Anyák napján
Anyák napján
Nincs szebb a boldog asszony-arcnál,
Míg nézi gyermekét;
S ha rá ragyog a tiszta szempár,
Nem adná kincsekért…
Nincs jobb a hű édesanyánál!
Ha csöndes, halk fohásza felszáll,
Kitárul akkor fönn az Ég,
S a Menny a Földdel összeér,
Az égi üdv a Földre ér.Ma néktek szól a boldog ének,
Ti, drága, jó anyák!
Mind zengjük áldó Istenünknek
A hála himnuszát!
Szent béke, boldogság kísérjen
Titeket itt e földi létben!
Megáldom lábatok nyomát…
Ma néktek nyílik a virág,
Ma rátok gondol a világ.Gerzsenyi Sándor
Anyaszívűek
Nem a bölcsők szülik az anyákat,
formálhatja őket öröm, bánat…
Vannak anya-szívű asszonyok,
akiknél kisgyermek nem topog,
és ők mégis megérzik előre,
hol van szükség anyai erőre,
bár két karjuk talán ki sem tárul,
az, akit ők titkon átölelnek,
számukra az Isten-adta gyermek!Szeretettel színig töltött véka:
az anyaszív Isten ajándéka!
Tőle kapott szeretet van benne,
Ő pótolja, ha elég nem lenne!
Azért is jut másénak, árvának.Isten áldja az ilyen Anyákat!
Lukátsi Vilma
Svájcisapkás, zöld szvetteres, derűs öregúr. Mosolygós, barna arc.
Hallgatom, amint „Gyémántjáról” mesél, Gyémántjáról, a feleségéről,
akit harmincnyolc éven át ápolt nagy-nagy türelemmel, szeretettel, boldog
odaadással. Édesanyám meghagyta: „asszonyaitok lesznek, gyöngébbek lesznek,
soha még szóval se bántsátok őket! Ha betegek lennének, gyengéden ápoljátok
őket!”
S ő azt tette, szüntelen a kedvét kereste, nappal becézgette, éjjel
takargatta. Földet íratott rá, hogy „reménysugarat” adjon neki. – Ápol-nám
én boldogan még 38 évig – bizonygatja alkalmi ismerőseinek, akik viszonozzák
kedves köszöntését. De már csak a sírját csinosíthatja.
Látom, amint kapaszkodik a buszon, derű-sen bíztatja a kicsinyét karján
tartó anyukát: „a gyémánttal’ csak tessék helyet foglalni, én elálldogálok
itt”.
Kezében csokor virág, kis kanna és kapa. Megy a Gyémántjához. Máskor
vonatra száll, beteg a fia, permetezni kell a szőlőt helyette. Lekaszálja
az orvosi rendelő előtt a füvet. Kérés nélkül, ingyen. Magától értetődően.
„Gyémánt édesanyám arra tanított, mindig jót tegyünk.”
Egyszerűség, derűs nyugalom, belső békes-ség. 84 év.
Bárcsak nekünk is jutnának hozzá hasonló gyémántok!
BH. 1990.03.10. N.N.
Április 8-án, szombaton focitornát rendeztek Taksonyban, melyen 4 baptista
és 1 református csapat vett részt. Összesen kb. 50 (nagyon) fiatal gyűlt
össze. Nekünk az erőnkből csak a 3. hely-re futotta, de nem vagyunk elkeseredve,
mert majd legközelebb megmutatjuk, ki a legjobb!
Házi gólkirály: Baka Dénes 5 góllal, második Baka Dávid és Piros Gábor
3-3 góllal.
Sok nyereményt kaptunk!
Nagyon jól éreztük magunkat!
(KISBAKA)
Gratulálunk a gyerek-focicsapatnak! Köszönet a kísérő felnőtteknek,
Simon Gedeonnak és So-mogyi Sándornak is! (A szerk.)
HAJRÁ ERZSÉBET!
Hol van már a régi hátitáska?
És hol a kinőtt tornacipő?
Befogtátok az Időt a hámba,
és most veletek száguld az Idő!
Már nincs „köd előttem, köd utánam”
naponként tágul a látóhatár,
több a munka, kevesebb a játék:
A nagybetűs ÉLET hív, gyere már!
Ha belenéz a tarisznyátokba,
nem mondhatjátok azt: semmi sincs!
Tanulni jártatok iskolába
és a megszerzett tudás drága kincs!
Az a „hamuba sült pogácsátok”,
hiszen életté váltak a mesék,
de – mint Illésnek a pusztaságban –
erő feletti útra nem elég!
Ahhoz több kell: hit és bizalom,
Istenre néző életvállalás,
míg eltűnik lassan az időben
a hátitáskás első állomás…Lukátsi Vilma
„Fiainkkal és leányainkkal… megyünk”(2. Mózes 10:9.)
A mottóul szolgáló igevers-részlet Mózes bátor kijelentéséből való.
Fáraó az egyre súlyos-bodó csapások terhe alatt már hajlandó lett volna
elengedni a felnőtteket, hogy áldozzanak Istenüknek, de gyermekeiket, mintegy
zálogul le akarta foglalni. Ekkor hangzott el az alkudozást nem tűrő program:
„Fiainkkal és leányainkkal… megyünk.”
Hiszem, hogy a hívő ember számára a gyermeknap nem kötelező, vagy ajánlott
műsor-szám, hogy azután ezt is „letudva” fontosabb dolgokkal foglalkozhasson,
hanem emlékeztető a gyermekek iránti felelősségre. Sokkal inkább hasonlítható
ahhoz, amikor a kamerát ráirányít-ják néhány másodpercre egy célpontra,
kina-gyítják a képet, de azután látjuk a tágabb kör-nyezetet újból, amelyben
elhelyezkedik a riport alanya.
A naptárban az Anyák napja és a Pedagó-gusnap közt helyezkedik el a
Gyermeknap. Szülők és nevelők közt lépked a gyermek az év háromszázhatvanöt
napján, s most egy napra rájuk irányítjuk a figyelmet. Vajon nem veszí-tettük
el őket a hétköznapok forgatagában, mint a gyermek Jézust földi gondviselői?
Elveszít-hetjük őket, ha gyorsabban lépkedünk, mint ők, de úgy is, ha a
mi lépteink lassulnak le. S a legszörnyűbb, ha úgy veszítjük el őket, hogy
fogjuk a kezüket, de figyelmünk, gondolataink egészen máshol járnak. Ők
is megszokhatják, hogy csak testben vannak mellettünk, de lélek-ben nem,
s csak az alkalmas pillanatra várnak, hogy „önállósítsák” magukat.
Pedig a gyermekek „menet közben” tanít-hatók és nevelhetők leginkább.
A direkt leckék: „most leülsz és idefigyelsz!” vagy „most meg-nevellek”
– kevésbé hatásosak. Gyermekeimnél tapasztaltam, hogy például verset tanulni
is óvodába menet lehet legjobban. De az élet dolgaira is így taníthatók
legkönnyebben. Hi-szen ilyenkor ők kérdeznek (és teljes figyelmü-ket a
kérdezettre összpontosítják): Mi ez? – Mi az? – Ez hogy működik? – Az,
mire való? stb. Ilyenkor döbbenünk rá arra is, hogy milyen keveset tudunk.
Az ószövetséges népnek nemcsak e fogság-ból szabadulóban kellett fiaikkal
és leányaikkal menni. A pusztai vándorlás vége felé is ezt az utasítást
kapták: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok
neked. Is-mételgesd azokat fiaid előtt és beszélj azokról, akár a házadban
vagy, akár úton jársz, akár lefekszel és fölkelsz!” (5. Mózes 6:6-7.)
Mikor volt gyermeknap Izráelben? Ahol megfogadták Isten parancsát,
ott mindennap gyermeknap is volt. S úgy gondolom, ha az „időalagútban”
idehozhatnánk egy akkori gyer-meket, nem cserélne azzal, akinek egy napba
akarják sűríteni egy év szeretetét. Drága ajándé-kokkal és édességekkel
akarják ellensúlyozni egy esztendő minden keserűségét, mely amiatt gyűlik
össze sok gyermekben, mert nincs, aki meghallgassa apró örömeit, gondjait
és megosz-sza velük saját élete terhét olyan mértékben, ahogy a gyermek
is megértheti – s bármily hihetetlen – olykor segíthet is. A szülő megta-nulhatná
a gyermektől, hogy nem kell mindent olyan halálosan komolyan venni („mellre
szív-ni”), ahogy Turmezei Erzsébet írja egyik versé-ben: „Sokkal, de sokkal
boldogabbak lennénk, ha mindent gyermekibben vennénk.” Ők, a gyermekek
pedig szinte észrevétlenül (zökkenő mentesebben) találkoznának a való élettel,
de az isteni gondviselés valóságával is.
Baptista gyülekezeteinkben bevált gyakor-lat, hogy gyermekeinkkel
együtt megyünk az imaházba, velük járjuk a hit útját is. Arra is volt már
példa, hogy a vasárnapi iskolába járó gyer-mek hívta el szüleit a közösségbe,
s azok ilyen módon gyermekük által lettek hívőkké. Jól tesszük, ha már
piciny kortól fogva magunkkal visszük őket, de ne felejtsük el, hogy a
„Gyer-mek-vezetőnek” a gyermek lépéseinek tempóját kell felvenni. Nem elég
csupán együtt elmenni a templomba, imaházba. Az iskola sem azért van, hogy
csupán odamenjünk és hazajöjjünk. (Ha csak azért lenne, akkor minden diák
nagyon szívesen járna iskolába.)
Az iskola azért van, amit ott tanulunk, és alko-tómódon beépíthetünk
gyakorlatunkba. A gyü-lekezet is ezért van. Ehhez alapvető fontosságú,
hogy gyermekeink értsék a tanítás „nyelvét”, azaz úgy tanítsuk őket, hogy
értsék is, amit hallanak.
Szülők! Nagyszülők! A templomból, ima-házból hazafelé miről beszélgettek
Gyermekei-tekkel? Meg szoktátok-e kérdezni, hogy mit értettek meg vagy
mit nem az igehirdetésből? Él-e bennetek a jézusi vágy: „Atyám, akiket
nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek”? (Jn.
17:24.)
Nemeshegyi Zoltán
lelkipásztor
Laczkovszki
János
gyülekezetvezető
1952. január 10-én születtem Miskolcon. A család, ahova második gyermekként
érkeztem, hivatását tekintve lelkipásztor család volt. A háború utáni évek
a kezdő házasoknak minde-nütt nehéz időszak volt, különösen akkor, ha otthonról
támogatásra nem számíthattak. A miskolci körzet testvérisége is kisjövedelmű
ipari munkásokból és az akkor alakuló termelő-szövetkezeti dolgozókból
állt. A gyülekezetet alkotó testvérek igen szerényen és szűkösen éltek,
így a lelkipásztor család is hasonló mó-don, komfort nélküli szoba-konyhás
lakásban lakott. Folyó – ivóvíz csak az utcába volt beve-zetve, de akkor
ez természetes volt.
A nagy körzet miatt Apukát ritkán láttuk, nevelésünk inkább Anyukára
maradt. Három gyülekezet is lelki otthonunk volt, hiszen sok-szor tettük
meg Apukával a vasárnapi körutat: reggel Szirmán, kora délután Diósgyőrben,
este a legnagyobb gyülekezetben, Miskolcon tartott istentiszteletet. Az
anyagyülekezet, ahol 13 éves koromig növekedhettem, a miskolci volt. Igen
kedves élmények maradtak emlékezetemben a felvidéki körzetben uralkodó
jó testvéri légkör-ről, a szeretetteljes kölcsönös vendéglátásról, a közös
kirándulásokról, a hálaadó napokon való együtt örvendezésről.
A lelkipásztor családok sorsa a helyváltoz-tatás, a költözés
– ha a szolgálat és az Úr úgy akarja. Így történt családunkban is, hiszen
17 évi szolgálat után a pesterzsébeti gyülekezet meghí-vására Budapestre
költözött a család. Nekünk gyerekeknek ez izgalmas változás volt, de nehéz
is volt megszokni. Kisebb lakás, nagyobb gyü-lekezet, sok idegen arc. Az
év közbeni iskola-váltás – pont a 7. osztály közepén - nem jó emlék számomra.
A lelkipásztor családban élő gyermekeknek nem volt kiváltságos helyzetük.
Sokszor kellett komoly tanárokkal vitatkozni olyan egyszerű tényekről,
hogy nem szekta a Baptista Egyház. Az általános iskola befejezése után
autószerelést tanultam.
A gyülekezetbe hamar sikerült beépülni, a bibliakörben, később az ifjúságban
is otthonra találtunk és a testvérek is szeretettel fogadtak. 16. évemben
jártam, amikor egy evangélizáción, melyen Hargas Gyula tv. volt a vendég
igehir-dető, éreztem meg, hogy nekem is döntenem kellene. Döntésemet Anyuka
az a kérdése segí-tette, amikor a többiek már gyülekeztek az irodában,
és én nem tudtam, mit tegyek, ő meg-kérdezte: „hát te nem?” A „nem”-ből
„igen” lett és elfogadtam az Úr Jézust. Nővéremmel és többekkel együtt
Apuka merített be. Bemerítési igém: „Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj
nékik!”. Őszintén meg kell mondanom, nem mindig tudtam ellenállni a rossz
barátoknak, kísértésnek. Soha el nem maradtam, de az Úrral való kapcsolatom
nem volt mindig töretlen.
Talán ilyen dolgokat nem szoktak írni egy önéletrajzban, de ez így
igaz. Áldom az Urat, hogy felnyitotta a szemem, megláttatta velem, mik
a helytelen dolgok az életemben. Elkezdtem ellene harcolni és változás
jött az életemben az Úrral való viszonyomban is. Fiatalon, 19 évesen házasságot
kötöttem Újszászi Ilonával, akit akkor itt a pesterzsébeti gyülekezetben
ismertem és szerettem meg. Két gyermekkel: Szilárddal és Ádámmal áldott
meg minket Isten.
Életünk középpontjában mindig a gyüleke-zeti munka állt. Énekkar, szolgálatok,
gondnoki munka a régi imaháznál. 33 évesen Szűcs József lelkipásztor testvér
szolgálati idejében a gyüle-kezet alkalmasnak talált az elöljárói szolgálatra.
Imaórai és más szeretetszolgálatok szervezésé-ben vettem részt. Majd az
imaház építésére szánt összegek egyik gyűjtője lettem, amit a mai napig
is teszek. Az építkezés alatt az építési bizottságban és a fizikai munkában
vettem ki a részem. 1990-ben diakónussá avatott a gyüleke-zet, majd 1997-ben
presbiterré. Nagy hála van a szívemben, hogy gyermekeim is az Úréi. Három
fiú unokánk van, az Úr kegyelmi idejében él-hetjük éveinket és szolgálhatunk
változatlanul az Úrnak. Szüleim elköltözése még inkább megerősítette bennem,
hogy sem napját, sem óráját nem tudjuk, mikor jön el az Úr, vagy egyéb
módon kell elszakadnunk a földi dolgok-tól. Készen kell lennünk.
1955. március 30-án születtem Kiskőrösön. Szüleim őszinte szolgáló élete
és Jézus Krisztus iránti szeretete és hűsége jó példa, igazi örökség volt
számomra, mely meghatározta egész élete-met, a gyülekezetben végzett szolgálatomat.
Már gyermekkoromban vonzott az ének és a zene. 12 évesen lettem a pengetős
zenekar tagja, 15 éves koromtól pedig az énekkarnak. 17 éve-sen tértem
meg és merítkeztem be.
Ettől a pillanattól az volt a vágyam, hogy mind jobban megismerjem,
megértsem Isten akaratát életemben. Isten kegyelme sok kísértéstől, csábítástól,
veszedelemtől óvott meg. Az ifjúsá-gi munkából is igyekeztem aktívan kivenni
részemet, szervezés, énektanítás, gitározás.
Közben igyekeztem magamat mind jobban alkalmassá tenni a különböző
szolgálatra. 1976-ban 2 hetes gitártanfolyam az NDK-ban (Malchow).
Fóti evangélikus kántorképző: 1972.
Baptista egyházzenei tanfolyam: 1975-80., orgona, karvezetés
Magánénektanulás: 1981-től.
Énekeltem a Baptista Ifjúsági Kórusban, a Köz-ponti Énekkarban. De
a legfőbb vágyam az volt, hogy az legyen a munkám, amit a legjobban szeretek:
az éneklés. Az Úr elkészítette, meg-adta ezt a csodás lehetőséget is: 1987-ben
lettem tagja a Magyar Rádió Énekkarának, ahol jelen-leg is dolgozom, s
igyekszem az itt tanultakat az énekkari munkámban is hasznosítani, tovább-
adni.
A pesterzsébeti gyülekezetnek 1985. óta vagyok tagja. 1985-ben kötöttem
házasságot Polányi Gabriellával. Az Úr két fiúgyermekkel áldotta meg házasságunkat:
Dávid 13 éves, Dorián 7 éves. 1990. óta vagyok tagja az elöljáróságnak.
Igyekszem hűségesen elvégezni a rám bízott munkát, s használni, szolgálni
azzal a talen-tummal, amivel Isten megáldott.
1985 óta végzem a karvezetés szolgálatát az énekkarnál. Hiszem, hogy
az ének, a zene ha-talmas erő, csodálatos eszköz arra, hogy ezáltal az
emberek Istent, Jézus Krisztust megismerjék.
Ebben szeretnék eszköz lenni, amíg az Úr és a gyülekezet is úgy akarja.
1934. augusztus 04-én Tiszaszentimrén, baptista hívő családban születtem.
Édesapám, Császár István 84 éves korában (1984-ben), édesanyám Pintér Mária
80 éves korában (1987-ben) költözött haza mennyei Urához.
Tiszaszentimrén apai nagyszüleim voltak az első baptisták, Karcagon
pedig az anyai nagyszüleim az első baptisták között alapították a gyüleke-zetet.
Édesapám volt a tiszaszentimrei gyülekezet-ben az igehirdető, a harmonista,
a „mindenes”. A vendéglátásban is jeleskedtek.
Nagyon szép gyermekkorom volt a szülői ház-nál, ahol nagy szerepe volt
az éneklésnek és a zenélésnek.
1950-ben Budapestre jöttem, mivel odahaza nem volt lehetőségem a tanulásra.
Itt a gépla-katos szakmát tanultam meg. A szülői háztól nem szakadtam el,
rendszeresen hazajártam. A lelki otthonom a Nap u-i baptista gyülekezet
lett, ahol már a bátyám is gyülekezeti tag volt. 1954-től 1957-ig sorkatonai
szolgálatomat töltöttem. 1957-ben Szabó László lelkipásztor testvér által
bemerítkezéssel is hitet tettem az Úr Jézus mellett.
Első házasságomból két gyermekem szüle-tett: Márta (1962) és Sándor
(1966) . Eddig három unokával áldott meg a jó Isten.
Második házasságomból (feleségem Viczián Éva Gabriella) született Levente
(1979.) nevű gyermekünk. Jelenleg Márta és Levente vannak itt a gyülekezetben.
1990. óta vagyunk a pesterzsébeti gyüleke-zet tagjai, mert előzőleg
ide költöztünk. Kö-szönjük, hogy a testvérek szeretettel fogadtak bennünket.
Az imaház építése alatt nagyon sok áldásban és pozitív élményben volt részünk.
A munka azonban még nem fejeződött be és amíg a jó Isten erőt ad, az ilyen
jellegű munkában is, de ami még ennél is fontosabb a lelki munkában kapott
talentum szerint is szeretnék szolgálni.
CSENDES ALKONY (6.évf.2. szám) olvastuk:
/ A Fővárosi önkormányzat Virág Benedek utcai idősek otthonának lapja/
”Március 19-e –a véletlennek köszönhetően – „Baptista Nap”-pá alakult.
A délelőtti protestáns istentiszteletünkön, lelké-szünk hivatalos távolléte
folytán, Császár Sán-dor igehirdető szolgált, akit jó baptista bevett szokás
szerint kántor veje családjával, unokájá-val valamint szép létszámú énekkarukkal
elkí-sért. Így a kis imatermünk – nagy örömünkre – teljesen megtelt. A
vendégek a többszöri énakkari számon kívül Ady verssel és felolva-sással
is szolgáltak, valamint egy betegünket is énekkel és ágy melletti imádsággal
örvendez-tettek meg.
Ugyanezen a napon délután a Rákosszentmihá-lyi Baptista Harangkórus
vendégeskedett ottho-nunkban és erre az alkalomra éttermünk „ünnepi hangverseny
teremmé” alakult át.
A harangkórust Szilágyiné Mátyaus Elvíra nagytiszteletű asszony vezette.Az
igehirdetést Szilágyi Sándor lelkész úr tartotta…. ”.
Breetz Emilné testvérnő, a pesterzsébeti gyülekezet valamikori /1941-1948/ lelkipászto-rának felesége, aki templomépítésünk alatt anyagilag is segítette munkánkat, fényképet küldött magáról. Nagyon szerettük volna, ha személyesen is meglátogatja gyülekezetünket, de mivel erre már nem vállalkozik, így a fény-kép az eszköz abban, hogy emlékezzünk rá.
Hálás szívvel gondolunk köztünk végzett szolgálatára és jó Isten áldását kívánjuk életére.
Nemeshegyi Zoltán lelkipásztor
Fordulj lélekben, teljes szívből saját szavaiddal imádkozva Jézus
Krisztushoz, aki azt mondta:
“Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfá-radtatok,
és meg vagytok terhelve, és én meg-nyugvást adok nektek” (Máté 11,28).
? téged is nagyon szeret, ezért megért.
Valld meg az Úr Jézusnak, hogy mindeddig Istentől
elszakadva éltél, s hogy éppen ezért bűnös vagy.
Nevezd meg minden egyes bűnödet, egészen pontosan, kivétel nélkül mindazt,
amit most bűnnek tudsz és érzel. “Ha megvalljuk bűneinket, hű és
igaz ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket
minden gonos-zságtól” (1János 1,9).
Kérd Jézus Krisztust, hogy jöjjön az életedbe, vegyen
szállást a szívedben. Mondd el neki, hogy hiszel az érted hozott
váltsághalálában, feltámadásában, és hogy feltétlenül bízol benne. Ha Jézus
Krisztust így szívedbe fogadtad, Isten gyermekévé lettél! “Akik pedig
befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyerme-keivé legyenek;
mindazokat, akik hisznek az ?
nevében.” (János 1,12)
Köszönd meg Jézus Krisztusnak, Isten Fiának, hogy halálában
engesztelő áldozattá lett a bűneidért a Golgota keresztjén. Adj hálát,
hogy megszabadított a bűn hatalmától, bűnös állapotodból, és minden egyes
bűnödet megbocsátotta. “Krisztusban van megváltásunk és bűneink bocsánata”
(Kolossé 1,14).
Kérd Jézus Krisztust, hogy vegye át életed vezetését,
mondd el, hogy engedelmeskedni akarsz neki. Akaratát megismered a
Bibliából. Kérd Őt, mutasson neked utat a mindennapi életben. Keresd
naponta a vele való kapcsolatot a rendszeres bibliaolvasás és imádkozás
által. A hívő keresztyén testvéreiddel való kapcsolatod pedig segít abban,
hogy győztes légy a bűn elleni harcban, s hogy növekedj lelki-szellemi
életedben, Isten és Jézus Krisztus megismerésé-ben. Ezért csatlakozz mielőbb
egy bibliahű gyülekezethez!
Ha mindezt őszintén, szívből megtetted, akkor megtapasztalod, hogy
az Úr Jézus erőt és bátorságot ad neked is az Ő követésére.
Így leszel Isten boldog gyermeke.
Mikor van abszolút hideg?
- Amikor a sertésbőr libabőrös lesz.
- Mit csinál a gólya, amikor fél lábon áll?
- A következő lépésen gondolkozik.
- Hogy hívják a medve mellszobrát?
- Mackófölső
- Pincér! Ez az abrosz olyan koszos, hogy rajta van az egész étlap!
- És választott már valamit?
- Miért kell óvatosan kinyitni a Nemzeti Sportot ?
- Nehogy kiessen a Fradi.
Sonkás-sajtos burgonya
Hozzávalók: 1 kg burgonya, 50 dkg vörös-hagyma, 5 dkg vaj, 4 dl száraz fehérbor, 30 dkg füstölt sonka, 15 dkg szeletelt sajt, szerecsendió, köménymag, őrölt bors, só.
Meghámozzuk, és vékony karikákra vágjuk a burgonyát. Megtisztítjuk,
és felszeleteljük a hagymás, és forró vajban üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk
a burgonyát, megsózzuk, megbor-sozzuk, meghintjük kevés szerecsendióval,
befedjük, és kislángon 15 percig pároljuk. Rá-öntjük a bort, óvatosan megkeverjük,
és tovább pároljuk. Kivajazott sütőtálba helyezzük, hozzá-keverjük a kockákra
vágott sonkát, és az egészet befedjük a sajtszeletekkel. Alufóliával letakar-juk
a tálat, és forró sütőben 30 percig sütjük. Amikor megsült, köménymagot
szórunk rá, és azonnal tálaljuk.
Kedd: 18,00 Imaóra
Szerda: 18,00 Ifjúsági óra
Csütörtök: 18,00 Bibliaóra
Vasárnap: 9,00 MKBK
10,00 Istentisztelet
16,00 Törekvők órája
17,00 Istentisztelet
Imaházcím: Pesterzsébet, Ady E.u.58.
Ady E. u.-János u. sarok
Lelkipásztor: Nemeshegyi Zoltán
Pesterzsébet, Ferenc u.3.
Előző számunkban Laczkovszki néniről történő emlékezésben helytelenül
írtuk Mészáros testvér keresztnevét: A mondat helyesen:
„A gyermek Ilonka a soltvadkerti gyülekezetben ismerkedett meg a hívő
közösségi élettel, ott volt vasárnapi iskolás és nagyon szerette lelki-pásztorát
Mészáros Sándor testvért, …”
Május
07.de. Imaóra, Úrvacsorai istentisztelet
du. Anyák napja
19 –21. Vasárnapiskolai tanítók országos továbbképző tanfolyama
28.du. Bibliaköri évzáró
Június
01.e Soroksári ref. Templom
Mennybemenetel napi ökumenikus istentisztelet
04.de. Imaóra, Úrvacsorai istentisztelet
Tagfelvételi gyülekezeti tanácskozás.
Du. Énekkarunk vendégszolgálata
Rákoscsabán
11.du Pünkösd I. - Bemerítés
12. Pünkösd II.- Gyülekezeti kirándulás
17.e. Csepel ökunemikus kórustalálkozó
18.du Énekkari évzáró