Laczkovszki János testvérre, egyházelnök  lelkipásztorunkra  emlékezünk
Emlékezem
Gondolatok
A Biblia és Egyiptom III. rész
Az Akadémia új főtitkára
Kirándulás pünkösdhétfőn
Kivel barátkozzam?
Finomság
Internet és társai
"F a k a n á l"
Eseménynaptár június-július hónapra
M e g h í v ó !

Rövid megemlékezésemben csak ízelítőt adhatok egy nagyon gazdag szolgáló életről, Aki az Úr oltárára tette életét és ott is égett el, mint az Úrnak kedves áldozat.
Laczkovszki János Felsőpetényben született 1917. szeptember 2-án. 18 éves korában merítkezett be és lett az Úr hűséges követője. Teológiai tanulmányait 1937-ben kezdte, közben behívták katonának. 1944. V. 4-én fejezte be a teológiát. 1944. V. 14-én házasságot kötött Frittmann Ilona testvérnővel. Házasságukból három gyermekük született.
Laczkovszki testvér 1944-ben a miskolci gyülekezet és körzete hívta meg lelkipásztorának. Élete nagy megpróbáltatása akkor kezdődött, mikor 1944. végén be kellett vonulnia, és a frontszolgálatra vitték, ahol orosz fogsábga esett. 4 évig volt távol otthonától, de a szerető feleség és a hűséges miskolci gyülekezet megvárta Laczkovszki János lelkipásztor testvért. 21 évig szolgált ezután Miskolcon és körzetében.
Pesterzsébetre 1965-ben hívta meg a gyülekezet lelkipásztorának. Nagy szeretettel fogadta a pesterzsébeti gyülekezet az egész Laczkovszki családot. 15 évig vezette Laczkovszki testvér nagyon jó eredménnyel az erzsébeti gyülekezetet. Igehirdetései nevelő, bátorító, megtérésre, önvizsgálatra késztetőek voltak. Laczkovszki testvér nagyon komolyan harcolt a tiszta, Istennek tetsző hívő élet megéléséért. Állandó harca volt a rossz szokások ellen, a hosszú imádkozások és hosszú imaóra vezetések ellen. Imaéletünket akarta felfrissíteni, a helyére tenni, hogy mindenkinek legyen alkalma imádkozni. Sokat küzdött a későn járások és el-elmaradozások ellen. Ezek a pásztori törődések jó eredményekre vezettek. Sokan rendezték tagságukat. A gyülekezeti élet élénkítése eredményes volt úgy közösségi életünk egészére nézve, mint a munkacsoportok munkájában. Az ifjúság nagyon szép szolgálatokat végzett, az énekkar megújult Horváth László testvér vezetésével. A gyermek misszió is fellendült, mivel volt 25-30 gyermek, akik a jövő gyülekezetét jelentették. Velük külön foglalkozott Laczkovszki testvér, hogy be legyenek kapcsolva a gyülekezet életébe. Szerette a gyermekeket.
Istenünk különös kegyelme áldásossá tette Laczkovszki testvér lelkipásztori szolgálatát a pesterzsébeti gyülekezetben. Kiegyensúlyozott, jó lelkiállapotú közösséggé fejlődött e sokat szenvedett gyülekezet.
Laczkovszki János testvér gyülekezet-vezetése az igére épített szeretetben gyümölcsö zött. A vezetőséggel igen szoros, jó testvéri kapcsolatot épített ki, a teljes egyetértés és szeretet alapján. Ezért tudott eredményes munkát végezni. A vezetőség tagjai segítőtársak lettek a munkamegosztás területén. Erre akkor volt igazán szükség, amikor 1967-ben egyházelnökké lett választva.
Még azt is meg kell említenem, hogy Laczkovszki testvér jó "sáfára" volt az anyagi ügyeink intézésének. A gyülekezet épületeit 1968-ban és 1976-ban teljesen felújították. 1972-ben orgonát avatott a gyülekezet. Minden ténykedésével a gyülekezet javát munkálta.
15 éves szolgálata alatt igehirdetéseivel, nevelő előadásaival az életet adó ige elvégezte hatását, 42 testvér döntött az Úr mellett akik ezek javarészt fiatalok voltak és még ma is a gyülekezet szolgálatában állnak.
Laczkovszki János gyülekezeti munkája mellett 1967-től 17 éven át az Országos Testvériség javáért is munkálkodott, mint az egyház elnöke.
Laczkovszki testvér a pesterzsébeti gyülekezet szeretett lelkipásztora volt. Erről a 15 éves szolgálata alatt sokszor megemlékeztünk. Mikor a gyülekezet elbúcsúzott Laczkovszki testvértől 1979-ben, Ő hitet tett arról, hogy 2 gyülekezete volt, mely a szívéhez nőtt. Az egyik a miskolci, ahol 21 évig szolgált. Ott születtek gyermekei is. A másik a pesterzsébeti, ahol 15 évet szolgált és gyermekei itt születtek újjá! Laczkovszki testvér a gyülekezet gyermekeit a saját gyermekeiként szerette. A testvériséget pedig saját testvéreiként hordozta.
 Szeretetét Laczkovszki testvér akkor koronázta be, mikor nyugdíjasan is elvállalta 1986-ban a gyülekezet gondozását és velünk ünnepelte a gyülekezet 100 éves jubileumát.
Laczkovszki testvér aranybetűkkel írta be nevét a pesterzsébeti gyülekezet történelmébe és szívünkbe. Róla soha el nem felejtkezhetünk, mert a szeretet erős kötelékei összekötötték életét a mi életünkkel, melyet senki el nem szakíthat.
Istenünknek adunk hálát Laczkovszki János lelkipásztor testvér drága életéért!

1971. június 13-án ünnep volt gyülekezetünkben. Bemerítés. Egy baptista gyülekezetnek egyik legnagyobb ünnepe ez. 10 fehérruhás állt a medence mellett, hogy bizonyságot tegyen döntéséről. Sok imádkozás, sok áldozatkész munka előzte meg ezt a napot. Egy lelkipásztor számára is bizonyára nagy esemény, amikor döntenek az általa pásztoroltak az Úr Jézus követése mellett. Azon a nyári napon én is a 10 között voltam. Szüleim sokat imádkoztak azért, hogy eljussak a döntésig. De tudom, hogy sokat imádkozott értem (is) gyülekezetünk akkori lelkipásztora. Sokat foglalkozott velünk, fiatalokkal. Számomra Ő volt a második, a lelki Apám.
Édesapám tavaly novemberben hazaköltözött az Úrhoz. Most búcsúzom lelki Apámtól is. Istennek attól a Szolgájától, aki számomra mindig sokat jelentett.
Viszontlátásra a Mennyben Laczkovszki bácsi!

• Keresztyén életünk legszigorúbb iskolája, ha megengedjük a Szentléleknek: hozza összhangba életünket Krisztus tanításával.

• Az imádság nem csak kérés; az imádság a lélek magatartása, amelynek légkörében a kérés egészen természetes.

• Vannak olyan időszakok is életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik. Csak a nehézségek idején derül ki, hogy KIBEN bízunk!

• Az igazi ékesszólás abban rejlik, hogy megmondjuk, amit meg kell mondani, és csakis azt mondjuk meg, amit kell.

Amikor József meghalt, még egy ideig a hikszosz fáraók uralkodtak Alsó-Egyiptomban. A nemzeti uralom visszaállítása után, amely Kr. e. 1550-ben a 18. dinasztia idején Ahmoszisz fáraó vezetésével történt, Izrael helyzete nem sokat változott. Felső-Egyiptom megerősödésével azonban kiűzték a zsidók iránt lojális hikszoszokat. Feljegyzések sem róluk, sem Izraelről nem maradtak fenn, az Egyiptomiak nem szívesen emlékeztek a vereségekre, a választott nép számukra nem volt több, mint egy népcsoport, amelyhez hasonló okok miatt több is megfordult Gósen földjén.

A Biblia arról tudósít, hogy jelentős romlás akkor következett be helyzetükben, amikor a megszaporodott Izraelt rabszolga módra téglavetésre kényszerítették. Pitom és Ramszesz (I. Móz. 47:11., II. Móz. 1:11., 12:37., IV. Móz. 33:3.5.) raktárvárosok épültek. Addig azonban a megerősödött uralkodók sora a birodalmat tovább fejlesztette. I. Amenhotep núbiai területeket hódított meg, seregei Ázsiába is eljutottak. I. Thutmószisz hódítása során eljutott az Eufráteszig is.

Szeretném megjegyezni, hogy ezen események, de a későbbi történések folyamán egy fontos, tervszerű üdvtörténeti megnyilvánulásnak vagyunk szemlélői. Isten fokozatosan készítette elő Izrael részére az Ígéret Földjére való bevonulás lehetőségét azáltal is, hogy a kánaáni területen, annak elérési útvonalában, a környező területeken gyengítette az ellenséges erőket. Azt gondolom, hogy mindent, már a szövetségkötést megelőző eseményeket is – így az idegenek által végrehajtott katonai tetteket – arra az ígéretre kell visszavezetni, amelyet Isten az I. Móz. 12-ben tett Ábrámnak. (A részt elolvasásra javasolom.) III. Thutmószisz (Kr. e. 1504-1450) 18 hadjáratot folytatott, többször meghódította az ópalesztinai területeket, feljutott a föníciai partvidékre is. Erről találtam leírást Izraelben Akkó városában a szabadtéri múzeum területén. A téli hónapokban szívesen építkezett Karnakban az Amon templomot bővítette és átépítette, itt örökítette meg hadjáratainak győzelmi listáját is. Építését előzőleg I. Thutmószisz, továbbá II. Thutmószisz (Kr. e. 1550-1500), de Hatsepszut fáraónő is végezte. Rendkívül tanulságos, figyelmet érdemel a karnaki Amon templom funkcionális tagolódása, beosztása, valamint a szentély és az ókori Egyiptom társadalmi tagolódásának összehasonlítása. A köznép az udvaron tartózkodhatott, a tűző napsugárzás ellen csupán az oszlopos folyosó nyújtott védelmet, innen nézhették a szertartást, a hiposztil csarnokba csak a kiváltságosak (írnokok, hivatalnokok) léphettek be. Ez a csarnok az egyiptomi építészet legnagyobb szabású téralkotása. Ezen belül csak a papok és a legfőbb méltóságok juthattak, végül az istenszobor elé a fáraó, a fővezér, a főpap borulhatott le. Érdemes tudni, hogy a templomok építését a szentély építésével kezdték. A 18. dinasztia többi tagjai közül még néhány fáraót megemlítek, akik valamilyen tettük alapján híresekké váltak az utókor számára is.

Már III. Thutmószisz – mint nagy építkező – idejéből megmaradt egy falfestmény, ahol a felügyelő bottal készteti téglahordásra és falépítő munkára a rabszolgákat. Ekkor is folytak jelentős raktárépítési munkálatok a Delta vidékén.
II. Amenhotep fáraót erős sportemberként tartották számon, mivel hozzá hasonló íjászt nem ismertek, aki az Ő íját meg tudta volna feszíteni.
IV. Thutmószisz fáraó szövetséget kötött a midiánitákkal (I. Móz. 25:2), így védekezett a közelgő hettita támadás ellen.
III. Amenhotep fáraó (1411-1375) jólétet teremtett Egyiptomban, egykori ellenségeivel szövetséget kötött, alattvalói vagyonával kincstárát feltöltötte, számos palotát épített a Nílus völgyében, a legnagyobb palotája előtti két Memnon szobra (kolosszus) megmaradt a Királyok Völgyéhez vezető út mellett, - közel Gurna nevű faluhoz, ahol magyar egyiptológusok is végeznek kutatást – magányosan állnak.
IV. Amenhotep fáraó (Ehnaton 1375-1358) páratlan vallási reformokat valósított meg. Minden addigi istenség fölé helyezte a napkorong tiszteletét. Aton istennek nevezte, megszüntette az állatáldozati szertartásokat, virágokat, fűszereket, ételeket, italokat áldoztak szabadon papi segédlet nélkül. Ez az egyistenhitre való áttérési intézkedése erős ellenállást váltott ki a papság körében. Székhelyét Thébából áthelyezte Tell el-Amarnába. A gyors ütemben létrehozott város ma már csak porladó romjaiban látható.
Tutanhamon fáraó 12 évesen került a trónra, nagyon korán, 18 évesen rejtélyes körülmények
között meghalt. Apósa által végrehajtott reformokat felszámolta, ismét Thébát tette meg fővárosnak. Egyetlen olyan fáraó, akinek sírját sértetlenül találták meg a Királyok Völgyében. Jelenleg 22 sziklasírt tartanak számon itt, bár a kutatás továbbra is folyik, a sírok legtöbbje felújításra szorul, ezért egyidőben csak 6-7 sír látogatható. Ezek közül hármat személyesen is láthattam. III. Ramszesz, IX. Ramszesz és I. Thutmószisz sírját. A temetkezés módja, a feltárt leletek mérhetetlen gazdagsága világos képet mutat a kor fáraóinak életkörülményeiről, a társadalom fejlettségi szintjéről. A leletanyagot, a múmiákat Kairóban a Nemzeti Múzeumban tekinthettem meg.
A 19. dinasztia legnevezetesebb fáraói I. Széti (1318-1314.) és II. Ramszesz (1304-1237.), aki 67 évig uralkodott. Kiemelkedő volt hadvezéri működése, visszahódította az ázsiai területeket, így feltöltötte a kincstárat. El akarta foglalni Szíriát, végül békét kötött a hettitákkal. A győzelmet megörökítette a Karnak templom homlokzatán, s ugyancsak ide vésette a békeszerződés eredeti szövegét hieroglif írással, de felvésette a halotti templomának falára és a Ramesszeum felára is. Végül a hettita király feleségül adja lányát II. Ramszeszhez. Beduinoktól visszafoglal 23 erődítményt Palesztinában.
A nagy építkező fáraó folytatta elődeinek gazdasági építkezéseit, gabonatárolókat építtetett, ahol a zsidó rabszolgákat keményen dolgoztatta. Megmaradt egy olyan felirat, amelyben a felügyelő a napi teljesítmény elmaradását a munkások vallási tevékenységével indokolta. Befejezte a Karnaki Templom hiposztil csarnokát, (mérete: 102x53 méter, magassága 23 m) megépítette a Luxori Templom oszlopcsarnokát. Abu-Szimbelben monumentális templomot épített, amelyet a Nasszer-tó létesítésekor nemzetközi összefogással kellett kimenteni, és újra építeni. Számos szobrot készíttetett magáról.
Izrael megszabadulása Egyiptomból a Biblia által nincs időponthoz kötve. A kivonulás előtti körülmények, Mózes felkészítése hivatásának végrehajtására, a fáraóval való küzdelem, a csapások leírása, de a vörös-tengeri átkelés is mutatja, hogy ez a történelmi sorsforduló hosszasan elhúzódó eseménysorozat volt. Hosszabb idő kellett ahhoz, hogy Isten jelenlétére rádöbbenjen, az évszázados szolgaság, a szenvedés, a bálványimádó környezet nem volt alkalmas arra, hogy mindenki megőrizze őseik tapasztalatát, ezért az Úr különleges helyzetbe hozta Őket, így megismerhették a Mindenható személyiségét.
Meggyőződésem, hogy a szabadítás időpontjának pontos meghatározásánál az utókor hívő olvasók és kutatóinak számára is sokkal fontosabb az V. Mózes 7:7-11-ben leírt kijelentés. (Elolvasását javasolom.)
Az egyik álláspont alapja Salamon templomának építése, amelyről az I. Kir. 6:1. versben olvasunk, így az Örökkévaló Házának építése előtt 480 évvel történt a kivonulás.
A másik vélemény szerint összefüggés állapítható meg a Bírák 1:8. versében foglaltak és a tell el-amarnai levelekben talált, a héberekről leírt szöveg között, így azok már Kr.e. 1370-ben Jeruzsálemben voltak, IV. Amenhotep (Ehnaton) fáraó idejében. A honfoglalás kezdete ezek alapján Kr.e. 1405-re tehető. Erre az időszakra utalnak azok a kutatók is, akik Jerikóban megtalálták a leomló falak idejéből, a város felégetéséből származó leleteket. Szerintük Jerikó elfoglalása Kr.e. 1405-ben történhetett.
A Bibliában további fontos adatokat találunk, amelyek arról tudósítanak, hogy II. Ramszesz a Delta vidéken a szolgaságban tartott Izraelitákkal raktárvárosokat építtetett, Pitomot és Ramszesz városokat. (II. Móz. 1:11.)
Figyelmet érdemel az a lelet, amelyet "Izrael-sztélének" neveznek, mert ezen említi meg a Thébában látható Merneptah fáraó templomában megörökített emlékmű Izrael nevét és azt, hogy elpusztította őket, mint vándorokat. Ez a leírás tehát arra utal, hogy Kr.e. 1200-ban Mernepta uralkodása előtt már a zsidók Kánaánban voltak, és a területfoglalásért harcoltak, mindenki nyilván nem esett el ebben a harcban…
A kivonulás idejét tehát együttesen az események és a Biblia tükrében kell vizsgálnunk, így legkésőbbi idejét II. Ramszesz uralkodásának végére tehetjük. Sokáig több tudós azt állította, mivel Merneotah sírját, múmiáját sokáig nem találták, hogy ő is az üldözés közben a Sás-tengerbe veszett. Ennek ellentmond – a múzeumban ezt is elmondták az egyiptomi kutatók –, hogy a fáraók soha sem vettek részt közvetlenül a harcokban. A tíz csapás ténye kezdetben nem törte meg a fáradót, mert Egyiptomban gyakori természeti jelenségekkel fejezte ki Isten büntetését, a személyes érintettség azonban, és az izraeliták csodálatos kimaradása a súlytottságból már megtörte az ellenállását. /folyt.köv./

 Missziónk másfél százados történelmében nem ért senkit a testvériség tagjai közül olyan magas társadalmi és tudományos megbecsülés, mint Dr. Kroó Norbert fizikus testvérünket. Bár gyülekezeteink korai szerveződése idejében, az átlagos műveltségi szinttől mi sem maradtunk el. A társadalom egykori hangadói mégis a tudatlanság lenézett szintjén kezeltek minket.

1999. május 4-én hírül adták mindnyájunk örömére, hogy a budapesti Magyar Tudományos Akadémia főtitkárrá választotta. Kroó Norbert fizikus legmagasabb szintű végzettsége, számos nemzetközi tudományos társaság tisztségeibe választása után került a tudomány élvonalába. Kroó testvér gyermekségétől a csepeli baptista gyülekezetbe járt szüleivel, majd a második világháború után, középiskolás korában, a pesterzsébeti gyülekezetben talált lelki otthont. Mivel szerette az egyházi zenét, tagja volt a gyülekezeti vonós zenekarnak. Harsányi Kamilla matematika tanárral kötött házassága óta a kispesti gyülekezet tagjai voltak, gyermekeiket is ennek szellemében nevelték és taníttatták. Miközben a hívő emberre oly kedvezőtlen viszonyok között fokozatosan bontakozódott tudományos kutatói munkássága. Akkori kifejezéssel élve, "ideológiai alkalmatlanságát" páratlan képességeivel (lézersugárzás, optika, anyagtudomány) ellensúlyozta. Köznapjait valamelyik külföldi egyetemen vagy kutatóintézetben töltötte, németül, angolul, oroszul tartott előadásokat évtizedekig, de vasárnaponként rendszeresen jelen volt a gyülekezetben, és szolgált családjával együtt. A társadalmi fordulat évében az Akadémia rendes tagjává választották. azóta a baptista fiatalság vagy az értelmiségiek konferenciája előtt többször bizonyságot tett hitéről írásban és szóban is.

Isten áldását kívánjuk Kroó Norbert testvérünk új tisztségére és hisszük, hogy az ÚR megerősíti ebben. Lépteit és döntéseit imádságaink kísérik.
 

 
Régi vágya teljesült a pesterzsébeti gyülekezetnek, amikor pünkösdhétfőn reggel megérkeztünk a különjáratú autóbuszon és néhány személyautón Felsőpetény főterére a baptista imaházhoz. Bár az idő ott még borongós volt, de hittünk benne, hogy az Úr jó időt ajándékoz a két gyülekezet testvéri találkozójára. Közös áhítattal kezdtük a napot az imaházban. A vezérfonal szerinti ige (ApCs 2:37–47) nagyon jó alapozás volt, mert az első gyülekezetben megvalósult testvéri közösség modellül szolgált
egész napunkra. Mi is részt vettünk az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Az áhítat keretében külön-külön és együtt is énekelt a felsőpetényi ifjúság, az erzsébeti énekkar és a teljes gyülekezet.
A gyülekezet gyönyörű fekvésű táborhelyén folytattuk együttlétünket. Vendéglátóink finom teával és különlegesen ízletes pogácsával vendégeltek meg.
Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy nemcsak kaphattunk, hanem adhattunk is szeretetet. A déli órákban megérkezett Szenczy Sándor lelkipásztor testvér vezetésével az a mintegy 50 fős vajdasági csoport, amely baptista gyerekekből és néhány nőtestvérből állt.
Dr. Almási Mihály szövetségi elnök testvér köszöntő szavai után a tábori asztalokhoz invitáltuk őket, melyekre kiraktuk az otthonról hozott eledelt, hogy megosszuk testvéreinkkel. A jóízű táplálék után közös játékok és beszélgetések következtek.
Testvéreink közül csak ketten tudtak magyarul, de ez nem volt akadály a kommunikációban, mert előkerült áthidalóként az angol és német nyelv is, de mindenek felett a nyelveket egyező hitre hozó Szentlélek közösségteremtő ereje. A felsőpetényiek külön örültek – nem különben a délvidékiek –, hogy szlovákul is tudtak beszélgetni.
Amikor néhány órai együttlét után búcsúzni kellett s egymás kezét megfogva énekeltük, hogy "Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt”, őszinte hitvallásként hangzott a különböző nyelveken, hogy “egyesít minket a hit, és menny felé megyünk".

Jó lenne tudni, hogy aki olvasod ezeket a sorokat, hány éves vagy, megtértél-e, mennyire erősödött meg a hited? De ezt nem tudhatom. Ezért kockázatos vállalkozás ez az írás, mert teljesen tőled függ, károdra vagy hasznodra lesz.
Madarat tolláról, ember barátjáról.
Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.
Mint látható a barátság valami hasonlóságot sejtet. Pedig ez nem is olyan mély egymás iránti megnyílás, egyben elfogadás történik, amely bizonyára alapvetően megváltoztathatja a felek személyiségét. Mégsem meri senki sem azt mondani, hogy olyan lett, mint Jézus, mert az ő barátja. Természetesen hiszem, hogy közelítünk hozzá.
Abban nőttem fel, azt mondtuk a gyülekezetben, erről szólt az igehirdetés, hogy ne barátkozzunk hitetlenekkel. Ezt néhányan olyan komolyan vették, hogy egyesek már lassan életük vége felé közelednek, de még át nem léptek hitetlen küszöböt. Csak hálás lehetek azért, hogy a szüleim megengedték, hogy kisiskolásként szülinapi zsúrra hívjam az osztályból a barátaimat. És örülök, hogy később sem kellett megtagadnom minden hitetlen barátomat.
(Sejtem, lesznek olyanok, akik ezekkel a gondolatokkal szeretnének takarózni majd. A takaró még csak elég hosszú lenne, csak a lóláb fog kilógni.)
Miről is van szó? Jézus tanítása elég egyértelmű. Már amit az életével mutatott. Prostituáltak és simlis adóbehajtók, durva halászok és képmutató hívők (lásd: farizeusok) barátaiként mutatkozik. És valóban a barátjuk, hogy megnyerje őket az Ország számára. Sokan követik is, bár a többség nem. Ennek ellenére Jézus alapvetően barátságos ember volt. Sokat mosolygott; köszönt a szomszédoknak; ölbe vette a gyermekeket, talán néha nyakba is; szívesen vette a fogadásokra való meghívást. Lehetett vele barátkozni. Sok barátja volt.
Egyszer azt mondta a Mester, hogy szerezzünk magunknak barátokat, azt a vagyont is használva hozzá, amivel rendelkezünk. Azt mondta, hogy ez az örök hajlékokba való befogadás feltétele lesz. Ez komoly dolognak tűnik. Nem tehetem meg tehát, hogy ne barátkozzam.
Itt érti meg az ember, hogy a világgal való barátságot mikor János apostol elítéli, akkor nem személyeket ért rajta, hanem egy bizonyos magatartással, életfelfogással, életvitellel való megbarátkozást, mellyel a hívő egyébként sosem békülhet meg.
Hiszem, hogy egyre több hívő barátom lesz, mert megtérnek hitetlen barátaim. Ezért imádkozom és ezért lesznek továbbra is hitetlen barátaim is. Szeretem őket.

 Egy 13 éves forma gyermek utazott a kettes metrón. Nagyon vastag kabátot viselt, mégis vékonynak tetszett benne. A fejéről nem lehetett eldönteni, hogy fiú-e vagy lány. Koszos volt a ruhája, kezeit kicsípte a hideg, haja egyszerű és ápolatlan, arca szutykos, rajta egy-két sebhely. Nem tetszett. Durva volt, kifejezetten az. Szinte láttam, milyen lesz 35 évesen – lakótelepi piás. Amikor beszállt a kocsiba, már majszolt valamit. Aztán elfogyott a dolog a kezéből. Benyúlt a zsebébe és elővett egy karamelláscukrot. Tekintete meglágyult, ujjai hirtelen finomnak tűntek, amint végighúzta a csomagolópapíron és elkezdte kibontani. Óvatosan tépte le a külső, majd a belső réteget, vigyázva, nehogy az édességen borítás maradjon. Aztán a papírt begyűrte a zsebébe, de tekintetét egy pillanatra sem vette le a cukorról. Belecsípett. Igen, megvan a helyes szó: finomság volt az arcán. Még volt egy karamellje, amit hasonló szertartással fogyasztott el. Hirtelen visszakomorodott. Ennyi jutott neki a finomságból. Megint eszébe jutott az apja, aki már biztosan részeg és otthon veréssel várja, hipószagú takarítónő-anyja, telipelusos öccse. Ezek mind csak rá várnak. Leszállt. Ahogy a végállomáson menten felfelé a mozgólépcsővel, előttem egy dagadt anyuka még nem annyira dagadt kislánya egy maroknyi cukrot tömött a szájába. Nem tudja, mi a finomság.

 
Szeretném az előadásom elején leszögezni, hogy véleményem szerint nem lehet bűnösnek, vagy sátáninak nevezni egy-egy technikát. A technika önmagában sem jó, sem rossz. A technikát felhasználó "ember" kezében válhat áldássá, vagy átokká.

Nagyszerű lehetőségek nyíltak meg az ember előtt, hogy kényelmesebbé tegye életét. A munkája, szabad ideje –ha van?!– jobb és hatékonyabb eltöltését segítené mindaz a sok technikai újdonság ami a birtokunkban van. Felelősségünk az, hogy megtanuljunk bölcsen élni vele, hogy nehogy valaminek is rabjává váljunk. Pál Apostol ezt írja erről: “Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Kor. 6, 12

"Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít." 1Kor. 10, 23

Ma ezeket a gondolatokat, úgy fogalmazná meg a tudomány, hogy ne váljak függővé semmitől. Én birtokoljam és ne az a valami, vagy valaki uralkodjon rajtam! Ma már az orvosi gyakorlatban, Amerikában és egyéb technikailag fejlett országokban kimutatható az Internet, videó függőség, jól körülhatárolható, markáns jegyeivel együtt.

Jó eszköz az Internet, hangsúlyoznám az eszköz szót. Felhasználhatjuk tanulásra, szórakozásra és a kapcsolattartására barátainkkal, üzletfeleinkkel. De a veszélyekről is szólnunk kell.

A sok átverés azért lehetséges, mert túlzottan bízunk a technikában. Ma már nem szívesen szállnánk fel egy vitorlás hajóra, hogy átkeljünk vele a tengeren, pedig képes átjuttatni embert és árút is. Ha nincs alattunk több ezer liter gázolaj, több száz lóerős motor és nagyon bonyolult számítógépes vezérlés nem tekintjük “komoly” eszköznek.

A technikák, gépek arra kiválóak, hogy segítsenek az embereknek, hogy könnyebben tudjanak kapcsolatokat tartani, találkozni egymással. Ezen a ponton szeretném, ha egy kicsit elidőznénk, és beszélgetnénk erről.

- Régen a kis falukban mindenki tudott mindent a másikról. Beszélgettek az emberek a házak előtt a kispadon, pipázgattak az öregemberek, az asszonyok meg trécseltek, télen meg elmentek a fonóba együtt dolgozni, és közösen énekelgetni.

Jött a mozi, egymáshoz már kevesebbet szóltak néztek előre és a készen kapott “anyagot" fogyasztották, de még relatív sokan voltak együtt.

- Beköszöntött a TV korszaka. Már kevesebben vannak együtt, hiszen olyan jól megy, hogy minden családnak, sőt családonként több TV van. A családi együttlétek is átalakultak, ha még együtt nézik a műsorokat, akkor sem beszélgetnek, hanem pisszenés nélkül figyelik az események alakulását. Régebben a “hőskorban” összejöttek a szomszédok, rokonok és közösen nézték a “dobozt”. Jól érezték magukat, büszkék voltak, hogy olyan ismerősük van, akinek van TV-je.

- Legvégül érkezünk a képzeletbeli utazásunk végső állomására (egyelőre, mit hoz a jövő, kitudja?) a számítógép korszakba. A “PC” már nevében hordja a lényegét, personal computer, személyi számítógép. Röviden “egy emberes”. Nem lehet igazából közösen nézni, nem is kell, hiszen te döntsd el, hogy mit akarsz megnézni, megcsinálni, és ne szóljon bele a másik ember.

Ma már reklámja és divatja van az interneten való barátkozásnak, levelezésnek. Mindenki inkognitóban maradhat, bátor lehet a bátortalan, és olyat is lepötyög a gépén, amit “élőben” soha nem merne elmondani. Ehhez egy kérdésem van: mikor vagy önmagad?

Kiszolgáltatottá válhatsz ezen keresztül. Megszerzik adataidat, olyanba is bevonhatnak, amihez nincs is kedved, sőt nagyívben elkerülöd.

Használhatóságát, pozitívumait is említsük meg:

• lehet vásárolni ezen keresztül
• gyorsan eljut az üzeneted a világ túloldalára, ismerősödhöz, kedvesedhez
• dolgozhatsz otthon is, nem kell elmenned és sok időt utazással töltened
• tanulhatsz is, bejuthatsz olyan könyvtárakba, ahova életed során talán sose jutnál el
• szórakozhatsz is, kikapcsolódhatsz

1Móz. 2.20 "Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem
talált" 1Móz. 2.23 "Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.”

Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy egylényegű a segítőtárs és az ember. Embernek ember a hozzáillő társa.
Fedezzük fel ezt, mert úgy hiszem, hogy már felfedezésre szorul manapság.

Hozzávalók: 4 palacsinta

A töltelékhez: 10 dkg tehéntúró, 5 dkg porcukor, 1 tojás, 1 dkg vaníliáscukor, 5 dkg mazsola

Az öntethez: 10 dkg mirelit málna, ˝ dl sűrű málnaszörp, 5 dkg kristálycukor, 1,5 dl víz

A cukrot a tojássárgájával habosra kikeverjük, hozzáadjuk a vaníliáscukrot, a felvert tojásfehérjét, az előzetesen beáztatott mazsolát, és az áttört túróval összekeverjük. A tölteléket négy részre osztjuk és a palacsinták közepébe halmozzuk. A tésztákat szendvicstűvel batyuszerűre összetűzzük. A málnaöntethez a vizet felforraljuk, feloldjuk benne a cukrot, hozzáadjuk a málnaszörpöt és a málnát. A palacsintákat kistányérokra helyezzük és a forró málnakrémet köréöntjük. Díszíthetjük egy-két szem mirelit gyümölccsel vagy befőttel is.

891 kcal (3742 kJ)
 

Június
 

06.	de.	Imaóra, istentisztelet, úrvacsora
	du.	Istentisztelet
12.	15,00	Gyermek-délután
	19,00	Ifjúsági est
13.	de.	Imaóra, istentisztelet (evangelizáció)
	du.	Istentisztelet (evangelizáció)
20.	de.	Női-férfi imaóra, istentisztelet
	du.	Istentisztelet
26.		Ökumenikus kirándulás Tatárszentgyörgyre
27.	de.	Imaóra, istentisztelet
	du.	Istentisztelet
30.	e.	Elöljárósági megbeszélés
Július
04.	de.	Imaóra, istentisztelet, úrvacsora
	du.	Istentisztelet
11.	de.	Imaóra, istentisztelet (szociális otthon, kórházi szolgálat
	du.	Istentisztelet
18.	de.	Imaóra, istentisztelet
	du.	Istentisztelet
25.	de.	Imaóra, istentisztelet
	du.	Istentisztelet