A hívők egységének titka
Bemutatkoznak új testvéreink
Csereklye Gréta a Teológia egyházzenei szakos hallgatója
Sinka Csaba a BTA teológiai szakos hallgatója
Péter Gábor építésvezető
Kiss Zoltán villamos üzemmérnök
Kiss Klára köztisztviselő
Hol a helyed?
Egyedül Istené a dicsőség!
Zenés Istentisztelet a Pólus Centerben
Nyíltlevél
F a k a n á l
Budapesti diakónus istentisztelet volt Budafokon
Mit akar tőlünk Isten?
Az Isten imádásának öröme
1998. október-novemberi alkalmaink
Állandó alkalmaink
Októberi kérdések
Egy kis derű …
 

Mindennapi tapasztalatunk, hogy egységben az erő. Csoportok, közösségek csak akkor érnek el jelentős eredményeket, ha erejük összeadódik, nem pedig akkor, amikor más-más irányba húzva az erők kioltják egymást. Az egyirányba mozdulást azonban meg kell előznie a közös vezérlő elv elfogadásának. Érdekcsoportoknál a közös érdek, személyek körüli csoportosulásnál a mindenki által elfogadott személy lehet az egység titka. Ebben van a csoport ereje, de ebben van a gyengesége is. Ha ugyanis az érdekek ütköznek, vagy a vezető megítélése változik, vége az egységnek. Éppen ezért egyetlen érdekcsoport sem tarthat örökké. Néha csak heteket-hónapokat bírnak ki ezek a kapcsolatok.

A Krisztusban hívők egysége immár kétezer éves. Joggal kérdezünk az egység titka után, hiszen itt valami titok van, amit másféle csoportosulások vagy nem ismernek vagy nem tudnak illetve nem akarnak megvalósítani.

Az Apcs.1:14-ben fény derül erre a titokra. Jézus Krisztus mennybemenetele után a tanítványok “egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban”. Jézus Krisztusra összpontosítottak, aki testben ugyan nem volt többé közöttük, de távozásakor azt az ígéretet tette, hogy “íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt.28:20.).Testben nem volt velük, de imádságban beszélgettek Vele.

A hívők egységének alapja tehát: Jézus Krisztus, aki nem ember, hanem Isten, nem tökéletlen személy, aki változhat és megítélése is változhat. Ő örök, szilárd alapja a benne hívők egységének. Ő tehát az alap és senki sem vethet más alapot. Az alapra azonban építeni kell, s ez a Krisztusban hívők feladata.
Az egység építésének és fenntartásának eszköze az egy szívvel-lélekkel való kitartó imádság, mely által a közösség minden tagja közvetlen kapcsolatban lehet a fejjel, nem emberi közbenjárók és “tolmácsok” által. Az “egy szív, egy lélek” azáltal jön létre, hogy mindannyiunk lényének középpontjában Jézus Krisztus van, s ha ez így igaz, akkor “az az indulat” van bennünk egyenként, ami volt Jézus Krisztusban. Ez nem lehet sokféle ez csak egyféle lehet, s ez valóban eggyé teszi a hívők gondolkodását, érzelmeit és mozgásba hozza akaratát, mégpedig egyirányba.

Ha baj van az egységünkkel, az annak a jele, hogy baj van az imaéletünkkel. Vagy nem imádkozunk, vagy nem kitartóan, vagy nem egy szívvel-lélekkel, hanem önző érdekeinknek adunk hangot ahelyett, hogy őszintén kérnénk és akarnánk Isten akaratának megvalósulását.

Nincs tehát olyan tehetséges vagy kegyes ember, aki személyében garantálhatná közösségünkben a hívők egységét, de van Jézus Krisztusunk, aki meghalt értünk, megbocsátotta bűneinket, “közös nevezőre” hozott minket, s ezáltal “összeadhatók” vagyunk, így erőnk összeadódhat, s így Vele képesek lehetünk az egységes cselekvésre, a Tőle kapott missziói parancs végrehajtására. Az egység ugyanis nem öncél, hanem arra való, hogy minél több embert megnyerjünk az élet, az örökélet számára. Adja az Úr, hogy egységünk folyamatos legyen, s amikor ez valami oknál fogva mégis hiányzik, állítsuk helyre Vele személyes kapcsolatunkat, hogy egységünk is helyre állhasson.

 
Bizonyságtételemet nem tudom mással kezdeni, csak azzal, hogy mennyire hálás vagyok Istennek, hogy megtalált, és a gyermeke lehetek. Nem éltem még meg olyan nagy kort, csak 20 évet, de mondhatom, hogy Isten végig kísérte az életemet és megtanított járni, hogy hogyan kell a “nagybetűs életben” a kezdő lépéseket megtenni.

Boldog vagyok, hogy személyes kapcsolatban lehetek Vele. Hogy mi erre a bizonyíték?

Az imameghallgatásom. Isten mindig válaszolt a kérdéseimre, kéréseimre. Ez akár a középiskolai felvételi vagy a pályaválasztás érettségi után és később az emberi kapcsolatok során lett bizonyossá. Mindenben amikor hitben Őrá hagyatkoztam az Ő tökéletes terve valósult meg az életemben. “Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg”. (Péld.19:21.)

Isten megajándékozott énekhanggal és egy kis zenei tehetséggel, amit mindig igyekeztem az Ő szolgálatába állítani. Amikor ebben is ráfigyeltem, sorban elvezetett olyan közösségekbe, zenei csoportokba, ahol szeretett volna látni, mint szolgáló gyermekét. Persze nem volt mindig minden fényes és nem ment mindig minden olyan simán. Ez sajnos lustaságomból és engedetlenségemből fakadt. Isten azonban rámutatott arra, hogy Ő sokkal többet érdemel, mint amennyit én nyújtok. Neki nem elég az, ha valaki középszerű szolgálatot végez. Mindenkinek a neki adott tálentumok szerint a lehető legtöbbet kell nyújtania. Ehhez viszont megígérte, hogy adja erejét és Ő lesz az, aki kimunkálja az akarást bennünk. “Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az Ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:13.) Igyekeztem mindig figyelni, hogy merre vezet Isten. Imádságban is elétártam az életemet. Hiszem, hogy ez a szolgálat is, amire elhívott itt a pesterzsébeti gyülekezetben, egy ilyen imámra felelet.

Nagyon nagy feladatnak és kihívásnak veszem, aminek természetesen nagyon örülök. Szeretném Isten országát gyarapítani ebben a gyülekezetben végzett szolgálataimmal.

    Huszonegy éves vagyok. Van egy tizennyolc éves öcsém, akit Szilárdnak hívnak. Szüleim baptisták, Csetényben élnek. Édesapám asztalosként, édesanyám könyvelőként dolgozik. A Csetényi Baptista Gyülekezetbe szüleim vittek el. Én nem tiltakoztam úgy, mint az öcsém, szívesen voltam együtt a többi kisgyerekkel. Az általános iskola elvégzése után Veszprémbe jelentkeztem a Vegyipari Szakközépiskolába. Itt érettségiztem le, és itt végeztem el az ötödik, úgynevezett technikusi évet.
    Megtérésem 13 éves koromban történt. Az vezetett Krisztus keresztjéhez már ilyen gyermekként, hogy megértettem, hogy nincs biztos kezekben az életem. Szüleim óvtak, védtek, de tudtam, hogy ez nem elég. Emlékszem egy-két olyan éjszakára, amikor komoly halálfélelem kerített hatalmába. Egyszer például akkor éreztem így, amikor meghalt a dédnagymamán. Tudtam, hogy én még nem vagyok megmentve. A döntést végül egy gyermektáborozásról hazaérkezve hoztam meg. Megértettem, hogy Jézus Krisztus van olyan erős, hogy megtartson engem, hiszen Ő képes volt hordozni az egész világ bűnét a kereszten. Elfogadtam Őt Megváltómnak. Ám pár hónappal ezután Isten egy nagy próbát engedett meg. Kétségek kezdtek gyötörni: azzal vádolt a Sátán, hogy nem tértem meg igazán. Azt akarta elhitetni, hogy hiányos volt az imám, nem volt benne minden, amit az Úr Jézus hallani szeretett volna. A vívódás akkor szűnt meg, amikor egy Békehírnök cikket olvastam, amit Fodor János bácsi írt a megtérésről. Megnyugodtam: nem kell újabb döntést hoznom. Így hát nagy örömmel a szívemben, újjászületett emberként gondoltam magamra. Lassan kezdtem megérteni a prédikációkat. Elkezdtem tanulmányozni a Szentírást. Bemerítkeztem és elkezdtem szolgálni a gyülekezetben (imaóra vezetés, énekkar, ifjúsági). Szívesen végeztem és nagy örömömet leltem ebben a munkában. Megfordult a fejemben: mi lenne, ha én is lelkipásztor lennék? A kérdést az is felhozta bennem, hogy az érettségi után dönteni kellett a folytatásról. Féltem az önjelöltségtől, mert tudtam, hogy azon nincs áldás. Az ötödik évre bíztam, hogy ez idő alatt, hogyan vezet az Úr. Amire azt befejeztem, megadta a békét, a bizonyosságot, hogy az Ő hívását hallottam meg. Jelentkeztem a Teológiára. Itt az első évben otthonra, Cseténybe nyertem beosztást, a másodikban pedig Tahitótfaluba. Hálás vagyok, hogy most ide vezetett az Isten a testvérek közé.
    Két fő célom van ebben a gyülekezetben:

• Úgy szolgálni az élő Istent, hogy abból élet fakadjon mindenki számára.
• Megismerni a testvéreket és segíteni ledönteni azokat a falakat, melyek elválasztják Isten gyermekeit egymástól.

“Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.” (Zsolt.40:6.)

    Ennek az igeversnek a fényében szeretnék bizonyságot tenni az Úr Jézus Krisztus megismeréséről. Néhány dátumra szeretnék emlékezni, ahol az Úr segítségét éreztem. Református családban születtem, 1934. június 15-én. Ott kereszteltek meg, majd 14 éves koromban konfirmáltam és a gyülekezet tagja lettem. Így rövid ideig minden alkalommal úrvacsorát vettem, ami engem mindig felüdített.
1953-ban katonának hívtak be és ezzel megszakadt a kapcsolatom a vallással, ami nekem nagyon hiányzott.
    1960-ban elérkezett a házasodás ideje. Hálás vagyok Istennek, hogy egy hívő leányt adott nekem. Hiszem, hogy azért, hogy engem a hitélethez visszavezessen.
    1961-ben jött az első gyermekáldás: Katalin, és 1963-ban a második: Ágika. A gyermekeket az imaházban mutattuk be. Felajánlottuk őket az Úrnak, Akitől kaptuk. A gyülekezet akkori prédikátora imádkozott értük. Az ima meghallgatásra talál, mert mind a ketten bemerítkeztek. Nagy öröm, hogy három unokával is megáldott minket az Úr. A legidősebb már döntött mellette és bemerítkezett, megelőzve a nagyapját.
    A következő dátum: 1993. Ekkor kért fel a gyülekezet az építkezés vezetésére. Először a szolgálati lakás építésére. Amikor elhangzott a felkérés és én elfogadtam, valami történt velem, valami átjárta az egész testemet, és a szívem megtelt örömmel. Azt hiszem, hogy ez volt a megtérésem kezdete, mert egészen más ember lettem, mint azelőtt.
    1993. májustól 1998. májusig az építkezés ideje volt. Kiváltságnak tartottam és tartom Istennek azt a kegyelmét, hogy engem, a bűnös embert választotta ki erre a szolgálatra. Csodálatos 1500 napot dolgozhattunk együtt a gyülekezettel. Szeretnék szólni röviden az építkezés alatti megtapasztalásainkról is.
    Még az építkezés elején elhatároztuk, hogy az anyagbeszerzést nem bízzuk a vállalkozóra, hanem a gyülekezet magára vállalja. Elsőként a betonvas beszerzése alakult csodálatosan. A költségvetésben 47 Ft/kg áron volt beállítva. Nemeshegyi testvér telefonon hívott, hogy kapott egy címet, ahol rögtön megérdeklődtük és másnap már Horváth László testvérrel elmentünk és megállapodtunk 26 Ft/kg árban.     A tégla beszerzésében a Hellinger család segítségével gyári áron jutottunk az anyaghoz, ami szintén nagyobb költségmegtakarítást jelentett. A szállítást saját és bérelt autókkal végeztük Horváth testvér vezetésével.
    Az építkezés egész ideje alatt nagy egységben vette ki részét az egész gyülekezet a munkákból. A testvéri összefogásnak egy szép példáját szeretném megemlíteni: az imaház alagsorának vakolására árajánlatot kértünk, amely egymillió-háromszázezer forintot tartalmazott. Ezt a munkát a gyülekezet kőművesek bevonásával egy hónap alatt elvégezte, és mindössze 170 ezer forint munkabért fizettünk ki érte.
    Egy bizonyságtétel keretében nem lehet az összes megtapasztalást elmondani, de minden munkánknál tapasztaltuk a jó Isten segítségét, hogy mindig oda vezetett minket, ahol a következő munkákhoz szükséges anyagokat megtaláltuk. Itt említem meg az alagsori padlóburkoló anyagot is, amelyet az akkori 1700 Ft/négyzetméter helyett 930 Ft/négyzetméter körüli áron vettünk meg. Régebben azt mondtam volna, hogy szerencsénk volt, most azonban már meggyőződésem, hogy Isten vezetése volt velünk. Minden munkafolyamatnál hasonló megtapasztalásaink voltak: a márvány és az összes burkolatnál, az asztalosmunkáknál, a korlátnál, a műkőnél. A bemerítő medence elkészítése külön bizonyságtétel lehetne.
    Istennek legyen hála azért a nagy összefogásért is, amely a befejező munkáknál mutatkozott meg. Volt eset, hogy 76-an is dolgoztunk együtt. Mindezen megtapasztalások által erősödött bennem a hit, amelyről most bizonyságot teszek előttetek, és az Úr Jézus példáját követve szeretnék bemerítkezni, és a Krisztus testének tagja lenni. Azért imádkozom, hogy bármilyen feladatot, vagy szolgálatot kapok, azt teljes emberként, hit által végre tudjam hajtani.
    Legyen mindig halló fülem arra, hogy amit Isten rám bíz, azt cselekedni tudjam. Tudom, hogy sokan imádkoztak értem az építkezés alatt, hogy el tudjam végezni a vállalt munkát, hogy én, aki nem voltam gyülekezeti tag, eljussak a döntésig, és a bemerítkezésig.
    Köszönöm az értem mondott imádságokat, amelyek meghallgattatását bizonyítja, hogy most itt állok.

     Hálatelt szívvel állok a gyülekezet előtt, most, amikor a tagfelvételemet és a bemerítésemet kérem.
Hálás vagyok elsősorban Istennek, aki egyszülött Fiát adta valamennyiünkért, érettem is, és hálás vagyok a pesterzsébeti gyülekezetnek is, hogy ilyen nagy szeretettel fogadtak bennünket, hogy imádkoztak a megtérésünkért.
    Isten elvégezte bennem is az Ő csodálatos munkáját, ráébresztett, hogy mennyi gyarlóságom van. Úgy érzem, hogy két dolog volt, ami különösen mély benyomást tett rám, ami a változást bennem elindította.
Hitből és hittel élő testvéreket láttunk magunk körül, és nagy élmény volt a Biblia forgatása is, mert a kezdő lépésekhez is segítséget kaptunk a törekvők óráin keresztül.
Köszönöm Istenem, hogy ide vezettél minket! Néhány igevers a közelmúltból megragadt bennem:
"A Lélek és a menyasszony így szól: "Jöjj!" Aki csak hallja, az is mondja: "Jöjj!" Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!" (Jelenések 22:17.)
    Ez a vers most nekünk szól. Hála a mi Istenünknek, hogy mindeddig megsegített minket, megtartotta életünket és megnyitotta szívünket az ige iránt.
A másik igehely a zsoltárokban található, részlet Dávid énekéből (30. Zsoltár):
"Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
Zengjetek az Úrnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!
Mert csak egy pillanatig tart haragja,de egész életen át a kegyelme."
    Ez az a kegyelem, amelyre mindannyiunknak nap, mint nap szükségünk van. Adja meg nekünk a mi Istenünk, hogy ezt soha, egy pillanatra se feledjük el!

    Férjem édesanyja tizenkét évvel ezelőtt, 1986. tavaszán halt meg. Több hónapos türelemmel, békességgel viselt betegség után, az Úr akaratában megnyugodva ment el. A fájdalmakat zúgolódás, mondhatni szó nélkül tűrte.
    Apósom, Pál Korithusbeliekhez írt I. levelének 13. részéből választott sírkövére Igét:

"A szeretet soha el nem fogy."

Mindig elolvastam ahányszor a balatonszemesi temetőben jártunk. Nem értettem. Ismételgettem. Az egyes látogatások alkalmával mindig más és más véleményem volt az Ige tartalmáról, üzenetéről. A sírkő felállítása utáni első hónapokban még olyan gondolatom is volt, hogy talán az Ige nem is illik sírkőre. Aztán teltek az évek, dolgoztunk, neveltük a gyerekeinket, éltünk úgy, ahogyan a legtöbben. Nem felejtettem el az Igét, gondoltam néha rá , de a Bibliát soha nem nyitottam ki, hogy többet is megtudjak róla: ki és miért mondta, vagy írta, kinek és miért?
    Mikor megismertem az anyaság érzését, az Ige új tartalmat kapott.
Az 1997. Karácsonya óta eltelt idő alatt többször gondolkodtam az eddigi életemen, hogyan néztem az emberekre, milyen nagyon elégedett voltam magammal.
    Miért nem olvastam én soha a Bibliát?
Ahogyan telt az idő, úgy alakult, formálódott az én lelkiállapotomtól függően az engem körülvevő világról, az emberekről alkotott véleményem. Feketéből szürkévé, szürkéből fehérré lett minden, hogy aztán egy szempillantás alatt megint mindent feketének lássak.
    Ma sem vagyok még elégedett magammal, holott tudom, hogy a bűneimet az Úr Jézus megbocsátja, ha kérem a bocsánatát.
    Hálás vagyok az Úrnak, hogy szólított és megismerhettem a szeretetét. Hosszú, kacskaringós úton jöttem, de hiszem, hogy az Úr akaratából vagyok itt, és a Biblia már nem idegen a számomra. Nemeshegyi Zoltán lelkipásztor testvér segítsége azért még szükséges volt, hogy megtaláljam a fent idézett Igét
    Azért fogok imádkozni az Úrhoz, hogy segítsen nekem megtalálnom a feladatom, segítsen nekem jónak és megértőnek lennem. Formálja úgy az életem, ahogyan Ő szeretné.

Senki sem született véletlenül,
Istennek terve van mindenkivel
(veled és velem is!)

A kérdés: ott vagy-e a helyeden?
És mindjárt a következő kérdés:
hogy ott maradsz-e azon a poszton
akkor is, ha mást szeretnél jobban?
Ha a szíved más munkáért dobban?
Vagy ha – bárányként – úgy találod,
hogy a másik legelő a zöldebb,
érdemes érte a hegyet mászni, följebb,
és egyre följebb űz valami vágy.
(A szív könnyen csalja meg magát.)

Ha nem tudod, hol van a helyed,
lelked a csendet kérdezze meg!
Bár a zajban nehéz megtalálni,
de máshogy nem lehet!
Csak ott szól az Úr. Ha őszinte vagy,
s ha vágyaid ellen döntött, mégis!
Boldog vagy, ha ki tudod mondani:
“Ahogy TE akarod, úgy szeretném én is!”

 Lukátsi Vilma

Pesterzsébet Önkormányzatának Centenáriumi Bizottsága Erzsébetfalva megalakulásának 100. évfordulója alkalmából emlékérmet adott ki. A 100 db “Pesterzsébetért” emlékérem tulajdonosai azok az itt élő polgárok, akiket a társadalmi és civil szervezetek, magánszemélyek, intézmények erre a kitüntetésre javasoltak. Az emlékérem ünnepélyes átadása 1998. szeptember 24-én volt.

Gyülekezetünk többszörösen is érintett a kitüntetésekben. Emlékérmet kaptak:
 

Fördős Irén, Pesterzsébet-Soroksár Mozgássérültek Szövetségének gazdasági titkára, aki sok éven át fáradhatatlanul végezte a mozgássérültek érdekeinek képviseletét, az ügyintézést azok helyett és érdekében, akik egészségügyi állapotuk miatt erre képtelenek voltak.

Horváth László, az idén száz éves Pesterzsébeti Baptista Énekkar karnagya, közel négy évtizeden át vezette az énekkart. Jelentős zenepedagógiai munkát végzett a kórus folyamatos tanításával, formálva zenei ízlését, és az éneklés színvonalát. Az énekkar nemcsak a templom falai között énekel, hanem jótékonysági koncerteken és társadalmi rendezvényeken is, szolgálva ezzel Pesterzsébet teljes lakosságát.

Nemeshegyi Zoltán, a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lelkipásztora, a Baptista Teológiai Akadémia tanára 1989. óta él kerületünkben. Nevéhez fűződik Pesterzsébet egyik legszebb középületének, az új baptista imaháznak felépítése. Szolgálati ideje alatt növekedett a gyülekezet létszáma, hitéleti és kulturális tevékenysége, valamint közéleti elismertsége.

Egyedül Istené a dicsőség! A köszönet pedig mindazoké, akik hűségesen végezték és végzik a kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen feladatokat. “Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amit néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk: mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” (Lk.17:10)

    Szeptember 20-án, délután énekkarunk fele a Pólus Centerben végzett szolgálatot. A hatalmas üzlet-kolosszusban nem könnyű megtalálni az Ökumenikus Könyvesboltot, melynek belső terme ad otthont a vasárnap délutánonkénti istentiszteletnek.
    Énekeink és egyéb szolgálatok a SZERETETRŐL szóltak. Ez a szó az elmúlt időben elcsépelt lehetett, de mégis talán nem beszélünk róla eleget. Az emberekre inkább a szeretet-éhség jellemző, különösen a mai rohanó világban, sőt a szeretet-lenség és hűtlenség uralkodik. Erről beszélnek inkább, mert ez izgalmasabb, érdekesebb. És rácsodálkoznak, mert az a kevesebb, ha valahol még ép a család, ha együtt élünk. A televízióban volt egy vita a hűségről. Pedagógus, pszichológus, pap, riporter vitáztak, és 2 perc múlva már a hűtlenségről folyt a szó. A hűtlenségről sokat tudtak hozzászólni, hiszen ma már az a “menő”. Az élet minden területén megcsalhatja az ember a társát. Nemcsak testi hűtlenség van, hanem az is hűtlen, aki csúnyán beszél társával, rosszat, esetleg átkot kíván neki, a szeretetét sosem, vagy csak ritkán érezteti. Vagy bajban, betegségben magára hagyja. Ez a meghatározás megdöbbentő volt.A hűségről, szeretetről nincs mit mondani. Az csak van. Gyökössy Bandi bácsi könyvében van egy példa, amikor a megkérdezett kérdéssel válaszolt: Szeretet, az mi? Valóban a szeretetlenség uralkodik! Vajon a mi családjainkban is?…
    A szeretetlen, bántó megjegyzésre, kritikára nem könnyű szeretettel válaszolni, vagy így engedelmeskedni és ebből sok probléma adódhat. Mert ennek megoldása csak az igazi, Jézus Krisztustól jövő szeretettel lehetséges. Csak kevesen vannak, akik megállnak, és ezzel a szeretettel fordulnak oda a másik emberhez, akinek szüksége van arra, hogy meghallgassák, hogy kapjon szeretetet. Olyat, amely meg is tudja változtatni az életüket. Ezért hálás a szívem a mi gyülekezetünkért, ahol már többen is bizonyságot tehettek arról, hogy a testvérek szeretete ragadta meg itt őket először. Ez késztette őket arra, hogy újra és újra, minden alkalommal eljöjjenek a gyülekezetbe, és végül döntésre jutottak Úr Jézus követésében. Mert megértették, honnan van bennünk ez a “felülről jövő” szeretet, amely őket is befogadja a közösségbe, szívüket megérinti, mustármagnyi hitüket megerősíti.
    A szeretetben is a legnagyobb példát az Úr Jézus adta nekünk, amikor személyválogatás nélkül odafordult és segített a rászorulókon. “Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Ő a harmadik, ahogy az egyik versben elhangzott: Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a Szeretet! Az Ő szeretetébe belefér minden ember, nyomorúságával, gyengeségeivel, Ő elé hozott bűneivel. Az Ő szeretete a MÉGIS szeretet, az Agapé, amely nélkül nem lehet és nem érdemes élni. Ennek gyakorlati megfogalmazása volt az elhangzott ének: Hintsd szerteszét a szeretet kincseit, élj másokért, az Úr téged így tanít. Ha sóvá lesz az életed, úgy ízesül a világ, megérzik majd az emberek az Úr Jézus irgalmát. És végtelen szeretetét, mert úgy szerette Isten e világot, benne engem és téged is, hogy az Ő egyszülött Fiát adta értem és érted is, hogy valaki hisz Benne és keresi Őt, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!
    Most a szolgálatot 11-en hallgatták, de ígéretet és meghívást kaptunk, hogy később egy szombat délután egész énekkarunk énekelhet a bevásárlóközpont pódiumán.

    Kedves Testvérem! – Minap rövid együtt utazásunk alatt elmondtad, hogy nem a helyi gyülekezetbe jársz, mert kiközösítettek. Mivel beszélgetésünket a csatlakozó busz miatt meg kellett szakítanunk, szeretném most elmondani, ami bennem maradt a beszélgetés után. Általában írok erről a témáról, hiszen téged sem hallgathattalak végig, és azokat sem, akik kizártak, így nem tudhatom, mi volt a kiközösítést kiváltó ok. Valóságos kiközösítés volt-e, vagy csak te érezted annak? A feleségedet is kiközösítették?

Valóban nehéz a tények ismerete nélkül nyilatkozni, mégis szeretnék néhány gondolatot leírni a témával kapcsolatban:

• Ha felfogásbeli dolog miatt történt a kizárás, akkor valakinek tudnia kell megmagyarázni az el nem viselhető álláspontot. De a Bibliából! Ehhez türelemre van szükség, a másik félnek pedig belátásra.
• Mi az, ami miatt a másik embert nehezen viseljük el? – A különbözőség! A gyülekezet a Krisztus Teste! Minden tagra szüksége van! 2Pét 1:7-ben azt olvassuk, hogy hitünk mellé ragasszunk atyafiakhoz való hajlandóságot. Ennek a hiánya is egyenetlenséget okozhat.
• Mi miatt közösítettek ki? Beszéded, viselkedésed, életviteled, egyes tagokhoz való viszonyod miatt? Csak gondolom, hogy – ha nem felfogásbeli a nézeteltérés, ezek közül valamelyik lehet az ok.

Igaz testvéri szeretettel barátod: 

Citromos borda

Hozzávalók 4 személyre:

80 dkg kicsontozott sertéskaraj, 2-3 zellerlevél, fél citrom leve, 1 tojásfehérje, 1 dl tejföl, só, a sütéshez olaj.

A kicsontozott sertéskarajt nyolc egyforma szeletre vágjuk, kiveregetjük, és forró olajban mindkét oldalán pirosbarnára sütjük, majd az olajból kivéve egy tepsiben egymás mellé lerakjuk. Meghintjük finomra vágott zellerlevéllel, kevés vizet öntünk alá, s lefedve puhára pároljuk. Közben a tojásfehérjéből kemény habot verünk, elkeverjük a tejföllel, fél citrom levével, ízlés szerint sózzuk és a húsra öntjük. Az egészet még néhány percig együtt pároljuk. A legegyszerűbb körítés hozzá a főtt rizs, de adhatjuk főtt tésztával vagy burgonyakrokettel is.

    Szeptember 14-én Budafokon volt a szokásos missziókerületi diakónus istentisztelet. A különböző gyülekezetekből mintegy 30-an voltak jelen. A résztvevőket Marosi Nagy Lajos testvér köszöntötte az efézusi levélből. A köszöntő szavak a szentek felkészülését a szolgálatra, a tiszta Ige hallgatását, tanulmányozását és a növekedést hangsúlyozták. A köszöntés után Dr.Meláth Ottó segítségével egy új éneket tanultunk. A közös ének után Lakati Péter testvér tartott áhítatot, melynek témája a Máté 28:18-20. volt. Az Ige felhívta a figyelmünket a tanítvánnyá tétel (evangelizálás) és a tanítás fontosságára. Ezután együtt imádkoztunk, hogy olyan tanítókká tudjunk válni, akik tanítványok és megvan a készségük a tanulásra. Egy közös ének után a budafoki gyülekezet nevében Kulcsár Tibor köszöntötte a megjelent diakónusokat. Rövid szeretetvendégség után Dr. Almássy Tibor előadása következett, amelynek középpontjában a gyülekezeti szolgálattevők képzése volt.

Az előadás alapgondolatai - dióhéjban - a következőkvoltak:

• A tanítás tanulás nélkül nem megy.
• A keresztyén közösségekben a Sátán a lélekmentést és a tanítás szükségességét megpróbálja egymással szembe fordítani. Értékeljük egymás tálentumait.
• Az Úr nélkül semmik vagyunk, és egymás nélkül is.
• Tanuljunk az Úr Jézus tanítói szolgálatából, ahol az evangélium hirdetése és a tanítás harmóniában volt egymással.

 
Az Istenben való örvendezés természetes kifejezője: Isten imádása. Ennek különböző formái vannak. Lehet csöndes imádat, máskor hangos dicséret és hálaadás. Az Istenben való öröm kifejezésének egyik lehetősége az ének. Az éneklésben fejezi ki az ember Isten dicséretét. Énekelhet az ember magányosan is, szívében is, de az öröm legmagasztosabb kifejezése az, amikor a nagy gyülekezet énekli hangosan az Úr dicséretét.

03.    10,00      Vasárnapi Iskolai Tanítók Konferenciája
04.   09,00      Imaóra, Bemerítés
        17,00     Hálaadó istentisztelet
11. 09,00           Imaóra, Úrvacsora
17,00              50-60 év közötti csoport szolgálata
18. 09,00         MKBK - Minden Korosztály Bibliai Közössége
17,00              40-50 év közötti csoport szolgálata
24.                     Látogatás a Kiskőrösi Szeretetházba
25. 09,00         MKBK
17,00              30-40 év közötti csoport szolgálata
26-31.            Reformáció hete (Mártírok u. ref. templom)

Nov.1.9,00.    Imaóra, Úrvacsora
17,00             20-30 év közötti csoport szolgálata
4. 18,00         Elöljárósági megbeszélés
6. 18,00         Fiatalházasok köre
7. 18,00         Központi énekkar szolgálata
8. 9,00          MKBK
17,00            Magyar Evangéliumi Diákszövetség szolgálata
15. 9,00        MKBK
17,00            14-20 év közötti csoport szolgálata
22. 9,00        MKBK
17,00           A 100 éves pesterzsébeti baptistaénekkar jubileumi istentisztelete
29. 9,00       MKBK
17,00            Advent I. vasárnapja

 
Kedd: 17,00 Imaóra
Szerda: 18,00 Ifjúsági óra
Csütörtök: 18,30 Bibliaóra
Vasárnap:   10,00 Istentisztelet
                    16,00 Törekvők órája
                    17,00 Istentisztelet

• Imaházcím: Pesterzsébet, Ady E.u.58. Ady E. u.-János u. sarok

• Lelkipásztor: Nemeshegyi Zoltán

1.Kikről mondja a Biblia, hogy meghaltak betelve az élettel?
2. Hogy hívják azt a helyet, ahol Jákób az angyallal viaskodott?
3. Melyik országban lesz a “pusztulás városa”?
4. Ki volt HAMUTÁL?
 

A fiatal lelkipásztor nagyon hosszan prédikált minden alkalommal. Amikor ezt kifogásolták, így mentegette magát: “Megpróbáltam az ige tejét adni hallgatóimnak.” Az egyik gyülekezeti tag megjegyezte: “Kedves testvér, mi a sűrített tejet jobban szeretjük.”

Megvan a módja

• Itt egy tábla csokoládé, Jánoska. oszd el az öcséddel, ahogy jó keresztyénhez illik.
• Azt hogy kell?
• Úgy, hogy magadnak tartod meg a kisebbik felét.
• Akkor inkább ossza el jó keresztény módra ő.