4

Azázél és az Engesztelő Nap

Ellen White azt tanította, hogy Krisztus megváltási munkája nincsen befejezve, hanem most is folyik a mennyei szentélyben: „… ahelyett, hogy a földre jött volna, 1844-ben a 2300 nap végén, Krisztus bement a mennyei szentély legszentebb helyére, hogy elvégezze a megengesztelődést befejező munkáját.” ¹ „Most, amíg a megengesztelődést nagy Főpapunk végzi számunkra, igyekezzünk tökéletessé válni Krisztusban.” ²

Ennek a folyamatnak a végén, a megváltottak bűneit Sátán fejére helyezi: „Szintén látszott, hogy amíg a bűnáldozat Krisztusra mutatott, mint áldozat, és a főpap Krisztust, mint közbenjárót ábrázolta, addig a bűnbak Sátánnak a bűn szerzőjének a típusa, akire az igazi bűnbánók bűnei véglegesen lesznek ráhelyezve.” ³

Véleményem szerint, ez a tanítás csak egy bibliai részen (III. Mózes 16) és ezen belül, egyetlen szónak a jelentésén alapszik (Azázél). Szeretném azért, az „Azázél” szerepét röviden megvizsgálni a megengesztelődéssel kapcsolatban.

Az Azázél szó csak ebben a fejezetben szerepel (négyszer: III. Mózes 16: 8, 10 (2x), 26) az egész Bibliában. Azért, ez „hapax legomenon.” Senki nem tudja biztosan a szónak az eredeti jelentését. Többféleképpen magyarázzák, és erre később visszatérek. Egyelőre, annyit mondok, hogy kétféle elmélet van:

III. Mózes 16: 8 így szól: „és vessen sorsot Áron a két bakra, az egyiket sorsolja ki az ÚRnak, a másikat Azázélnek.” A héber „la‘ăz’ázél” kifejezésnek két jelentése lehet: Azazélként vagy Azázél számára.

          Azért két lehetőség kínálkozik:

1.     A bak Azázél számára van.

2.     Azázél = a bak neve

Tételezzük fel, hogy a megengesztelődés még folyik, és Azázél a Sátán neve. Akkor, az előző két lehetőség szerint:

1.     A bűnbak Jézus, és valamikor a jövőben, Sátánnak viszi a bűnöket a pusztába (21. vers).

Ezzel kapcsolatban, Ballenger, egy volt adventista tanító, a következőket mondja: „Azoknak, akik a bűnbakot Krisztus jelképének értik, nincs lehetőségük kövekkel dobálózni ez alkalommal, mert, miután feltámadt a halálból, és a bűntől megszabadult, olyan tisztátalanná teszik Jézust, hogy örökké ki kell űzni Izrael táborából, és elkülöníteni attól a néptől, amelyért meghalt; és ez a gondolat túl iszonyatos ahhoz, hogy egy pillanatig se foglalkozzunk vele tovább.” ⁴ Igaza van. Jézus a jövőben nem hordozza a bűnt még egyszer. A bűnbak fejére márpedig a főpap ráhelyezi a bűnöket. „úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvözségükre.” (Zsidó 9: 28).

2.     A bűnbak maga a Sátán (ahogy Ellen White tanítja – lásd fönt).

Ezzel több probléma van:

·        „Izrael fiainak a közösségétől pedig vegyen két kecskebakot vétekáldozatul és egy kost égőáldozatul.” (5. vers). Ez a Sátánt bűnáldozattá teszi, mivel mindkét bak vétekáldozat.

·        „Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnak jutott, állítsák élve az ÚR elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélként a pusztába.” (10. vers). Így, a Sátánnal kéne engesztelést végezni.

·        „Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izrael fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy odarendelt emberrel a pusztába, hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy távol eső földre.” (21-22 vers). Úgy tűnik, hogy a Sátánnak nem csak a fejére helyeztetik a bűnünk, hanem el is hordozza azt. Ez máshol a Bibliában nincsen megírva.

Megjegyzem, hogy Walter Martin ezt írja: „E szerző meg van győződve, hogy az adventista fogalom a bűnbakról, az Engesztelő Nappal, a szentéllyel és a Vizsgálati Ítélettel kapcsolatban, bár a prófécia magyarázat és a tipológia bizarr keveréke, nem az a lélekpusztító tanítás, amit sok ember képzel.” ⁵ Tudom, hogy nem azt akarják állítani, hogy a Sátán bűnáldozat, hanem ez furcsa álláspontjuk elkerülhetetlen következménye.

A tipológiával kapcsolatban: fontos, hogy egy ószövetségi típusnak újszövetségi antitipusa legyen. Ha a bűnbak Sátán, akkor nincs olyan antitipus. 

Úgy gondolom azért, hogy a Biblia szerint, a fönti dolgok mind Jézus munkájára vonatkoznak:

·        „…Krisztus Jézus által, mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek…” (Róma 3: 24-25).

·        „Bűneinket ő maga hordozta testében a fán…” (I. Péter 2: 24 – „New International Version” szerint).

Szeretném ezek alapján a logikus következtetést levonni:

1.     Ha nincs befejezve a megengesztelődés, a bűnbak nem lehet Jézus.

2.     A bűnbak csak Jézus lehet.

3.     Azért, a megengesztelődés be van fejezve.

További utalások a befejezett megengesztelődésre:

·        „Miután elfogadta az ecetet, Jézus ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, odaadta a szellemét.” (János 19: 30)

·        „Miután bűnöktől való tisztítást végezte, a magasságokban a Felség jobbjára ült.” (Zsidó 1: 3)

·        „Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért örökre, az Isten jobbjára ült.” (Zsidó 10: 12).

·        „Így azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltegye a bűnt.” (Zsidó 9: 26)

·        „Nem is bakok és bikák vérével, hanem tulajdon vérével ment be egyszer és mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” (Zsidó 9: 12)

(új magyar, NIV és görög alapján)

Apropó, Ellen White szintén írja: „Az emberek számára végzett áldozat teljes és befejezett volt. A megengesztelődés feltétele elvégeztetett.” ⁶ „Az angyalok és az el nem esett világok számára, nagy jelentősége volt annak a kiáltásnak, hogy: „Elvégeztetett.” Számukra, valamint számunkra is már befejeződött a megváltás nagy munkája. Velünk osztják meg Krisztus győzelmének a gyümölcseit.” ⁷

Nézzük meg most az Azázél magyarázatokat.

1.     A héber szó ‘ăz’ázél. Ez lehet az ‘ăzálzél szónak a változata, aminek a jelentése – teljes, befejezett eltávolítás. Az LXX fordítása szerint: „του αποπομπαιου” – az elküldésnek.

2.     A szót lehet osztani: ‘éz = kecske, ’ázal = eltávolítani (a héberben a mássalhangzók nem változnak) – azért, ‘ăz’ázél = eltávolítás kecskéje. Ugyanaz a gondolat, mint az előző.

Ezek szerint, Azázél a kecskének a neve. A következők szerint, Azázélnak küldik a kecskét:

3.     Azázél az a hely, ahova küldik a bakot. Bizonyos zsidó írók szerint, a sziklafal, amiről ledobták a kecskét, mások szerint, a szó „puszta helyet” jelent – lásd 21-22 verset.

4.     Sokan az Azázélt egy személyes lénynek tartják, aki vagy egy démon vagy maga a Sátán. Énók 1 könyvében található ez a gondolat (apokrif írás). Lehet, hogy Origenész átvette ezt a fogalmat, mert ő tanította, hogy a megengesztelődés azon alapszik, hogy Krisztus, mikor meghalt a kereszten, váltságdíjat fizetett a Sátánnak. A Kábalisták (zsidó okkult csapat) tanítják, hogy Isten küldte a bűnnel rakott kecskét ennek a lénynek, hogy kielégítse őt, és Izraelt megmentse a csapdáiból. Meg kell különböztetni ezt a fogalmat az adventista tanítástól, mert itt a bak nem a démon jelképe, hanem a démonnak küldik a bakot.

Biztos, hogy Azázél azonosítása vitatott kérdésként marad az utókor számára, de véleményem szerint, valószínűtlen, hogy Mózes, Isten vezetése alatt, megveszteget egy pusztai démont azzal, hogy megajándékozza egy bűnnel rakott kecskével. 

Nekem a legjobban az „eltávolítás kecskéje” magyarázat tetszik, a következő okokból:

1.     Ez a héber szónak a jelentése.

2.     Megegyezik az LXX fordítással. 

3.     Más igékben szerepel ez a gondolat, pl.: „Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire távolította tőlünk vétkeinket.” (Zsoltár 103:12), „Íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét.” (János 1:29).

Az előzőek alapján, azt állítom, hogy a két kecskebak az engesztelő nap szertartásaiban jelképezik annak a munkának két külön aspektusát, amit Jézus végzett a kereszten. Egy áldozat nem lett volna elég, hogy ezt kellőképpen ábrázolja. Az ÚR bakja meghal a bűnért, kiontja a vérét, de nincsen megírva róla, hogy elhordozza a bűnt. Az Azázél bak viszont, el is hordozza a bűnt, és el is távolítja azt.

Az újszövetségi könyv, amely az engesztelő nap jelentőségével a legkimerítőbben foglalkozik, a Zsidó levél. Ezt a két aspektust együtt találjuk a következő igében: „úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel (az ÚR bakja), hogy sokak bűnét elvegye (bűnbak); másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” (Zsidó 9: 28).

Lábjegyet:

1. E. G. White, The Great Controversy, 422. o.

2. E. G. White, The Great Controversy, 623 o.

3. E. G. White, The Great Controversy, 422. o. 

4. A. F. Ballenger, Cast out for the cross of Christ, 1909.

5. W. Martin, Kingdom of the Cults, 589. o.

6. E. G. White, Acts of the Apostles, 29. o.

7. E. G. White, The Desire of Ages, 758. o.

Bibliográfia:

Biblia, Református Zsinati Iroda, 1989.

Nestle-Aland, Novum Testamentum Graece, DBG, 1988.

The NIV Triglot Old Testament, Zondervan, 1981.

M. F. Unger, The New Unger’s Bible Dictionary, Moody Press, 1988.

B. Davidson, The Analytical Hebrew and Chaldee Lexicon, Zondervan, 1970.