2000. NOVEMBER |
|
ÚJ FOLYAM 95.SZÁM
|
Hannoverben jártunk
Kaput nyitsz
Veres Józsefné
Beszélgetés egy betörővel
Ne nyugodj bele!
A csereprogram
Hányat alszunk?
F a k a n á l
Egy kis derű…
Eseménynaptár 2000. November
Reggel 5 óra. Álmos szemű énekesek és hozzátartozóik gyülekeznek
a kellemetlennek semmiképpen sem mondható őszi hajnalon. Énekkarunk másodszor
utazik a helyi gyüleke-zet meghívására Hannoverbe. Többek arcán az ébren
tartó izgatottság mellet tapasztalatból eredő – talán nem az első hosszabb
buszos útjuk lesz ez - aggodalom is felfedezhető. Nem keve-sebb, mint 17
óra utazás vár ránk, amely bizony sokak számára embert próbáló lehet. Végre
indulás! Irány az autópálya, amelyet reményeink szerint majd csak valamikor
este 11 felé ha-gyunk el. Nehéz lenne röviden összefoglalni milyen egy
ennyire hosszú autóbuszos utazás. Egy azonban bizonyos, mindenki másképpen
éli meg. Vannak szerencsésebbek, akik például kiválóan tudnak aludni. Ők,
mint a gyerekek esznek, alszanak. / Nevek említésétől most eltekintek.
/ Mások beszélgetéssel, olvasással, zenehallgatással ütik el az időt. A
hosszan tartó egyhelyben ülés után nem csoda, hogy jól esik az időnkénti
megállás, amikor mindenki ki-nyújtóztathatja elgémberedett végtagjait.
Telik-múlik az idő, rójuk a kilométereket, amelyek mindannyiunk örömére
egyre fogynak. Lesz ennek valaha vége? Naná!
Letérünk az autópályáról. Egyszerre min-denki éber lesz, mert
feltűnnek a Hannoveri világkiállítás területének fényei. Máris eltűnnek
a fáradtság jelei, mindenki ámulva figyeli az esti kivilágítást, amely
előrejelzi, hogy nagy él-ményben lesz részünk az elkövetkező 3 napban.
Nehéz eldönteni, hogy vendéglátóink, vagy mi örülünk-e jobban
annak, hogy végre begör-dül buszunk a hannoveri imaház épülete mellé. Gyors
vendégelosztás, majd egy-két óra múlva mindenki tisztán és boldogan, hálát
adva tér nyugovóra a hosszú és fárasztó út után.
Péntektől vasárnapig hannoveri testvéreink szervezőkészségének
köszönhetően jól előké-szített program vár ránk. Első nap Hannover nevezetességeivel
ismerkedhetnek meg azok, akik először járnak a városban, amely egyébként
Németország Alsó-Szászország nevű tartomá-nyának székhelye. Fejlett infrastruktúrával
rendelkező ipari város, több mint félmillió lakossal. Akik már jártak errefelé,
azoknak lehetőség nyílik arra, hogy belevessék magunkat a sétáló utca forgatagába,
és el-el tűnjenek egy-egy bevásárlóközpont gyomrában. Bátran állít-hatom,
nagyon nehéz azt megállni, hogy ne csökkentsük márkáink mennyiségét, s
kár lenne tagadni, e sorok írójának sem sikerült. Este meleg vacsora várt
minket az imaház ebédlőjé-ben, majd miután mindenki feltöltekezett testi-leg
következhetett az utolsó, a fellépés, szolgálat előtti énekpróba. Persze
nem lett volna teljes az élménytár, ha nem énekelhettünk volna együtt német
testvéreinkkel, ehhez azonban kemény német nyelvű gyakorláson át vezet
az út. De hát ennyi, mindenre elszánt énekesnek mi jelenthet akadályt?
Persze tudjuk, hogy az aznapi élmé-nyek mindenért kárpótolnak, de többünkben
felmerült a kérdés, hogy vajon az egész napos utazás vagy a pénteki komplex
program volt-e a fárasztóbb. Ekkor azonban még senki sem tudta, milyen
egy egész napot gyalogolni, sorban állni, nézelődni a hűvös, néha szemerkélő
esővel tarkított német klímában. A valóban szinte felfoghatatlanul sok
élmény mellett ugyanis ez is benne volt a szombati napban.
Varsóci Károly
Nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik.
Agócs Károly, A lélekmadár
A leckét az iskola adja fel, de az élet kérdezi ki.
Dorosmai János, Mesék, aforizmák
Kaput nyitsz, mikor elhagyja ajkad a szó,
mikor elszáll, s mint gondolat röpköd szerte.
Irányát pályáján élete szabja meg,
nem vész el nyomtalan kóborló szelekbe’.
Madár a szó, hányszor vissza-vissza száll,
és megszab sorsokat is akármiképpen:
élet és halál, teljes életnek része,
megfogni nem tudod, pedig itt zúg vétlen.
Ág is a szó, melyen fészket rak a rigó,
s ha komor őszök el is ragadják délre:
visszatér, mint tetté érett fény, gondolat
a vajú szívek sötét peremére.
Venyercsán László
Édesanyánk, Veres Józsefné – Bathó Rozália – született: 1912. szeptember
24-én, Tökölön. Gyermekkorát a Darányi szigeten töltötte, ahol édesapja
vincellér volt. Mindig szeretettel mesélt az ott eltöl-tött időkről, ahol
testvéreivel és a szülőkkel sokat dolgoztak, hisz a gyümölcsös renge-teg
munkát adott. Visszaemlékezéseiben életének ez volt a legszebb időszaka.
Majd az élet Budapestre szólította. Az Árvaháznál ismerkedett meg apukánkkal,
Veres Józseffel, akivel 1932. május 5-én házasságot kötöttek. Anyuka bemerítkezésének
időpontja: 1926.
A háború és az azt követő évek nehéz helyzeteit mindig megoldották
a szeretet segítségével, amit az Úr Jézusban vetett hit adott nekik. Az
öt gyerek felnevelését nagy áldozatok árán és szeretettel végezték. Az
öt gyerek: Béla 1933-ban, Józsi 1934-ben, Rozália 1939-ben, László 1943-ban,
Mária 1946-ban született.
Szüleink 65 évet éltek együtt, mi gyere-kek szeretettel vettük őket
körül, mert egy gyerek csak törleszteni tud szülője áldoza-tos életéért.
Különösen az utolsó éveiben vette szeretettel és aggodalommal körül anyukát,
az édesanyát a család.
Kedves énekei a Hit hangjai énekes könyvből a 469. ének – Jeruzsálem
gyön-gyökből – a Hitünk énekei énekes könyv-ből a 18. ének – Ama szép hon
felé… - és a 386. ének – Ne kutasd szenvedésem… -. Ez utóbbi éneket gyakran
kérte, hogy ol-vassam fel neki. A Bibliát naponta sokat olvasgatta, az
aznapi igét, amit a „napi áhítat 2000” vezérfonalból olvasgatott, Szerette
lapozgatni a Bibliát, sokszor órá-kon át. Készült és várta, hogy mikor
szó-lítja majd az Úr őt haza…
Ui: A Ferenc utcai imaháznál szolgáltak gondnokként 1941-től 1945-ig,
Bretz Emil tv. lelkipásztorkodása idején.
Köszönetnyilvánítás
Szeretnék köszönetet mondani édes-anyánk hazaköltözése alkalmából a testvér-nőknek és testvéreknek, akik rendszeres látogatásukkal sokat segítettek édesanyánk élete utolsó szakaszában, a betegsége és hazavágyó lelke gondozásában. A gyüleke-zet imáját, a telefonhívásokat, melyek nél-kül nem is tudtam volna édesanyánk ápolá-sát ellátni.
Budapest, 2000. november 4.
Balkayiné Veres Rozália
Jörg Bopp: A süket fülek erőszaka
Egyik ismerősöm, aki foglalkozására nézve pszichiáter, a következő élményét
mesélte el nekem.
Nemrégiben egy éjszaka hirtelen fölri-adt, mivel zajokat hallott a
lakásában. Fele-ségének rábeszélésére megemberelte ma-gát, és elhagyta
a hálószobát. Amikor dol-gozószobájába lépett, egy férfi állt előtte, s
az íróasztallal bajlódott. Betörő volt.
Mindketten megijedtek, s szinte bénul-tan álltak egymás előtt. Ekkor
a pszichiáter nagy lélekjelenléttel azt mondta: "Ne féljen tőlem. Nyugodtan
foglaljon helyet; akkor beszélhetünk egymással.” A betörő elké-pedve nézte
ellenfelét, és mérlegelte a dolgot. Végül rászánta magát, és leült egy
zsámolyra. A pszichiáter fölkattintotta az állólámpát, és szintén leült.
Nyugodtan megkérdezte a kéretlen vendéget: „Miért tört be ide?” A kérdezett
egy ideig hallga-tott, majd hevesen beszélni kezdett.
Szerencsétlen gyerekkoráról számolt be, melyet házasságon kívüli gyerekként
töltött el. Anyjáról, aki elhanyagolta és gyakran verte. És a szomorúságáról.
Senki sem akadt, akiben megbízhatott volna. Senki sem érdeklődött iránta.
Beszélt első bolti lopásairól, arról, hogy nevelőotthonba utalták be, ahonnan
többször megszökött, de mindig elkapták és visszavitték. Rész-letezte azokat
a büntetéseket, melyekkel aztán a nevelőotthonban kezelték. Amikor nagykorúvá
lett, súlyosabb tetteket követett el, bebörtönözték. Próbára bocsátották,
de aztán ismét elítélték, mert visszaesett. A büntetés leülése után nem
kapott munkát, és megpróbált lopásokkal és betörésekkel felszínen maradni.
Ismerősöm hallgatta, s csak olykor tett föl egy-egy kérdést. Szavaihoz
nem fűzött kommentárt, nem ítélkezett és lemondott az intelmekről. Csak
odafigyelt. Amikor a betörő befejezte vigasztalan történetét, bizonytalanul
nézett a pszichiáterre, és csöndesen azt mondta: „Ön az első ember, aki
meghallgatott. Ha korábban találkoztam volna ilyen emberekkel, talán más
lett volna belőlem.” Majd megkérdezte: „Mit csinál most velem?” Ismerősöm
azt felelte: „Semmit.” Megkérte vendégét, hogy távoz-zon, mivel megerőltető
munkanap vár rá. A betörő zavartan búcsúzott. Néhány nap múlva a pszichiáter
egy képeslapot kapott a férfitől, rövid hálalevél kíséretében.
Meghatott és megszégyenített ez a be-számoló. Én biztos másképp reagáltam
volna a betörőre. Ismerősöm nem fog ki-tüntetést kapni viselkedéséért.
És senki sem fogja nyilvánosan méltatni csöndes bátor-ságát. Nem űzött
el hangosan egy betörőt, nem kiáltott rendőrségért, és nem is futott el
előle. Egyszerűen kész volt arra, hogy meghallgassa és beszéljen vele.
Ilyet még soha nem élt meg a betörő.
Vajon nem történik-e meg újból és új-ból, hogy rászoruló és sérült
emberek zárt fülekre találnak nálunk? Nem figyelünk oda, ha megvert gyerekek
ordítanak. Átné-zünk magányos fiatalokon és szerencsétlen nőkön. Felháborodunk
a menedékjogot kérőkön, a koldusokon és az öregeken. Gyakran nem figyelünk
oda, elzárkózunk, rend és nyugalom után kiáltunk, büntetést és bosszút
követelünk. Gyakran elfeledjük, hogy létezik bennünk és társadalmunkban
a süket fülek erőszaka is, az értetlenség ke-ménysége és irgalmatlan hidegsége.
A rend kegyetlen mániája elfojtja bennünk az együttérzést. S mindez nem
ritkán a tisztes-ség és a jogtudat köntösében jelenik meg. Le akarjuk tagadni
a keserű igazságot, hogy gyakran éppen a süket fülek erőszaka felelős a
törvényszegésekért és erőszakos cselekményekért. Pszichiáter ismerősöm
megpróbálta egyszer föltartóztatni ezt a körforgást.
Fordította: -omo-
Forrás: Publik-Forum, 1992/5
Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!,
Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagyrésze fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!
Mert könyörögni, sírni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.
Füle Lajos
Laura rosszkedvűen ment haza az iskolá-ból, és mondta is mindjárt a
sérelmét:
- Anna néni engem osztott az új lány mellé, hogy a feladatot ketten
dolgoz-zuk ki. Pedig Klárit senki sem szere-ti…
- Nem akarnál a segítségére lenni, hogy beilleszkedjék az osztályba?
– Laura ezt várta az anyjától… Megvonta a vállát:
- Mi hasznom lenne belőle – nekem?
Erre nem kapott választ, hanem anya azt kérdezte tőle:
- Mikor nézted meg utoljára a takarék-perselyedet?
- Tudod, amikor kivettem belőle a pénzt arra a könyvre, amit olyan
nagyon sze-rettem volna…
- Akkor nézd meg most!
- Anyu! Honnan van benne a pénz, ami-kor a könyvre majdnem mindent
kiad-tam?
- Édesapád tette bele. Amikor azt taná-csolta, hogy vedd meg magadnak
a könyvet te, csak azt akarta tudni, kész vagy-e arra, hogy föláldozd a
pénzedet a könyvért? Amikor látta, hogy meg-tetted, ő visszaadta neked,
számold meg, talán még többet is...
- Apu a legaranyosabb ember a világon! De… mi legyen az új lánnyal,
Klári-val?
- Ejnye, Laura, Isten is látni akarja, kész vagy-e olyasmire, amit
te áldozatnak érzel – őérte? Hátha éppen rád van szüksége annak a kislánynak?
És ha a többiek látják, hogy te barátkozol vele, talán ők is elfogadják…?
Lehet, hogy valami nem látszik jó üzletnek, de Is-ten tud róla, és az Ő
értékrendje más…
- Anyu, köszönöm! „Az igazaknak… szép jutalmuk lesz” (Példabeszédek
13:21.).
BH. 98.02.01.
Bevallom, Uram…
„…Ő előbb szeretett minket.”
(1János 4:19)
Bevallom, Uram, hogy csacska igric vol-tam,
Mikor más dalt is fütyültem s daloltam
Azon kívül, hogy SZERETLEK TÉGED.
Szánom-bánom az eltékozolt percet,
Mikor másé volt a szó s a lehelet,
S nem csupán Rólad zengett az ének.
Tégy engem jobban raboddá, én Uram,
Hogy más dalt ne verjen kobzomon ujjam,
Csak dalát Szíved szent szerelmének,
- Mert Uram, én is szeretlek Téged!
Somogyi Imre
Susan Howatch, Absolute Truths
Mint az álom, elsuhan
időnk, múltra válik...
Hányszor alszunk még, Uram,
a találkozásig?
Eléd mennünk nincs mivel
az örök hazába.
Félünk is, ha menni kell,
vágyunk is utána.
Akkor is jöjj majd elénk,
mikor át kell lépnünk
a küszöböt, és az ég
vár, mint menedékünk!
Ne okozzon bajt, se bút
másoknak a végünk,
s rövid legyen az az út,
melyen hazaérünk.
Füle Lajos
Soproni gesztenyés csirke
Mielőtt a főzéshez látunk, készítsük ki a hozzávalókat: egy közepes
csirkét, fél kiló szelídgesztenyét, három almát, tizenöt dkg darált sertéshúst,
sót, borsot, pirospaprikát, fél gerezd fokhagymát, öt dkg füstölt sza-lonnát,
egy fej vöröshagymát, egy zsemlét, egy kis csomó zöldpetrezselymet, egy
to-jást és fél deci olajat.
A gesztenyék héját bevágjuk, és annyi vízben, hogy ellepje, puhára
főzzük. Egy almát meghámozunk, és a hagymával együtt apróra vágjuk, olajban
megpároljuk. A tűzről levéve beletesszük az elmorzsolt áztatott zsemlét,
a darált sertéshúst, a főtt és tisztított gesztenye felét, egy tojást,
só-val, törött borssal, összezúzott fokhagymá-val, a finomra vágott petrezselyemmel
ízesítjük, és alaposan összekeverjük. Ezzel a töltelékkel a besózott, borsozott
csirke belsejét megtöltjük.
A csirkét kívülről is megsózzuk, leöntjük egy deci forró olajjal, és
a sütőben meg-sütjük. Kevéssel a sütés befejezése előtt mellétesszük a
másik két, hámozott, gerez-dekre vágott almát és a megmaradt geszte-nyét.
Juhtúrós burgonya
Hozzávalók: 80 dkg burgonya, 25 dkg juhtúró, 10 dkg vaj, 6 dkg zsemlemorzsa,
3 dl tejföl, só.
A burgonyát héjában, sós vízben megfőz-zük, megtisztítjuk, és karikára szeljük. Egy tepsit vajjal kikenünk, zsemlemorzsával kihintjük, majd beletesszük a burgonyát. Meglocsoljuk olvasztott vajjal, rásimítjuk a juhtúrót, megöntözzük tejföllel, és a sütő-ben pirosra sütjük.
A laktanyába új parancsnok érkezik.
Összehívja az ezredet, és nagy hanggal elmondja programbeszédét:
- Katonák! Az én szótáramból hiányzik az a szó, hogy félelem.
Csend. Egyszerre az utolsó sorban meg-szólal egy honvéd:
- A majrénál tetszett nézni?
Egy férfi a szomszédját hívta segítségül az ajtóban megrekedt kanapé
kiszabadításá-hoz. Húzták-vonták, amíg bele nem fárad-tak, de a kanapé
csak nem mozdult. – Hagyjuk! – mondta végül a férfi. – Sose tudjuk ezt
betuszkolni.
A szomszéd hüledezve nézett rá, s azt kér-dezte: - Be?
- Mit is mondtál, hány halat fogtál a hétvégi horgászáskor? – kérdezi
a fele-ség a férjet, miközben bontogatja a na-pi postát.
- Hat gyönyörű példányt! – mondja büszkén a férj.
- Gondoltam, hogy ezek tévednek. A halasbolt ugyanis nyolcról küldött
számlát.
Fizikaórán kérdi a tanár:
- Mi az összefüggés a tömeg, a tér és az idő közt?
- Ha jó az idő, a tömeg kimegy a térre.
A számítógépem megver sakkban.
De kickboxban én vagyok jobb!!!
Kérdések
Ha egyes üzletek éjjel-nappal nyitva tarta-nak az év minden egyes napján,
akkor miért van az ajtajukon zár?
Milyen szinű lesz a kaméleon a tükör előtt?
A fénysebességgel haladó űrhajóban mű-ködne a világítás?
A kamikaze pilóták miért viseltek sisakot?
Állandó alkalmaink
Kedd: 18,30 Ifjúsági óra
Csütörtök: 18,30 Bibliaóra
Vasárnap: 9,00 MKBK
10,00 Istentisztelet
16,00 Törekvők órája
17,00 Istentisztelet
Imaházcím: Pesterzsébet, Ady E.u.58.
Ady E. u.-János u.
sarok
Lelkipásztor: Nemeshegyi Zoltán
Pesterzsébet, Ferenc u.3.
November
05. de. Imaóra, úrvacsorai istentisz-telet
du. Rákoscsabai testvérek szol-gálata gyülekezetünkben
08. e. Elöljárósági megbeszélés
12. de. MKBK, istentisztelet
du. Istentisztelet
19. de. MKBK, istentisztelet
du. Filmvetítés
24. e. Házasok klubja
25-26. Evangélizáció Igét hirdet: Csiszár István lelkipásztor
A legmélyebb érzés mindig csendben mutatja meg magát.
Marianne Moore
A forró fej és a hideg szív még soha nem oldott meg semmit.
Bully Graham
A bűn sokkal gyakrabban szül szegény-séget, mint a szegénység bűnt.
Michael Levine
SZERETET - SZOLGÁLAT
A Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lapja
Felelős szerkesztő:
Nemeshegyi Zoltán
Szerkesztő: Máté Dániel
Technikai szerkesztő: Lesták Károly
Megjelenik havonta nyomtatva 250 példányban
Interneten: https://members.tripod.com/pbgy_3/
Következő lapzárta: 2000. november 26.