Bús a kedvem máma!
Nektek jó volt áldott
hõs magyarok!
Volt hazátok, s
miért halnotok!
Én csak itt ülök
a szobámban s tollamal sorokat karcolok.
Írásba szavakban
ó hazát siratom!
S tiszta magyar vérem
kárba vész vélem.
Bús a kedvem máma!
Úgy mennék bálba!
Szórakozni s táncolni
én tudom vidám leszek máma!
De nem olyan bálba mennék
én amire te gondolsz!
Táncoltatni mennék
azt!Aki minket meglopott!
E világon én már
sok országban jártam
de olyat mint öreg Magyarország
én még sosem láttam!
Történelmünk
milyen szép volt!
S most, hogy meglett gyalázva!?
Mossuk le a gyalázatott!
Mossuk le tisztára!
Ha, kell vérrel is, de
vissza rakunk minden falut
s várost a magyar határba.
Szívünket forró
acélba mártjuk, hogy semmi kosz
s gyalázat újra
meg ne állja!
(Turul). |