A Baptista Világszövet-ség vasárnapja Dél-Pesten
Az üres sír
Hozsánna
Utad a Golgotára
Ha beszélni tudnának
Meghalás és örök élet?
Jézus Krisztus mondta
János apostol írja
Pál apostol írta
Isten üzenete Mózes által
JEREMIÁS TOJÁSA
Emlékezés Laczkovszki Jánosné testvérnőre
A pesterzsébeti gyülekezet avatott és 2000. március 12-én megválasztott szolgálattevői
Fakanál
Egy kis derű…
Állandó alkalmaink
Eseménynaptár 2000. Április-Május
Indonézia: a keresztények a bűnbakok
Vietnam: a keresztényeknek nyilvá-nosanmeg kell tagadniuk hitüket
Az egyiptomi piramisok arról híresek, hogy az ősrégi egyiptomi fáraók
mumifikált holttesteit rejtik.
A londoni Westminsteri Apátság arról híres, hogy nemes és tekintélyes
angol személyiségek teste van ott eltemetve.
Mohamed sírja arról híres, hogy ott van a Mohamed csontjait magába
rejtő kőkopor-só.
A washingtoni híres „Hősök temetője”, az „Arlingtoni Cemetery” híres,
mert számos kimagasló amerikai személyiség nyughe-lye.
Ugyanakkor óriási különbség van
Krisztus sírja és a fent említett helyek között. Krisztus sírja arról
híres, hogy üres.
Zsoltárok 118:19-27.
Az Úr Jézus utoljára megy fel Jeruzsálem-be, szenvedései és halála helyére,
hogy feltámadása után dicsőséggel vonuljon be az Atya országába. Nincs
visszaút. Itt az Atya akaratának kell teljesednie, amelynek Jézus tökéletesen
alárendelte magát. A következő napokban minden más szereplő és esemény
alárendeltje lesz e célnak, akár tudva, akár – többnyire – nem tudva és
nem akarva. Mivel ezt akkor a földön egyedül Jézus látta így, íme: jel
adatik: királyi be-vonulás. Próféciák nyomán azért adatik a messiási jel,
hogy bizonyítsa: az Isten iga-zsága, üdvözítő terve van megvalósulóban.
„Nyissátok ki előttem az igazság kapuit!”
Éppen a nyitánynál tart a nagyheti ese-mény. Virágvasárnapon „Hozsanna”
kiáltás hangzik, azaz: „Ó, Uram, segíts meg!” Amikor szeretnénk kivenni
részünket a sokaság dicsőítő kiáltásaiból, vajon mihez is kérünk segítséget?
Nem kevesebbhez, mint hogy Jézussal együtt átéljük a halál és a feltámadás
csakis hit által feldolgozható misztériumát. „Ha eggyé lettünk vele halá-lának
hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásáéban is.” (Róma
6:5.) Aki Jézussal együtt átéli az egyiket, a másikban is részesül. Ezért
pedig érdemes, sőt felettébb szükséges kiáltanunk: „Segíts hát” rajtam!
Mivel nem szeretnénk csupán erkélyről szemlélődő nézői lenni az esemé-nyeknek,
dicsőítő kiáltásunk legyen akara-tunk kinyilvánítása, hogy tehát a Vele
élés valós lépéseként óemberünk „feszíttessék meg” Vele, és járjunk új
életben, amikép-pen Krisztus feltámadt a halálból!
Erre nem elég a saját erőnk. Egyetlen re-ményünk, ha Jézus bevonul
az életünkbe, és úgy segít meg hatalmával. Kapu tárult szívünkön az Úr
Áldottja előtt; ajkunk, kiálts Hozsannát a felülmúlhatatlan segít-ségért!
Akkor a rejtett dicsőségű Király, az alázatos Uraknak Ura szívünk trónjára
lép, és véghezviszi a szerető Isten örök tervét, megváltásunkat.
Ifj. Szilágyi Sándor
Hogyan foszthatnak meg minket az embe-rek a békességünktől és áldásunktól?
Ha felháborodunk, vagy elengedjük, hogy a keserűség és engesztelhetetlenség
vegyen szállást szívünkben másokkal szemben, akkor elveszítjük az Isten
jelenlétéből fa-kadó békességet és örömöt. Ezt a három bűnös hajlandóság
nem egyeztethető össze azzal a tartós és mély békességgel, amelyet mi hívők,
Istennel való kapcsolatunkban élvezünk.
Ezt a tényt tapasztalatok bizonyítják. Mindnyájan személyesen is megtapasztal-tuk
azt, amit Jézus szabályként hirdetett:
„Ha pedig nem bocsátotok meg az embe-reknek, Atyátok sem bocsátja meg
a ti vétkeiteket” (Mt 6:15.).
Ha azt akarjuk, hogy békességünk legyen és Isten színe előtt szabadon,
és kényszer nélkül megmaradhassunk, le kell leplez-nünk ezt a három békebontót,
és ki kell iktatnunk őket életünkből, mihelyt jelent-keznek. Mert ezek
az ajtónk előtt állnak, mihelyt valaki rágalmaz minket, szeretetle-nül
bánik velünk, vagy más módon megsért bennünket. Miért is adná át magát
a hívő a haragnak, engesztelhetetlenségnek vagy keserűségnek? Hiszen miközben
az önsaj-nálatban ringatózik, már el is veszítette a Szent Lélek dicsőséges
kenetét, és meg is szenvedi ezt a veszteséget.
Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, milyen szabályokat és alapelveket
akar követni élete folyamán. Tedd alapelveddé, hogy senkinek nem engeded
meg, hogy megfosszon Isten áldásaitól az által, hogy ezzel a három bűnös
hajlammal reagálsz, függetlenül attól, hogy milyen kegyetlenül és igazságtalanul
bánnak veled az emberek. Ennek a szabálynak a betartása csak bősé-ges imádság
árán sikerül. Bizonyos, hogy le kell mondanod büszkeségedről. Meg kell
tagadnod önmagadat. De áldott legyen az Isten, hogy ezen az áron megmarad
szíved-ben Isten áldása, és az végtelenül többet ér. A bántást követő
hamis reakció viszont mindig megkötöz.
A szamárKétezer éve
boldog örömmel
vittem a Szentet, az égi Királyt.
Virágok hulltak,
hozsannák zúgtak
áldva, köszöntve a Dávid Fiát.Nem én kerestem,
Ő üzent értem,
szüksége volt rám és elhívott.
Könnyű teher volt.
Ott fenn az égbolt
mint aranysátor, úgy ragyogott.Pálmák, virágok,
bíborpalástok
hulltak a porba, a lábam elé.
Nem nekem adták,
mind Őt imádták,
dicséret zengett mindenfelé.Barmok között egy,
én, a legkisebb,
mély alázattal emlékezem:
Szüksége volt rám!
S én csendben, némán
szolgáltam Őt, mint érdemtelen.A tövis
Én nem akartam!
Nem én akartam
megsebesíteni a Jót, az Igazt!
Emberek voltak,
erővel szúrtak
szent homlokára engem, a gazt!Bár lettem volna
pálmafa lombja,
vagy olaj ága a lába előtt!
Mért nem lehettem?erikaMért kellett lennem
szúró tövisnek, mely sebzi Őt?!A kő
Súlyos pecsétként
ültem a síron,
bezárva ott az Isten Fiát.
nagy nyugalommal
szilárdan hittem:
meghalt az Élet és nincs tovább!Majd, hogy az angyal
porba gurított,
nagy keménységem semmivé vált.
Hirdetem én is
évezredeknek
a hős, feltámadt Isten Fiát.si-ma
„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent,
és akit el-küldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3.).
„Menj, és olvasd fel nekem azt a részt” – mondta John Knox az öreg
reformátor feleségének, amikor haldoklott, és egyben ezek voltak utolsó
szavai – „olvasd fel azt a részt, amelybe először vetettem hitem hor-gonyát!”
Az asszonynak nem volt szüksége bővebb magyarázatra, mert Knox már többször
is elmondta neki a történetet. És felolvasta neki János evangéliumának
17. fejezetét.
Hallgassuk csak, mit olvas: „…mivel ha-talmat adtál neki minden halandó
felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. Az pedig
az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél,
a Jézus Krisztust.”
Sajátos ellentét! „Örök élet”-ről szól az evangélium. Ugyanakkor a
betegágy felől hallatszik a haldokló kínos, hörgő lélegze-te. Minden a
halálról beszélt: a Szentírás azonban örök életről! A haldokló megre-megett,
ahogyan hallotta a magasztos sza-vakat: „Az pedig az örök élet, hogy ismer-nek
téged…” Örök élet! „Ez volt az – mondta a haldokló utolsó erőfeszítésével
– ez volt az, amibe először hitem horgonyát vetettem!”
Bárcsak így tudnánk mi is meghalni! Sokan kívánnak maguknak ilyen reménységet.
Bizonyosságot sorsuk felől, örök életük felől, amely a halál után várja
őket. Ez a reménység akar lenni számunkra az Úr Jézus. Ő az „igaz Isten
és az örök élet”. Ma még hozzá járulhatunk. Boldogok azok, akik elmondhatják:
„Odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez
a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya…”
(Zsid.6:18-19.)
„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre mennyei Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tart-va. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értéke-sebbek vagytok.” (Máté 10:29-31.)
„Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok, ha egy em-bernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilen-cet…, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsi-nyek közül.” (Máté 18:11-14.)
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hi-szed-e ezt?” (János 11:25-26.)
„Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”(1.János 5:11-12.)
„A bűn zsoldja (fizetsége) a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 6:23.)
„Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd
hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5.Móz.30:19.)
Jeremiás nyomorékon született, szellemileg is visszamaradott volt, s
egy krónikus, végzetes betegség lassan sorvasztottal el fiatal életét.
Mindezek ellenére szülei igyekeztek, amennyire lehetséges volt, normális
életet biztosítani szá-mára. Ezért járatták a helyi Szent Terézia
elemi iskolába.
Tizenkét éves korában Jeremiás még mindig csak a második osztályba
járt. Tanító nénije sokszor elvesztette türelemét vele. Ficánkolt a padban,
a nyála állandón csorgott és id?nként különböz? zajokkal is zavarta a tanítást.
. Más-kor meg oly tisztán és értelmesen beszélt mintha egy fénycsóva áthágta
volna a sötétséget agyá-ban. De legtöbbször Jeremiás csak idegesítette
a tanító nénijét.
Doris Miller, Jeremiás tanítónője behívta a szüleit egy megbeszélésre.
Amint Forresterék csöndesen ültek az üres tanteremben, Doris elmondta nekik,
hogy Jeremiás nem való ebbe az iskolába. Nem helyes az hogy nálánál öt
évvel fiatalabbakkal van együtt, akiknek nincs semmi szellemi és testi
fogyatékosságuk. Jere-miásnak egy gyógypedagógiai iskolában van a helye,
ahol hozzá hasonló gyerekekkel lenne együtt. Forresterné csöndesen sírt
amíg férje elmagyarázta, hogy nincs olyan iskola a közel-ben, s egy rettenetes
megrázkódtatás lenne Jeremiás számára ha kivennék ebből az iskolá-ból.
"Mi tudjuk hogy nagyon szeret ide járni," mondta Jeremiás Apja búcsúzóul.
Doris sokáig ült egyedül miután Jeremiás szülei elmentek, s nézte a havas
tájat a tanterem ablakain keresztül. A kinti hidegség lassan megszállta
a lelkét. Szeretett volna szimpatizálni Forresterékkal. Elvégre egyetlen
gyermekük egy halálos beteg-séggel küzd. De akkor se volt az ? osztályába
való.
Neki még másik 18 gyereket kellett taníta-nia, és Jeremiás zavaró hatással
volt rájuk. Azon kívül, soha nem fog megtanulni írni és olvasni. Miért
pocsékolják az időt próbálkozással.
Amint elmélkedett a helyzeten, hirtelen ön-vádalom árasztotta el. “Óh
Istenem,” mondta hangosan, “itt panaszkodom, holott az én prob-lémáim semmik
e család problémáihoz képest! Segíts és adj erőt hogy türelmes lehessek
Jere-miással!”
Attól a naptól kezdve igyekezett túl nézni Jeremiás zavaró viselkedésén
és üres, bamba bámulásán. Egy nap a kisfiú odabicegett aszta-lához, vonszolva
nyomorék lábát maga után. “Szeretlek tanító néni” monda oly hangosan hogy
az egész osztály felfigyelt rá. A gyerekek kuncogtak, s a tanítónő elpirult.
“Jó-jó jól van kisfiam,” dadogta zavartan, “menj szépen vissza a helyedre."
Tavasz lett, s a gyerekek izgatottan beszél-tek a közelgő Húsvétról.
Doris elmondta nekik a Jézus történtét, s hogy hangsúlyozza az új élet
kezdetét, mindegyiknek adott egy nagy plasztik tojást. “Vigyétek haza ezt
a tojást és holnap hozzátok vissza, de legyen benne valami ami az
új életet jelképezi. Megértettétek?”
“Igen, megértettük”, válaszolta izgatottan a zajos gyerek sereg – csak
Jeremiás volt szótlan. Feszülten figyelt, le nem vette szemét a tanító-nőről.
Megértette volna amit Jézus haláláról és feltámadásáról magyarázott? Megértette
vajon mi a házi feladat? Talán fel kéne hívni a szüleit s nekik magyarázni
meg a feladatot.
Az este minden összefutott Doris számára. Ki kellett hívja a vízvezeték
szerelőt mert a konyhában eldugult a csap. Utána még el kellett menni vásárolni,
majd előkészíteni a másnapi leckét. Teljesen elfelejtette hogy fel akarta
hívni Jeremiás szüleit. Másnap reggel 19 gyerek várta a tanteremben, izgatottan,
jó kedvűen. Tojásai-kat az asztalén lévő nagy fonott kosárba rakták. Matematika
óra után sor került a tojások kibon-tására. Az első tojásban egy virág
volt. “Igen, a virág az új élet jele. Amikor a növények kidug-ják fejeiket
a hó alól, mindenki tudja, hogy itt a Tavasz.” Egy kis lány nyújtogatta
kezét az első sorban. “Az az én tojásom volt” mondta. A következő tojásban
egy nagyon szép, élethű, plasztik lepke volt. “Mindannyian tudjuk
hogy a hernyók szép pillangókká változnak át. Az is egy új élet kezdete.”
Utána Doris egy mohával fedett követ talált. Elmagyarázta, hogy a moha
is életet jelképez. “Apukám segítet vele” szólalt meg Billy az osztály
hátuljából. Aztán Doris kinyitotta a negyedik tojást. Üres volt! Biztos
Jeremiás-é volt, s természetesen nem értette mi volt a feladat. Bár ne
felejtette volna el felhívni a szüleit! Mivel nem akarta zavarba hozni
Jere-miást, csöndesen letette, s nyúlt a következő tojásért. Hirtelen Jeremiás
felszólalt “Tanító néni, nem tetszik beszélni az én tojásomról? “Doris
zaklatottan válaszolt, “Jeremiás, - a tojásod üres!” A gyerek a szemeibe
nézett, s csöndesen mondta, “Igen, de Jézus sírja is üres volt!”
Úgy tűnt, hogy az idő megállt. Amikor is-mét szóhoz tudott jutni, megkérdezte
tőle, “Jeremiás, tudod te, hogy miért volt üres a sír?” “Óh igen” mondat
izgatottan Jeremiás. “Jézus meg lett ölve és oda tették be. Aztán az Apja
feltámasztotta!” Ekkor megszólalt a csengő. Amíg a gyerekek izgatottan
szaladtak ki az udvarra játszani, Doris sírt. A benne lévő hideg-ség teljesen
felengedett.,
Három hónap múlva Jeremiás meghalt. A gyász szertartáson résztvevők
nem tudták hogy miért volt kis koporsója 19 tojással díszítve.... ... ...
19 üres tojással... ...
Angolból forditotta Udvarhelyi Hill József
(1921-2000)
Kalkó József lelkipásztor testvér 1964. XI. 01-én Szigetszentmiklósra
történt távozása után a Pesterzsébeti Gyülekezet pásztor nélkül maradt.
Dr. Nagy József ügyvezető lelkipásztor javasla-tára 1965. I. 24-i tanácskozáson
tartott szavazás alapján a gyülekezet meghívta a Miskolcon szolgáló lelkipásztor,
Laczkovszki János testvért lelkipásztorának.
Laczkovszki testvér gyülekezetünkben a lelki-pásztori szolgálatot 1979.
október 07-ig, több, mint 14 éven át látta el.
A felesége Frittman Ilonka 1921. augusztus 13-án született Soltvadkerten.
6 hónapos csecsemő volt, amikor édesapja meghalt, ezért őt gyakor-latilag
nem is ismerhette meg, özvegy édesanyja nevelte.
Az édesanyja igen komoly, gyülekezetszerető, hívő asszony volt, aki
gyermekét is ebben a szellemben nevelte. A család szűkös anyagi körülmények
között élt, az özvegy édesanyának minden fillért gondosan be kellett osztani.
A gyermek Ilonka a soltvadkerti gyülekezetben ismerkedett meg a hívő
közösségi élettel, ott volt vasárnapi iskolás és nagyon szerette lelki-pásztorát
Mészáros László testvért, aki az akkori „Hajnalcsillag” gyermeklap szerkesztője
is volt.
Fiatalon, 16 éves korában döntött egy életre szólóan az Úr Jézus mellett
és 1937-ben be is merítkezett.
A 40-es években Monorra jött nővéréhez, Mar-gitkához, onnan járt be
Budapestre dolgozni.
Monoron ismerkedett meg az akkor ott, mint végzős teológusként szolgáló
Laczkovszki Jánossal, akivel később 1944. május 17-én házasságot kötött.
A családi élet boldogságát, örömét jóformán meg sem ismerhette, mert férjét
– akit már a miskolci gyülekezet lelki-pásztorának meghívott – még 1944.
nyarán a megszálló orosz katonák elhurcolták, és fogság-ba vitték. Mind
ő, mind a miskolci gyülekezet hűségesen várta a szeretett férj és lelkipásztor
visszatérését, ami 4 év távollét után 1948-ban következett be.
Miskolcon az imaháznál volt egy egyszerű szoba-konyhás szolgálati lakás.
Ez külön terhet is jelentett részükre. Ugyanis általános gyakor-lat, hogy
ha valahonnan ismeretlenül jönnek testvérek, először az imaházat, a lelkipásztort
keresik. Fokozottan így volt ez Miskolcon, ahol a környéken volt 2 ismert
kirándulóhely: Lilla-füred és Tapolca. Így igen sok vendég fordult meg
a lelkipásztori háznál, akiket Laczkovszki néni mindig szívesen látott
vendégül.
A Pesterzsébetről érkezett meghívás váratlanul érte a családot.
Férje elfogadta a meghívást, és a feleség követte őt.
Pesterzsébeten nem sokkal ideköltözésük után nehéz próba várt a lelkipásztor
feleségre. Férjét 1967. május 14-16. között tartott Országos Közgyűlésen
megválasztották a Magyarországi Baptista Egyház országos elnökévé. Ez azzal
is járt, hogy férje nemcsak több időt töltött távol családjától, hanem
több gyülekezet gondjaival, problémáival is kellett foglalkoznia. Ez a
kö-rülmény abban az időben, az akkori SZET szi-gorú ellenőrzése mellett
nem ritkán igen nehéz és komoly lelkiismereti kérdések elé állította az
országos vezetőket, elsősorban az elnököt.
További – újabb – terhet, próbát jelentett, hogy férjét 1970. VII.
12-18. közötti időben, a Bap-tista Világszövetség Tokióban tartott közgyűlé-sén
a Világszövetség egyik alelnökévé válasz-tották. Ez még több feladatot,
még több, a csa-ládtól távol töltött időt okozott.
A gyermekek nevelése, a család összetartásának feladata mind Laczkovszki
nénire hárult.
Gondjait súlyosbította, hogy 1960-ban egészségi állapotában egy ismeretlen
eredetű, gyakori fejgörcsös fájdalmakkal járó betegség követke-zett be.
Ezt türelemmel viselte évtizedeken át.
A 90-es évek közepén férje egészségi állapota leromlott, majd későbbi
haláláig ápolásra szo-rult.
Isten nem feledkezett meg gyermekeiről!
Amikor a szeretett férj, a hű szolga idős korában ápolásra szorult,
Laczkovszki néni évtizedeken át tartó fejgörcsei, kínzó fájdalmai megszűntek.
Így a hűséges feleségnek megadatott, hogy férje mellett, annak haláláig
mind szellemi, mind fizikai vonatkozásban vele tudott maradni.
Nekem részem volt abban a kegyelmi lehető-ségben, hogy az utóbbi években
gyakran és rendszeresen találkozhattam a Laczkovszki családdal. Laczkovszki
néni szívesen beszélt életéről. Részemre minden alkalom élmény volt, mikor
hallgathattam szavait.
Szeretettel emlékezett édesanyjára, akitől korán megtanulta ismerni
a pénz értékét, megbecsülni, és jól beosztani. Ennek egy életen át hasznát
vette, mert ő intézte a család pénzügyi, anyagi dolgait. Ilyen gondjai
férjének a lelki munka mellett nem voltak.
Különös volt, amikor első lelkipásztoráról, Mészáros bácsiról beszélt,
még a hangja is elcsuklott, a szeme csillogott. Őt nagyon sze-rette.
Szeretettel beszélt Miskolcról. Nem felejtette el, hogy amikor ifjú
férjét elhurcolták, ős is és a miskolci gyülekezet is – éveken át – milyen
hűségesen és kitartóan várták vissza a pásztort, a férjet. Szeretett Miskolcon
élni, szerette a gyü-lekezetet, szeretett élni a vendéglátás szolgála-tának
(szolgálatával), de nemcsak feleség, nem-csak családanya, hanem férjének,
az Úr szolgá-jának hűséges imatársa is volt.
Voltak esetek, amikor férjének nehéz ügyekben kellett felelősen dönteni.
Férje mindig vigyázott arra, hogy saját lelkiismeretével ne kerüljön szembe.
Egy-egy döntés előtt nagyon sokat imádkozott azért, hogy Isten adjon bölcsességet,
helyes meglátást, hogy férje döntése Isten aka-ratával ne ellenkezzen,
szép és gazdag élet állt mögötte. Bőven volt mire kellemesen, boldogan
visszaemlékeznie.
Őszintén csodáltam, hogy ez a törékeny, gyenge fizikumú asszony mire
volt képes, amikor beteg férje ápolásra szorult. Azokat a problémákat,
amellyel a férj betegségének természetes velejá-róit viselni kellett, csak
a Mindenható Istentől többletként kapott erővel, türelemmel és szere-tettel
lehetett elviselni. Isten különös kegyelme és gondviselése nyilvánult meg
ebben, mind a hűséges szolga, mind az ápolni tudó feleség iránt.
Egészségi állapota az utóbbi időben gyorsan romlott. De hite, reménysége
nem csökkent. Saját súlyos betegségét türelemmel viselte. Volt ereje nemcsak
magáért, hanem családjáért, sőt másokért is imádkozni. Halálával egy lelkiekben
gazdag hívő, családja és környezete számára is példamutató olyan földi
élet ért véget, amely feladatát betöltötte. 2000. 03. 25.
Maróthi János
Aktív avatottak:
Laczkovszki János presbiterGyülekezetvezető:
Császár Sándor diakónus
Kovács Imre diakónus
Kovács Zoltán diakónus
Simon Gedeon diakónus
Simon Zoltán diakónus
Surányi Pál diakónus
ifj. Varsóczi Károly diakónus
Laczkovszki János presbiterPénztár ellenőrök:
Kovács LászlóJegyző:
Forrás Piroska
Kiss Klára
ifj. Varsóczi KárolyElöljárók:
Lesták Károly
Baka Sándor
Kovács László
Lesták Károly
Lovász Gyula
Marton András
Máté Dániel
Pénztáros:
Simonné Péter Katalin
Gondnok:
Császár Sándor diakónus
Marton András
Ünnepi sonka
Hozzávalók 4-5 személyre:
1 kg kicsontozott füstölt sonka, 1 evőkanál mustár, 1 evőkanál csípős
francia mustár, 1 evőkanál burgonyaliszt, 1 tojás, 2-3 dkg vaj, 1 dl vörösbor,
szójaszósz, zsemlemorzsa.
A sütéshez enyhén füstölt sonka való, amelyet ha túl sós, 24 órára áztassunk hideg vízbe, majd forraljuk fel és öntsük le róla a főzővizet. Ha a sonka éppen fogyasztható módon sós, kenjük be vékonyan vajjal, göngyöljük alufóliába, de felül úgy zárjuk le, hogy a gőzöknek legyen belül egy kis helyük. Tepsibe, tűzálló edénybe helyezve 170 Celsius-fokosnál nem melegebb sütőben sütjük, így nem szárad ki. A sütési idő – 2-3 kilós darabig – kilónként 45-60 perc. A sonka megsült bőrét még forrón húzzuk le, s hagyjuk langyosra hűlni. A mustárt, tojást, burgonya-lisztet keverjük jól össze, kenjük be vele a son-kát, forgassuk meg zsemlemorzsában, s tegyük még 6-7 percre a kétszáz Celsius-fokosra fel-melegített sütőbe. A fóliában visszamaradt pecsenyelét a borral és egy kis szójaszósszal forraljuk fel és öntsük a felszeletelt sonkára. Ha több levet akarunk, egy húsleveskockát adha-tunk még hozzá.
Gyors sonkás kifli
Hozzávalók: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 tojás, 2 tojássárgája, 1 dl tejföl, 15 dkg sonka, 5 dkg vaj, pirospaprika, só.
A lisztet a vajjal, a tojássárgájával, kevés tejföl-lel és a sóval tésztává
gyúrjuk. Vékonyra ki-nyújtjuk, és háromszögletű darabokra vágjuk. A sonkát
ledaráljuk vagy apróra vagdaljuk, vajjal és pirospaprikával összegyúrjuk.
A háromszög-letű tésztácskákra elosztjuk, kifli formára felte-kerjük, tojással
megkenjük, és forró sütőben megsütjük.
Keresztény Oroszlán.
Afrikában egy missziónárus egy oroszlán elől próbált menekülni. Bár
mennyire is erôlködött, a fenevad egyre közelebb és közelebb ért hozzá.
"Uram," fohászkodott a kétségbe esett misszi-onárus, "térisd meg ezt
az oroszlánt!"
Abban a pillanatban az oroszlán a térdeire hul-lott.
"Édes Jézus légy vendégünk..."
- Hogy hívják az indián benzinkutast?
- Töltőtoll.
- Te, Elefánt! Mit csinálsz azon a fán?
- Cseresznyézek.
- De hát ez egy diófa!
- Nem baj. Hoztam cseresznyét.
- Miért van a harkálynak csőre?
- Hogy be ne verje a fejét a fába.
Mit mond a kígyómama a fiának?
- Ne lábatlankodj itt!
Mi a különbség a kakukkos óra és a kés között?
A kakukkos óra késhet, a kés viszont nem ka-kukkolhat!
Az amerikai katona ?rt áll az er?d tetején.
Egyszer csak lekiabál:
- Parancsnok, jönnek az indiánok.
- Barátok, vagy ellenségek?
- Valószínűleg barátok, mert együtt jönnek!
Kedd: 18,00 Imaóra
Szerda: 18,00 Ifjúsági óra
Csütörtök:18,00 Bibliaóra
Vasárnap: 9,00 MKBK
10,00 Istentisztelet
16,00 Törekvők órája
17,00 Istentisztelet
Imaházcím: Pesterzsébet, Ady E.u.58.
Ady E. u.-János u. sarok
Lelkipásztor: Nemeshegyi Zoltán
Pesterzsébet, Ferenc u.3.
Április
02. Imaóra, úrvacsorai istentisztelet
13-15. Országos választó közgyűlés
16. Virágvasárnap
21. Nagypéntek
23. Húsvét I.
24. Húsvét II. Gyülekezeti
Kirándulás a Normafához
30. Gyülekezeti délután
Május
07. Anyák napja
28.du. Bibliaköri évzáró
Indonéziában az utóbbi két év alatt megközelí-tőleg 100 templom és keresztény
központ került lerombolásra. Ambon városban január közepe óta folynak véres
összecsapások a keresztények és a mozlimok között. Bár az állam újra meg
újra hangoztatja, hogy nem tűri el a keresztény-ellenes támadásokat, mégis
őket teszik meg bűnbaknak a belpolitikai problémákért.
Vietnamban erőteljes kampány folyik a hmong, hre és bahnar kisebbségekhez
tartozó hívők kereszténységtől történő elfordításáért. A Weltweite Evangelische
Allianz vallásszabad-ságért küzdő bizottságának jelentése szerint a Vietnam
északi részén lakó hmongokat olyan iratok aláírására kényszerítik, amelyekben
azok visszavonják keresztény hitvallásukat. A ke-reszténységtől való elfordulásuk
nyilvános beismeréseképpen sokak láttára csirkevérrel kevert bort kell
inniuk. Ennek megtagadása miatt legalább 35 keresztény vezető ül börtön-ben;
több száz család hagyta el félelmében az otthonát.
1999/3 ETHOS