PANASZTÓL A DICSŐÍTÉSIG
Német protestáns egyházi napok Stuttgartban
A Biblia és Egyiptom
Érdekességek a naprendszerben
Egy szülő monológja gyermekéhez
Ki is volt valójában Charles Darwin?
Beszélj Istenről!
Az Istent dicsőítő zene
Imádság
A család kábítószere!?
F A K A N Á L

 
Immár 28. alkalommal került sor a német protestáns egyházi napok megrendezésére. Ez alkalommal Stuttgartban június 16-20. között, ahol már 1952-ben, és 1969-ben is volt hasonló rendezvény.
Az egyházi napok mottója Máté 5:13. volt: "Ti vagytok a föld sója".
Június 16-án egy időben 60 helyen tartottak megnyitó istentiszteletet, összesen mintegy 200.000 résztvevővel. A legnagyobb látogatottságú a szabadtéri istentisztelet volt, ahol kb. negyvenezer ember vett részt.
Az öt nap alatt számtalan nagyszerű program (kiállítás, koncert, előadás) várta a látogatókat. A rendezvény sorozatba az egyik stuttgarti baptista gyülekezet is bekapcsolódott (Bethelkirche, Forst str. 72.).
A magyarországi protestáns egyházakat nyolc tagú delegáció képviselte, baptista részről Nemeshegyi Zoltán pesterzsébeti lelkipásztor.

Izrael népe az Úr csodálatos eseménysorozata után kiszabadult Egyiptomból, Mózes vezetésével eljutottak a Sínai félszigeten lévő Hóreb hegy közelébe. Magatartásában azonban e helyváltozással a tudati változás az Úrhoz való viszony kialakulása nem volt olyan gyors. A jelentkező megpróbáltatások hamar eszükbe juttatták a húsosfazekakat, a pogány szokásokat sem feledték el. Itt a “Sínai hegynek” nevezett, Párán pusztájától nyugatra található területen jelentős események történtek. (II. Móz. 19:1.) Ezen a hegyen kapta Mózes Istentől a Tízparancsolatot, ennek a hegynek a lábánál kötött Isten szövetséget az Ő népével, és itt szerveződött Izrael néppé. Ezt a helyet ma Dzsebel Musának hívják, sajnos az utazásom programjából ennek megtekintése kimaradt. A turisták több kiépített emlékhelyet találnak a Sínai hegyen. Itt épült a Szt. Katalin kolostor Kr. u. 527-ben, a kápolnában Illést és Mózest ábrázoló bizánci mozaik látható, gyalogosan elérhető a Csipkebokor Kápolna és más egyéb, a Bibliában található eseményre utaló képek "emlékhelyek" a Mózes-hegynek nevezett piramis alakú csúcs.
Itt mutatkozott meg először a nép engedetlensége, hűtlensége is. Egyiptom és ragozott formája kb. 600-szor fordul elő a Bibliában, nagyon sok esetben olvasható a figyelmeztetés, emlékeztetés az egyiptomi szolgaságra.
A Kr.e-i 1200-as években heves invázió következett be a térségben, amely kissé átrendezte a hatalmi viszonyokat, ez kihatott Izrael későbbi életére is. Kis-Ázsia és a Égei-tenger partvidéke felől a “tengeri népek” megtámadták Egyiptomot, Szíriát, Palesztinát, megsemmisítették a Hettita Újbirodalmat. E népekkel III. Ramszesz ütköztek meg és legyőzték őket. Különösen fontos a líbiaiak és a filiszteusok felett aratott győzelme. A filiszteusok megszállták Kánaán DNy-i part menti övezetét, Gázától Ekronig. A legyőzötteket zsoldjába állította. Az Újbirodalom utolsó kiemelkedő, jelentős uralkodója volt III. Ramszesz, aki Medinet-Habuban összeesküvés áldozata lett.
A honfoglalás után Izraelnek újabb népekkel kellett megküzdenie, de az egyiptomi kapcsolat, a fenyegetettség nem szűnt meg.
Egyiptomban beköszönt a Késői Kor. (Kr. e. 1040-332) A hét évszázad tíz dinasztiája alatt a hanyatlás időszakáról beszélhetünk. A 20. dinasztia végén még Théba a főváros. Létrejött a 21. dinasztia első fáraója Szmendesz már Taniszba teszi székhelyét.
Salamon az edomiakkal vívott csata során legyőzte Hadadot, aki Egyiptomba menekült embereivel együtt. Ekkor ott Táfnész uralkodott. Az érdekes történetet érdemes elolvasni az I. Kir. 11-25. v. szerint. A belső hatalmi viszonyok ekkor elég bonyolultak voltak, Taniszban és Thébában is egy-egy uralkodó vitte a hatalmat, kifelé látszólagos egység mutatkozott, a közeledést az összeházasodások hozták meg közöttük. E dinasztia uralkodói között meg kell említeni I. Pinedzsem nevét, mert ő gyűjtötte össze a kirabolt királysírok múmiáit, közös sírba helyezte őket és listát készített róluk. Ezt a nyilvántartást a régészek ma is elfogadják.
A dinasztiához kapcsolódóan Salamon idejében még más is történt, az uralkodói kapcsolat szorossá vált, feleségül vette a Sziamon fáraó leányát, és Jeruzsálembe vitte, amikor a palota építése folyamatban volt, nyilván való a hozománnyal gyarapodott a király kincstára… (I. Kir. 3:1., I. Kir. 9:16-19.)
A fentebb említett "tengeri népek" közül sokan Egyiptomban maradtak, hasonlóan a Libanonból érkezett népek is. Átvették a helyi szokásokat, felvették a vallást, a társadalmi ranglétrán is némelyek felemelkedtek. Így került trónra a Bibliából jól ismert I. Sisák fáraó is, aki a Késői Kor egyetlen jelentős katonai sikerét érte el az Egyiptomiak részéről. Az ő családja hatodik generációs líbiai volt Egyiptomban.
Fontos felfigyelni arra, hogy a személyi ellentétek, majd a szakadár uralkodói törekvések, a hűtlenség miként teszik tönkre Izraelt. A kettészakadt nemzet meggyengült, és ennek lett a következménye Jeruzsálem kifosztása is. Az I. Kir. 11:40-ből megtudjuk, hogy Jeroboám Egyiptom királyához, Sisákhoz menekült Salamon elől, és annak haláláig ott is maradt, barátok lettek, így a Déli Királyság uralkodójának Roboámnak kirablása már semmi nehézséget sem okozott I. Sisáknak. A templom és a palota sorsáról szóló történetet megtaláljuk az I. Kir. 14:25-26. között, a II. Krón.. 12:2-9. versek között. Az elrabolt arany és ezüst mennyiséget 200 tonnára becsülik. A hadjáratról I. Sisák be is számol a Karnaki Templom oszlopsorába vésett feliratában. Az elrabolt kincseket további építkezéseinél felhasználja, bár azok már méreteiben vagy kivitelükben közel sem olyan díszesek, mint elődeié voltak. Győzelmét egy évvel élte túl.
A próféciák nagyon érdekes, értékes, tanulságos eseményeket jeleztek a maguk korában, a választott nép azonban ezeket az Úrtól kapott üzeneteket nem mindig vette komolyan, a prófétákra nem mindenki hallgatott. Ezt tapasztaljuk Ézsaiás könyve 20. részében. Érdemes áttanulmányozni a 19. részt is. "Összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal, hadakozik város város ellen… (Ézs. 19:2.) Ezt a zavaros helyzetet az etiópok kihasználták, Kr. e. 751-656 között ők uralkodtak. Sabaka megalapítja a 25. dinasztiát, a belső ellenséggel vívott küzdelemben felülkerekedett, előre tört, a fenyegető asszír birodalom legyőzésére is készült, Palesztinánál azonban megálltak, a pestis járvány miatt visszavonultak. Ezt a történelmi tényt jelezte a próféta és kérte, ne bízzanak Egyiptom segítségében. Asdótot Kr. e. 711-ben foglalták el II. Szargon csapatai. Ézsaiás jól látta az Egyiptomra zúduló asszír veszedelmet, amikor a 14:9-ben ezt írja: "Az egyiptomiakat kemény úrnak a kezébe adom." Kr. e. 671-ben Asszúrbanipál serege megtámadta és legyőzte Tiharka fáraót, sőt Thébába is eljutottak.
Az asszír birodalom hatalma sem tartott örökké, az elhurcolt izraeliták szinte nyomtalanul beolvadtak e birodalomba, Kr. e. 626-ban megalakult az új – babiloni birodalom. Nem sokkal később Kr. e. 612-ben legyőzte Ninivét, és ezzel az asszír birodalomnak vége.
Júdeát azonban újabb veszedelem fenyegette. Amikor Egyiptom hosszú harcok árán görög zsoldosok segítségével kiűzte az asszírokat egészen Palesztináig, új dinasztia alakult a 26., amelyet szaiszi dinasztiának is neveznek. Ennek második tagja Nékó fáraó elég erőt érzett ahhoz, hogy a fenyegető babiloniakat megtámadja. Az asszír király is segítséget kért a méd- babiloni terjeszkedéssel szemben. Ehhez azonban előbb le kellett győznie Júdeát. Megiddónál volt a sorsdöntő csata, itt Jósiás útját akarta állni az egyiptomi seregnek, de a király elesett, Júdea vesztett. A sereg eljutott egészen az Eufráteszig, Karkemisig. (II. Kir. 24:7., Jer. 46:2.) A csatában Nabukodonozor győzött Kr. e. 605-ben.
Nékó csak fél sikert aratott, véget ért szárazföldi terjeszkedése, viszont hadiflottát építtetett ki a korinthosziakkal és így ura lett az egész Földközi-tengernek és a Vörös-tengernek is.
Ekkor szabaddá vált az út, hogy a babiloniak elfoglalják Jeruzsálemet (II. Kir. 25:1-21.), de erről a következő részben írok és arról is, amit Jeremiás próféta leírt könyvében az Egyiptomiakról, továbbá az Apriesz fáraó idejében odamenekült zsidók sorsáról. /Folyt.köv./

A Föld egy rendkívüli bolygó. Páratlanul kedvező fizikai, kémiai és csillagászati feltételek uralkodnak bolygónkon, a Földön. Néhány kiragadott tény: A Naptól való távolság körülbelül 150 millió kilométer. A Nap fény- és hősugárzása közben éppen azokat a hőmérsékleti viszonyokat eredményezi, amelyek bolygónkon uralkodnak.
Ha a Nap forróbb lenne, akkor távolságunk túl kicsi lenne a megfelelő életfeltételekhez…
Ha viszont hidegebb lenne, akkor közelebb kellene kerülnünk energiaforrásunkhoz, hogy elegendő energiát kapjunk.
Ha a Föld lényegesen lassabban forogna, a nappali és éjszakai oldal között szélsőséges éghajlati különbségek jönnének létre.
Az év megfelelő hossza összhangban áll életciklusunkkal. Az évszakok hossza kiegyensúlyozott, úgy hogy a vetés és az aratás között elég idő van a növekedésre. A Föld megfelelő tömege és mérete: Ez a két mennyiség olyan jól össze van hangolva, hogy a felszíni nehézségi erő éppen elegendő az atmoszféra fogva-tartásához. A földátmérő megkétszereződése változatlan sűrűség mellett nyolcszoros földtömeget és ezzel nyolcszoros gravitációs erőt eredményezne.
A földi atmoszféra egyedülálló összetétele: A többi bolygóval összehasonlítva a földi atmoszférának magas az oxigéntartalma (21%), ami alapvető feltétele a magasabb rendű életformáknak. Az oxigén mellett a levegő 78 %-a nitrogént tartalmaz. Megvizsgálva a Vénusz és a Mars légkörét, azt látjuk, hogy ott a fő alkotórész (96,4 % ill. 95 %) a széndioxid. Ez az élőlények számára – nagyobb mennyiségben adagolva – halálos anyag.
A Hold megfelelő mérete: A Hold okozza az ár-apályt a tengereken. A váltakozva elárasztott árapálymedencék nagyban hozzájárulnak az élet sokféleségéhez. Egy túl kis Holdnak a hatása is túl kicsi lenne, egy túl nagy Hold pedig állandóan katasztrofális áradásokat okozna.
A Föld egy "nedves" bolygó: Végül eljutottunk a Föld legfontosabb ismertetőjegyéhez és egyben az élet legnélkülözhetetlenebb feltételéhez: a vízhez. A víz meghatározó bázis az élet minden formájához. Vizet ezért nem csak az óceánokban és a tengerekben találunk, hanem mindenütt.
Az óceánok a Föld egyedülálló jellegzetessége. A földfelszín 71%-át borítják. A világmindenség anyagának legnagyobb része vagy forrógáz (a csillagokban), vagy ugyanaz mélyhűtött állapotban. Az óceánok gigantikus hőtárolóként működnek. A szárazföldön mintegy 1,4 milliárd m3 víz szakadatlan körforgásban vesz részt. A szárazföld és a vízfelület jelenlegi aránya sem véletlen kombináció. A földfelszín adott profilja mellett a vízmennyiség 10%-os növekedése a tengerszint 300 méteres emelkedését, és ezzel a kontinensek majdnem teljes elárasztását eredményezné. A víznek még egy fontos tulajdonsága van: a víz 4 Celsius fokon éri el a legnagyobb sűrűségét. Mind növekvő, mind csökkenő hőmérséklettel csökken a sűrűsége. Ez a rendkívüli tulajdonság, amely csak a vízre jellemző, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a vizekben télen is fennmaradjon az élet. Amikor a víz befagy, a könnyebb fajsúlyú jég a felszínen marad, alul pedig összegyűlik a legnagyobb fajsúlyú, vagyis a 4 °C víz, melyben a halak áttelelhetnek.
Azt mondhatjuk, hogy a Föld egy jó hőmérsékleten tartott életet hordozó, víz borította bolygó.

JELEK A MINDENSÉGBŐL című könyvből, kivonatolta Dr. Pintér Lajos
 
 

 
Életet adtam neked,
    de nem élhetem le azt helyetted.
Taníthatlak,
    de nem kényszeríthetlek arra, hogy tanulj.
Szabadságot biztosíthatok számodra,
    de neked kell számot adnod arról, hogy mire használod.
Elvihetlek a gyülekezetbe,
    de nem juthatok hitre helyetted.
Megmondom, mi helyes, és mi helytelen,
    de nem dönthetek helyetted.
Tanácsot adhatok neked,
    de azt nem fogadhatom meg helyetted.
Szerethetlek,
    de nem kényszeríthetem rád szeretetemet.
Taníthatlak arra, hogy adakozó légy,
    de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy áldozatkész, irgalmas légy.
Tanácsolhatom, hogy kit válassz barátodnak,
    de nem kereshetek barátot számodra.
Tanácsolhatlak a szexualitásban,
    de nem tarthatlak meg tisztának.
Figyelmeztethetlek az alkohol veszélyére,
    de nem mondhatok le helyetted a szeszesitalról.
Figyelmeztethetlek a kábítószer veszélyére,
    de nem tarthatlak vissza attól, hogy ne használd.
Beszélhetek neked magasröptű célokról,
    de nem érhetem el azokat helyetted.
Beszélhetek arról, hogy légy kedves,
    de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy légy szeretetreméltó.
Óvhatlak a bűntől,
    de nem lehetek helyetted erényes.
Szerethetlek mint gyermekemet,
    de nem kényszeríthetlek arra, hogy Istennel élj.
Beszélhetek neked az Úr Jézusról,
    de nem kényszeríthetlek arra, hogy Őt életed Urának elfogadd.
Elmondhatom neked, hogyan kell élned,
    de nem adhatok neked örök életet.
Imádkozhatok érted,
    de nem imádkozhatok helyetted.
 

Mint ahogy az sok híres emberrel előfordul – függetlenül attól, hogy ismertek, vagy kevésbé ismertek – élettörténetüket legendák övezik körül. Ez alól Charles Darwin, az evolúció elmélet ősatyja sem kivétel. Hogy gondolkodásmódját megértsük, különösen nekünk, keresztényeknek fontos, hogy különbséget tudjunk tenni legendák és tények között. Darwin élettörténetének, tehát a valóságnak, a tényeknek megismeréséhez mi sem lehetne eredetibb forrás, mint saját önéletrajza.
Darwin soha nem szerzett természettudománnyal kapcsolatos diplomát, de még ilyen jellegű iskolába sem járt. Valójában missziós képzést kapott, de soha nem fejezte be tanulmányait, saját szavai szerint azért, mert egyre inkább “meggyőződéstelenség” lett úrrá elméjén. Bevallotta, hogy az Ószövetség állításait soha nem tudta elfogadni igaznak, viszont később magáról az Ószövetségről közzétett érvelései teljességgel mellőzik az Ószövetségben leírtakat. (Valaki ebből arra a következtetésre jutott, hogy Darwin az iskolában valószínűleg végigaludta az Ószövetségi órákat.) Miután elhatározta, hogy nem kedveli a keresztény tanokat, elindult pályáján, hogy létrehozza saját elméletét. Nem titkolta, olyan magyarázatot akar a világ létezéséről, amihez nem szükséges Isten. Egy barátjához írt levelében úgy említi az evolúciót, mint az "ördög evangéliuma" – ilyenformán tehát elismerve, hogy az evolúció elmélet a keresztény evangélium helyettesítője, vetélytársa.
Ezzel a rövid cikkel egyáltalán nem Charles Darwin személyének a sértegetése volt a célunk. Viszont annak érdekében, hogy munkáját, illetve életét illetően tiszta képet lássunk, fontos, hogy megértsük: Darwin elmélete nem egy képzett tudós agyának, és nem is hosszú évek kutatómunkájának eredménye, hanem egy, a Bibliától és a kereszténységtől elfordult, megkeseredett elme szüleménye.
Legyen ez tanulság, illetve figyelmeztetés mindannyiunknak, keresztényeknek: vajon az életünk Krisztushoz fordítja, vagy Krisztustól fordítja el az embereket?

Hogyan mondjam el az evangéliumot? - kérdezzük gyakran, amikor tanácstalanok vagyunk. Jézus azt mondta: - "Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek" Tanuljunk hát tőlük! Lehet, hogy nem a legjobban csinálják amit csinálnak, de bátorságuk, őszinteségük, odaadásuk ránk, felnőttekre nézve sokszor megszégyenítő. Ezért inkább tanuljunk tőlük, mintsem hogy kritizálnánk őket!

Részlet harmadikos gyerekek házi feladatából: Beszélj Istenről!

• Istennek az egyik fő feladata, hogy embereket gyártson. Erre azért van szükség, hogy a halottak helyét újabb emberek töltsék be, és így mindig annyian legyenek, hogy intézzék a dolgokat itt a Földön.
• Felnőtteket sohase gyárt, csak gyerekeket. Azt hiszem azért, mert a gyerekek kisebbek, és könnyebb gyártani őket. Ráadásul így nem is kell azzal töltenie a fontos idejét, hogy járni, vagy beszélni tanítja őket. Ezt inkább ráhagyja az anyjukra, meg az apákra.
• Isten másik legfontosabb feladata, hogy az imákat hallgassa. Hát ez rettenetesen lefoglalja szegényt, mert prédikátorok, meg más ilyesmik nem is csak lefekvéskor, hanem állandóan imádkoznak. Emiatt nincs is ideje TV-t nézni, meg rádiót hallgatni.
• Isten mindenütt mindent lát és hall, és ezért nagyon elfoglalt ember. Ne pazaroljuk ezért az idejét azzal, hogy olyanokat kérünk tőle, amit a szüleink úgyse vennének meg.
• Az ateisták olyanok, akik nem hisznek Istenben. Azt hiszem, ilyenek a mi városunkban nincsenek, legalábbis egyikük sem jár a mi templomunkba.
• Jézus Isten fia. Mindenféle nehéz munkát végzett, vízen járt, csodákat tett, meg olyanokat akart tanítani, akik nem akartak tanulni Istenről. Ezek végül megunták, hogy mindig prédikált nekik, és megölték.
• "De Ő kedves volt és jó volt, mint az atyja, és aszonta neki, hogy ezek aszt se tudják micsinálnak, és hogy bocsásson meg nekik, és Isten aztmondta, hogy oké."
• Az apjának (Istennek) nagyon tetszett minden, ahogy csinálta, és a rengeteg nehéz dolog is amit művelt itt a Földön, és azt mondta neki, hogy most már nem kell többet útra kelnie, hanem ott lehet a mennyben. Hát így is lett.
• Bármikor imádkozhatunk most már, és biztos, hogy hallják, mert be vannak osztva, hogy egyikük mindig szolgálatban van.
• Nagyon jó tudni, hogy Ő mindig ott van, ahol vagyok, és mikor féllek, meg a sötétben is, vagy amikor nem tudok jól úszni pont, és a nagyok bedobnak a nagyon mély vízbe.
• Merthogy Ő mindent hall, és nem csak az imákat de mást is, és elég rettenetes zaj lehet a fülében, hacsak ki nem talált valamit, hogy kikapcsolja.

A zene ősidők óta az emberi kultúra része. Énekelünk, ha vidámak vagyunk, de énekelünk akkor is, ha szomorúak vagyunk. Dalokkal altatják el bölcsőben gyermekeiket az édesanyák. Sokan a rádió zenéjével ébresztik magukat. A zene segít a szeretetet kifejezni, de zene tüzelhet fel a harcra is. Jakab apostol azt írja, hogy minden jó és tökéletes ajándék Istentől való. Az egyik ilyen jó és tökéletes ajándék a zene. Isten tehetséget ad ahhoz, hogy zenét komponáljunk, játsszuk, hallgassuk és örvendjünk neki. A zene arra is indíthat, hogy Istent dicsőítsük. De tudjuk azt is, hogy mint Istennek minden más ajándékával, úgy a zenével is vissza lehet élni. Visszaélhetünk vele úgy, hogy vétkezésre és önzésre indítson. A zene leginkább az érzelmeinkre hat. Az érzelmeinkkel való kapcsolata által mélységes szellemi érzékenységet idézhet elő bennünk. A költészet és zene együttes hatása Istennek oly nagymértékű imádására indíthat, amilyenre a próza egyedül nem képes. És mégis, magunk körül széltében-hosszában azt láthatjuk, hogy a zene érzelmeinket rossz útra viszi. Hogyan lehet a zenét a keresztyén gyülekezetben a leghatásosabban alkalmazni? – A zene akkor a leghatásosabb, ha figyelmünket Isten lényére és tetteire irányítja. Mai kultúránk főként arra tanít, hogy önmagunkat állítsuk a középpontba és a önmagunk számára keressük a dicséretet és vonjuk magunkra a figyelmet. A gyülekezetben viszont a zene szerepe abban van, hogy ennek éppen az ellenkezőjét munkálja. A világ azt mondja: “Első vagyok én”, viszont a hívő keresztyén ezt mondja: “Első az Isten.”
Segítségünkre lehet, ha nézzük a biblikus istenimádás egyik példáját (Ézsaiás 6,1-8.):

Istenimádás
Ennek tudatában kell a gyülekezet felelős személyeinek az istentisztelet minden egyes részét (zene, imádság, prédikáció stb.) a Szent Lélek vezetésével úgy alakítani, hogy az segítse a gyülekezetet Isten meglátásában. Az ünnepélyes előjáték, akár orgonán, akár más hangszeren játszák, segít abban, hogy figyelmünket Isten felé irányítsuk, és tudatossá tegye bennünk: elsősorban azért gyűltünk össze, hogy Vele találkozzunk, nem pedig azért, hogy férfi- vagy nőtestvéreinket lássuk. Erre szolgál az énekek szövege és dallama is. Azért gyülekeztünk egybe, hogy együtt ünnepeljünk és elmélkedjünk azon, amit Isten tett. Az istenimádással teljes ünneplés nem valami felszínes, szentimentális, érzelmi megnyilvánulás, és nem is mesterségesen előidézett tömegszuggesztió, vagy manipulálás. Nem valami “érzelmet” ünneplünk, nem is “teljesítményeinkre” hívjuk fel a figyelmet, hanem egyszerűen örvendezünk annak a ténynek, hogy Isten átformált bennünket, és dicsőítjük Istent önmagáért.
Csodálatos "érzés" az, amikor átéljük, szemünk elé tárjuk mindazt, amit Isten tett értünk. Az Ő jelenlétének öröme, békessége és dicsősége nem olyasvalami, amit a magunk erőlködésével elő tudunk állítani azzal, hogy hangosan és gyors ütemben énekelünk.
Nem valamiféle érzelmet ünnepelünk, nem is kedélyállapotot. Jézus Krisztust ünnepeljük, azt az egyetlen személyt, Aki minket bűneinktől megszabadított és újjáteremtett. Immár nem vagyunk elveszve a bűnben, hanem az Ő népe vagyunk.
A zene hozzásegít nemcsak annak kifejezésére, amit Istenről tudunk, hanem annak is, amit Vele kapcsolatban érzünk. A zene által fejezzük ki Isten iránt érzett objektív dicséretünket azért, aki Ő maga, és szubjektív dicséretünket is azért, amit értünk tett.
A zene arra bátoríthat, hogy szemléljük Isten tulajdonságait és hitünk mélységes igazságait. Helyet kell adnunk elsősorban annak a zenének, amely spontán és magával ragadó, mindenek előtt azoknak az énekeknek, amelyek arról szólnak, amit Isten értünk tett. De még a tanúbizonyságtevő énekek által is az a célunk, hogy rámutassunk arra az Egyetlenre, aki életünk számára minden jónak a forrása.

Tudom, mit szeretek
Hogy zeneileg mit kedvelünk, és mit nem, azt befolyásolhatják azok a tapasztalatok, amelyeket bizonyos énekekkel és hangszerekkel kapcsolatban szereztünk. Szeretjük azt a zenét, amely kellemes élményeket juttat eszünkbe, és nem szeretjük azt, amellyel kapcsolatban kellemetlen élményeink vannak.
A legtöbben közülünk szívesebben hallgatják azt a zenét, amelyet már ismernek. Leginkább azt a zenét szeretjük, amelyet már mint gyermekek és fiatalkorúak ismertünk. A vallás, amelyben felnőttünk, gyakran befolyásolja ízlésünket is. Talán nem utasítjuk el automatikusan az ismeretlen zenét, de úgy tűnik, hogy az új zenei irányzatokkal szembeni első reakciónk inkább negatív jellegű. A zene bizonyos fajtáit hagyományosan a vallással és az egyházzal hozzák kapcsolatba, másokat viszont a világgal. Mégis több kedveltebb keresztyén énekünk dallamát a szerzőik az egyházon kívüli világból vették. Vannak zenei irányzatok, amelyek gyülekezeti használatra kevésbé alkalmasak, mint mások. A szekuláris világgal való erőteljes kapcsolataik következtében bizonyos zenei stílusok nem mindig alkalmasok arra, hogy segítsenek az embernek, hogy Istennel találkozzék. Idővel mégis megtörténhetik, hogy új, és olykor kezdetben idegenszerűnek ható zenei formák helyet kapnak a gyülekezeti összejöveteleken – gyakran az ilyesmi a fiatalok, vagy azok hatására történik, akik újak a gyülekezetben. A régi, jól ismert, meghitt stílusirányzatok a gyorsan növekvő gyülekezetnek talán nem minden tagja számára ismerős és jó hangzású. Ezért aztán megesik, hogy olyan zenei formák, amelyeket azelőtt “szentségtelennek” tartottak, új és szentséges felhasználásuk által “szentnek” találtatnak.
A gyülekezet szüntelenül keresi azokat a módokat, amelyekkel hathatósan segítheti az új nemzedéket a zene és az istenimádás által is "az Isten meglátásában."

A zene melyik fajtája a legfontosabb?
Már a bibliai idők óta mindig voltak és vannak egyes személyek vagy csoportok, akik Jézus Gyülekezetének szolgálnak Isten igaz imádásában. Ami az egyházi zenét illeti, az mindig is spontán, mesterkéletlen, ugyanakkor finoman csiszolt, ízléses zene volt. A gyülekezetben mindkettőnek helye van. A legfontosabb, hogy az előtérben mindig Isten és a Jézus Krisztusban elvégzett megváltói műve álljon.
A zene gyülekezetenként különböző lehet. A legnagyobb jelentősége – akár tetszik, akár nem – nem a zenei stílusnak, hanem az ének szövegének van, hogy az éneklőben és a hallgatóban egyaránt az Ige jelentőségét megerősítse és segítse az Istennel való találkozásukat. Az istenimádás számára a legjobb zene az, amely hozzásegít világosan meglátni: mily nagy szükségünk van Istenre. És ha ezt megvalljuk neki, mily nagy szükségünk van rá, akkor Ő híven betölti ezt a szükségünket, megbocsátja bűneinket, megtisztít, és hatalmat ad a bűn felett.
A gyülekezetben a zene legfőbb célja, hogy hozzásegítsen Isten oly módon való imádásához, amely pusztán szavakkal nem fejezhető ki.

Különös, megdöbbentő sorokat olvastam a Gyermekgyógyászat című szaklapban. Fontosnak éreztem, hogy továbbadjam, mert úgy gondolom, sokunknak át kell gondolnunk életgyakorlatunkat és gyermeknevelési szokásainkat, ha komolyan vesszük a cikkben említetteket.
A lapban két tudományos felmérés eredményeiről számol be egy neves magyar gyermekgyógyász professzor, Dr. Velkey László. 1991-ben és 1995-ben végeztek felméréseket közép- és általános iskolai tanulók körében a televízió- és videonézés hazai gyakorlatáról és ennek testi-lelki-szellemi károsító hatásáról. A szerző számos amerikai tanulmányra is utal, amelyek már mind jóval korábban figyelmeztettek erre a veszélyre. Egy amerikai szerző (Marie Winn) nevezte el a televíziót és a videot “elektromos drog”-nak, s veszélyesebbnek tartja, mint a kábítószereket, mert már általánosan elfogadott, “szalonképes” része lett az életünknek. Sajnos nagyon sok hívő családban is előfordul, hogy a televízió szinte egész nap, folyamatosan megy, és tudatában sem vagyunk annak, hogy ez már a függőség állapota.
A következőkben összefoglalom a két felmérés főbb következtetéseit, amelyeket a tanulmány írója is fontosnak tartott.
1. A tartós, többórás tévé-, videonézés egészségtelen életmódot eredményez a következők miatt: A rövid és nem pihentető alvás fizikai fáradtságot okoz, a fáradtság pedig a figyelem és koncentrációképesség csökkenését, a vérkeringés, izomzat és csontrendszer csökkent, a szemnek pedig fokozott igénybevétele ezek károsodását okozza.
2. Az intenzív televíziós kínálat behatárolja a gyermek szabadságát. Kevesebb idő jut a testi-lelki kikapcsolódásra, sportra, játékra, kreatív foglalkozásra, másokkal való törődésre, alvásra.
3. Az agresszív filmekben látott üldözés, kínzás, fenyegetés, brutalitás az ilyen eseményekkel szembeni érzéketlenséghez vagy érzelmi elsivárosodáshoz vezethet, és idegrendszeri izgalmi állapotot, zaklatottságot, rossz alvást eredményezhet. Ugyanilyen okok miatt sokan (orvosok, pszichológusok, pedagógusok, egyéb szakemberek) emelik föl szavukat egyre több mesefilmmel, közöttük az újabb Walt Disney alkotásokkal szemben.
4. A túlkínálat miatt a kapott információkat a gyermek nem tudja feldolgozni. Külön gondot okoznak az egészségre káros információk, amelyeket a reklámok közvetítenek. Ezek negatív befolyással vannak a gyermekek és serdülők étkezési szokásaira, dohányzására, alkoholfogyasztására, szexuális magatartására (felelőtlen szabados szexualitás). Hamis mintákat, kóros és károsan fokozódó anyagiasságot eredményeznek.
5. A televízió műsoraihoz igazodó egyéni és “családi napirend" a rendszertelenséghez, a feladatok elmulasztásához, a családi meghitt beszélgetések, együttlétek lazulásához, elmaradásához vezethet.
6. A zenés videoclipek jelentős része fokozott és kóros szexualitást, erőszakot, kábítószerezést, öngyilkosságot képvisel.
A televízió, ha nem ismerik fel a veszélyeit, akkor mint ellenség dúlja fel a család rendjét és békéjét ott, ahol igénytelenül, válogatás nélkül és mértéktelenül élnek vele.
Javaslatok:

• a szülők is kritikusan válogatva nézzenek televíziót (példaadás),
• a gyerekek tévé-, videonézését korlátozzák napi 1-2 órára,
• buzdítsák gyermekeiket egyéb tevékenységre (sport, olvasás, jó hobby, fizikai munka),
• a programokat együtt válasszák ki, ha lehet együtt nézzék és beszéljék meg.

• Átlagosan napi 2-3 órát töltök a képernyő előtt, mindegy milyen a műsor.
• Sokszor vagyok fáradt és álmos napközben, de este műsorzárásig a tévé előtt ülök (olyankor sosem vagyok álmos).
• Ha rossz a tévé/video, ideges vagyok, nem tudok mit kezdeni magammal.
• Idegesít, ha valaki vagy valami miatt lemaradok kedvenc sorozatom egy részéről.
• A számítógépet többnyire erős külső kényszer hatására tudom csak otthagyni.

Ha Isten előtt nyugodt lelkiismerettel kijelenhetem, hogy nem vagyok rabja a képernyőnek, még akkor is marad egy átgondolásra váró kérdés. Ma szinte minden ember időzavarban van, úton-útfélen azt hallani: “sajnos nincs időm”. Talán sokunknak juthatna több ideje fontos és értékes dolgokra, ha megtalálnánk a kikapcsoló gombot, akár mi magunk, akár a gyermekünk ül a képernyő előtt. Az idő Istennek olyan ajándéka, amivel egyszer el kell majd számolnunk mindannyiunknak. Bárcsak engednénk, hogy Atyánk tanítson "úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk", és ezt adnánk tovább gyermekeinknek is!

Hozzávalók:

• 8 dl tej,
• 10 dkg búzadara,
• 2 dl tejszín,
• 4 evőkanál málnaszörp,
• 25 dkg tetszés szerinti gyümölcs,
• kevés porcukor ízlés szerint,
• 1 zacskó vaníliás cukor,
• 1 citrom kicsavart leve,
• csipetnyi só.

kenjük, hogy minél hamarabb kihűljön. Amíg hűl, a gyümölcsöt megmossuk, kimagozzuk és nagyon apróra vágjuk. A már langyos tejbedarát simára keverjük a málnaszörppel, a citromlével és a vaníliás cukorral, majd sóval és a frissen reszelt citromhéjjal ízesítjük. Ezután (ha szükséges) kevés porcukrot is hozzáadunk. Végül beleforgatjuk a darabolt gyümölcsöt. A gyümölcsös darát kis tálkákban elosztjuk, és befedve, a hűtőszekrényben jól lehűtjük. (Akár előző nap is elkészíthetjük.) Közvetlenül tálalás előtt keményre vert tejszínhabbal feldíszítjük, és kevés málnaszörppel meglocsoljuk vagy gyümölccsel megrakjuk.

Hozzávalók:

• 4 dl tejszín,
• 2 szép nagy,

érett őszibarack,
• fél citrom leve,
• 4 evőkanál porcukor
• 2 evőkanál tortadara (vagy
• csokoládéreszlék),
• csipetnyi só.

minden oldalán végigérjen a fólia. A tejszínből nagyon kemény habot verünk, és további felhasználásig a hűtőszekrénybe rakjuk. Az őszibarackot megmossuk, bőrét lehúzzuk, majd félbevágva, kimagozzuk és feldaraboljuk. A citromlével együtt turmixgép poharába tesszük. Hozzáadjuk a porcukrot és a sót, majd addig keverjük, amíg sűrű pép lesz belőle. (Mire péppé válik, addigra a cukor feloldódik benne.) Az őszibarackpépet óvatosan belekeverjük a tejszínhabba. Ha a massza már egynemű, akkor a bélelt formába úgy töltjük be a felét, hogy a képen látható módon mintegy háromszöget alkosson. (Tehát kissé félrebillentve, ferdén töltjük bele a habot. Persze ha ez bonyolultnak tűnik, a szokásos módon töltsük félig a formát.) Meghintjük a tortadarával, majd a hab másik felét is rátöltjük. A tetejét simára egyengetve, befedjük egy másik darab fóliával, és rögtön betesszük a mélyhűtőbe. Legalább fél napig kell fagyasztani. Tálalás előtt közvetlenül hosszúkás tálra vagy deszkára borítjuk, óvatosan lehúzzuk róla a fóliát, és forró vízbe mártott késsel felszeleteljük. Kevés tejszínhabbal és/vagy gyümölcsszeletekkel, csokoládéreszelékkel feldíszítve kínáljuk.