SZERETET - SZOLGÁLAT - A PESTERZSÉBETI BAPTISTA GYÜLEKEZET LAPJA

Napjainkban igen sokat foglalkozunk azzal, ami körülöttünk zajlik.
Háború, béke, árvíz, katasztrófák, különféle elemi csapások. Benne élünk és a történelem új fejezetét éljük meg.
Ahogy az Ószövetségben is láthatjuk, min-den ismétlődik, csak más korban éljük meg. Nem tudjuk kivonni magunkat a történésekből, nem is lenne jó, ha erre törekednénk. Rohan a világ, az emberek keresik a pénzszerzés külön-féle lehetőségeit, anyagi jólétre vágynak, de, hogy hová tartanak, ezt nem tudják és ezen nem is gondolkoznak. Ez a világ maga körül forog.
Mi hívő keresztyének hol vagyunk és hová tartunk? Tudjuk, hogy az Úr közel – és várjuk? Hogyan?
Az elmúlt nyáron tanúi lehettünk annak a csodálatos és ritka jelenségnek és látványnak, amikor a déli órákban esti sötétség lett, mert a Hold eltakarta a Napot, de a csoda az volt, hogy rövid idő múlva ismét világos lett és beragyogta a Nap újra a Földet.
Életünkben sokszor előfordul, hogy komor felhők tornyosulnak fejünk felett, lelkileg meg-szomorodunk, bűnbe esünk, kísértések környé-keznek meg, ilyenkor a Sátán a maga sötétségé-vel megijeszt bennünket. Hála a jó Istennek, aki küldte az Ő egyetlen fiát, Jézus Krisztust a maga dicsőséges fényével. Megvilágítja életünket és felragyogtatja az Ő nagy napját, amit a mi hi-tünk szerint várunk!
Ha vendéget várunk, készülünk, szabaddá tesszük magunkat, hogy „vele” tölthessük időn-ket.
A közelmúltban az egyik vasárnapi isten-tisztelet után, amikor elhangzott a felhívás „az Úr közel” – úgy éreztem, mintha nem lennék készen a feleletre, hogy bátran, meggyőzően, vágyakozva, hangosan válaszolhassak a felszó-lításra.
Kedves Testvérem, Te mindig készen vagy?
Kérem az Urat, készítsen fel az Ő várására, hogy mindig minden gyülekezeti alkalommal, ha elhangzik a hívás – bátran, felkészülve mondhassam a gyülekezettel együtt. Jövel Uram Jézus!

Isten segítsége, feltételnélküli hit, és elhatá-rozás kérdése volt az, hogy 1999. október 9-én elindulhattunk autóbusszal a balatonföldvári üdülőnk és a velencei új imaház megtekintésére kirándulás címen.
Igaz, az első nekifutás nem sikerült, de nem adtuk fel a reményt. A két dátum között a je-lentkezők névsora is jól kicserélődött és így nem tudtunk egymásról, ki lesz az útitársunk.
Jó időért imádkoztunk, ami meg is adatott.
Reggel nyolc óra előtt gyülekeztünk az autóbusz előtt. Örültünk egymásnak. Jééé! Te is jössz!?
Mikor befutott a Horváth család, az átlag-életkor hirtelen lezuhant. Holman bácsi és a kis Marcika között több generációs életkor különb-ség van. Végre összejöttünk, elfoglaltuk helyün-ket és hívő emberekhez méltóan imádságos szívvel indultunk az útra 36-an.
Nemeshegyi testvér elmondta a napi prog-ramot és – mivel elvittük a kis énekesfüzetünket is – felkészített arra, hogy sokat fogunk énekel-ni.
Itthon hagytuk a bajokat, gondokat, és már indulás után elkezdtük a duruzsolást, beszélget-tünk, nevetgéltünk.
Közben a költségdíjat összeszedte Nemeshegyi testvér, és kiérve a városból Karcsi szétosztotta a füzeteket, és kívánság szerint elkezdtünk énekelni, kánonban is, majd többen a szólamuk szerint, hiszen régi énekkari tagok is voltak köztünk.
Igen bensőséges volt a hangulat, dicsőítettük Istent.
Közben felkértem a testvéreket, ha valaki-nek van élménye, vagy bizonyságtétele, mondja el.
Forrás testvér két régen ismert verset olva-sott fel a „Rosszabbul is történhetett volna” és az „Öreg kaszásról”. Nagy volt a derű és meg-tapsoltuk a versekért. Ezután újból énekeltünk.
Közben kezdték a testvérek Székesfehérvár körül az elemózsiás szatyrokat kibontogatni. Most már nem hangosan, csendben járt a szánk. Mindenki csendben hálaimát mondott az ételért, az együttlétért.
Az egyik testvér azt mondta, nagyon boldog, mert először jár a Balatonnál. Egy másik azért volt boldog, hogy közelebbről megismerked-hettünk és ebben a vegyes csoportban mindenki mindenkivel beszélt egy-két mondatot.
Közeledve a Balatonhoz Nemeshegyi Erika elmondott egy érdekes történetet, hogy mielőtt az erzsébeti imaházba jöttek volna, a fiúk mi-lyen módon próbálták édesapjukat befolyásolni, hogy ne jöjjenek, majd véleményt változtattak és akkor azért, hogy miért jöjjenek el. Nagyon érdekes volt, megtapsoltuk a bizonyságtételt.
Közben Siófokhoz közeledtünk, már nem énekeltünk, figyeltük a Balatont és a szép színes tájat.
Emlékként jelent meg előttem is az az idő, amit 1973-76-ig Siófokon töltöttünk a családdal együtt. Ezt elmeséltem a testvéreknek. Érdekes módon csak a szép dolgok jutottak eszembe, és gyermekeink iskolai élménye, pedig kemény 3 esztendő volt ez az életünkben.
A buszunk már elhagyta Siófokot és közeledtünk Balatonföldvárra az üdülőhöz.
Velem együtt többen azért mentünk, hogy meg-nézzük az új üdülőt. Semmi nem maradt a régi-ből, csak a telek. Nagyon szép, modern és kor-szerű lett az új üdülőnk. Sokat és sok testvér dolgozott és jelenleg is dolgozik rajta. Az ebédlőben gyülekeztünk, ahol a gondnok testvér rövid beszámolóját hallgattuk meg. Felhívta figyelmünket arra, hogy a mi gyülekezetünkből Simon Gedeon testvér készítette a korlátokat, a faburkolatot, és a fa szekrényeket. Ezután Kar-csi testvérünk összeterelt bennünket csoport fénykép készítéséhez, majd elindultunk a Bala-ton partjára sétálni. Közben a kis Marcika ment kézről kézre. Csodálatos zöldes színben tündö-költ a Balaton hullámos vize, sok fehér hattyú-val és sirállyal. Itt a parton kávét fogyaszthat-tunk a felmelegedésünkhöz. Már a hideg fürdő-vizet kedvelő balatoni vendégek is elmentek a víz mellől. Csendes volt a táj. A gyorsabb lábú-ak kiértek a móló végére, a többiek mögöttük nézték a még nyíló rózsákat a parkban és felfe-deztünk különleges virágokat és tavirózsa leve-leket.
Indultunk vissza a buszhoz, mert meg-éheztünk. Felmentünk a tisztásra és ott fogtunk hozzá az ebéd elfogyasztásához.
Jutka és Liza egy plédre kipakolták a hátizsák tartalmát, megterítettek, és aki arra jött, kapott a finom falatokból. Jöttek a gyerekek is a cukros nénikhez – ugyanis egy dobozban vegyes édes-ség volt kirakva – és apránként ők elszedeget-ték.
2 óra körül elindultunk visszafelé, jól esett kicsit ülni és pihenni.
Következő uticélunk a Siófoki Evangélikus Gyülekezet híres fa templomának megtekintése volt, amit Makovecz Imre építész tervezett. Sajnos csak kívülről láthattuk, mert zárva volt.
Tovább haladtunk, célunk a velencei imaház volt. Több testvér is várt bennünket. Bementünk és egy rövid imaórát, istentiszteletet tartottunk. Több éneket is énekeltünk. Mindannyian hálá-san fordultunk Isten felé. Megköszöntük, hogy a velencei testvéreket is segíti az Isten az anyagi-akkal és lelki munkálkodásukat is megáldja.
Tizenöten kezdték az imaházat építeni, és most ötvenen vannak. Nagy misszió munkát végeznek.
Messziről úgy láttuk, mint a hegyen épített várat.
Lementünk a Velencei tó partjára, ennek a vizét szürkésnek láttuk már, kezdett esni az eső, hideg volt.
Elindultunk a tó partjáról vissza a buszhoz. Közben a kis Marcika is elaludt a Jutka kabátja alatt. Lement a nap és elindultunk Budapest felé. A hangulat nem hagyott alább, ismét kezdtünk énekelni.
Egy újabb bizonyságtétel következett, amit Surányi Jucika mondott el balatoni üdülésükkel kapcsolatban. Még most is fülembe csengenek a mondatai. Sokat írtam már, de röviden le kell írnom. 9 fős család beutalót kapott Balatonföldvárra, nem mondta el otthon a gye-rekeknek, hiszen erre anyagiak nem voltak. 2 hét múlva cseng a telefon, miért nem jelentke-zett, hiszen ingyenes a beutaló. Nagy az öröm, a hála a családban, hogy együtt üdülhetnek ingyen Balatonföldváron 2 hétig. Csodálatos. 2 asztalt összetolnak, úgy fér el a család. Minden reggel áhítat, este áhítat, ima. A többi nyaraló őket nézte és nem tudták mire vélni a nagycsalád cselekedetét. Hálásan emlékezett erre vissza Jucika.
Lassan begördült autóbuszunk az imaház elé és jó éjszakát kívánva otthonunkba tértünk.

Isten adja meg nekünk, hogy jövőre ismét elmehessünk egy másik táj felé.

A hitvalló, újszövetségi keresztség kérdéséről először Kolozsvárott írtak könyvet magyarul. Heltai Gáspár: Könyvecske az igazi keresztyén keresztségről. Kolozsvár, 1570. A nagy magyar mesemondó hitbeli meggyőződése többször változott, mivel szíve hajlott a „hitújí-táshoz”, később az unitárius Dávid Ferenc (kb. 1520-1579) tanítását fogadta el. Heltait már 1559-ben foglalkoztatta a keresztség. Agenda című írásában hitet tesz a „bemerítés” mellett, ugyanis a csecsemőket nem fejleöntéssel, vagy meghintéssel kereszteli, hanem „víz özönének fenekére” viszi, hogy lemossa „mindazt, ami Ádámtól őrajta vagyon”. Halála előtt négy évvel átvette az anabaptisták tanítását. Ismert több nyelvet, mint általában az erdélyiek. Ezópusz híres állatmeséit és a Talmúd „példabeszédeit” (mondhatjuk „meséit”) fordította. Nem csupán újra mondta magyarul a szövegeket, hanem át is írta és a hazai környezet viszonyaira alkalmazta. Így írt például az alkoholizmus ellen, felhasz-nálva Sebastian Franck (1499-1542) egyik munkáját. Német alapszövegről, vagyis az anyanyelvéről fordított magyarra.
A neve „Heltai”, akár melléknévként értelmezhető és így esetleg Heltau (Nagydisz-nód), Nagyszeben melletti régi szász település nevére utal. Születése ideje ismeretlen. 425 évvel ezelőtt halt meg. Akár ez az aktualitás lehet az emlékezésünk oka.
A fentebb említett „kiegészítő fordí-tói” módszeréhez visszatérve, megemlíthetünk három fontos észrevételt Heltai munkásságával kapcsolatban:
Alexander Wilini, egy meglehetősen ismeretlen svájci szerző, hasonló értelemben írt a baptizmáról, amit talán Dávid Ferenc fordított. Másoknak viszont az a véleménye, hogy Heltai maga írta a „Könyvecskét”. Az erdélyi fejede-lem Dávid Ferencet azért záratta börtönbe, mert kezdte elveszíteni bizalmát unitárius tanításaival szemben, mivel azokat egyre inkább az anabaptizmus szaturálta. Dávid Ferenc nem is szabadult a dévai börtönből haláláig. (Fölvető-dik, hogy bármilyen felekezethez elkötelezett hatalmak, még azok is, akik különben toleránsak voltak, miért találtak mindig kellő indokot a legkegyetlenebb büntetésnemekre csupán a hitvalló keresztség gyakorlása miatt?
A diszkriminatív „keresztyén” kifejezés elha-gyását gyakran ajánlgatják napjainkban a pro-testáns-katolikus dialógus során. Ők ugyanis a „keresztény” formát használják. Mint látjuk Heltai ebben a tekintetben a protestáns hagyo-mány korai kifejezése mellett volt, amit Páz-mány Péter (1570-1637) maga is használt. Re-mélhetőleg nem akarja senki a jezsuita főpap protestáns neveltetéséből származó rossz ha-gyományként vitatni a szó jogosságát.
Első hazai prédikátorunk, Meyer Hen-rik (1842-1919) szintén ezzel rokonságban álló kifejezéssel határozta meg felekezetünk nevét: „keresztelt keresztyének”. Talán különös, de csak az alcímben említette a „baptista” nevet. A XIX. század utolsó negyedében kiadott hitvallá-sa címlapján a „keresztelt keresztyén gyüleke-zet” specifikuma olvasható; és ezt annál inkább figyelembe kell vennünk, mivel az irat két kia-dást élt meg, ténylegesen hitvallás volt, 15 cikkellyel. Az 1902-ben Ócsán fogalmazott írás, (amit általában „Ócsai hitvallásnak” neveznek) egyetlen hittételt sem tartalmaz, csupán szerve-zeti kérdéseket taglal. Vajon tudott Meyer Hen-rik arról, hogy átveszi Heltai Gáspár kifejezését? Ennek egyszerű tagadása nem lenne kézenfekvő válasz. Hiszen Meyer járt „Heltauban” (Nagy-disznódon), sőt a Mindenható Isten korai mun-katársait is az ott megtértek közül állította mellé. A Gromen családból két úttörő, János és Mihály származott az ottani szász környezetből, akik a legkorábbi időkben, Kornya Mihállyal terjesz-tették a Bibliát, ha éppen meg nem előzték a nagy úttörőt. De nem kizárt, egy harmadik, szintén Mihály nevű férfi, aki Szegeden tevé-kenykedett már a két világháború közötti kor-ban. Róluk eddig roppant kevés szó esett egy-háztörténelmi irodalmunkban.

1999. október 2-án imaházunkban tartotta hálaadó ünnepségét a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, amely 10 évvel ezelőtt alakult újjá.
A nap mottója a Jer. sir. 3:23.b) részében talál-ható:
„NAGY A TE HŰSÉGED”.

Az egész nap a hűséges Isten szeretetéről, kegyelméről, áldásairól szólt. Az alapos szerve-zettség is elősegítette, hogy a gazdag és komoly programon keresztül mindenki megérezhesse ezeket.
A nap Dr. Bukovszky Ákos tv. köszöntőjé-vel kezdődött. Ő a Diákszövetség jelenlegi elnöke. A köszöntőt néhány Istent dicsőítő ének eléneklése követte, majd az igehirdetésre került sor. Az Ige üzenetét Jonathan Lamb, az IFES (Evangéliumi Diákok Nemzetközi Szövetsége) európai titkára közvetítette Dr. Bukovszky Ákos tolmácsolásával.
Délben, a szeretetvendégség ideje alatt le-hetőség adódott a személyes beszélgetésekre is.
Délután interjúk, beszámolók hangzottak el.
Találkozhattunk Dr. Kontra György-gyel, aki 1945-től 1948-ig volt a Diákszövetség titká-ra, Dr. Herjeczki Kornéllal, aki az újjáalakult MEKDSZ első elnöke volt, jelenleg a HARMAT Kiadó irányítója.
Előadást tartott az európai szövetség titkára, Szlovákia magyarországi nagykövete és jelen volt a régi szövetség egy idős tagja, aki sok áldást kívánt a most munkálkodóknak.
Jelenleg harmincegy diákkör működik a különböző felsőoktatási intézményekben. A diákkörök létszáma 3 és 40 fő között változik. Ezekért a diákkörökért külön csoportokban imádkozott a jelenlévő gyülekezet.
Kis csoportokban imádkozhattunk a jövőért, a diákkörök vezetőiért, a külföldön nehéz kö-rülmények között dolgozó missziómunkásokért, egyes személyekért.
Legyen hála Istennek ezért az áldott napért!
A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diák-szövetség tagjai szorgalmas, kitartó munkájuk-kal sokat tesznek azért, hogy az egyetemeken, főiskolákon minél többen megismerjék az Iga-zságot, Isten igéjét.

Egy műegyetemi diákkör tagja így nyilatkozott:
„A MEKDSZ-ben jöttem rá, hogy milyen az aktív, Istennek szolgálni akaró keresztyén élet. Ráébredtem a bizonyságtétel és a személyes beszélgetések fontosságára.
»Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!«”
A MEKDSZ célja, hogy segítse a megtért diákokat a lelki növekedésben, és részt vállaljon abból a küldetésből, hogy Magyarországon minden felsőoktatási intézményben tanuló diák-nak alkalma legyen arra, hogy hallja az Evangé-liumot, és lássa azt megvalósulni a környezeté-ben élő hívő diákok életében.
Ezért a szép célért dolgozó testvéreink meg-érdemlik, hogy kívülről segítséget kapjanak. Elsősorban imatámogatásunkra számítanak. De a kiadványok elkészítéséhez, az utazásokhoz, az irodai munkához anyagiakra is szükségük van. Van lehetőségünk a támogatásukra anyagi téren is.
Az egyszeri adományokat és a rendszeres támogatást köszönettel veszik. Akik indíttatást éreznek a Diákszövetség támogatására, a lehető-ségekről tájékoztatást kérhetnek a cikk írójától.

Hol volt, hol nem volt…
Van négy úriember, névszerint MINDENKI, VALAKI, BÁRKI és SENKI.
Volt egy nagyon fontos munka, és MINDENKIT kérték meg, hogy végezze el. MINDENKI biztos volt benne, hogy VALAKI elvégzi. BÁRKI elvégezhette volna, de SENKI sem végezte el. VALAKI nagyon mérges lett, mert ez MINDENKI munkája volt. MINDENKI azt gondolta, hogy BÁRKI elvégezheti, de SENKI sem vette észre, hogy MINDENKI nem csinálta meg.

A dolog úgy végződött, hogy MINDENKI vádolt VALAKIT, amikor SENKI sem végezte el azt, amit BÁRKI megcsinálhatott volna.

Október 2-án, szombaton a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet imaháza adott otthont a MEKDSZ hálaadó ünnepségének.
Micsoda a MEKDSZ? A Magyar Evangéli-umi Keresztyén Diákszövetség egy olyan fele-kezetközi szervezet, amely hívő diákokat segít abban, hogy evangélizáló bibliaköröket szervez-zenek az egyetemeken és főiskolákon, és így minél több diákot nyerjenek meg Jézus Krisz-tusnak. 1907-ben alakult, de csak 1948-ig vé-gezhette szolgálatát. 1989 óta működhet ismét hivatalosan. A MEKDSZ az IFES (International Fellowship of Evangelical Students) magyaror-szági tagszövetsége. 140 országban működik hasonló diákszövetség. Nigériában például 45000 diák szolgál a diákkörökben. A MEKDSZ munkájának gyümölcsöző voltáról feleségemmel együtt mi is bizonyságot tehe-tünk, hiszen mindketten az egyetemünkön mű-ködő diákkörön keresztül ismertük meg Istent.
Dr. Bukovszky Ákos, a MEKDSZ jelenlegi elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Jonathan Lamb, az IFES európai titkára hirdette az igét. Istentől kapott kiváltságainkra és kötelezettsé-geinkre emlékeztetett minket. A déli szeretet-vendégség során alkalom nyílt a beszélgetésre a régi és új ismerősökkel.
Délután idős testvéreink meséltek a MEKDSZ két világháború közötti életéről, majd csoportokban imádkoztunk a jelenleg működő bibliakörök aktuális problémáiért. Szó esett a diákkörök és a gyülekezetek kapcsolatáról, majd a budapesti szlovák nagykövet tartott előadást a hívő értelmiségiek társadalmi szerepéről. Végül képes beszámoló révén hallhattunk a grúz, a szibériai és a jugoszláv diákszövetség gondjairól és örömeiről, a nigériai és ruandai diákkörök növekedéséről és szenvedéseiről, valamint három dél-amerikai IFES munkatárs viszontag-ságairól. A beszámoló közben többször is kis csoportokban vittük közbejáró imáinkat Isten elé.

A nap folyamán jó volt visszatekinteni arra, amit Isten végzett addig a MEKDSZ által, és jó volt reménykedve és imádkozva előretekinteni a jövő felé.Köszönjük az erzsébeti testvérek ven-dégszeretetét, a szép és praktikus helyszínt az ünnepléshez!

A nevem Koncz Zoltán, néhány nap múlva betöltöm a 77-ik évemet. Egyedül élek. 1203 Budapest, Baross u. 36/a fszt.8. alatt lakom. Telefon: 286-16-57.
Mint hívő szülők első gyermeke, a vasárnapi iskolában találkoztam a Biblia tanításaival. Sok aranymondást megtanultam. Részt vettem az ifjúsági műsorokban, ének és zenekarban, 18 éves koromban bemerítkeztem.
Átélve a II. világháborút, 1947-ben megnő-sültem. Hívő leánnyal kötöttem házasságot. Három gyermekünk született. A munkának és a családomnak éltem. Az akkori munkakörülmé-nyek befolyásoló hatására, önmagamban bízva kimaradtam a gyülekezetből, sőt ami a legrosz-szabb, megszakadt a kapcsolatom Istennel. Nem volt lelki életem.
Csak a szakmai munkámban voltam sikeres. Párttagsági (szdp) könyvet állítottak ki nevemre és javasoltak felvételre a rendőrséghez. Így voltam a BM szolgálatában 1947-1951. között. Próbarendőrként kezdtem. Előléptetésem után szabályosan kirúgtak, 10 perc alatt leszereltek indoklás nélkül.
Újra elmentem üzembe dolgozni, ahol ki-váló szakmunkás lettem. Hatvanegy éves ko-romban nyugdíjaztak.
Ennek ellenére is boldog családi életem volt. A munkában való helytállás, a családom szere-tete, nevelése, ill. annak anyagi feltételi biztosí-tása volt a fő célom. Emellett tanultam, főiskolai végzettséget szereztem. Ezután feleségem is tanult, mérlegképes könyvelő lett.
Mindez szépnek, sikeresnek látszott, mégis hiába. 1968-ban közúti balesetet szenvedtünk, a feleségem életét vesztette, én pedig súlyos sérülésemből közel egy évi gyógykezelés után épültem fel. Egyedül maradtam gyermekeim-mel.
Sikertelen második házasságomat fel kellett bontani. Azóta egyedül élek.
Az eseményeim alapján elsősorban a szü-leim említették meg, hogy próbáljam mérlegelni az eddigi életemet és vonjam le a következteté-seket. Térjek vissza Istenhez. Vegyem fel a kapcsolatot újra a gyülekezettel. Egyébként tekintsem figyelmeztetésnek a történteket.
Ezek után megpróbáltam lépéseket tenni ez irányban. Önként kiléptem a pártból. Miután orvosi javaslatra munkahelyet változtattam, felkerestem több budapesti gyülekezetet. Min-den ilyen alkalommal különösen felemelő, lelki, megnyugtató légkörben volt részem. Úgy érez-tem, hogy csakis ez a megfelelő részemre. Itt tudnék megnyugodni és elviselni az életem nehézségeit.
Megindult a belső harcom. kérdésként me-rült fel bennem: az eddigi életem után lehetséges még számomra a visszatérés tekintve, hogy saját hibám miatt távolodtam el Istentől? Saját erőm-ben bízva nem kértem az Ő segítségét. Nem imádkoztam, nem voltam hálás az erőmért, a munkasikereimért.
Amikor hazalátogattam szüleimhez, gyakran láttam sírva, bánatosan az édesanyámat. Amikor bánatának okairól kérdeztem, énekelni kezdte: „Ne kutassad szenvedésem, óh ne kérdezd mi bajom… hisz úgyis tudod.” Majd ő kérdezett: döntöttem már az életem, szokásom megváltoz-tatásáról? Én csak azt mondhattam, hogy na-gyon szeretnék megváltozni, de még nem tud-tam dönteni véglegesen. Fáj az eltávolodásom, a hibáimmal együtt visszatartanak. Ekkor arra kért az édesanyám, hogy ígérjem meg, akármilyen nehéz is, de visszatérek az atyai házhoz, meg-bánva bűneimet.
És én ezt akkor édesanyámnak megígértem.
Ő azonnal imában kért segítséget Istentől az ígéretem valóra váltásához. Én úgy éreztem, ígéretem sikerülni fog. Lesz erőm szembenézni önmagammal.
Mégis idő telt el, amíg véglegesen dönteni tudtam. Ez az idő megérkezett. Amióta ez év márciusában itt Erzsébeten találtam lakást, rátaláltam erre a szép imaházra és a testvéri gyülekezetre, sikerült döntenem.
Ezzel az ígéretem és lelki vágyam teljesül.
Szeretnék ezért hálás gyermeke lenni Isten-nek életem hátralévő idejében.

„Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál – nélküle mázsás súly a szalmaszál is.”
(Luther)

„Kinek szívében Isten Lelke és kezében a Szentírás, annak mindene megvan.”
(Alexander MacLaren)

Régóta szép hagyomány, hogy gyülekeze-tünkből minden évben egy kisebb csoport meg-látogatja a Kiskőrösi Szeretetházat. Ez a látoga-tás sok éven át karácsony előtt volt, de mióta sokunk kedves Erzsike nénije is a Szeretetház lakója lett, és az Úr őt a bibliai kor feletti évek-kel ajándékozta meg, az ő születésnapját vá-lasztottuk látogatásunk idejének.
Erzsike néni az Úr kegyelméből október 30-án betöltötte a 99. életévét. Jó egész-ségnek ör-vend, csak időként az „időskori feledékenység-nek” nem örül.
15 főből állt kis csoportunk és különböző szolgálatokkal (verssel, igével, bizonyságtétel-lel) köszöntöttük őt a szeretetház lakóival közö-sen. Ez a születésnapi ünneplés kibővült még Iván Mária néni köszöntésével is, akinek meg-előlegeztük a köszöntést (november 12-én lesz 83 éves), reméljük a jó Atyánk is ezt teszi. A szeretetház lakói mindig örülnek a vendégek-nek, mert nekik ez ünnepet jelent. Összegyűltek az imateremben és a köszöntéseket ott mondtuk el. Az áhítat végén Erzsike néni felállt, és meg-köszönte a megemlékezést és a gyülekezet szeretetét. Selmeczi Aranka két nagyon szép tortát készített az ünnepelteknek, amit ebéd után a gondnok testvérek olyan ügyesen osztottak el, hogy mindenkinek jutott belőle. A két ünnepelt néni kapott még egy-egy cserép cikláment, valamint minden gondozott egy kis „csomagot” (1 banán, 1 narancs, és egy kis édesség volt benne). Ezen kívül vittünk több doboz süte-ményt, gyümölcsöt, gyúrt tésztát, és 9.500 Ft-ot adományként. Ezúton adjuk át köszönetüket a testvérek fáradozásáért, és áldozatvállalásukért.
A gondnok testvér végig vezetett bennünket a felújított és több korszerű szobával bővült emeleti részen. Megmutatta az orvosi rendelőt és a betegszobát is.
A jó Atyától gyönyörű őszi meleg, napos időt kaptunk ajándékba, a szeretetház dolgozói-tól pedig finom ebédet.
Mint mindig, az idő most is kevésnek bizo-nyult, nehezen tudtunk elszakadni a kedves „kis öregektől”. A tervezettnél egy órával később indultunk haza. A jó Atya velünk volt az úton és szerencsésen hazaérkeztünk. Köszönet a gépko-csivezető testvéreknek, akik utunkat gyorssá és kényelmessé tették.
Erzsike néninek megígértük, ha a jó Isten élteti őt, és bennünket is, jövőre újra megyünk, a 100. születésnapját ünnepelni.

Néhány héttel ezelőtt hangzott el gyüleke-zetünkben a vasárnap délelőtti igehirdetésben ez a summás megjegyzés. Azt az irgalmatlan papot idézte a vendég lelkipásztor testvér, aki segítség nélkül hagyta a kirabolt utazót a Jeruzsálem és Jerikó közötti úton. A lévita sem bizonyult irgalmasabbnak az előzőnél, de a zsidók által „nem kedvelt” samaritánus segített.
(Lukács 13:33.) Ez az idézett történet késztetett arra, hogy részletesebben foglalkozzam a samaritánusokkal, Samáriával mint várossal, Samáriával mint Palesztina részterületével Jézus korában.
Samária Jézus korában, - de ma is – a Galilea és Júdea között országrész neve. Ezen a területen található a két nevezetes hegy, egyik Ebál 925 m magas (Átok hegye), az V. Mózes 27:4-26-ban bővebb ismeretet szerezhetünk róla, ugyancsak itt olvashatunk a tőle délnyugatra található Garizim hegyről, amely 854 m magas (Áldás hegye).
Ez a terület ismert már az ősatyák korából is. Sikemet a Biblia kb. 4000 évre visszamenően említi, a Mózes I. könyvében. Ábrám vándorlása közben eljutott e vidékre. (I. Mózes 12:6.) Jákób egy darab földet is vásárolt itt, ezen a helyen temették el Józsefet, amikor visszatértek Egyiptomból.
Itt építettek maguknak templomot a samaritánusok. János evangélista is rögzíti Jézus megragadó gondolatait erről a hegyről a Jn. 4:20-ban.
Samária városát (az ország mértani közép-pontjában) Omri király alapította Kr.e. 880 körül, aki az északi királyság ötödik királya volt, a rövid, csupán tizenkét éves uralkodása idején és Semerről nevezte el, akitől a hegyvidéki területet két talentum ezüstért megvásárolta. Ezt a történelmi eseményt a Biblia az I. Kir. 16:21-28. szakaszban írja le.
Az ásatások feltárták a korabeli várfalakat, Omri király palotáját, Akháb királynak elefánt-csontházából részleteket, erről leírást találunk az I. Kir. 22:39-ben. Ámós próféta elítélte az ele-fántcsont pamlagon heverészőket az Ámós 6:4-ben. Az elefántcsont, építészeti és bútordíszítő anyagként való felhasználása Asszíriában volt gyakori, ez azt mutatja, hogy a kereskedelmi kapcsolat élénk volt a két ország között. Ezt a tényt említi meg Ézsaiás könyvének 10. részé-ben a 10. versben. Az asszírok pedig hadizsák-mányként jutottak az alapanyaghoz. Az asszírok építményeit jól felismerhetően egyiptomi iste-nek és istennők dekorálják. A divat hamar el-terjedt Samáriában is, ahol az említett palotából 500 elefántcsont–töredék került elő és ebből 200 faragott volt. A minták pogány stílusra utalnak, nem különös tehát a prófétai megütközés… Samária bűnének következményeiről olvasha-tunk megrázó tudósítást a Mik. 1:4-7-ben.
A város mai nevei: Shomeron, Somron, arabul pedig Sebastiye. Ma Jeruzsá-lemtől 78 km távolságban fekszik, mint romvá-ros.Amikor az asszírok Kr.e. 722-ben elfoglal-ták az országot, - II. Szargon uralkodásakor – a zsidó lakosságot, a tíz törzset fogságba vitték. (II. Kir. 18:9. szerint) Helyükre Babilonból, Szíriából, Elámból, és a birodalom más részei-ből telepeseket hoztak, akik pogány isteneiket imádták. A visszamaradt zsidókkal ezek a bete-lepültek keveredtek, leszármazottaik lettek a samaritánusok.
Érdemes felfigyelni arra a kettősségre, amelyről a II. Kir. 17:25-41-ben olvasunk. A betelepített idegenek mind a saját isteneiket, mind az Urat is egyidőben tisztelték… Jeruzsá-lemet nem ismerték el szent városnak, a vele kapcsolatos hagyományokat sem gyakorolták.
A júdabeliek megvetették őket. A zsidó, „bölcsek” kutinak nevezték őket, mivel többsé-gük a távoli Kutiból érkezett. Jog szerint a tíz törzs képviselőinek tekintették magukat, a zsi-dók ezt soha nem ismerték el. A Babilonból való visszatérést követően a templom helyreállításá-nál is komoly bonyodalom keletkezett, amiről Nehémiás ír könyvének 4. részében.
Samáriának később is viszontagságos sors jutott. Az asszírok után a babiloniak, majd a perzsák uralkodtak a területen. Samária virágzá-sának csúcspontját a görögök korában érte el. A hasmomeusok azonban I. Hirkánosz idejében lerombolták, a nem zsidó lakosságot elpusztí-tották. Alexander Jánájj kezdte újjáépíteni, sok zsidót is betelepített. A római korban Augusztus császár Heródesnek ajándékozta Samáriát, aki hatalmas építkezése nyomán a várost „felvirá-goztatta”. A rómaiak elleni felkeléskor a város romhalmazzá vált.
A városban feltárt építmények hűen mutat-ják a kortörténetet. Feltárták a görög kori falat és tornyot, az izraeli korból való falat, Kóré-templomot, Augusztus templomát, egy bizánci korból való templomot a Keresztelő Szent János templomot, a római színház, stadion, fórum és sírok maradványait, a török mecsetet. Hóseás és Ámós által Samária pusztulására vonatkozó próféciák tehát beteljesedtek. (Érdemes áttanul-mányozni e két prófétai könyvet.) Sok érdekes, tanulságos részlet tárul elénk Samáriáról, az izraeli királyok sorsáról, ha az I-II. Kir. Könyvét is elolvassuk…
Jézus korában sem volt jobb a viszony a samaritánusok és a zsidók között. Jézus szem-lélete is jelentős változáson ment át, mert a Máté 10:5-ben még tanítványait arra inti, hogy a samaritánusok városaiba ne menjenek be, ké-sőbb Lukács megírja a 17:11. szerint, hogy Jeruzsálembe menet átment Samárián. A Ján. 4:5-ből pedig megtudjuk, hogy Samáriának Sikár nevű városába ment. A történet folytatásá-ból kiderül, hogy Jákób kútjánál megpihent, odament egy asszony, akivel hosszan elbeszél-getett, bizonyságot tett az „élő vízről”, felfedte magát. Az asszony hívására a városból sokan Jézushoz mentek és hittek, megtalálták, elis-merték a világ Üdvözítőjét. A Jákób kútja ma is megtalálható, a Garizim hegy keleti lejtőjén. 30 m mély és 3 m az átmérője. Korát 3700 évre becsülik.
Azt gondolom, hogy az irgalmas samaritánus, mint megtért samáriai tette azt, amiről Jézus beszélt. A Jerikó és Jeruzsálem közötti út ma már nem elhagyott, a korszerű autók, autóbuszok simán gördülnek, veszik az éles kanyarokat. Nem lehet már megtalálni azt a fogadót sem, amely a század elején az IRGALMAS SZAMARITÁNUS FOGADÓJA nevet viselte. Ismeretes azonban, hogy Szíriában a borral kevert olajat felhasználják gyógyítás céljára, a sebeket borogatják vele.
Jézus ledöntötte az évszázados falakat, a ta-nítványok is tapasztalhatták az újjászületés eseményét. Jézus mennybemenetelekor is az Ap. Csel 1:8. szerint kiküldi tanítványait Samáriába.
Az Ap.Csel. 8:1-ben megtudjuk, hogy Saulus üldözése elől sokan menekültek Samáriába. A 9:31-ben pedig a samáriai gyüle-kezetek békés fejlődéséről olvasunk. Megrázó eseményről olvashatunk az Ap. Csel. 15:3-ban, mert itt megtudjuk azt, hogy Pál és Barnabás áthaladtak Samárián, azon a vidéken, ahová röviddel előbb még a menekülő gyülekezet tagjai távoztak félelmükben Saulus elől Jeru-zsálemből.
Ma a samaritánusok száma 400 fő, az Új-szövetségben kb. százezer volt. Szent könyvnek a Mózes öt könyvét, a Tórát ismerik csak el. Szertartásaikat egy régi Tóra kéziratából tartják. Állítják, hogy ez a példány egyidős Józsuéval. Szent helyük a Garizim hegy, ahol a Kr. e. 128 körül lerombolt templomuk állt.
Egyedül ők végeznek véres áldozatot a pászka ünnepén. Az egy hétig tartó ünnepléskor minden szertartást szigorúan a Törvény előírása szerint tartanak meg. A pap fehér ruhában öli meg a bárányt, nagyon zárkörűen élnek.
A mai zarándokok, turisták ebből nemcsak a zártkörűség miatt maradnak ki, hanem azért is, mivel a belpolitikai viszonyok miatt a külföldi látogató erre nem szívesen látott vendég. Re-ménységem azonban az, hogy egykor lehetséges lesz merítenem vizet a Jákób kútjából… Ennél azonban sokkal fontosabbnak tartom, hogy megismerhettem az „élő víznek” forrását.

Karibi kenyér
Hozzávalók 4 személyre: 8 szelet magos kenyér, 5-8 dkg vaj, 8 szelet gépsonka, 8 karika konzerv ananász, 8 akkora szelet sajt, hogy betakarja a kenyeret, körítésnek 50 dkg francia saláta.

A kenyérszeleteket enyhén megpirítjuk, s ha kihűlt, megkenjük vajjal. Mindegyik kenyérre egy szelet sonkát, arra 1 karika ananászt, majd 1 szelet sajtot teszünk. Előmelegített sütőben vagy grillsütőben addig sütjük, amíg a sajt kissé barnás színt kap. Könnyű, de komplett vacsora, ha mellé franciasalátát adunk.

Juhtúrós-húsos makaróni
Hozzávalók: 25 dkg darált hús, 40 dkg makaró-ni, 15 dkg juhtúró, 2 dl tejföl, 5 dkg vaj, 2 fej vöröshagyma, 2-3 evőkanál olaj, pirospaprika, őrölt bors, só.

A kifőzött, lecsepegtetett makarónit kevés ol-vasztott vajjal összekeverjük. Az apróra vágott vöröshagymát olajban üvegesre pirítjuk, bele-tesszük a darált húst, majd kevés vizet öntünk hozzá és összekeverjük. Sóval, pirospaprikával, őrölt borssal fűszerezzük. Fedővel letakarva, gyakran kevergetve puhára pároljuk, ügyelve arra, hogy mindig csak kevés vizet öntsünk alá. Magas falú tepsit kiolajozunk, beleöntjük a makaróni felét, rászórjuk a túró felét, aztán a darált hús következik. Ismét túróval folytatjuk a rétegezést, majd a maradék makarónival fejez-zük be. A tetejét meglocsoljuk tejföllel és köze-pes hőmérsékletű sütőben megsütjük.

Két vadász cserkészik az erdőben, s egyszer csak elszáll a fejük felett egy sárkányrepülő. Egyikük villámgyorsan vállához emeli a fegy-vert, céloz és tüzel.
- Milyen madár volt ez, komám? – kérdi a társa.
- Fogalmam sincs róla. De az biztos, hogy az embert azonnal elengedte.
?
A nyuszi szólongatja a patak partján a medvét:
- Gyere át, medve, akarok mondani valami fontosat!
- Nem megyek, málnát eszek.
- Gyere át, medve!
A medve átcammog a túlsó partra.
- Mit akarsz mondani nyuszi?
- Nézd csak, milyen nagy málnás van odaát!
?
Az erdőkerülő egy tisztás közepén négy parányi emberre bukkan.
- Hát ti kik vagytok? – kérdi meghökkenve.
- Hófehérke hét törpéje.
- De hiszen csak négyen vagytok!
- Ja, mi is létszámhiánnyal küszködünk.
?
Két párna beszélget:
- Hogy vagy?
- Rosszul.
- Miért?
- Huzatot kaptam.

November
07. Hálaadó ünnepély
Igét hirdet: dr. Almási Mihály
12. Fiatalházasok köre
14. Úrvacsora
20. Központi énekkar szolgálata
21. Gyülekezeti délután
28. Ádvent I.

December
05. Ádvent II. Úrvacsora
08. Kibővített elöljárósági
10. Fiatalházasok köre
12. Ádvent III.
Gyülekezeti tanácskozás
John Bos szolgálata
19. Ádvent IV.