Száz éves a pesterzsébeti baptista énekkar
40 évvel ezelőtt kezdtem
Házasságápolás
Levél szerelmeseknek!
A legfontosabb
Kell-e nekünk az úrvacsora?
F a k a n á l
Magány
1999. kiemelkedő eseményi
M E G H Í V Ó
HUMOR

Ahogy közösségünkre jellemző volt mindig az éneklés szeretete, úgy a pesterzsébeti gyülekezetben az 1886. évi megalakulástól fogva szívesen énekelték az Istent dicsőítő, a buzdító, bátorító és szíveket melegítő énekeket.

Hálaadással emlékezünk arra, hogy mennyei Atyánk mindig adott olyan tehetséges testvéreket, akik szervezték és vezették a gyülekezeti közös énekeket, az énekkari szolgálatokat, és adott áldozatkész énekeseket, akik évekig, évtizedekig énekeltek az Úr dicsőségére és a gyülekezet örömére. Gyülekezetünkben az éneklés az istentiszteletek része. Az énekkar szolgálata az Úr dicséretének egyik módja. Az énekek szívből jövő, szárnyaló imádságként, vagy igei üzenetként készítik elő a résztvevőket az igehirdetés meghallgatására és befogadására. Sok áldást és örömöt nyert már a gyülekezet az énekkar evangéliumi töltésű szolgálatából. Emberi gyöngeségből adódik, ha valahogy előadott produkcióvá süllyed az énekkari mű és nem átérzett szolgálat. A pesterzsébeti gyülekezetben is hamar felismerték a kóruséneklés áldását. Alexovics György testvér úttörő munkája nyomán 1898-ban megalakult az énekkar. Az akkori Erzsébetfalván a közeli nagy gyárak egyszerű munkásai laktak, akik nem ismerték a kottát, tehát a vállalkozó tagokat kottaolvasásra is meg kellett tanítani. Az énekesek a rendszeres tanulással és az új énekek éjfélekig történő másolásával nagy áldozatot hoztak az eredményes munka érdekében. A gyülekezet első imaházát 1905-1906-ban építette. A megnyitón lelkesen szolgált a jól felkészült ének- és zenekar. Alexovics testvér 12 éven át volt a gyülekezet zenei vezetője.

Az ország különböző részeiről ideköltözött, vagy a helyben megtért testvérek között sokan jó zenei érzékkel rendelkeztek, így biztosítva volt az állandó utánpótlás az énekkari munkában.

Az énekkar 100 éves története során a következő testvérek végeztek karvezetői szolgálatot: Maróthi János, Csopják Énók, Győri Miklós, dr. Szabadi Zsigmond, Bányai Jenő, Demjanics Pál, Győri Jenő Horváth László és Gyarmati Ildikó. A kórus jelenlegi vezetői: Baka Sándor, Lovászné Gellén Christa és Kovács Árpád. Kiemelkedő Horváth László testvér 35 éven át végzett karvezetői szolgálata. Többen voltak még, akik rövid ideig tevékenykedtek az énekkar vezetésében, értük is hálásak vagyunk Urunknak.

A gyülekezet fejlődésével létszámban gyarapodott az énekkar, és 1947-ben már 48 tagja volt. Ezután volt, amikor kevesebben, volt, amikor többen szolgáltak az énekkarban. Jelenleg a létszám 50 felett van. A fejlődés meghatározó eleme a rendelkezésre álló zenei anyag. Kezdetben a gyülekezet német nyelvű irányítás alatt élt, ennek ellenére az énekeket az egyszerű emberek magyar fordításban énekelték. Konkrét ismereteink nincsenek a megalakult énekkar repertoárjáról, ezért feltételezzük, hogy az országosan rendelkezésre álló, zömében kézzel másolt német és angolszász – többé-kevésbé sikerült – énekfordítások, illetve református zsoltárok kerültek előadásra. A későbbiek során a nyomtatásban megjelent énekgyűjtemények és kiadványok jelentettek továbblépést. Az “Evangéliumi karénekek”, az “Éneklapok” és különféle válogatások megjelenésével már gazdag énekanyaga volt a kórusnak, amelyben klasszikus művek is helyet kaptak.

Éneklésünk színvonalában nagy húzóerőt jelentettek azok a nagyobb művek, amelyeket összevont énekkarban országos jelentőségű alkalmakra tanultak meg énekeseink, valamint gyülekezetünkben a II. világháború után rendezett számos ének- és zeneünnepélyen előadott énekek. Ezek között már megtalálhatók magyar szerzők egyházzenei alkotásai és spirituálék is. Az utóbbiak az “Evangéliumi Vegyeskarok” és az “Énekeljünk az Úrnak” kóruskiadványok érdeme. Nagy jelentőségű számunkra is az “Evangéliumi karénekek” átdolgozott kiadásának 1992-es megjelenése, amelyben a szöveg és a dallam egyeztetése maivá teszi az idősebb testvérek szívéhez nőtt régi, kedves énekeket.

Az énekkar szolgálatai nem korlátozódtak kizárólag a gyülekezeti alkalmakra. Országos ünnepélyeken, közös rendezvényeken is részt vett a pesterzsébeti énekkar, amelyről 1912-ből és az 1920-as, 30-as évekből vannak híradások. Az ökumenikus mozgalom kiszélesedésével a kerület protestáns templomaiban rendszeresen, egy-egy rendkívüli alkalommal, vagy jótékonysági hangversenyen a római katolikus templomokban, de egyéb helyeken is nyílt szolgálati lehetőség.

A gyülekezetek közötti cserelátogatásokat folyamatosan ápoltuk. Az utóbbi időben ez külföldre is kiterjedt. Lehetőségünk nyílt 1995-ben az aradi, 1998-ban pedig a hannoveri gyülekezetben szolgálni.

Hálaadással emlékezünk Urunk vezetésére és sok-sok áldására, amely az énekkar munkájában is megnyilvánult az elmúlt 100 esztendő alatt. Kérjük Őt, hogy a következő nemzedékek tartsák meg a szolgálat iránti lelkesedést és azokat az egyházzenei értékeket, amelyek időtállónak bizonyultak az eltelt időszakban.

Istennek legyen dicsőség és hála, hogy több mint 40 éve énekelhetek a gyülekezetben úgy, mint énekkari tag. Most, amikor énekkarunk a 100 éves jubileumi ünnepre készül, indíttatást éreztem arra, hogy visszatekintsek, hogy is kezdődött az én éneklés-szeretetem. Isten kegyelmi ajándéka minden hívő ember számára adatott. Úgy érzem, hogy részemre Isten az éneklés ajándékát adta, és hálás vagyok azért, hogy hosszú időn keresztül ezzel az ajándékkal dicsőíthettem Istent.

Próbálom sorra rendezni emlékeimet. Hívő családban nevelkedtem, édesanyám nagyon szeretett énekelni, és a családban a nevelés egyik fontos tárgya volt az éneklés is. A kiskőrösi gyermekkarban nagyon sok szép éneket tanultam, amire most is szívesen emlékszem vissza. Ekkor ez jelentette számunkra a szórakozást, az örömöt. Alig vártam, hogy vasárnap legyen, és új éneket tanulhassunk. Emlékszem arra, hogy általános iskolás koromban az evangélikus hittanórára is jártunk, a tisztelendő úr arra kért bennünket, baptista gyermekeket, hogy legyünk ott az énektanulásnál, mert mi már tudtuk azokat az énekeket, amit Ő tanított.

20 éves koromban lettem a kiskőrösi gyülekezet énekkarának tagja. Az akkori énekeskönyvekből nagyon sok éneket tanultunk. Szerettem az énekórákat, azoknak hangulatát, a szólamozásokat, most is emlékszem a padra, a helyre, ahol ültem az énekkarban. Ahogy teltek az évek, a család is egy kis énekkarrá alakult. Volt a családunkban gitár, mandolin és az énekhangunk. Esténként énekeltük a tanult énekeket hangszereink kíséretével, és azt vettük észre, hogy megálltak az emberek az ablakunk előtt, és hallgatták az énekeinket. Később megszokták a szomszédok is. Nekünk és nekem is ebben az időben ez volt az egyik missziós eszközünk. Szerettünk énekelni és zenélni Isten dicsőségére. Emlékeim között él az is, hogy szentestén a baptista fiatalok és szülők elmentünk énekelni karácsonyi énekeket családokhoz, szomszédokhoz, ismerősökhöz. A nagy hidegben, hóban a befagyott ablakok alatt énekeltünk. Messzire elszállt a nagy csendben a karácsonyi üzenet. “Dicsőség az Istennek”. Ez lelkileg nagyon felemelt már fiatal koromban. Közben alakult egy éneknégyes az énekkarból, ebben a szopránt énekeltem. Az énekkar mellett a zenekarban is szolgáltam. Így a heti próbák száma is szaporodott. Békefi tv. nagyon sok szép énekét énekeltük és zenéltük. Fiatalok, fáradhatatlanok voltunk a tanulásban és a szolgálatok végzésében.

A pesterzsébeti énekkarnak 1966. óta vagyok tagja, ugyanis ekkor költöztünk fel Budapestre. A szolgálati helyemet rövid idő után itt is megtaláltam. Az énekek szövegét mindig imádságként énekeltem. Az énekórák és az éneklés által olyan lelki feltöltődést nyertem, hogy a hétköznapokon a munkám végzése sokkal könnyebb volt. Fülembe csengett a dallam és a szöveg egész héten keresztül.

Otthon is gyakran énekelek, és akkor figyelnek fel, amikor a saját szólamomat éneklem.
Ha visszaemlékszem, nem sokat hiányoztam az énekórákról, éreztem, hogy minden alkalommal ott a helyem.Az Isten dicsőítés a Bibliában Mózes könyvétől a Jelenések könyvéig befejezve, több mint 300-szor fordul elő.
Az ember, Isten nagyságát dallammal és zenével is csodálatosan tudja magasztalni.
Gyermekeimet és unokáimat is az aranymondás mellett az énekekre is tanítom, már a legkisebb Flórit is.
Többször feltettem magamnak a kérdést, melyik a legkedvesebb énekem? Mindegyik. De van egy kedves, amit sokszor imádság helyett is elmondok Isten felé.

 
Eddig tíz, házasságot veszélyeztető csapdáról írtam. (Volna még bőven.) Hogy a házasulandók kedvét ne szegjem, most olyan kicsiségekről szólnék, amelyek hatása többnyire óriási.

Jézus figyelmét sosem kerülték el a jelentéktelennek tűnő apróságok; ezért is olyan grandiózusan nagy. Amikor életre kelti Jairus leánykáját, még arra is gondja van, hogy enni adjanak neki (Lk. 8:54.). S arra is, hogy a barlangsírjából kilépő Lázárról tekerjék le a pólyákat, hogy el tudjon menni (Jn. 11:44.).

Két évtizede már, hogy lakásunk egyik ajtaja hónapokig idegtépően nyikorgott. Nap, mint nap szóvátettem. Még gyermekeim is fülükhöz kaptak, ha valaki kinyitotta. Egy hasonló alkalommal édesanyám – túl a nyolcvanon – felállt, vette a varrógépolajozót, az ajtóhoz lépett, néhány csepp olajat cseppentett a sarokvasakra, az ajtót kétszer-háromszor ki-be mozgatta; zajtalanul. Ránk mosolygott, s csak ezt mondta: Ennyi az egész.

Egy átnyújtott falat, leoldott pólya, néhány csepp olaj! Ennyi az egész. A továbbiakban ilyen óriási kicsiségekről írnék. Például:
FIGYELEM, nemcsak az esküvőig. És nem megfigyelem: hol van a másik legérzékenyebb pontja, ahova szúrni, vagy ütni lehet.
Merjem megkérdezni a kedves olvasót, számon tartja-e házastársa születés- és névnapját? A házassági évfordulójukat?
Egy Ádámtól meg is kérdeztem. Rám csodálkozott, s azt felelte: Romantikus, kispolgári csökevény. – Valóban az volna? Egy Éva válasza: A férjem nem tartja számon a születésnapomat. A házassági évfordulót? – Legyintett. Igaz, szomorúan. Aztán ő mégis újrakezdte. Amikor Ádám meglátta házassági évfordulójukon az ünnepi módon terített asztalt, s a szalvétája mellé készített apró ajándékot, az ajtófélfának dőlt; sokáig hallgatott, aztán nagyon csöndesen azt kérdezte: Hát szeretsz még? – Ezen Éva lepődött meg. Vacsora után, évek óta újra, késő éjfélig beszélgettek, és nagyon szerették egymást. Úgy, mint “régen”. (Lehet, hogy Ádám szó nélkül asztalhoz ül, végigeszi az ünnepi menüt, s esetleg megjegyzi: Ma jó kaját csaptál össze, hol van a sportújságom? – Lehet. Volna-e, van-e ilyenkor Évának lelkiereje a sportújságot gúny nélkül és csendesen átnyújtani, így: Itt van az ünnepi szám, mert a házassági évfordulónkon jelent meg. – Olykor még a házasságokban is történnek csodák. Hogy mondja Jézus? –Legyen a ti hitetek szerint.)

Egy házasság, alig helyrehozhatóan, azért romlott el, mert amikor férj-feleség vendégségben voltak, Ádám elmenetelkor minden hölgyvendégre felsegítette a kabátot, kivéve a feleségéét. Amikor az otthon megkérdezte: Miért nem adtad rám a kabátot? – Ádám rándított egyet a vállán, és azt válaszolta: Mert te a feleségem vagy. Szó szót követett, majd vád vádat. Majdnem válás lett a vége.

Egy másik Ádám viszont észrevette, hogy Évája nagyon levert, szomorú. (Depresszióra hajlamos volt, s már kezelés alatt is állt.) Attól félt, hogy felesége visszacsúszik egykori betegségébe. Ezért, s mert szerette, cédulácskát hagyott kora hajnalban – munkába menetelkor – Éva éjjeliszekrényén: "Jó reggelt! Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? Sietek haza." Este felesége sírdogálva vallotta be, hogy már napok óta öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott, de férje figyelmes szeretete visszaadta életkedvét és örömét.

Több évtizedes lelkészi szolgálatom alatt megmondani sem tudnám, hány ezer temetési szertartást végeztem. De azt tudom, hogy számtalanszor rácsodálkoztam egy-egy igen drága halott koszorúra, amelybe száz, vagy még több rózsa, szegfű, vagy “egzotikus” virágcsoda volt belefonva, s egy-egy “örökké gyászoló” férj a felesége koporsóját takarta el vele. (Nemegyszer sajnáltam, hogy tudom, a felravatalozott feleség életében talán egy szál virágot sem kapott az “örökké szerető” férjétől). Ha van halottak napja, miért ne lehetne élők napja? Akár egy évben többször is. Olykor egy csokor hóvirág csodát tehet…

Azt a fehérhajú Évát sem felejtem el, aki csillapíthatatlan zokogással jelentette be, hogy férje váratlanul meghalt, s régóta arra az "alkalmas pillanatra" várt, hogy egyszer megmondhassa neki, mennyire szereti, becsüli, s hálás a hűségéért – de elkésett.

Hogyan mondja Pál apostol? "Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak” (Ef. 5:15-16.). Egyebek között azért is gonoszak – mert elmúlnak. Visszavonhatatlanul.

A következő levelet a szerző engedélyével, természetesen a nevek megváltoztatásával tesszük közzé abban a reményben, hogy másra is józanítólag hathat, nemcsak a címzettre. A címzett egy gyülekezet lelkigondozottja, aki pillanatnyilag együtt él egy fiúval.

Kedves Julika és Mindannyian!

Nagyon megörültem soraidnak.
Olvasom, hogy aranyos (no meg látom is) gyermeketek van. Nagyon szép.
Viszont a helyzetetekben két igazán nagy baj van.
Nem hívő ember a társad! Ez azért gond, mert az élet legfontosabb kérdésében nem vagytok közös nevezőn. Pedig a számok birodalmában az igazság úgy szól: Törtet törttel úgy adunk össze, hogy előtte közös nevezőre hozzuk őket, és utána adjuk össze a számlálót, a közös nevezőt pedig változatlanul aláírjuk. Az életnek összesen két értelme van:

• Isten gyönyörködésére legyen,
• felkészülés az örök életre, vagy az örök halálra.

Isten nélkül, az Ő akarata ellenére élni olyan, mint elindulni egy szép külföldi útra útlevél nélkül. Minek az? Az csak egy papír. Veszélyes is lehet, hisz ha van útlevelem, még el is veszíthetem, vagy ellopják. Nem kell, úgyis csak egy papír.
Isten arra, miben most éltek a HÁZASSÁGOT találta ki. Nem mást, hanem a HÁZASSÁGOT, papírostul.
Meddig lehet eljutni papiros nélkül? Míg, a határig nem érek. Ott aztán vége lesz a szép terveknek, nyaralásnak, mert nem lehet tovább jutni. "Pedig csak a papír hiányzik!" Ez a szöveg a Sátán nyílt támadása. Pedig teljesen logikátlan.
Ha Béla igazán szeret, ha azt akarja, hogy nyugodtabban, bűn nélkül tudj élni, akkor elmegy veled a templomba és a házasságkötő terembe is. Ha ezt nem teszi meg, az bizonyítéka annak, hogy a saját elképzelései fontosabbak a számára Nálad, a gyereketeknél.

Ha az általa ismert házasságokat rossznak látja, akkor kezdjen vizsgálatot. Miért rosszak ezek a házasságok? Mert Isten akaratát teljesítik? Vagy azért, mert a házasságuk ellenére is bűnös módon, istentelenül élnek? Vizsgáljon meg olyan házasságokat is, amelyben komoly hívő emberek élnek.
Julika, imádkozom azért, hogy az Isten megértesse veled levelem tartalmát, s hogy ragaszkodj a házassághoz.

Ha az a legfontosabb az életben, hogy legyen társunk, akkor értelmetlen az életem, mert nincs társam.
Ha az a legfontosabb az életben, hogy gyerekeink legyenek, akkor eltévesztettem életem célját, mert nincsenek gyermekeim.
Ha az a legfontosabb az életben, hogy szép külsőnk legyen, akkor hiába élek, mert nem vagyok szép.
Ha az a legfontosabb az életben, hogy egészségesek legyünk, akkor mit sem ér az életem, mert nem vagyok egészséges.
Mi hát a legfontosabb az életben?
Hogy Isten gyermeke legyek, Jézus Krisztust egyre jobban megismerjem, Őt szeressem teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes erőmből és teljes elmémből.
Ez a legfontosabb az életben – és ezt nem
szalasztottam el, hisz ez vagyok, és ezt teszem.

Nem értem meg a hivatalosak magatartását. Királyi menyegző ritkán van, oda nem hívnak meg akárkit.
Azt sem értem meg, amivel igazolni próbálják magatartásukat. Nem ok az, csak ürügy a távolmaradásra! Egyszerűen nem
akarnak elmenni a menyegzőre, s ezt próbálják ügyetlenül magyarázni.
Így nem értem meg azokat sem, akik nem akarnak úrvacsorához járulni, s ezt mindenképpen igazolni szeretnék.

1. A beteg lelkület így próbál okoskodni:

• Nem érzem hiányát." Nagy baj ez, mert Jézus érezte! Megfagyás előtt sem szokták érezni a veszedelmet. A kórházban azok nem éreznek, akiket elaltatnak.
• ."Azok sem jobbak, akik úrvacsoráznak." Lehet, hogy nem jobbak, de azok akarnak lenni. Lehet, hogy nem jobbak, de engedelmesebbek. Ám aki nem akar úrvacsorázni, az nem is akar engedelmesebb lenni. Pedig az égbe "külön" utak nem vezetnek!
• “Formaság az egész!” Forma is! De ez nem bűn, hiszen mindennek van formája. Ha a formát megtöltjük értékes tartalommal, nem lesz üres formaság az úrvacsora.

• Engedelmességünk bizonyítéka ez, hiszen az Úr Jézus hagyta meg annak gyakorlását. Az Ige szerint az engedelmesség jobb az áldozatnál.

• Készségünk igazolása. Készek vagyunk az úrvacsorát akadályozó okok megszüntetésére, a szükséges előkészület megtételére, szívünk megnyitására.
• Reménységünk jele. Még az úrvacsorázással sem értük el a célt, de már járunk a hozzá vezető úton.

Szervezetünk vitaminkészlete a tél végére erősen megcsappanhat, ennek következtében az ellenálló képességünk is lecsökken. A csalóka időjárás következtében könnyen meghűlhetünk. Ilyenkor készítsünk vitaminkoktélt. Hozzávalók:
30 dkg sárgarépa, 1 cékla, 3 alma, ? citrom leve, ? l ásványvíz
A gyümölcsök és a zöldségek levét kipréseljük, majd az ásványvízzel összekeverjük. Az így elkészített regeneráló italt egy héten át naponta fogyasszuk!

Hozzávalók:

2 kg narancs, 2 citrom, 1,5 kg cukor, csipetnyi tartósítószer
A narancsot jól megmossuk, sárga héját vékonyan lehámozzuk és fél centiméteres csíkokra vágjuk. A fehér bundát lehántjuk és eldobjuk. A húsát kimagozzuk, felszeljük és a héjához adjuk. A citromokat hasonlóan előkészítve hozzáadjuk, és annyi ízzel, amennyi ellepi kb. 1,5 óráig főzzük. Utána a cukrot hozzáadjuk, kevergetve 20 percig kislángon tovább főzzük.

Belekeverjük a tartósítót, üvegekbe töltjük, tarka papírral lekötjük, szárazgőzbe rakjuk.
 

Egyedül vagyok,
Sötét szobába zárva.
Várok mások kegyére, jóságára.
Mindenkitől elfeledve,
Mintha élve volnék itt eltemetve.
Ó bárcsak beragyogna már
Egy kis fény, egy halvány reménysugár!
Egyedül vagyok.
Nagy magányomban Istenre gondolok.
Felé száll minden sóhajom,
Akihez tört szívvel imádkozom.
Egyszerre fény vesz körül,
Szobám és szívem földerül.
Egyedül vagyok?
Nem, nem! Az nem lehet!
Isten nyújt felém segítő kezet.
Ígéretét is bírhatom:
Velem marad minden napon.
Általa ragyogó lehet az életem.
El nem hagyom Uram sohasem!

HUMOR

Hogyan mondod csupa “e” betűvel, hogy Kerepestarcsa?
???
Kerepesnetegyele.

Ki volt az első ember, akin szívátültetést hajtottak végre?
???
Oroszlánszívű Richárd.

Hogy hívják a finn hómunkást?
Porho Hessinnen.
 
És a holland bankárt?
Stex van Bőven.