Az újszövetség gyülekezet
Pünkösdi kérés
Egy kosárka meggy
Elöljáróink bemutatkoznak …
Kovács Imre - diakónus
Kovács László - elöljáró
Simon Zoltán - diakónus
Megtérésünk története
Fölöttem az ég
Kicsöngettek
Mire jó az áció, káció, akáció, vakáció?
Egy kis derű…
Fakanál
Állandó alkalmaink
Eseménynaptár
Apostolok Cselekedetei 2:37-47.
Pünkösd van. A keresztyén gyülekezet szü-letésnapja. Szeretném, ha ezen
a szép napon a felolvasott igeszakasz alapján együtt végiggon-dolnánk az
első gyülekezet néhány jellemzőjét, és ezzel együtt azt is, hogy milyennek
kellene lenni a mai keresztyén gyülekezeteknek. Hiszen nyilvánvaló, hogy
az első gyülekezet a minta, s ezért nem egymáshoz, hanem a legelsőhöz kell
igazodni. Annál is inkább, mert ezt nem embe-rek, hanem maga Isten alapította
a Szentlélek által.
Amiként Isten annak idején látta, hogy „nem jó az embernek egyedül
lenni”, és teremtett neki hozzáillő segítőtársat, épp így Isten gondoskodó
szeretetét látjuk abban, hogy létrehozta a gyüle-kezetet. Ő tudja, hogy
a hívő életet nem jó egyedül élni. Egyenként sokkal gyengébbek vagyunk,
másrészt a közösség lehetőséget ad arra, hogy felelősséget érezzünk és
gyakorol-junk mások felé, valamint arra, hogy legyenek körülöttünk olyanok,
akik szeretetükkel vagy, ha kell szeretetteljes kritikájukkal továbbsegítenek
minket a hitélet útján. Isten ajándéka tehát az első gyülekezet éppúgy,
mint az elmúlt kétezer év alatt létrejött és működő valamennyi igazi közösség.
Természetesen az egyháztörténelem során nagyon sok kísértéssel küzdött
a gyülekezet. Az egyik talán legnagyobb kísértés éppen az volt, hogy megmaradjon-e
az eredeti modell mellett, hiszen olyan sok jószándékú, de helytelen véle-mény
alakult ki az idők során. Isten azonban ilyenkor reformátorokat adott népének,
akik igyekeztek visszaállítani a gyülekezetnek nem elsősorban a formáját,
hanem amennyire lehe-tett, annak lényegét.
Most pedig annyi idő és annyi kísérletezés után ki kell mondanunk,
hogy ma sem tudunk jobbat, eredményesebbet annál, amit Isten Szentlelke
által létrehozott az első pünkösd ünnepén. Ha pedig így van, akkor méltó
a jeru-zsálemi gyülekezet arra, hogy alaposabban megvizsgáljuk mit végzett
el benne és általa Isten Szentlelke, és méltó arra, hogy kövessük példáját,
hiszen ezáltal Isten a mai gyülekeze-teknek is hasonló áldásokat adhat,
mint akkor ott Jeruzsálemben.
1. Az újszövetségi gyülekezet egyik jellem-zője, hogy tanuló gyülekezet.
Ezt olvastuk a második rész 42. versében: „Ezek pedig kitartóan részt
vettek az apostoli tanításban.” Engedték, hogy tanítsák őket az apostolok.
Óriási kincs a taníthatóság. Vannak ugyanis, akik nem ismernek maguknál
okosab-bat, s ezért megmaradnak a maguk szintjén. A közmondás úgy tartja,
hogy a jó pap holtig tanul, mindazáltal a jó gyülekezet is tanuló gyülekezet.
Erre látunk jó példát a felolvasott igeszakaszban. A keresztyén hívő és
keresztyén gyülekezet nem lehet tanulásellenes. Sem az úgynevezett evilági,
sem az isteni tudománnyal kapcsolatban. Hit és tudomány nem ellenségek.
A hit ellensége a hitetlenség, a tudomány ellen-sége a tudatlanság. Isten
adta az embernek az
értelmet és a bölcsességet, hogy „felfedezze azokat a fizikai,
kémiai és biológiai összefüggé-seket, melyeket Ő alkotott. Az ember ezeket
megismerve élhet velük maga és embertársai javára, de sajnos – a világba
jött gonosz miatt – kárára is. A tudás tehát nem ellensége Istennek és
a világnak, csak a rosszra használt és hiányos tudás van ellenére és a
teremtett világ kárára. Megdöbbentő, hogy az ember az új felfedezeté-seket
mindig előbb a pusztítás eszközéül hasz-nálta, s csak később állította
az élet szolgálatába. Isten nem akarja tudatlanságban tartani teremt-ményét,
hanem azt szeretné, ha az ember fele-lősségteljesen élne, tudással.
A hitélet területén is így van ez. Isten nem akarja tudatlanságban
tartani övéit, sőt egyik legnagyobb ígérete, hogy az övéi „mindnyájan Istentől
tanítottak lesznek.” János 6:45-ben az Úr Jézus maga idézi az ezzel kapcsolatos
prófé-tai igéket. Ésaiás 54:13-ban ezt olvashatjuk: „Fiad mind az Úr tanítványai
lesznek”, Jer. 31:33-34-ben pedig: „Akkor nem tanítja többé egyik ember
a másikat, hogy ismerje meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak engem,
kicsinytől nagyig.” Addig azonban még sokat kell tanulnunk. S ezt nagyon
jól tudták az első gyülekezet tagjai, azok a hitelődeink, akik közül némelyek
azért tanultak meg olvasni, hogy maguk is olvashassák a Bibliát. Hiszem,
hogy Isten mai népe sem felejti el, hogy elvész a nép tudomány nélkül.
Péter apostol levelében ezt mondja: „A ti hitetek mellé ragasszatok tudo-mányt…”
(II.Pét.1:5.)
A jeruzsálemi gyülekezet tagjai kitartóan részt vettek az apostoli
tanításban. Nem gon-dolták, hogy már eleget tudnak, sőt egyre inkább érezték,
hogy milyen kevés az ismeretük, ezért nem hagyták abba, hanem kitartottak
a tanulás-ban. Nagyon fontos az ő példaadásuk ma is, hiszen sokan vannak,
akik lelkesen elkezdenek valamit, akár a hitélet területén, de az idő múlá-sával
a lelkesedésük is elmúlik.
2. Az újszövetségi gyülekezet második jellemzője, hogy gondoskodik tagjairól.
Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ismerik egy-mást. „Ezek pedig kitartóan
részt vettek … a közösségben.” (42.v.) A keresztyén közösség-ben senki
sem élhet önmagának, hanem min-denki másokért is. Sőt ideális esetben előbb
a másik, a közösség, s csak utána én. A jeruzsá-lemi hívők igazi közösségben
éltek. Gyakran találkoztak (naponként), közel voltak egymás-hoz, s így
észrevették, ha valakinek szüksége volt valamire, akár lelki, akár anyagi
természetű volt is a szükséglet.
Tudom, hogy felvetődik bennünk a kérdés: Csak az első gyülekezetben
valósulhatott ez meg, vagy lehetséges ma is? Hívő életünk ta-pasztalatai
bizonyítják, hogy nemcsak lehetsé-ges, hanem szükséges is, ma is ez a fajta
közös-ség, mert enélkül a keresztyénség lényegét hagynánk elsikkadni. Természetesen
ez ma sem megy áldozatok nélkül. Ma sem könnyebb, de nem is nehezebb magunkat
megtagadni és önző életmód helyett az önzetlen életformát választa-ni.
Aki ezt megpróbálja, az megtapasztalja, hogy miközben másokkal törődünk,
magunk sem leszünk szegényebbek. Példabeszédek 11:25-ben ezt olvassuk:
„Az ajándékozó bővel-kedik, és aki másokat felüdít, maga is felüdül.” Igen,
ma is igaz, hogy a megosztott teher félteher és a megosztott öröm kétszeres
öröm. A közösségben mindenki adott és mindenki kapott. Az igazi keresztyén
ezért ma sem azt nézi, hogy mit kaphat egy közösségben, hanem, hogy mit
adhat, azaz mennyire van ott szükség rá. Az Úr Jézus ugyanis arra tanított
minket, hogy jobb adni, mint kapni. (Apcs. 20:35.) Itt értjük meg
az első hívők tulajdonhoz való viszonyát is. Nem arról van szó, hogy tilos
a magántulajdon a keresztyének számára, hanem arról, hogy ta-nuljunk meg
jól bánni az anyagi eszközökkel, akár kevés van belőle, akár sok. Anániás
és Szafira bűne nem az volt, hogy anyagiakkal rendelkeztek, hanem az, hogy
hazudtak, eltit-kolták jövedelmüket. De Istent nem lehet be-csapni. (Apcs.
5.)
3. Az újszövetségi gyülekezet harmadik jellemzője, hogy imádkozó.
„Ezek pedig kitartóan részt vettek a kenyér megtörésében és az imádkozásban”
(42.v.)
A közös étkezésekről most nem akarok részlete-sebben szólni, hiszen
mindannyian tapasztaltuk már a szeretetvendégségek áldását. A hangsúlyt
most a közös imádságra szeretném tenni, mert ennek áldásosságáról talán
nem mindenki van meggyőződve. Kezdjük az alapoknál. Az imád-ság: beszélgetés
Istennel. Ahol valakiknek nincs idejük vagy kedvük az egymással való beszél-getésre,
elidegenednek egymástól. Akik pedig szeretik egymást, azoknak mindig van
szavuk egymáshoz. Így van ez az Istennel való beszél-getéssel is. Aki
nem imádkozik, annak kapcso
lata megszakad Istennel. Ez annyira fokozódhat, hogy az Istennel való
közösség meghal. Ha pedig a gyülekezetben néma emberek vannak, akkor formálissá,
hideggé válik az istentisztelet, sőt előbb-utóbb képmutatóvá. Akkor lehet,
hogy így tanítja az apa a fiát! „Fiam, amikor beme-gyünk a templomba, úgy
teszünk, mintha imád-koznánk” (mások is így tesznek). Az ilyenfajta istentisztelet
azonban, „ahol úgy teszünk, mint-ha…”, egyre kevésbé érdekli fiataljainkat,
de a kívülvalókat is. Tanítsuk meg gyermekeinket imádkozni, de ne úgy,
hogy csak bíztatjuk őket, hanem úgy, hogy jó példával járunk előttük, és
elmondjuk nekik az imaélet áldásait. Melyek ezek?
Megvallhatjuk Neki bűneinket: Sokkal jobban foglalkoztatja fiataljainkat
ez a kérdés, mint gondolnánk. „Kinek mondjam el a bűneimet? Neki nemcsak
elmondhatjuk, Ő nemcsak meg-hallgatja, hanem arra is képes és illetékes,
hogy megbocsássa azokat. Csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket.
Elmondhatjuk kéréseinket is. Neki, aki kezé-ben tartja egyéni és közösségi
életünket, van hatalma arra, hogy megadja szívünk kéréseit.
Ezt megtapasztalva, már hála és köszönet is lesz imádságainkban, hiszen
méltó a köszönetünkre Az, Aki segít nekünk. Néha nem úgy, amint kérjük,
hanem annál jobban, mert ő tudja iga-zán, hogy mire van szükségünk.
Ez a fajta imádkozás nem unalmas időtöltés, nem szent szórakozás, hanem
a legszentebb munka, amellyel részt vehetünk Isten alkotó művében. Ha együttmunkálkodunk
Vele már a „tervezésben”, megbeszéljük Vele, hogy mit és hogyan tegyünk,
akkor sokkal szívesebben és sokkal aktívabban veszünk részt terveinek meg-valósításában
is. A keresztyén imádság ugyanis nem a mi akaratunknak Istenre erőltetése,
ha-nem az Ő akaratára való ráhangolódás.
Isten olyan jövőt készített nekünk, amely min-den eddigit elfeledtet
velünk. Be akar avatni terveibe. Beszélgessünk Vele egyéni csendessé-günkben
és a gyülekezet közösségében. Így nemcsak külsőleg hasonlít majd gyülekezeti
életünk az első gyülekezetéhez, hanem belsőleg is: áldott, örvendező közösségünk
lesz Vele és egymással.
4. Az újszövetségi gyülekezet negyedik jellemzője, hogy bizonyságtevő, és ennek nyomán növekedő. (47.v.)
Az első keresztyének nemcsak Istennel és egy-mással voltak kapcsolatban,
hanem a világgal is. Hiszen ott éltek az emberek között, nem félre-vonulva
a világtól. Igaz, hogy másként éltek, mint a környezetük, de ez a „másság”
vonzó lett a kívülvalók számára, nem taszító. Ezt olvassuk a 47. versben:
„Dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép.”
Testvéreim, biztosak lehetünk benne, hogy-ha ma nem vonzó a keresztyénségünk,
akkor a hiba nem Istenben van, nem a kívülvalókban, nem az újszövetségi
modellben, hanem annak helytelen követésében. Az embereknek ma is ugyanarra
van szükségük, mint kétezer évvel ezelőtt. Itt nem a körülményekre gondolok,
hanem az életérzésre. A mai ember is boldog akar lenni, és nemcsak a túlvilágon.
De nézzük csak a jeruzsálemi hívőket! Ők boldogok voltak már itt e földön,
jóllehet sok megnemértéssel és elég hamar üldözésekkel is szembe kellett
néz-niük. De a boldogság látszott rajtuk. Nemcsak szavaikkal, hanem életükkel
is bizonyságot tettek arról a hatalmas Megváltóról, aki életüket, értékrendjüket
átformálta. Erre a bizonyságétel-re válaszul: „Az Úr pedig naponként vezetett
hozzájuk olyanokat, akik hagyták, hogy meg-mentsék őket.” (rk. ford.) Nem
ők mentették meg az embereket, hanem Isten. Ők bizonyságot tettek, az Úr
pedig elvégezte a többit. Adott növekedést, adott szaporodást.
Befejezésül arról szeretnék szólni, amit a 41. versben olvasunk: „akik
pedig hittek, megke-resztelkedtek”, azaz bemerítkeztek. A bemerítés külső
jele egy – az ember szívében és életében végbemenő – változásnak. A vízben
való elme-rülés jelképezi a régi életnek való meghalást, a vízből való
kijövetel pedig az új élet kezdetét.
Baptista gyülekezeteinkben sok helyen van bemerítés pünkösdkor. Adjunk
hálát azokért, akik már hitre jutottak és hitüket a bibliai ke-resztséggel
is megpecsételték. Imádkozzunk azért, hogy hitükhöz hűek maradjanak.
Kérjük Istent, hogy adjon megtéréseket ma is, közöttünk is, mert csak
ez jelent megoldást egyéni és közösségi életünkben. Adjon az Úr olyan pünkösdöt
mindannyiunknak, mely köze-lebb visz egymáshoz és embertársainkhoz. Ámen!
Nemeshegyi Zoltán
1999. Pünkösd /TV1)Szolgatárs 1996. jún.
Jöjj el, teremtő Szentlélek,
töltsd be téged váró néped,
hogy – mint akiket tüzed hevít,
hirdessük Isten nagy tetteit!
Jézus Krisztus! Halleluja!Nyisd látóvá vak szemünket,
hallóvá süket fülünket!
Hadd érje el az ige bennünk,
hogy hiten együtt énekeljünk!
Jézus Krisztus! Halleluja!Hasíts az ige kardjával!
Gyógyíts az ige balzsamával!
Fegyverezz fel fegyverzetével,
és jogarával te vezérelj!
Jézus Krisztus! Halleluja!Lobogjanak fel szent lángjaid!
Tedd eggyé egyházad tagjait,
míg egy Fő egy testévé válnak
dicsőségére az Atyának!
Jézus Krisztus! Halleluja!Ismeretlen szerző után németből ford.:
Túrmezei Erzsébet
Kálmán bácsi a szomszédból Karola nénit ke-reste. A tornácig jött, onnan
kérdezte a kerti kőasztalnál játszó gyerekektől, hogy itthon van-e?
- Persze – válaszolta Paula, - a konyhában! Süteményt süt.
Az öregember nézte őket, azután annyit mon-dott:
- Jó munkamegosztás ez? Ő süt, ti meg játszotok addig…
- Mi köze hozzá, - mormogta Bandi, de Paula felállt:
- Miért? Mert igazat mondott? Én már sü-töttem egyedül is piskótát.
És tulajdonkép-pen a mi vendégeinknek készíti…
Nemsokára ott tüsténkedtek mind a hárman a néni körül, Bandi mosogatott,
Emmi és Paula szendvicset készített, az óra pedig tördelte az időt a falon.
Bandi azonban úgy vélte, ha esetleg többen jönnének, nem lenne elég,
ezért odaállt a ke-nyérszeletelő mellé. És jól tette, mert Karola néni
jelent meg az ajtóban:
- Nem tudom, jól láttam-e, nézzetek csak ki azon az ablakon! Ott-ott,
a kanyarnál! Azok mind ide jönnek? Szívesen látom őket, de… talán a sütemény
nem lesz elég!
- Keksz van még a dobozban… - vélte Emmi bizonytalanul.
- Várjatok csak! – Elővett még egy tálat, és a süteményszeleteket elkezdte
kettévágni. – Így ni, - rakta meg az újabb tálat, - ezek úgyis elég nagyok
voltak, a keskeny szele-tek szebbek is…
- És főleg, hogy megduplázódtak! – vélte Bandi, - szükség esetén megtehetjük
a szendvicsekkel is…
- Mint az ötezrek megvendégelésénél, - mondta valamelyikük, de Bandi
rátámadt:
- Nem! Ő nem a meglévőket vágta ketté!
Nem is vették észre, hogy Kálmán bácsi újra ott áll a tornácon, pedig
régebben érkezhetett, mert hallotta, miről van szó:
- Nos, azt valóban nem tudhatjuk, hogy mit tört ketté, de az bizonyos,
hogy a megle-vőkhöz nyúlt! Az ötezreknek a két halat és az öt kenyeret,
a négyezreknek pedig a hét kenyeret szaporította meg. Tehát nem a semmiből
vendégelte meg őket, nem a kö-vekből teremtett kenyereket…
- Csakugyan! Ilyesmit a Sátán tanácsolt a pusztában, de az Úr Jézus
visszautasította.
Tehát az a mi dolgunk, hogy amink van, adjuk Neki, és a többi az Ő
gondja…
A hosszú kert végében, a kapu körül mozgoló-dás támadt, a kutya is
vakkantott. Bandi letette maga elől a konyhai kötényt, és futott a vendé-gek
elé. Így azután alig látta valaki, hogy Kál-mán bácsi valamit motozott
a lépcsőfeljárat körül, csak azt, hogy egyszerre csak odakerült egy kosárka
meggy az asztalra.
- Ez… ez honnan termett ide? – kérdezte Paula, mire Kálmán bácsi kissé
zavartan válaszolta:
- - Nos, ez éppen az én kertemből… azaz ott termett, de ide szánta
az Úr. Nyilván, mert úgy éreztem, hogy át kell hoznom. Igaz, nem sok, de
talán elég lesz…
Majd hozzátette:
- Nemcsak talán, hanem biztosan!
BH. 1992. 06. 05.
1940. június 16-án születtem Ráckevén, hí-vő szülők gyermekeként. Édesapám
Kovács Sámuel, édesanyám Farkas Piroska, mindketten már az Úrnál vannak.
Gyermekkoromat is ebben a községben töl-töttem, ahol a második világháború
után a gyü-lekezet létszáma fokozatosan csökkent, - fiata-lok ketten voltunk
– a dömsödi körzethez tar-toztunk.
Lelkipásztorunk Lázi Sándor testvér volt, aki rendszeresen látogatta
a gyülekezetet, min-dig talál alkalmat arra, hogy velem is beszélges-sen
a hit dolgairól. Mélyen szántó igehirdetéseit érdeklődéssel hallgattam.
Imaházunk nem volt, így a mi lakásunkon tartottuk az alkalmakat. A tíz,
tizenkét fős gyülekezetben nem volt alkal-mam a fiatalos lelki igényeim
megélésére, ezért gyakran elutaztam Szigetszentmiklósra, Pester-zsébetre,
Dömsödre, továbbá az akkori korban lehetséges konferencia helyekre. Lelki
fejlődé-semre meghatározó élményt jelentettek Brezt Vilmos, Cserepka János,
Kalkó József, Békefi Pál, Kovács Géza testvérek missziós szolgálata, továbbá
a családi környezet.
1954-ben tértem meg, megértve, hogy az üdvözítő Jézus Krisztus értem
is meghalt, bű-neimet eltörölte. Hitem vallomására Lázi Sándor testvér
merített be Dömsödön abban az évben.
Középiskolába Budapestre jártam naponta, ahol legnagyobb lelki élményem
az volt, hogy osz-tályfőnököm Lelkes István hívő tanár volt és nyíltan
megvallva hitét, napi eligazításokat adott etikából és hittanból is. Ez
a kivételes lehetőség segített szinten megtartani, és a kísértésektől megőrizni
biblikus hitelveimet. Az Ybl Miklós Építőipari Technikum befejezése után
rövid ideig dolgoztam.
1961-től a Felsőfokú Építő- Építőanyagipari – és Gépészeti Technikumot
végeztem, majd 1974-ben a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán Pécsett szereztem
épületgépész üzemmérnöki oklevelet.
1962-ben megnősültem, feleségem Hegedűs Erzsébet, aki a Kiskörösi Baptista
Gyülekezet tagja volt.
1963-ban született Márta lányunk, aki szin-tén a Pesterzsébeti Baptista
Gyülekezet tagja. Férje Baka László, gyermekei: László, Dénes és Flóra.
1967-ben született Árpád fiúnk, aki ugyan-csak e gyülekezet tagja,
most Németországban dolgozik és él feleségével Kovács Árpádné, szül: Blaskó
Andreával és fiával, Ákossal.
A gyülekezetnek 1966-tól vagyok tagja. Er-zsébetre költözésünktől bekapcsolódtam
az énekkar munkájába és a vasárnapi szolgálatok végzésébe, majd tíz évig
azok szervezését is végeztem.
1968-tól a testvérek bizalma révén az elöljá-rósági munkában is részt
veszek különböző feladatok végzésével. Hat évig pénztárellenőr voltam.
Imaóra-vezetői, és megbízással biblia-óra-vezetői szolgálatot végzek. Az
építkezés előkészítésétől az Építési Bizottság tagja va-gyok. Az MKBK csoportvezető-helyettesi
szol-gálatát látom el.
1990-ben a gyülekezet diakónus szolgálattal bízott meg.
1990-ben igehirdető szolgálatra felkészítő tanfolyamot végeztem,
ebben az évben fejeztem be a két éves BTA bibliaiskolai tanfolyamát.
1990-ben szembetegségem miatt rokkant nyugdíjas lettem, betegségem
erősen korlátoz az általam szívesen végzendő különböző szolgála-tok ellátásában.
Budapest ostromakor, a „frontvonalon” szület-tem 1945-ben. Családunkban
négyen voltunk testvérek.
Szüleim a pestszenterzsébeti gyülekezet aktív tagjai voltak, így gyermekkorom
óta ismerem a közösség légkörét.
Mint a hívő szülők gyermekei, én is korán meg-ismertem a bibliai igazságokat.
Hallottam sok-szor a megtérésről, de nem éreztem ennek szük-ségszerűségét,
hiszen mindig ott voltam a kö-zösségben, részt vettem az alkalmakon.
Amikor 1963-ban felvettek az énekkarba, egy felelősségteljes kötődés
alakult ki bennem, amelynek nagy része volt abban, hogy az ifjúkor kísértései
között – amelyek főleg egyetemista koromban jelentkeztek – megmaradjak
a gyüle-kezetben.
Jézus Krisztus melletti döntésemben voltak „közreműködők”, de az Ige
világított rá a lé-nyegre: az Ő juhai nemcsak hallják szavát, hanem követik
őt (Jn. 10. rész). Bemerítkezésem 1971-ben történt.
A következő évben nősültem meg, feleségem Lomjánszki Erzsébet. Gyermekeink
Kornél és Nóra.
A hetvenes évek vége óta veszek részt az elöljá-róság munkájában. A
gyülekezetben pénztárel-lenőri feladatokat látok el és a Minden Korosz-tály
Bibliai Közösségének munkájában tevé-kenykedek aktívan.
Kedves Testvérek!, Kedves Gyülekezet!
Megtérésünk rövid történetét az alábbi bizony-ságtevésben szeretnénk elmondani:
1982-ben hallottam először az Úr Jézus Krisz-tusról egy Balatonalmádi
katolikus templomban. Az akkori érzések úgy megragadtak, hogy kb. 8 évig
minden vasárnap elmentem templomba. Már akkor is sokat kerestem a más gyülekeze-tekkel
való kapcsolatokat. Sajnos, mivel nem elégített meg az a hit gyakorlat,
egy idő után elmaradtam a katolikus templomból. Csak jóval később, egy
akkori barátom unszolására mentem el egy istentiszteletre Budapesten, ahol
újra találkoztam az Úrral. Ez a találkozás élménye a mai napig erőt ad
a hitben való járásra. Attól a naptól kezdve minden időmben az Úr dolgairól
elmélkedem, és életemet átadtam Krisztusunk-nak, hogy Ő irányítson. Mindennapos
vendég lettem az Úr házában, sokat szolgáltam, sokat evangelizáltam. Amikor
csak lehetett bizonysá-got tettem arról, hogy Jézus krisztus hogyan változtatta
meg életemet, hogyan szoktam le a dohányzásról egy pillanat alatt, hogyan
tudtam megállni a kísértésekben az Úr segítségével, és hogy sikerült egyre
többet megérteni az Igéből.
De eljött az az idő, amikor rájöttem az Ige tük-rében, hogy az a gyülekezet,
ahová járok nem biztos, hogy jó irányba megy. Én akkor sok testvéremmel
együtt eljöttem a HIT Gyülekeze-téből, és nem is akartam csatlakozni a
kivált tagokból verbuválódott új gyülekezethez sem.
Ez idő tájt ismertem meg feleségemet, Szilviát, akit az Úr nekem
rendelt. Házasságkötésünk idején már többször is eljutottunk az erzsébeti
imaházba. Az itt megtapasztalt szeretet, és a megismert tagok hithű élete
arra vezetett min-ket, hogy kérjük felvételünket az erzsébeti gyülekezetbe.
Hisszük, hogy csatlakozásunk által megerő-södünk és újra újult erővel
tudjuk szolgálni a gyülekezetet, és az Úr Jézus Krisztust. Ámen
. /Gyermely, 2000. május 25.
Gál István és Gálné Kuklics Szilvia
Ui: Tagfelvételünk óta egy újabb áldást adott az Úr, mert megszületett lányunk, Gál Dorottya 2000. május 8-án 16,40-kor. Mind a ketten – anyuka és kislánya – egészségesek.
Csiga-voltomban arra gondolok,
egyszer – szárnyaim nőnek:
átváltok egy új dimenzióba,
és itt hagyom a Földet,
ahol… most cipelem a hátamon
- sokáig bíztam abban –
menedékem: csigabiga-házam.
Hittem önmagamban.Aprócska célokért araszoló
ember vagyok, - de fölöttem az Ég!
Érthetetlen kegyelemből, lassan
betűzhetem szent üzenetét,
mert tudom már: nekem szól
- és neked:
„…teljes szívedből, elmédből, erődből
szeresd az Urat, Istenedet!”Lukátsi Vilma
Mire ez a néhány sor megjelenik, sok ezer iskola megszámlálhatatlan táblájának sarkában ott áll díszes kréta-betűkkel a várva várt szó: VAKÁCIÓ. S boldog diákok, megkönnyebbült tanárok hagyják el az iskolákat, megérdemelt pihenésre. Hívogatóan csobbannak a Balaton hullámai, és integetnek az erdő fái is. Senki nem vitatja el a gyerekektől, fiataloktól és felnőttek-től a vakáció, a szabadság, a pihenés és kikap-csolódás jogát. Hiszen az Úr Jézus is pihenni hívta tanítványait egy-egy időre… De a pihenés, felüdülés helyén is ott volt a Mester. Hogy barátságos beszélgetésben feleljen szívük kérdé-seire. Hadd tanácsoljuk most, a nyár kapujában ezt valamennyi kedves testvérünknek. Használ-juk fel a pihenés, felüdülés idejét arra is, hogy közelebb kerüljünk az Úrhoz. Hogy legyen egy picivel több idő igeolvasásra, imádkozásra, vagy családi lelki-beszélgetésre. Olyanra, amilyenre olykor tényleg nincs idő a rohanás heteiben. S akkor a nyár kettős értelemben is erőforrássá, felüdüléssé válik majd a hívő ember számára. És megtapasztaljuk majd az Úrral való együttlét gyönyörűségét – a természet templomában is.
K.L.I.BH. 1993. 06. 13.
Például táborozni, sátorozni. Mire jó a tábo-rozás, sátorozás?
- a gyermekek emberközelben láthatják tanítóikat, azokat, akiket otthon
csak „va-sárnapi jelmezben” láttak;
- a gyermekek megfigyelhetik a jó együtt-működést a tanítók és a rendezők,
szaká-csok, segítők között;
- a külső befolyások, negatív hatások csök-kenthetők;
- a gyerekek rájönnek, hogy a fegyelem, ami a táborban kötelező, nem
is rossz dolog, ez a legnagyobb segítség időnk hatékony ki-használásában;
- a sport, a szervezett játék összetartóvá kovácsolja a csapatot;
- a gyermekek közvetlenebbek a felnőttek iránt;
- azok a gyerekek, akik a tanulásban gyen-gébbek, de a sportban, játékban
fölényre tesznek szert, könnyebben leküzdhetik gátlásaikat;
- az együtt táborozó tanítóknak ez egy nagy lehetőség arra, hogy közösséget
építsenek ki, egymást segítsék;
- hitünk, türelmünk próbatétele (ha esik az eső).
Mindennap imádkozz a nyári táborozásért! Soha vissza nem térő alkalmak
lesznek ezek!
- Hány ember dolgozik a Trabant-gyárban?
- Kettő. Egyik hajtogatja, a másik ragasztja.
- Miben különbözik a kakukk a több madár-tól?
- Az egyetlen madár, amelyik ki tudja mon-dani a nevét.
- Hogy hívják a kínai focicsapatot?
- Hun kapunk ki.
- Milyen az arab lopakodó?
- Teve mamuszban.
Melyik állat ragaszkodik legjobban az ember-hez?
- A pióca.
Bolognai töltött kifli
Hozzávalók: 8 kifli, 25 dkg főtt marhahús, 8 dkg reszelt sajt, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10-10 dkg sárga- és fehérrépa, 1 csokor petrezselyem, 3 evőkanál paradicsompü-ré, olaj, oreganó, őrölt bors, só.
Az olajban megpirítjuk a finomra vágott hagy-mát. Hozzáadjuk az apró
kockákra darabolt zöldségeket, és puhára pároljuk. Sóval, vágott petrezselyemmel,
borssal fűszerezzük. Hozzá-keverjük a darált főtt marhahúst, a paradicsom-pürét,
a zúzott fokhagymát és az oreganót. Az egészet jól összeforraljuk, és a
kiflikbe töltjük, amelyek belsejét előzőleg kikapartuk. A kiflik tetejét
reszelt sajttal megszórjuk, és forró sütő-ben megsütjük.
Kedd:
18,00 Imaóra
Szerda:
18,00 Ifjúsági óra
Csütörtök: 18,00 Bibliaóra
Vasárnap: 9,00
MKBK
10,00 Istentisztelet
16,00 Törekvők órája
17,00 Istentisztelet
Imaházcím: Pesterzsébet, Ady E.u.58., Ady E. u.-János u. sarok
Lelkipásztor: Nemeshegyi Zoltán, Pesterzsébet, Ferenc u.3.
Június
01. 18,00 Ökumenikus istentisztelet, so-roksári ref. templom
04. 9,00 Imaóra, Úrvacsorai istentisztelet, Tagfelvételi
gyülekezeti tanács-kozás
17,00 Énekkarunk vendégszolgálata
Rákoscsabán
11. 9,00 Imaóra, Pünkösdi istentisztelet
17,00 Bemerítési istentisztelet
12. . Gyülekezeti találkozó
– Szigetszentmiklós
17. . Ökumenikus kórustalálkozó
– Csepel, Szent Imre téri római katolikus templomban
18. 17,00 Énekkari évzáró
22. 18,00 Teológiai évzáró
22-25. Baptista Férfiak Országos Kon-ferenciája, Debrecen – Erdős-puszta
Július
02. 9.00 Imaóra, Úrvacsorai istentisztelet
30. Budapesti Missziókerület Tahi vasárnapja
Augusztus
06. 9.00. Imaóra, Úrvacsorai istentisztelet
11-13. Magyar Baptisták Világtalálko-zója –
Nagyvárad
20. Millenniumi Konferencia
– Tahi