Istennel a 2000. évbe!
Kérjétek és megkapjátok
Az elmúlt év kiemelkedő eseményei
Változások a gyülekezetben 1999-ben
Útban a Túlsó Partra *
Játékboltban
Megosztom veled
Istennel egyedül
Fakanál
Legyek olyan
Egy kis derű…

„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Min-denhatónak árnyékában nyugoszik az

2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, vá-ram, Istenem; ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, amely a homályban jár; a dög-haláltól, amely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felöl tízezren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és jáspiskígyón jársz, megtapo-sod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszaba-dítom őt, felmagasztalom őt, mert ismerem az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságban: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmu-tatom néki az én szabadításomat.” (91.Zsoltár)
Mily erőteljes, vigasztaló és fenséges szava-kat foglal magába ez az elévülhetetlen Zsoltár. Az elmúlt évszázadokban felüdített, megerősí-tett embereket, akik Istentől vezérelve vállalták életútjukat. A mi szívünket is fel akarja bátorí-tani, hogy feltekintve Istenre bizalommal lép-jünk rá az új évezredbe vezető útra, és bizakod-va előre haladjunk. Isten ugyanis minden ve-szély, nélkülözés, nehézség dacára is képes arra, hogy vezessen, megvédjen, és a gyönyörűséges célba elvezessen, amelyet szeretett gyermekei-nek vele együtt fent a dicsőségben elkészített.
Itt válik nyilvánvalóvá a világ gyermekei és Isten gyermekei közötti nagy különbség. Ama-zok sötét jövő felé haladnak, míg végül az örök kárhozatba. Emezeket pedig Isten vezeti, és mindenható kezében biztonságban tudhatják magukat már itt a földi életben és az örökkéva-lóság számára.
Melyik csoporthoz tartozol te?
Talán azokhoz az emberekhez tartozol, akik úgy vélik, hogy egészen jól megvannak Isten nélkül, és nincs szükségük arra, hogy Isten szava és akarata szerint éljenek? Ha így gondo-lod, hadd mondjam meg neked, hogy óriási tévedésben vagy.
Isten az egész világ előtt bebizonyította sze-retetét azáltal, hogy szeretett Fiát – Jézus Krisztust – engedte, hogy értünk meghaljon azért, hogy bennünket Magához a mennyei dicsőségbe segítsen.
Lehet, hogy most úgy gondolod: „Ugyan, hagyj békén ilyen ódivatú mesével!”
 Hadd mondjam meg neked, ez nem mese, hanem emberek milliói számára csodálatos, örvendetes és megtapasztalható bizonyosság, amely gazdagságot, örömet és oltalmat hozott életünkbe.
Isten valóban létezik, és ő szeret téged! Nem nagyszerű és csodálatos hír ez a 2000. Évre? Tekints csak vissza, vajon jóságos, min-denható kezének irányítását, gondoskodását nem láthatod meg a saját életedben is! De még akkor is, ha azt állítanád, hogy ezt még soha nem tapasztaltad, ennek dacára Isten kegyétől és vezetésétől függ az életed. Ugyanis a Teremtő mindenkor fölötte áll teremtményeinek. Nekem magamnak – szükségem van az élő Istenre, vezetésére és megőrzésére, erejére és gondosko-dására. És én hálás vagyok azért, hogy minde-zekben részesít engem. Igen, Isten kezét fogva biztonsággal és nyugodtan indulhatunk a 2000. év felé. Ő mindenek felett való, és hogy Isten barátunk és Atyánk ez azt jelenti: védelem (oltalom) minden helyzet-ben! Örömben és bánatban, örömteljes megtapasztalásban és az élet nehézségei között Ő ott van azokkal, akik Őt választották megmentőjüknek és vezetőjük-nek. Nyílt szemmel tekinthetnek a világba. Ők azt is meglátják, mi fog eljönni az emberiségre, mert a Biblia ezt tisztán és érthetően megmutat-ja. És mégsem kell, hogy féljenek, mert a meny-nyei Atya kezében védve érzik magukat.
Az ember élete Isten nélkül a sötétségbe ve-zet, reménytelenségbe és végül az örök kárho-zatba. De Isten kezét fogva, megbékélve Ővele, Megváltónk, Jézus Krisztus által, a jövő még akkor is fényes (világos), ha közben az utunk sötétségen megy keresztül.
Az igaz keresztény élete menny felé vezet!
Aki nyitott szemmel járja a világot, az előtt nem marad titokban, hogy az emberiség minden technikai fejlődés dacára, állandóan tehetetle-nebbé és tanácstalanabbá válik. Ezen a tényen még a politikusok bizakodó jelszavai sem vál-toztathatnak. Az emberiség mindjobban a sza-kadék (mélység) felé sodródik, - ezt Isten igéje már rég megjövendölte. A kegyelmi idő a vége felé tart és az utolsó idők, melyeket a Jelenések könyve bemutat, előre veti árnyékát. De Isten gyermekei számára ez nem ok rezignációra, hanem ok arra, hogy felemeljék tekintetüket és ismerjék fel, hogy megváltásuk napja közeleg. Mi ugyanis tudjuk, hogy Jézus újra eljön övéi-ért, hogy Magához vigye őket a Dicsőségbe. Ezért nincs mit félnünk a jövőtől, mert Jézus Krisztussal nyugodtan léphetünk a 2000. évbe. Ő velünk jön, Ő elkísér minket, Ő gondoskodik rólunk, Ő felkészít bennünket visszajövetelének napjára. Aki igazán Isten gyermeke, annak számára tehát a jövő fényes és világos!
Bármi történjék is, Jézus kezét fogva nyu-godtan vállalhatjuk utunkat a 3. évezredbe. Nem vagyunk egyedül, a Dicsőség Ura, az ég és föld Teremtője velünk van. Minden dolgunkban gondoskodik rólunk. Mások aggódva tekintenek is a jövő felé, mi bízhatunk mennyei Atyánkban, Aki még soha nem hagyott el és nem is fog soha elhagyni minket.
A 2000. évbe való belépéskor felénk kiáltja: „nincs mit félned, a borzalmak nem fognak közelíteni hozzád.”
Ez csodálatos vigasz egy mindig bizonyta-lanabbá váló világban. Isten kezét fogva bátran léphetünk át a 2000. év küszöbén, mert Istenben ma és mindenkor biztonságban vagyunk (rejtve vagyunk Ő benne).Ő vezet bennünket, megvéd minket, gondoskodik rólunk, és Ő visz el ben-nünket a csodálatos célba, - a dicsőségbe, ahol nincsen bánat, nincs fájdalom, és halál sem lesz többé. Ez a legcsodálatosabb remény (kilátás), ami egyáltalán létezik.
Aki ezt az eleven reménységet a szívében hordja, az nyugodtan indulhat a 2000. évbe, mert a világ és az emberiség Teremtője fogja őt vezetni, megvédeni és a célhoz elvezetni. Mily nagy ajándék, - Isten kezében biztonságban érezhetjük magunkat, hiszen az övéi va-gyunk!
Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a csodálatos Zsoltárt, amelyet elöljáróban leírtunk, és az eddig mondottakat igazolva láthatjuk!
Akinek Isten az Atyja és a Mindenható követé-sében él, annak Ő oltalom, vár, biztonság. Az élet minden viharában rejtekében lakozhat, menedéke van Nála. Az Ő igazsága irányít és a mindenható Isten szárnyai alatt találhatunk menedéket és oltalmat. Nem kell félni sem a sötétség borzalmától, sem a dögvésztől, mely a sötétben jár, sem a döghaláltól, amely délben pusztít. És mert az Úr a bizodalmunk, minden helyzetben Isten védő szárnya alatt állunk.
„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik…” a Magasságos angyalai védelmezik és hordozzák őt. Tudatában van annak, hogy Isten szereti őt, megmenti őt, védelmezi és meghallgatja. Még a szükségben is biztonságban érzi magát Istennél, Aki megismerteti vele az üdvösséget, és annak részeseivé teszi őt.
Ily csodás ígéretek nem volnának elég alap arra, hogy az Úr Jézus Krisztust vezetőnknek, Urunknak és Megváltónknak tekintsük? Így lesz azután Isten Atyád, és így mehetsz végig nyu-godtan, oltalma alatt a 2000. év útján.  Vele    a
 jövő fényesen világít előtted, még akkor is, ha az út sötétségen vezet keresztül. Így tudhatod magad Isten oltalmában most és mindenkor. Mily csodálatos állapot, mily óriási kilátás a 2000. évben!
Mindenesetre ezek az ígéretek csak azokra vonatkoznak, akik átadták életüket Jézus Krisz-tusnak, és akik megbocsátást találhattak az Ő sebeiben. Ők Isten gyermekei, és Ő gondosko-dik róluk minden élethelyzetben, minden napon és Ő célba is viszi őket!
Isten kiáltja felénk: „Ne félj, mert én megvál-tottalak, neveden szólítottalak, az enyém vagy!”

Németből fordította: Piniel Mária

Nemeshegyi Zoltánné

Jan. 24.       Budafoki fúvósok szolgálata Gyülekezetünkben
Febr. 28.     Énekkari jubileumi Istentisztelet
Márc. 7.      Bemerítés
Már.11-14  Hitmélyítő napok
Márc. 21     Énekkarunk szolg. Fóton
Ápr.15-17.  Közgyűlés
Ápr. 25.      Énekkarunk szolg. Szegeden
Máj. 24.      Gyülekezeti kirándulás Felsőpeténybe
Jún.12-13.   Evéngélizáció
Szept. 19.    Fiatalok szolg. Törökszent-miklóson
Okt. 9.         Nyugdíjasok kirándulása
Okt. 24.       Pesterzsébet-Soroksár kórustalálkozó
Nov. 7.         Hálaadó ünnep
Nov. 20.       Központi énekkar és Beharka Pál testvér szolgálata
Nov. 21.       Gyülekezeti délután
Dec. 5.         Dömsödiek vendégszolgálata
Dec. 12.       Dr. John Boss szolgálata

Temetések:
Fördős Frigyesné
Baranyai Gergelyné
Lovasberényi Andrásné

Gyermekbemutatások:
Horváth Marcell
Jaeger Tamás
Barbarics Andrea
Kovács Ákos

Házasságkötések:
Felgner Mária-Kovács Géza
Fonyódi Eszter-Mihály István

Bemerítés:
Kovalcsik István

Tagság-rendezés:
Kovács Géza
Tóth Péterné
Koncz Zoltán
Kovács Mária Magdolna

Taglétszám:    202 fő,
Lelki gondozottak:  126 fő.

Január
01. Imaóra, újévi istentisztelet
02. Imaóra, úrvacsorai istentisztelet
05. Kibővített elöljárósági megbeszélés
09. Gyülekezeti tanácskozás
16. Énekkari évadnyitó
17-22. Ökumenikus imahét  (Mártírok útja, református imaterem)
30. Filmvetítés

Február
06. Imaóra, úrvacsorai istentisztelet
 Baptista Világszövetség vasárnapja – Pesterzsébeten
13. Teológus nap
20. Gyülekezetünk szolg. Dömsödön
27. Gyülekezeti délután

Úgy töltsd el napodat, hogy éjjeled nyugodt
lehessen. Úgy élj ifjúságodban, hogy
öregséged vidám maradhasson.

Dr. Haraszti Sándor:
 

Ez a történet megtalálható három evangélistánál, Máténál, Márknál (6:45-52.) és Jánosnál (6:15-21.).

Mindegyik megőriz valami fontos részletet, amit nem találunk a másiknál. A Szentírás ta-nulmányozói egyetértenek abban, hogy az evan-géliumi történeteknek több a jelentősége annál, hogy tudósítsanak bennünket valamiről, ami valamikor kétezer évvel ezelőtt megtörtént valahol a Szentföldön. Természetesen ezek históriailag is igaz történetek, de azon felül van egy időkfeletti üzenetük minden idők hívői számára.
János az ő evangéliumának ezt a célját, vagy koroktól független üzenetét így fejezi ki:
"Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek fia és hogy ezt hivén életetek legyen az Ő nevében "
(Ján. 20:31.)
Jézus Krisztus tengeren járásának történetét (mert közönségesen ezzel a címmel ismerjük) leginkább annak illusztrálására használják, hogy neki volt hatalma a vizeken járni. Azután a nagy hittel tengerre lépő és megszeppenő Péter ki-csinyhitűségét is ki szokták mutatni belőle. Felhasználják annak bemutatására is, hogyan hánykódik hit hajónk az élet háborgó tengerén, útban a túlsó partra. Mindezek az üzenetek benne vannak ebben az igerészben. Úgy vélem, Isten Szent Lelkének a vezetésével felfedezhe-tünk egy további tanítást is: annak leírását, ahogyan a hívő átevez a túlsó partra: az örökké-valóságba.
Mindjárt a történet elején azt olvassuk, hogy az Úr Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak be és menjenek át előre a túlsó partra.
A hívő ember nem azt csinálja, amit akar, hanem amit az Úr akar. A kényszer nem idegen Isten módszerétől. Jeremiást csontjába rekesztett tűz kényszerítette az Isten akaratának a kijelen-tésére. Pál apostolnak jaj lett volna, ha nem hirdeti az Evangéliumot. Péternek azt mondta az Úr, hogy oda fog vitetni, ahova nem akar
(Ján. 21:18.). Ábrahámnak ki kellett mennie őseinek   a  földjéről,   Józsefnek   rabszolgaként
kellett eladatnia, a Megváltónak pedig ki kellett inni a szenvedések keserű poharát... És talán nem kényszer-e az, mikor az utolsó útra indu-lunk lelkünk törékeny hajójában, a testben, hogy átevezzünk az örökkévalóság partjaira? Lótot is úgy kényszerítették az angyalok, hogy elhagyja Sodomát, a pusztulásra szánt várost; "és kive-zették őt az Úrnak iránta való irgalmából" (1Móz. 19:16.).
Ugyan ki merne nekivágni ennek a nagy út-nak az élet és halál Urának parancsoló kénysze-rítése nélkül?
Ne higgyük azonban, hogy most az Úr el-hagy bennünket, mivel az alkonyatban (életünk alkonyán) neki kell vágnunk az ismeretlen veszélyekkel fenyegető sötét messzeségnek.  A tanítványok egy teljes éjszakát töltöttek a tenger közepén, "a haboktól háborgattatva, mivelhogy a szél szembe fújt vala" (24.). Minden erejükkel igyekeztek, igazgatták a vitorlákat és forgatták az evezőket, de alig tettek látható előrehaladást. A partok sötétségbe vesztek, a csillagokat felhők takarták, a szél félelmetesen zúgott és szívükben csüggedés lett úrrá. Sokszor elgondolkodtam azon miért van, hogy az ember élete nem csen-desedik meg a halál előtt sem? Miért nincs csendes elnyugvása a megfáradt testnek, miért kell küzdenie a létért az aggastyánnak is, miért vannak őrlő betegségek, hálátlan gyermekek, rosszindulatú szomszédok, hűtlen barátok, irigy munkatársak azok körül, akik már az örök nyu-galom partjai felé igyekeznek?
Olyan miértek ezek, amikre válaszolni nem tudunk. Talán nem alaptalan annak feltételezése, hogy Megváltónk így akarja annál kívánatosab-bá tenni előttünk az Ő örök nyugodalmát, a hívők szombatját. (v.ö. Zsid. 4:9-11.). Ha nem volna körülöttünk minden ellenséges és bizony-talan, akkor bizonyára nem igyekeznénk minden áron a túlsó partra.
Könnyen sétahajózásnak vennők a Megvál-tónktól kapott megbízatást és úgy járnánk, mint a tövisek közé esett mag: "a világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az Igét és gyümölcsöt nem terem" (Mt. 13:22.). A nyomo-rúság és üldözés nagy veszély a köves helyre esett magnak, (Mt. 13: 20.) de tény az is, hogy "akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad" (Zsid. 12:6.).
Ne higgyétek hát barátaim, hogy Isten elha-gyott benneteket, ha a halálos ágyatokon bajok és megpróbáltatások vesznek körül.
A huszonharmadik Zsoltár írója tudja, hogy a halál árnyékának völgyében még egyszer utoljára ott lesz a gonosz is, de nem fél tőle, "mert Te velem vagy" (Zsolt. 23:4.). A túlsó parton már nem lesz kísértés, a tengeren pedig Jézus imája fedez be!
Jézus Krisztus látta őket, amint vesződének az evezéssel (Mk. 6:48.). A hit sohasem kétel-kedett abban, hogy aki a szemet teremtette, az a sötétségen is keresztül lát. A hívő előtt mindig természetes volt az, hogy a mindenható Isten hallja a mi könyörgésünket, amit a titkos kam-rában mondunk el halkan.
"És még nem ment vala hozzájuk Jézus." (Ján. 6:17.). Jézus Krisztus nem csupán imádko-zik érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited, nem csupán szemmel tart, amint vesződöl az evezés-sel - mert sok verebecskénél drágább vagy te Ő neki - hanem biztosan segítségedre is jön, mikor a legnagyobb megpróbáltatásokban leszel. János evangélista olyan biztosan tudja ezt, hogy ezért írja: "még nem ment vala hozzájuk Jézus." Azonban ez csupán idő kérdése, tehát ne add fel a küzdelmet! Ha nem látod is az Ő vigasztaló tekintetét, tudod hogy érted tusakodik. Ha nem érzed is jelenlétét, biztosra veszed, hogy útban van feléd! Ha nem hallod is biztató hangját, tudod hogy tekintetével követ. Ne feledd el, hogy üdvösséged nem függ a hangulataidtól, sőt még tőled magadtól sem, hanem Jézus Krisz-tustól! "Ő mindörökre üdvözítheti is azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez" (Zsid. 7:25.).
A tanítványok minden gondolata a pillanat-nyi szükségességekkel van elfoglalva: hajó, evezők, vitorlák, hullámok, mélység, sötétség. Olyan háborgásban vannak, hogy nem érnek rá most foglalkozni sem az elhagyott parttal, ahon-nan indultak, sem a túlsó parttal, ahová igyekez-nek. Pedig már közeledik a megérkezés a túlsó partra. A VIRRADAT. Azonban a hajó minden erőfeszítésük ellenére sem halad.
A változást az Úr Jézus megjelenése hozza: az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus a tengeren (25.). Eljön majd a pillanat, mikor a hitet a látás váltja fel. Egyeseknek megadatott az a kegyelem, hogy az Úr Jézust láthatják a halálos ágyukon látomásban. Így látta Őt Pál a damaskusi úton, míg a körülötte lévők semmit sem láttak, nem is veszett el a szemük világa három napig a megjelenő Krisztus fé-nyességétől.
A tanítványok nem voltak felkészülve arra, aminek most szemtanúi lettek: Jézus  a  tengeren
 lépkedett! Vannak adatok és megfigyelések arra, hogy az a függöny, ami elválasztja a jelen való világot a következendőtől, némileg felleb-ben a halál közelében. István vértanúról meg van írva: "Mivel pedig teljes vala Szent Lélek-kel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Isten-nek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől" (Ap.Csel. 7:55-56.).
A tanítványok nem ismerték fel Jézust eb-ben a megjelenési formájában. Az ő számukra Jézus még nagyon evilági ember volt, nem pedig az univerzum (a mindenség) Ura. A tanít-ványok még csak az ács fiát ismerték, nem pedig azt, aki képe a láthatatlan Istennek
(Kol. 1:15.). Nekünk is nagy meglepetésekben lesz részünk, majd ha meglátjuk Őt, úgy, amint van (1Ján. 3:2.). Az egész keresztyén élet nem egyéb, mint a Krisztus ismeretében való növe-kedés, de azért nagyon sok olyan tapasztalásban lesz majd részünk, "amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gon-dolt" (1 Kor 2:9.).
Az ember hajlamos arra, hogy Jézus Krisz-tust valami romantikus "jó pásztori pózban" képzelje maga elé. Pál apostol a földre esett, mikor az Úr szólította (Ap.Csel. 9:4.), a három tanítvány "arcra esett és igen megrémült" a megdicsőülés hegyén (Mt. 17:6.). A páthmoszi látnok pedig így számol be: "Mikor pedig láttam Őt, leesém az Ő lábaihoz, mint egy holt" (Jel. 1:17.). Jézus Krisztus úr! Mikor meglátod Őt a halál árnyékának völgyében, megrettensz az Ő felséges közelségében! Nemcsak a
gonoszság lelkei borultak le az Ő közeledtére (Mk. 5:6.), hanem te is megilletődve fogsz porba hullani az előtt, aki előrement, hogy helyet készítsen a számodra (Ján. 14:2.).
A tanítványok rémülten kiáltoztak, mert azt hitték, hogy valami "kísértetet" látnak. Az Úr Jézus így nyugtatja meg tanítványait: "Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!" (Mt. 14:27.). Az Isten gyermekeinek nem félelemre, hanem bizoda-lomra való ok az Úrnak hatalomban való meg-jelenése. Mily megnyugtató azt tudnunk, hogy az élet és halál Urától a hívőnek nincs oka félni.
Péter él is ezzel a kiváltsággal, és engedélyt kér az Úrtól arra, hogy hozzá mehessen a vizeken (28.). Ha úgy fogjuk fel a hajót, mint az emberi test jelképét, akkor itt annak a csodának va-gyunk tanúi, midőn a halál sötét vizein hánykó-dó emberi lélek kész kiszállni a testből, hogy Krisztushoz menjen. A Szentírás hasonlítja a testet cserépedényhez, melyben kincs van
(2Kor. 4:7.), sátorházhoz (2Kor. 5:1.), mely elbomol. Az emberi szellemi része azonban sem el nem törik, sem el nem bomol, hanem Istenhez tér a test halála után. Péter jelképesen megtette ezt a döntő lépést, mikor Krisztusra nézve kilé-pett a biztonságot jelentő hajóból a mélység hullámaira, hogy Jézushoz menjen. Azt az álla-potot jelenti ez, amikor a lélek már elszállni készül, de még nincs odaát a túlsó parton. Az agónia, halálküzdelem állapota ez, amikor még van félelem, bizonytalanság, visszaborzadás, mert a part olyan messzire látszik lenni. Az Úr Jézus szava azonban biztatóan hangzik: "Jö-vel!" (29.). Krisztus ott van a vizeken, erős karját kitárva az érkező felé! Ne tekints a hullá-mokra én lelkem, ne rémülj meg a nagy széltől, melyet a Sátán utolsó erőfeszítése támaszt elle-ned. Péter halálos rettegésben felkiáltott, mikor a habok kiszaladtak a lábai alól: "Uram, tarts meg engem!" (30.). Ez a haldoklók imádsága a halálveríték idején.
Nincsenek szóvirágok, díszítő jelzők, nagy szavak! Nem próbál visszatérni a hajóba, az ott dermedten álló munkatársak közé. Azokat áthi-dalhatatlan mélység választja el tőle. Testvér, vagy Jézus kezét ragadod meg, vagy a mélység nyel magába téged! Senki nem tud veled menni a hullámok hátán, ahova a hajóból kilépsz. De milyen csodálatos kép: Jézus Krisztus vár reá a vizeken, a táncoló hullámok tetején, a zúgó viharban! "Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt" (31.).
Jézus nem késlekedik. A haldoklás nagy dolog: Péter már merülni kezdett mikor Krisztus megragadta. Ne legyen félreértés, nem Péter ragadta meg az Urat, hanem Krisztus ragadta meg Pétert! Nem a te hitkarjaid lesznek majd erősek, testvérem, hanem Krisztus erős keze tart fenn tégedet, kételkedő, kicsiny hitűt!
"És mikor beléptek a hajóba, elállt a szél" (32.) ...és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének" (Ján. 6:21.).
Óh csodálatos isteni gondviselés: nem a hajó vitte át Pétert és az Urat, hiszen alkonyattól eddig vesződtek a víz közepén. Az Úr Jézus vitte át mindnyájukat "azonnal," minden küz-delem nélkül. A szél is mindjárt elcsendesedett, mert Krisztus ura a szélnek is. Láttatok már haldoklókat halálkínokban, gyötrelmekben, félelmekben egyszer csak megbékélni, és Krisztus nevével az ajkukon mosolyogva meg-halni? Ezt jelenti a Krisztus jelenléte a halálos ágyon! Óh, ne hazudjatok  azoknak,  akik  útban
 vannak a túlsó partra! Ne tévesszétek meg őket csaló mosollyal és hamis biztatással, gyógyulást ígérve, és haszontalanságokról fecsegve, ahe-lyett, hogy Krisztusra irányítanátok a tekintetü-ket! Ne mondjátok, hogy részvétből vezetitek őket félre, mert a haláltusát akarjátok könnyíte-ni. "A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten fia vagy!" (33.) ...
Most már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Ő a Krisztus! Mikor lelkünk megérkezik a túlsó partra, elmaradnak mögöttünk a szenvedések, kétségek, veszedelmek, kísértések, és csak egy név lesz az ajkunkon: Jézus! Nem fogunk tudni másról beszélni, csak arról, aki megváltott min-ket az Ő vére álltak, hogy részeseivé tegyen minket az Ő üdvösségének. Mennyei üdvözültek fognak elébünk jönni és üdvözletképpen ezt a nevet dicsőítik: Jézus!
Angyali seregek fogják harsogni ezt a cso-dálatos nevet, és az ő hangjuk olyan lesz, mint sok vizeknek zúgása:
Jézus! És mi is csatlakozunk az üdvözült szentekhez, a boldog angyalokhoz, a végtelen seregekhez, dicséretet zengve Annak, "aki minket szeretett és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által, és tett minket kirá-lyokká és papokká az Ő Istenének és Atjának." (Jel. 1:5.).
Jézus... Jézus... Jézus!
Megérkeztünk a túlsó partra!...

* Két éve (1998 január 16-án) hívta haza az Úr Dr. Haraszti Sándor testvért.

A szülők munkából hazafelé rohanva, beesnek a játékboltba. Egymás szavába vágva kérik az eladó tanácsát.
- Tudja, egész nap dolgozunk.
- A gyereknek születésnapja lesz…
- és valamilyen értelmes játékot keresünk neki.  -  aminek örül
- és amivel sokáig el van.
- Olyasmire gondoltunk, ami…
- Elfeledteti vele az egyedüllétét napközben.
A megértő eladó rájuk mosolygott:
- Nagyon sajnálom, de boltunkban szülőket nem árusítunk.

Éppen örök barátságukra koccintottak
- Ha öt televíziód lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?
- De mennyire, barátom!
- Ha öt autód lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?
- De mennyire, barátom!
- Ha öt házad lenne, nekem adnád az egyi-ket, barátom?
- De mennyire, barátom!
- Ha öt inged lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?
Megrázta a fejét.
- De hát miért nem barátom?
- Mert öt ingem, az bizony van.

A munkától fáradt két kezed
Amikor már este megpihen,
Amikor már lassan megtisztul
A világ zajától a lelked,
A szíved is egyre csendesül,
Maradj az Istennel egyedül!

Ha földi kísértés vesz körül,
És érzed, gyenge vagy megállni,
Szívedből szeretnéd a sátánt,
A vétket örökre kizárni,
S a lelked a bűntől menekül:
Maradj az Istennel egyedül!

Ha nehéz a kereszt, mit hordasz,
Ha nincs már erőd, és nincs hited,
Ha csordultig tele bánattal
És keserűséggel a szíved,
S az élet terhe rád nehezül:
Maradj az Istennel egyedül!

S ha minden elhagy is, te ne félj!
A magány, az mindig jó barát, -
A csendben hallod meg legjobban
Az Isten hívő szavát, szózatát.
És sohasem leszel egyedül,
Ha Istennel maradsz - egyedül!

   (-?-)

Kolozsvári rostélyos

Hozzávalók: 60 dkg rostélyos, 12 dkg füstölt kolbász, 80 dkg savanyú káposzta, 2 fej hagy-ma, 1 gerezd fokhagyma, 2 dl tejföl, fél csokor kapor, 3 evőkanál olaj, köménymag, őrölt bors, pirospaprika, só.

A kiveregetett rostélyos szeleteket sóval, borssal fűszerezzük, kevés forró olajban mindkét oldalát pirosra sütjük, és egy lábosba szedjük. A sütés-ből visszamaradt olajban megpirítjuk az apróra vágott hagymát, meghintjük pirospaprikával és felöntjük vízzel. Hozzáadjuk a zúzott fokhagy-mát, a köménymagot és felforraljuk. Ráöntjük a rostélyosra, majd félig puhára pároljuk. Bele-tesszük a karikára vágott kolbászt és a káposz-tát. Szükség szerint kevés vizet és tejfölt ráönt-ve, fedő alatt puhára pároljuk. Tálaláskor apróra vágott kaporral megszórjuk.
 

 Legyek olyan, mint fénylő ár,
 Virágozzak, ha süt a napsugár,
 Legyek meleg és életet adó,
 De olyan fehér s tiszta, mint a hó!

 Legyek olyan, mint gyümölcsfán a rügy,
 Hordja gyümölcsöm, virágom,szent ügy!
 De legyek, mint ízletes, jó gyümölcs,
 Éhez?k vágyát csillapító bölcs!

 Legyek harmatcsepp ember-fűszálon,
 Szálljak oda, ha elföd az alkony,
 És üdítsek fel sok-sok bús szívet,
 S tűnjek el, ha a nap megérkezett!

 Legyek, mint teherbíró vas szerszám,
 Panaszra soha ne nyissam szám…
 Munkámban legyek addig hűséges,
 Míg nagy Mesterem kezéb?l letesz!

Dénes Ferenc

Mogorván kérdi egy férfi a pizzáját kiszállító főiskolástól:
- Mennyi borravalót szokott kapni?
- Hát – feleli a fiú -, ez életem első kiszállí-tása, de a többiek azt mondták, hogy ha si-kerül kiszednem magából negyed dolcsit, akkor már nagy vagyok.
- Igen? – mordul fel a férfi. – Akkor itt van öt dollár!
- Köszönöm – mondja a főiskolás. – Minden pénz jól jön a főiskolán.
- Ha már itt tartunk, mit tanul?
- Alkalmazott lélektant.
 
- Mi történik, ha meghúzod a zsiráf fülét?
- Kirúgja alólad a létrát.
 
Két amerikai beszélget az Eiffel-torony előtt:
- Öregem én tíz éve is itt voltam, de ezek azóta sem találtak itt olajat.
 
Két férfi beszélget:
- Gondolja, hogy valamikor a komputer helyettesíteni fogja az újságot?
- Kizárt dolog. Vagy talán agyon tudna ütni egy legyet a komputerrel?
 
-       Hogy hívják az számitógépező szerzetest?
- Felhasználó barát.
 
- Ugye tudod, kisfiam, hogy a rossz jegyért verés jár? – kérdezi a csalódott anyuka fi-ától, aki először hoz egyest.
- Indulhatunk is, anyu, pontosan tudom, hol lakik a tanító néni.
 
Kamikáze oktató az újoncoknak:
- Jól figyeljenek, mert ezt csak egyszer mutatom meg!