Mindannyian tanulók vagyunk a Minden Korosztály Bibliai Közösségében. Nagy örömünkre azonban ez valami egészen másfajta iskola. Nincsenek költségek, kudarcok, felelés, vizsga, csak tanulás, beszélgetés, egymás megismerése és imaközösség. Nem csoda, hogy ide valahogy sokkal többen szeretnek járni. Sőt a csoporttagok és a tanítók viszonya is más, mint az iskolában.

A gyülekezeti munka is sokkal aktívabbá válik szeptembertől. Sokan ugyan nem így gondolják, de ez is mindenkit egyformán érint. Gyülekezeti munka ugyanis munkások nélkül nincs, viszont minden gyülekezeti tag gyülekezeti munkás is. Legalábbis az kellene legyen. Csak úgy tudunk eredményes munkát végezni a lelki munka terén is, ha összefogunk és együttes akarattal, közösen végezzük azt.

Sok szép feladat vár ránk az új évadban. Szeptemberben a Pólus Centerben fogunk szolgálni, novemberben a Központi Énekkart látjuk vendégül és énekkarunk 100 éves jubileumát ünnepeljük. Készüljünk ezekre a kiemelt alkalmakra azzal, hogy segítsük a szervező testvéreket. Mivel? Azzal, hogy vállalunk szolgálatot, ha felkérnek. Ez a legnagyobb segítség, amit adhatunk nekik. A többit az Úr végzi el bennünk.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves testvéremnek sikeres, áldásokban gazdag új tanévet és gyülekezeti évet.

Varsóci Károly
Hargitai táborozás
 

Isten iránti hálával és nagy örömmel fogadtam legkisebb fiammal együtt a meghívást, hogy menjek el a hargitai táborba a gyermekekre felügyelni, és a csoportvezetésben segíteni. Sógornőm, Tihanyi Imréné, a pécsi gyülekezet tagja, a Napsugár játszókert vezetője szervezte ezt az utazást. Július 24-én, este indultunk Pécsről a kb. 900 km-es útra, egy kis busszal. 15 gyermek, fiatal és 6 felnőtt. Az út elég fárasztó volt, de déltájban megpihentünk és megcsodáltuk a Tordai hasadékot. Este 10 óra után érkeztünk meg a Hargitai táborba, ahol meleg vacsorával vártak. A környékből érkező több mint 40 gyermek már aludt, és mi is hamarosan nyugovóra tértünk.
Másnap reggel ismerkedés következett, majd ebéd után a környéket térképeztük fel. Estére megérkeztek a kiskőrösi fiatalok is egy busszal, kb. 45-en.
A csoportvezetők hétfőn, kora reggel csendességre jöttünk össze. Együtt imádkoztunk a tábor igazgatójával, Erdő Endre testvérrel, aki nagyon áldott szolgája az Úrnak.
Délelőttönként a gyermekekkel Elizeus próféta történeteit tanulmányoztuk három korcsoportban. A tábor nagy területén ebéd után a gyermekek fociztak, röplabdáztak, és más sport tevékenységet folytattak. Délután 5-kor csendes percek keretében együtt imádkozásra és egyéni beszélgetésre volt lehetőség.
Vacsora után közös éneklés, majd vetélkedők zajlottak.
Csütörtökön csoportos buszkirándulásra mentünk a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz. Gyönyörködtünk Isten csodálatos alkotásaiban, az érintetlen természetben. A 30 m magas fenyőrengetegben, a hatalmas szilafalakkal körülvett völgyben, a bővizű, sebes folyású, tiszta vizű folyóban. Egy magas, kiugró sziklatömb, az Oltárkő, melynek tetején egy kereszt áll. Csodálatos látvány volt! A hét folyamán háromszor volt tábortűz. Gyönyörködtünk a tűz lángjában, és együtt énekeltünk nagy örömmel.
Jó volt látni a gyermekek lelki fejlődését, bibliaismeretben való gazdagodását, és együtt imádkozni azokkal, akik elfogadták az Úr Jézust Megváltójuknak.
Szombaton, reggeli után még egy egész napos kirándulásra mentünk a Szent Anna tóhoz, ahol fürödtünk. Vasárnap reggel indultunk haza, útközben még Szovátán, a sós vizű Medve tóban fürödtünk. Tordaszentlászlón álltunk meg, reggel kipihenten indultunk tovább Kolozsvár, Nagyvárad, Arad érintésével, mindenhol egy rövid városnézést beiktatva. Hétfőn éjféltájban érkeztünk Pécsre. Utunk fárasztó volt, de nagyon sok felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, melyért Istené legyen a hála.

 
Emlékeztető

Az Evengeliums-Mission, 1998. június-júliusi száma (13-14. oldal) nyomán
Az evangéliumi, hitvalló keresztyének ez év derekán két nagy történelmi személyiségre emlékeznek Európa-szerte. Halálesetük évfordulójáról van szó, de időben a kettő nagyon távol áll egymástól: az egyik 500, a másik 50-ik éves.
A régebbi hitvalló, Girolamo Savonarola (1475-1498) az elő reformáció egyik nagy alakja volt. Olaszország termékeny alföldjén, északon hirdette a megtérésre hívó evangéliumot. Az ötven éve elhunyt német evangélikus lelkész, a nálunk is hírneves Bethánia Egyesület első embere, Modersohn Ernő (1870-1948) – ahogyan mi neveztük.Mindketten igen érdemesek arra, hogy emlékezetben tartsuk a nevüket.

G. Savonarola
+ Firenze, 1498. május 23.
14 éven át tanulmányozta a Szentírást egy kolostor csendességében. Ez által világosodott fel, és talán elsőként a római katolikus szerzetesek közül, kezdte hirdetni a megtérés szükségességét. Első megtértjei katonák voltak. Egy hajón utazott velük a Pó folyón, feltűnt a viselkedésük, bántotta fülét a trágár viccelődés, a szüntelen káromkodás. Indítva érezte magát arra, hogy megállítsa őket a bűn útján. Beszélt nekik Jézus Krisztusról és a megtérésről. Az út hosszú volt. Másnap a 18 katona közül 11 a lábai elé térdelve kérte őt, hogy folytassa tanítását, majd Isten bocsánatáért könyörögtek.
Savonarola az olasz renaissance kiválóságait és uralkodó osztályának tagjait egyaránt bűnös életük felhagyására szólította föl. Rómát és a városban összpontosuló világhatalmat egyenesen a Jelenések könyvében olvasható parázna nővel azonosította. Nem volt ez túlzás, mivel a Mediciekről és a Borgiákról volt szó… Küldetést érzett még a halálos ágyukhoz is elmenni, hogy minden rétegéből igen sokan megtértek. Hamarosan ellenségei is támadtak. Ezek elérték, hogy egy nyilvános tárgyalás “színjátéka” (kortársak szava) befejeztével eretnekké nyilvánítsák. Két hűséges tanítványával 1498. május 23-án elégették, miután halálra kínzott testüket keresztre feszítve tették föl a máglyára, utoljára pedig poraikat az Arno folyóba szétszórták.
Modersohn Ernő
+ 1948. február 2.

Ernst Modersohn Vesztfáliában, értelmiségi családban született. A jól tanuló fiút az akkor világhírű tübingeni teológiára küldték. ott ismerte fel azt, hogy a legműveltebb igehirdetés nyomán sem fakad okvetlenül új élet, a “titkot” másutt kell keresni. Előbb tanítói pályára lépett, majd mellékfoglalkozásban vállalt lelkészi munkát. Megismerkedett az evangélizáló mozgalmakkal. “Egyszer csak beütött az életembe az élő hit és az üdvbizonyosság tudata. Új ember lettem és mindenkinek bizonyságot tettem a fordulatról, ami bennem történt.” Ha valamelyik templomban igét hirdetett, több ezren jöttek össze a meghallgatására. Megismerkedett egy különleges konferencián (“Csak csendesen, egy erdőben elmélkedve”) kegyes életű emberekkel, Gerhard Tersteegen szolgálataival, Georg von Viebahn porosz tábornokkal, aki szervezetet hozott létre istenfélő katonatiszteknek. Hazánkban is járt Meyer Henrik budafoki mártűriája után, hogy a hatóságot türelemre szólítsa fel vállalási munkát kezdett. Jelentős szerepe volt Bad-Blanenburg város nevéhez fűződő aliánsz konferenciák rendezésében, a századforduló környékén. A városban működő nyomdáját az NDK hatósága később államosította, de meghagyta, hogy az üzem kizárólag evangéliumi célú könyveket készíthessen.
Elég szép számmal fordították magyarra Modersohn Ernő könyveit: Az ördög igézetében című talán a legismertebb. Dr. Somogyi Imre is hivatkozik rá egy cikkében: “Ha megtérek, szakadás áll be a családomban” (Lelki Élet, 1947). A maga korában igen sokszor forgattuk a Bethánia kiadásban, 1943-ban megjelent könyvét: Száz ellentmondás és homályos hely a Bibliában. Aki átolvasta, hamar rájött, hogy tulajdonképpen nincsen “ellentmondás és homály a Bibliában”. Wallrabenstein Jakab, metodista lelkész fordította az Aranydeszkák című írását. Már a második világháború után jelent meg a nagy kérdésről írt füzete: Mit cselekedjem? Több ezer írását adták ki, rendkívül termékeny szerző volt. Az évfordulóra ismét felvirágzott irántuk az érdeklődés a különböző felekezetű német hívők között.
78-ik évében szűnt meg a szíve dobogni. Bad Blankenburgban néhány éve találkoztam a leszármazottaival a sírkövénél. “Itt várják szüleink a feltámadást” – olvastam. Éppen odamentek az unokái valamilyen évforduló alkalmával, amikor erről mit sem tudva magam is jelen voltam. Beszélgettünk a nagy igemagyarázó iránti tiszteletről hazánkban. Az egykori NDK polgárai mondták, hogy mindig szívesen jönnek Magyarországra.

Grauer Spatz
Házasságápolás
Veszélyek, csapdák (VIII.)
Maga a szenvedély szó arra utal, hogy rabjai úgy érzik: csak szenvedélyük kielégítésével öröm az élet, enélkül szenvedés. Ezt érzi még az is, aki tudja, hogy szenvedélye tönkreteszi egész életét, sőt a környezetét is.
Bármi, ami szenvedéllyé válik, erősebb áldozatánál, legyen az alkohol, dohány, “lágy” vagy “kemény” drog (kábítószer), sex, túlevés, játék, vagy legyen valaki “workalcoholic” (munkaalkoholista), - ha bármi “úr” fölötte, akkor az osztja be idejét, útjait, erejét, pénzét, életét. Péter apostol ezt így fogalmazta meg: “… mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte” (2Pt 2,19). A szenvedély lélektanát részletesen tárgyalom Magunkról magunknak című könyvemben. Ezért itt arról írok, hogyan jelentkezik ez konkrétan a vallásos emberek (!) életében.
Néhány feljegyzéstöredék – megváltoztatott nevekkel – egy lelkigondozó naplójából:
Anna. Két tizenéves gyermek anyja. Értelmiségi dolgozó nő. Művelt, finom, ápolt és depresszív. Bánata: férje napi 50-60 cigarettát szív, egyre gyakrabban leissza magát, amiért vezető állása is veszélyben van. Ismételten késő éjjel tántorog haza; ilyenkor lerohanja őt. Már fél, sőt irtózik tőle. Így tart két éve. (Megjegyzés a feljegyzéshez: A férfi miért kezdett el inni, nem kap a feleségétől elég szeretetet? Nem talált benne társra, partnerre? Éhen maradt testi, vagy szellemi síkon felesége mellett? Anna mindezekre a tapogatózó kérdésekre bizonytalan válaszokat ad. Talán sokat beszél férjének és ezzel idegesíti? Hol a kiút? A férj azt ígérte, eljön. Akkor talán kiderül valami, s tovább léphetünk.)
Edit. Értelmiségi. Fia már egyetemen tanul. E. a főnökével csalja a férjét. (Másokkal is volt már kapcsolata.) A férj a legutóbbit megtudta. Ekkor kezdett inni. Egy év múlva E. kiábrándult főnökéből, és visszatért férjéhez, aki időközben alkoholista lett. Ezért E. elvált tőle. Megokolása: alkoholistával nem tud együtt élni. Fiúk búskomor és öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik. E. a fiáért is férjét okolja. (Mentsük előbb a fiút, ő jöjjön el, aztán beszélgetünk tovább.)
Enikő. Jelesen érettségizett, annak ellenére, hogy a legkülönbözőbb helyeken, barátnőknél tanult, mert szülei alkoholisták voltak, s otthon nyugalma nem volt. Pénzt is hajnali újságkihordással keresett. Azért került a lelkigondozóhoz: hogyan tudná elviselni “utált” szüleit. Beszélgetések sora után összeszedte magát. Évek múlva doktori disszertációjának írása közben anyagi és szerelmi zűrzavarba került. Hogy feszültségeit oldja, azt tette, amitől valamikor szenvedett: - a szülői modell alapján (!) alkoholista lett. Tanulmányait abbahagyta. Egyszer éjjel, karhatalommal vitették el, kényszer elvonókúrára. Ez még egyszer megismétlődött. Paranoiás üldözési mánia fejlődött ki nála. Szeretne mindentől és mindenkitől megszabadulni. Hihetetlen a szeretetéhsége s a rehabilitáció utáni vágya. (Talán e kettő alapján lehet tenni még valamit gyógyulása érdekében; szakorvossal együttműködve, és így a minden oldalról kapott segítséggel remény van arra, hogy megszabadul pusztító szenvedélyétől.)
Zsolt. Munkás. Felesége értelmiségi. Annak családja is. Súlyos kisebbrendűségi komplexusát alkoholizálással próbálta oldani. Lelkigondozója többszöri sikertelen rábeszélése után, végül is elment az Iszákos-mentő Misszió egyik konferenciájára. Ott megtért. Otthon néhányszor még visszaesett. Azóta gyógyszert is szed önvédelmül. Szenvedélyesen szolgál gyülekezetében, ahol egyenértékű munkatársként becsülik, szeretik. Szolgáltatják. Felesége segítően áll mellette. (Rendszeresen imádkoznak érte.)
Sándor. Felesége halála után, akit igen szeretett, összeroppant. Nyugtatók és altatók tömegét kezdte szedni és még rá ivott is. Narkomániás lett és alkoholista. Az önkéntes elvonókúrát abbahagyta. Egyetlen lánya esküvője előtt néhány napig józan volt. Akkor megkérdezte a lányától, mit adjon neki nászajándékul. Az megcsókolta, majd azt felelte: A gyógyszereidet és a rumosüvegedet, apám. – Sándor sírt. Majd lánya elé borította gyógyszertartalékát, és elibe tette szeszes flaskáját. Hetekig kínlódott gyógyszer és ital híján, ekkor került a lelki gondozóhoz. Sokáig felváltva járt hozzá meg egy szakorvoshoz. Ma már nem szenved; dolgozik és minden szabad idejét unokájával tölti, aki rajong érte. Boldog és hívő ember.
A lelkigondozó széljegyzete a szenvedélyekkel kapcsolatban: Bármilyen szenvedélyt eredményesen csak nagyobb szenvedély gyógyít; a szenvedélycsere.
Ha valaki például “szenvedélyesen” megszereti Jézust, a szolgálatát, s azokat, akik szeretetükkel befogadták és így rehabilitálták. Ha valaki szenvedélyesen viszontszereti azt az asszonyt, vagy a gyerekét, aki feltétel nélkül szereti, ha a benne levő “űrérzés” (egzisztenciális vákuum) igazi értékekkel töltődik fel s nem kell “pótlékokkal” föltöltögetni. Mert: “… a legnagyobb a szeretet”. (1Kor 13,13/b). Pestalozzi szerint is:

“Előbb szeretni kell azt, akit meg akarunk változtatni.” Jézustól tanulta ezt.

 
Dr. Gyökössy Endre
Nyugtalanság – békesség
Mottó: “… nem az én gondolataim a ti gondolataitok…” (És 55:8-9)
Noha Krisztusban megváltattunk, mégis földi életünk idején újemberünknek állandó küzdelme van óemberünkkel. Ennek következtében gyakran ellentétbe kerülünk Istennel, rádöbbenünk Isten gondolatainak, útjainak magasztosságára. Amíg a végső tökéletességre jutunk, számolnunk kell a különbözőségekkel.

Bár Isten gondolatait, útjait a Szentlélek megvilágítja előttünk, ez még nem jelent egyezőséget e területeken, csupán azt, hogy esetleg a felismeréskor azokat megadással, hittel elismerjük, esetleg el is fogadjuk. Igyekszünk mi Lélek szerint járni, de még sok vonatkozásban testiesek vagyunk.

Ifjabb koromban kikötéseim voltak imáimban Istennel szemben. Azt tartottam imameghallgatásom alapjának, hogy “kérjetek, és adatik néktek”. Mindenképpen meg kell kapnom, amiért kopogtatok nála – véltem nem egyszer. Volt rá eset, amikor kérésemet teljesítette Isten, de előbb-utóbb rájöttem: bár ne ragaszkodtam volna oly görcsösen elgondolásaimhoz! Mennyivel másképpen haladnék tovább a megkezdett úton! Nem lenne bennem feszültség, önvád – olykor erőszakosságig menő kéréseim miatt! – Az Úr megszégyenített!

Máskor időpontot határoztam meg imáim meghallgatására, s ha kéréseim akkorra nem teljesedtek, azt kellett meglátnom: nincs itt még ennek az ideje! Miért is türelmetlenkedtem?!

Megszégyenültem, amikor rájöttem, hogy nem jól kértem: s akkor is, amikor Isten az ő elgondolása szerint hallgatott meg, s az eredmények, a feleletei jobbak voltak, mint amilyeneket elgondoltam. “Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim…” – szólt hozzám Igéjében.
Az úr az Ő iskolájában megtanított helyesen imádkozni, reá hagyatkozni. Milyen más, amióta nyugtalanság és megszégyenülés helyett lelki nyugalom, békesség tölti be szívemet! Egy nagyon fontos leckét tanultam meg: a megadással való kérést. “Legyen meg a Te akaratod!” – Ha Jézus is így imádkozott Atyjához, nekem, parányi porszemnek még inkább így kell imádkoznom! S amint ezt az Úr Jézus nevében és érdemében kérem, már az Ő által megtisztított, érdemén megváltott gyermekére tekint az Atya! Nincs immár semmi kárhoztatásom, ha Krisztusban elrejtett az életem! Bátran, bizalommal, hittel teljesen járulhatok Atyám elé!
Amióta ezt megtanultam és gyakorolom, nincs bennem feszültség, rettegés: meghallgatja-e Isten imámat, és abban az időpontban-e, amelyet én jelöltem ki. – A megadással együtt jár a békesség. Nincs már szívemnek félelme. A gondokat elűzte a hittel teljes megadás Atyám iránt. Ilyen gyermeki megadással mondom ezentúl: “Legyen meg a Te akaratod!” – Mert magasabbak, nagyszerűbbek az Ő gondolatai s azok véghezvitele, mint az enyéim! Útjai nem olyan földhöz tapadtak, mint az enyéim, hanem magasabb szinten futó utak!
Hála Néked, jó Atyám, hogy gyermeki lelkülettel mondhatom: “Az Úr Jézus nevében legyen meg a Te akaratod!”
 István Ibolya

 

Mennyit ér egy ember?
Összetétele C.M.Joad professzor szerint elégséges:

vas – egy közepes szegre,
zsír – hét szappan készítésére,
cukor – hét csésze kávé megédesítéséhez,
mész – egy tyúkketrec kimeszelésére,
foszfor – 2200 gyufafej gyártására,
magnézium – egy savkötő tabletta gyártásához,
káliumkarbonát – egy csillagszóró készítéséhez
kén – egy kutya fertőtlenítéséhez.
Ezzel szemben
 

Isten számára
felbecsülhetetlen az ember értéke:
 
 

F a k a n á l
Sertésborda juhtúrós sztrapacskával

Hozzávalók 4 személyre: 70-80 dkg kicsontozott sertésborda, 5 dkg liszt, 1 evőkanál paradicsompüré, 8 dkg zsír vagy olaj, só, bors.
A sztrapacskához 60 dkg hámozott, reszelt burgonya, 1 tojás, 6-8 dkg zsír, 30 dkg liszt, 10 dkg füstölt szalonna, 15 dkg juhtúró, só.
A kicsontozott bordaszeleteket enyhén kiveregetjük, megsózzuk, megborsozzuk, lisztbe forgatjuk és a felhevített zsírban vagy olajban mindkét oldalát hirtelen pirosra sütjük. A zsírjához lisztet, paradicsompürét és kevés vizet hozzáadva lassúbb tűzön pecsenyelevet forralunk, visszahelyezzük bele a sült bordákat és fedő alatt puhára pároljuk. A reszelt nyers burgonyából, lisztből, sóból, tojásból, olvasztott zsírból jól kidolgozott galuskatésztát keverünk. Kanállal beleszaggatjuk a forró, sós vízbe és kifőzzük. (Az eredeti receptek szerint barnalisztet használtak hozzá.) Kiolvasztjuk a kockára vágott szalonnát, a tepertőt kiszedjük, s erre a forró szalonnazsírra tesszük a kifőtt, leöblített és leszűrt galuskát. Jól átkeverjük, tetejére morzsoljuk a juhtúrót, ráhintjük a tepertőt és forrón tálaljuk. A mellé adott sült bordát a pecsenyelével meglocsoljuk.

  



G o n d o l a t o k
A rendíthetetlen öröm nem múló dolgokon alapszik, hanem Isten szeretetére épül.

Őrizkedj attól a kegyességtől, amelynek nem az Úr engesztelő műve az előfeltétele.

Mindazt a szegényes rongyot, amelybe olyan szívesen takargatod magad, add oda Jézus
Krisztusnak, és akkor Ő tesz gazdaggá mennyei javakban és örömökben.

Carl Eichhorn
 
 


1998. szeptember-októberi
program

 

Szept.6.de. Imaóra, Úrvacsora
du. Énekkari évnyitó

Szept.13.de. Imaóra (nők-férfiak külön)
du. 70 év feletti csoport szolgálata

Szept.21. de. MKBK (Minden Korosztály Bibliai Közössége)
du. Szolgálat a Pólus Centerben

Szept.25. e. Fiatalházasok köre

Szept.27. de. MKBK
du. 60-70 év közötti csoport szolg.

Szept.30. e. Elöljárósági megbeszélés

Okt.4.de. Hálaadónap Igét hirdet: Hetényi Attila tv

Okt.11.de. Imaóra, Úrvacsora
du. 50-60 év közötti csoport szolg.

Okt.18.de. MKBK
du. 40-50 év közötti csoport szolg.

Okt.25.de. MKBK
du. Reformáció vasárnapja

Okt.26-31. Reformáció hete (Mártírok útja Református templom)
 

Állandó alkalmaink
Hétfő: 17,00 Imaóra

Szerda: 18,00 Ifjúsági óra

Csütörtök: 18,30 Bibliaóra

Vasárnap: 10,00 Istentisztelet
 16,00 Törekvők órája
17,00 Istentisztelet
 

 
Következő lapzárta: 1998 szeptember 27.
 
Szeptemberi kérdések
 
  1. Ki kereste apja szamarait és végül királyságot talált magának?
  2. Kit dobtak ki az ablakon?
  3. Mi történt a fáraó sütőmesterével?
  4. Miért akasztotta fel magát Ahitófel?
 

Leadási határidő: szeptember 20.

E g y k i s d e r ű …

 

 

- Mi a különbség a teológus és a geológus között?
- Ég és Föld

 

Mi az? Műanyagból van, szőrös és kering a föld körül.
- ???
- Műhód!

- Mit csinál az asztronauta a világűrben, ha megszomjazik?
- ???
- Űrkutatás!

 

- Melyek a leghatározatlanabb állatok?
- ???
- A mitévő legyek.

 
- Hogy hívják a medve mellszobrát?
- Mackófelső.
 

- Hogy hívják a vatikáni focicsapat edzőjét?
- Tréning atya.

 

- Hogy hívják az asztalosok vezérét?
- Satu kán

 

- Pisti! Hogy állsz az iskolában?
- Változóan. Hol a jobb, hol a bal sarokban.

 
Két bolond megy az utcán.
- Mennyi az idő?
- Hát még a szúnyog!

- Mi lesz a kenyérből, ha ráül a barnamedve?
- ???
- Bundáskenyér.

 

SZERETET - SZOLGÁLAT
A Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lapja
Felelős szerkesztő:
Nemeshegyi Zoltán
Szerkesztő:
Máté Dániel
Technikai szerkesztő:
Lesták Károly