“Itt van az ősz, itt van újra” írja a költő, s ezzel azt hiszem nem vitatkozhatunk, hiszen nyakunkon a szeptember. Talán folytathatnám tovább a vers sorait, de biztos vagyok benne, hogy az ősz gondolata mindenkiből más és más érzelmeket vált ki, amelyek talán, sőt nagy valószínűséggel, különböznek a költő érzéseitől. Valljuk be, nem annyira szeretjük az őszt, az elmúlás évszakát, sokkal inkább szeretnénk meghosszabbítani a nyarat, a pihenés idejét. Isten azonban egy örök körforgásba helyezett bennünket, amelyen mi emberek nem változtathatunk.
A számtalan gondolat közül, amely az ősszel kapcsolatosan eszünkbe jut, a tanévkezdés az, amely mindannyiunkat érint. Gyermeket, szülőt, pedagógust egyaránt lázba hoz az új tanév gondolata. Várjuk is, meg nem is.
Sok gyermek már alig várja, hogy elkezdődjön az év és találkozzon osztálytársaival, barátaival a sok nyári élmény megosztása végett. Az iskola azonban nem erről szól, s így hamarosan – úgy egy-két hét után – már folytatnák is tovább a nyári szünetet. A szülők is várják az iskolakezdést, hiszen végre legalább fél napig felügyelet alatt lesz a gyerek, na meg délutánra is kap feladatot, így talán nem nyaggatja aput, anyut unalmában, mint egész nyáron. Ők még gyermekeiknél is hamarabb kiábrándulnak az iskolából. Úgy augusztus vége felé, amikor a tankönyveket és egyéb felszereléseket kell megvenni. A számla végösszegének megpillantásakor sok minden eszükbe jut, csak az nem, hogy milyen jó az iskola. A pedagógusokhoz érve kicsit gondban vagyok. Nem igazán értem, hogy mi lehet annak az oka, hogy valahol mélyen, legbelül mi is várjuk az iskolát. Lehet, hogy ezt hívják hivatástudatnak. Nem tudom. Az azonban biztos, hogy az új kihívások, az új tanulók megismerése, az új tehetségek felfedezésének lehetősége, a bizonyítási vágy, amit én úgy szoktam megfogalmazni, hogy “Na menjünk, faragjunk ezekből az emberpalántákból is embert!”, a pedagógusoknál is évről-évre pozitív hozzáállást eredményez. Hogy év közben megváltozik-e a véleményük, annak ki-ki járjon utána.
Számunkra, gyülekezeti tagok számára a tanévkezdésnek más vetülete is van. Mindannyian tanulók vagyunk a Minden Korosztály Bibliai Közösségében. Nagy örömünkre azonban ez valami egészen másfajta iskola. Nincsenek költségek, kudarcok, felelés, vizsga, csak tanulás, beszélgetés, egymás megismerése és imaközösség. Nem csoda, hogy ide valahogy sokkal többen szeretnek járni. Sőt a csoporttagok és a tanítók viszonya is más, mint az iskolában.
A gyülekezeti munka is sokkal aktívabbá válik szeptembertől. Sokan ugyan nem így gondolják, de ez is mindenkit egyformán érint. Gyülekezeti munka ugyanis munkások nélkül nincs, viszont minden gyülekezeti tag gyülekezeti munkás is. Legalábbis az kellene legyen. Csak úgy tudunk eredményes munkát végezni a lelki munka terén is, ha összefogunk és együttes akarattal, közösen végezzük azt.
Sok szép feladat vár ránk az új évadban. Szeptemberben a Pólus Centerben fogunk szolgálni, novemberben a Központi Énekkart látjuk vendégül és énekkarunk 100 éves jubileumát ünnepeljük. Készüljünk ezekre a kiemelt alkalmakra azzal, hogy segítsük a szervező testvéreket. Mivel? Azzal, hogy vállalunk szolgálatot, ha felkérnek. Ez a legnagyobb segítség, amit adhatunk nekik. A többit az Úr végzi el bennünk.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves testvéremnek sikeres, áldásokban gazdag új tanévet és gyülekezeti évet.
Isten iránti hálával és nagy örömmel fogadtam legkisebb
fiammal együtt a meghívást, hogy menjek el a hargitai táborba a gyermekekre
felügyelni, és a csoportvezetésben segíteni.
Sógornőm, Tihanyi Imréné, a pécsi gyülekezet tagja, a Napsugár játszókert
vezetője szervezte ezt az utazást. Július 24-én, este indultunk Pécsről
a kb. 900 km-es útra, egy kis busszal. 15 gyermek, fiatal és 6 felnőtt.
Az út elég fárasztó volt, de déltájban megpihentünk és megcsodáltuk
a Tordai hasadékot. Este 10 óra után érkeztünk meg a Hargitai táborba,
ahol meleg vacsorával vártak. A környékből
érkező több mint 40 gyermek már aludt, és mi is hamarosan nyugovóra
tértünk.
Másnap reggel ismerkedés következett,
majd ebéd után a környéket térképeztük fel. Estére megérkeztek a kiskőrösi
fiatalok is egy busszal, kb. 45-en.
A csoportvezetők hétfőn,
kora reggel csendességre jöttünk össze.
Együtt imádkoztunk a tábor igazgatójával, Erdő Endre testvérrel, aki nagyon
áldott szolgája az Úrnak.
Délelőttönként a gyermekekkel
Elizeus próféta történeteit tanulmányoztuk három korcsoportban.
A tábor nagy területén ebéd után a gyermekek fociztak, röplabdáztak, és
más sport tevékenységet folytattak. Délután 5-kor csendes percek keretében
együtt imádkozásra és egyéni beszélgetésre
volt lehetőség.
Vacsora után közös éneklés, majd vetélkedők
zajlottak.
Csütörtökön csoportos buszkirándulásra mentünk a Békás-szoroshoz
és a Gyilkos-tóhoz. Gyönyörködtünk Isten csodálatos alkotásaiban,
az érintetlen természetben. A 30 m magas fenyőrengetegben, a hatalmas szilafalakkal
körülvett völgyben, a bővizű, sebes folyású, tiszta vizű folyóban. Egy
magas, kiugró sziklatömb, az Oltárkő,
melynek tetején egy kereszt áll. Csodálatos látvány volt! A hét
folyamán háromszor volt tábortűz. Gyönyörködtünk
a tűz lángjában, és együtt énekeltünk nagy örömmel.
Jó volt látni a gyermekek lelki
fejlődését, bibliaismeretben való gazdagodását, és együtt imádkozni azokkal,
akik elfogadták az Úr Jézust Megváltójuknak.
Szombaton, reggeli után még egy egész napos kirándulásra
mentünk a Szent Anna tóhoz, ahol fürödtünk. Vasárnap reggel indultunk haza,
útközben még Szovátán, a sós vizű Medve tóban fürödtünk. Tordaszentlászlón
álltunk meg, reggel kipihenten indultunk tovább Kolozsvár, Nagyvárad,
Arad érintésével, mindenhol egy rövid városnézést
beiktatva. Hétfőn éjféltájban érkeztünk Pécsre. Utunk fárasztó volt,
de nagyon sok felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, melyért Istené legyen
a hála.
Az Evengeliums-Mission, 1998. június-júliusi száma (13-14.
oldal) nyomán
Az evangéliumi, hitvalló keresztyének ez év derekán két
nagy történelmi személyiségre emlékeznek Európa-szerte. Halálesetük évfordulójáról
van szó, de időben a kettő nagyon távol áll egymástól: az egyik
500, a másik 50-ik éves.
A régebbi hitvalló, Girolamo Savonarola
(1475-1498) az elő reformáció egyik nagy alakja volt. Olaszország
termékeny alföldjén, északon hirdette a megtérésre
hívó evangéliumot. Az ötven éve elhunyt német evangélikus lelkész, a nálunk
is hírneves Bethánia Egyesület első embere, Modersohn Ernő
(1870-1948) – ahogyan mi neveztük.Mindketten igen érdemesek arra, hogy
emlékezetben tartsuk a nevüket.
Ernst Modersohn Vesztfáliában, értelmiségi családban
született. A jól tanuló fiút az akkor
világhírű tübingeni teológiára küldték. ott ismerte
fel azt, hogy a legműveltebb igehirdetés nyomán sem fakad okvetlenül
új élet, a “titkot” másutt kell keresni. Előbb tanítói pályára lépett,
majd mellékfoglalkozásban vállalt lelkészi munkát. Megismerkedett
az evangélizáló mozgalmakkal. “Egyszer csak beütött az életembe
az élő hit és az üdvbizonyosság tudata. Új ember lettem és mindenkinek
bizonyságot tettem a fordulatról, ami bennem történt.” Ha valamelyik templomban
igét hirdetett, több ezren jöttek össze a meghallgatására. Megismerkedett
egy különleges konferencián (“Csak csendesen,
egy erdőben elmélkedve”) kegyes életű
emberekkel, Gerhard Tersteegen szolgálataival, Georg von Viebahn
porosz tábornokkal, aki szervezetet hozott létre istenfélő
katonatiszteknek. Hazánkban is járt Meyer Henrik
budafoki mártűriája után, hogy a hatóságot türelemre szólítsa fel vállalási
munkát kezdett. Jelentős szerepe volt
Bad-Blanenburg város nevéhez fűződő aliánsz
konferenciák rendezésében, a századforduló környékén.
A városban működő nyomdáját az NDK
hatósága később államosította, de meghagyta, hogy az üzem kizárólag
evangéliumi célú könyveket készíthessen.
Elég szép számmal fordították
magyarra Modersohn Ernő könyveit: Az ördög igézetében
című talán a legismertebb. Dr. Somogyi Imre is hivatkozik rá egy
cikkében: “Ha megtérek, szakadás áll be a családomban” (Lelki Élet,
1947). A maga korában igen sokszor forgattuk a Bethánia kiadásban, 1943-ban
megjelent könyvét: Száz ellentmondás és homályos hely a Bibliában.
Aki átolvasta, hamar rájött, hogy tulajdonképpen nincsen “ellentmondás
és homály a Bibliában”. Wallrabenstein Jakab, metodista lelkész fordította
az Aranydeszkák című írását. Már a
második világháború után jelent meg a nagy kérdésről
írt füzete: Mit cselekedjem? Több ezer írását adták ki, rendkívül
termékeny szerző volt. Az évfordulóra
ismét felvirágzott irántuk az érdeklődés a
különböző felekezetű német hívők között.
78-ik évében szűnt meg a
szíve dobogni. Bad Blankenburgban néhány éve találkoztam a leszármazottaival
a sírkövénél. “Itt várják szüleink a feltámadást” – olvastam. Éppen odamentek
az unokái valamilyen évforduló alkalmával,
amikor erről mit sem tudva magam is jelen voltam. Beszélgettünk a nagy
igemagyarázó iránti tiszteletről hazánkban.
Az egykori NDK polgárai mondták, hogy mindig szívesen jönnek Magyarországra.
“Előbb szeretni kell azt, akit meg akarunk változtatni.” Jézustól tanulta ezt.
Bár Isten gondolatait, útjait a Szentlélek megvilágítja előttünk, ez még nem jelent egyezőséget e területeken, csupán azt, hogy esetleg a felismeréskor azokat megadással, hittel elismerjük, esetleg el is fogadjuk. Igyekszünk mi Lélek szerint járni, de még sok vonatkozásban testiesek vagyunk.
Ifjabb koromban kikötéseim voltak imáimban Istennel szemben. Azt tartottam imameghallgatásom alapjának, hogy “kérjetek, és adatik néktek”. Mindenképpen meg kell kapnom, amiért kopogtatok nála – véltem nem egyszer. Volt rá eset, amikor kérésemet teljesítette Isten, de előbb-utóbb rájöttem: bár ne ragaszkodtam volna oly görcsösen elgondolásaimhoz! Mennyivel másképpen haladnék tovább a megkezdett úton! Nem lenne bennem feszültség, önvád – olykor erőszakosságig menő kéréseim miatt! – Az Úr megszégyenített!
Máskor időpontot határoztam meg imáim meghallgatására, s ha kéréseim akkorra nem teljesedtek, azt kellett meglátnom: nincs itt még ennek az ideje! Miért is türelmetlenkedtem?!
Megszégyenültem, amikor rájöttem, hogy nem jól kértem:
s akkor is, amikor Isten az ő elgondolása
szerint hallgatott meg, s az eredmények, a feleletei jobbak voltak, mint
amilyeneket elgondoltam. “Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok,
és nem a ti utaitok az én utaim…” – szólt hozzám Igéjében.
Az úr az Ő iskolájában
megtanított helyesen imádkozni, reá hagyatkozni. Milyen más, amióta nyugtalanság
és megszégyenülés helyett lelki nyugalom, békesség tölti be szívemet! Egy
nagyon fontos leckét tanultam meg: a megadással való kérést. “Legyen meg
a Te akaratod!” – Ha Jézus is így imádkozott Atyjához, nekem, parányi porszemnek
még inkább így kell imádkoznom! S amint ezt
az Úr Jézus nevében és érdemében kérem, már az Ő által megtisztított,
érdemén megváltott gyermekére tekint az Atya! Nincs immár semmi kárhoztatásom,
ha Krisztusban elrejtett az életem! Bátran, bizalommal, hittel teljesen
járulhatok Atyám elé!
Amióta ezt megtanultam és gyakorolom, nincs bennem feszültség,
rettegés: meghallgatja-e Isten imámat, és
abban az időpontban-e, amelyet én jelöltem ki. – A megadással együtt jár
a békesség. Nincs már szívemnek félelme. A gondokat elűzte a hittel
teljes megadás Atyám iránt. Ilyen gyermeki megadással mondom ezentúl: “Legyen
meg a Te akaratod!” – Mert magasabbak, nagyszerűbbek
az Ő gondolatai s azok véghezvitele, mint az enyéim! Útjai nem olyan
földhöz tapadtak, mint az enyéim, hanem magasabb szinten futó utak!
Hála Néked, jó Atyám, hogy gyermeki lelkülettel mondhatom:
“Az Úr Jézus nevében legyen meg a Te akaratod!”
István Ibolya
vas – egy közepes szegre,
zsír – hét szappan készítésére,
cukor – hét csésze kávé megédesítéséhez,
mész – egy tyúkketrec kimeszelésére,
foszfor – 2200 gyufafej gyártására,
magnézium – egy savkötő
tabletta gyártásához,
káliumkarbonát – egy csillagszóró készítéséhez
kén – egy kutya fertőtlenítéséhez.
Ezzel szemben
Hozzávalók 4 személyre: 70-80 dkg kicsontozott
sertésborda, 5 dkg liszt, 1 evőkanál paradicsompüré,
8 dkg zsír vagy olaj, só, bors.
A sztrapacskához 60 dkg hámozott, reszelt burgonya, 1
tojás, 6-8 dkg zsír, 30 dkg liszt, 10 dkg füstölt szalonna, 15 dkg juhtúró,
só.
A kicsontozott bordaszeleteket enyhén kiveregetjük, megsózzuk,
megborsozzuk, lisztbe forgatjuk és a felhevített zsírban vagy olajban mindkét
oldalát hirtelen pirosra sütjük. A zsírjához lisztet, paradicsompürét és
kevés vizet hozzáadva lassúbb tűzön pecsenyelevet
forralunk, visszahelyezzük bele a sült bordákat és fedő
alatt puhára pároljuk. A reszelt nyers burgonyából, lisztből, sóból,
tojásból, olvasztott zsírból jól kidolgozott galuskatésztát keverünk. Kanállal
beleszaggatjuk a forró, sós vízbe és kifőzzük.
(Az eredeti receptek szerint barnalisztet használtak hozzá.)
Kiolvasztjuk a kockára vágott szalonnát, a tepertőt kiszedjük, s erre
a forró szalonnazsírra tesszük a kifőtt, leöblített
és leszűrt galuskát. Jól átkeverjük, tetejére morzsoljuk a juhtúrót, ráhintjük
a tepertőt és forrón tálaljuk. A mellé adott sült bordát a pecsenyelével
meglocsoljuk.
Őrizkedj attól a kegyességtől, amelynek nem az Úr engesztelő műve az előfeltétele.
Mindazt a szegényes rongyot, amelybe olyan szívesen takargatod
magad, add oda Jézus
Krisztusnak, és akkor Ő
tesz gazdaggá mennyei javakban és örömökben.
Szept.6.de. Imaóra, Úrvacsora
du. Énekkari évnyitó
Szept.13.de. Imaóra (nők-férfiak
külön)
du. 70 év feletti csoport szolgálata
Szept.21. de. MKBK (Minden Korosztály Bibliai
Közössége)
du. Szolgálat a Pólus Centerben
Szept.25. e. Fiatalházasok köre
Szept.27. de. MKBK
du. 60-70 év közötti csoport szolg.
Szept.30. e. Elöljárósági megbeszélés
Okt.4.de. Hálaadónap Igét hirdet: Hetényi Attila tv
Okt.11.de. Imaóra, Úrvacsora
du. 50-60 év közötti csoport szolg.
Okt.18.de. MKBK
du. 40-50 év közötti csoport szolg.
Okt.25.de. MKBK
du. Reformáció vasárnapja
Okt.26-31. Reformáció hete (Mártírok útja Református templom)
Szerda: 18,00 Ifjúsági óra
Csütörtök: 18,30 Bibliaóra
Vasárnap: 10,00 Istentisztelet
16,00 Törekvők órája
17,00 Istentisztelet
Leadási határidő: szeptember 20.
- Mi a különbség a teológus és a geológus között?
- Ég és Föld
Mi az? Műanyagból van, szőrös
és kering a föld körül.
- ???
- Műhód!
- Mit csinál az asztronauta
a világűrben, ha megszomjazik?
- ???
- Űrkutatás!
- Melyek a leghatározatlanabb állatok?
- ???
- A mitévő legyek.
- Hogy hívják a vatikáni focicsapat edzőjét?
- Tréning atya.
- Hogy hívják az asztalosok vezérét?
- Satu kán
- Pisti! Hogy állsz az iskolában?
- Változóan. Hol a jobb, hol a bal sarokban.
- Mi lesz a kenyérből,
ha ráül a barnamedve?
- ???
- Bundáskenyér.