6

Próféta-e Ellen G. White?

1919-ben Dudley M. Canright írta: „Mrs. E. G. White, a Hetedik Napos Adventista Egyház prófétanője, vezetője és fő alapítója azt állította, hogy ő Istentől ihletett ugyanolyan módon, mint a Bibliában a próféták. Az álláspontját magyarázva, azt mondta: „A régi időkben szólt az Isten az emberekhez próféták és apostolok szája által. Ezekben a napokban a Szellemének a bizonyságai által szól hozzájuk,” ¹ azaz – rajta keresztül a saját írásaiban. (vö. Zsidó 1: 1-2).

Azt állította, hogy minden őáltala írt sort, akár cikkekben, levelekben, bizonyságokban, vagy könyvekben, a Szent Szellem diktált neki, és azért azok tévedhetetlennek tekintendők.” ^{2, 3}

A XIX. században, az adventisták azt mondták: „A Bizonyságokhoz való viszonyunk olyan, mint a boltív záróköve. Vedd ki azt, és nincsen logikus megállás, amíg el nem tűnnek az üzenet összes speciális igazságai… Semmi nincs ennél biztosabb, mint az, hogy együvé tartoznak az üzenet és a látomások [Mrs. White-é] – együtt állnak, illetve esnek.” ⁴

          A modern adventista egyház(ak)nak a szempontja talán ennél kicsit enyhébb, mivel mondják, hogy Mrs. White írásai: „egy kis fény, ami a férfiakat és a nőket a nagyobb fényhez vezeti.” Az viszont, hogy ő Istentől ihletett, az 1980 évi dallasi nyilatkozathoz tartozik. Még mindig a „prófécia szellemének” tartják írásait (vö. Jel 19: 10). Ennek okáért, Mark Martin feltételezi, hogy: „Az adventizmus Ellen White visszatükröződése. Ő alakította meg, és az írásainak a vezetésével olyanná tette, mint amilyen ma.” ⁵

Mivel Ellen White nem volt az egyetlen, aki prófétai szerepet vállalt a XVIII. és XIX. században - emlékezzünk, pl. a következő egyházalapítókról: Mary Baker Eddy (Keresztény Tudomány), Joseph Smith (Utolsó Napok Szentjei), Charles T. Russell (Jehova Tanúi), valamit Emanuel Swedenborg, Anne Lee és Joanna Southcott, akiknek a mozgalmai nem voltak tartósan sikeresek - fontos lenne megvizsgálni az állításait, az életének és a Bibliának a fényében.

Először is szeretném feltételezni, hogy ezeknek a mozgalomvezetőknek miért sikerült annyi követőt gyűjteni maguk köré. Többek között azért, mert a XIX. századi egyház nem értette meg az újszövetségi próféciának a működését. A XX. század elején létrejött pünkösdi mozgalom és az 50-es évektől a karizmatikus megújulás tapasztalatai és bibliatanulmányai következtében, a XXI. század küszöbén álló keresztyénségnek sokkal nagyobb esélye van, hogy észrevegye a szellemi és szolgálati ajándékok hamis használatát.

Ezzel kapcsolatban, jegyezzünk meg néhány fontos alapelvet:

1.     Az újszövetség alatt létezik a prófétálás, mint szellemi ajándék. „A Szellem megnyilvánulása, pedig mindenkinek azért adatik, hogy közhaszonra legyen… van, akinek az Isteni erők munkái vagy a prófétálás…” (I. Kor 12: 7, 10).

2.     Minden hivővel előfordulhat, hogy a Szentlélek időként ad neki próféciát. „De mindezt egy és ugyanaz a Szellem munkálja, aki úgy osztogatja kinek-kinek az ő ajándékát, amint akarja.” (I. Kor 12: 11); „Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon.” (I. Kor 14: 31).

3.     Létezik szintén a prófétai szolgálat. Ez az egyik szolgálati ajándék, amit Jézus adott az egyháznak. „És Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul.” (Efezus 4: 11). Látjuk, hogy ezekből több lesz az egyházban, nem csak egy. „Antiókhiában, az ottani gyülekezetben, volt néhány próféta és tanító...” (Ap. Csel. 13: 1). 

4.     Az újszövetségi próféta pedig nem tévedhetetlen, mert meg kell vizsgálni a mondanivalóját. „A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg.” (I. Kor 14: 29). „A Szellemet ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg.” (I. Thessz. 5: 19-21).

5.     Szintén figyelni kell arra, hogy az újszövetség alatt, a prófécia elsősorban a gyülekezet bátorítására, épülésére, vigasztalására adatott. „Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal.” (I. Kor 14: 3).

6.     A prófécia viszont nem használható doktrína tanítására, sem az emberek megdorgálására. Ezekre van Isten igéje: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere teljes mértékben alkalmas és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (II. Tim 3: 16-17).

7.     A Biblia figyelmeztet minket, hogy hamis próféták is lesznek: „Sok hamis próféta támad, és megtévesztenek sokakat” (Máté 24: 11).

Ezek alapján látjuk, hogy igaz és hamis próféták lesznek az egyházban, de az igaz próféták sem tévedhetetlenek, azért fontos tudni, hogy miképpen lehet megvizsgálni őket, elkerülendő az eltévelyedéseket. A Biblia nyújt nekünk segítséget ebben a kérdésben:

A.   Az igaz próféta nem tanít hamis dolgokat. 

„Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra, és bekövetkezik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és tiszteljünk más isteneket, amiket nem ismertél, akkor se hallgass annak a prófétának a beszédére…” (V. Mózes 13: 1-3).

„Szeretteim, ne minden szellemnek higgyetek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. Az Isten Szellemét erről ismeritek meg: amelyik Szellem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik szellem pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van.” (I. János 4: 1-3).

Ezekből látjuk, hogy a hamis próféta rossz irányba fogja vezetni az embereket. Ez ellen lehet védekezni, ha azt tudjuk, hogy Isten Szelleme a Biblia fő szerzője (II. Tim 3: 16-17), és a modern időkben sem fog ellentmondani magának. Ha valamilyen prófécia vagy tanítás ellentmond a kinyilatkoztatott igazságnak, amelyet Isten Igéjében korábban adott, az nem lehet helyes.

B.    Ha igaz próféta megjövendöl valamit, az bekövetkezik.

„Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!” (V. Mózes 18: 22).

Mivel most a kegyelemnek és nem a törvénynek az időszakában élünk, és az újszövetségi próféta nem tévedhetetlen, ha valaki őszintén prófétál, de hibát követ el, akkor nem kell neki meghalnia! Ha soha nem jön be neki semmi, akkor viszont, úgy tűnik, hogy elbizakodott, és jobb lesz, ha hallgat!

C.   Az igaz prófétának Krisztusi jelleme van.

Mivel egy hamis próféta is néha tud helyesen jövőt mondani (V. Mózes 13: 2-3 lásd fönt), meg csodát is tud tenni (Máté 24: 24), fontos, hogy az ember gyümölcsére figyeljünk inkább, mint az ajándékára.

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté 7: 15-16).

A Krisztusi jellem megegyezik a Szent Szellem gyümölcsével: „A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Galata 5: 22-23), nem utolsó sorban az alázatosság is ide tartozik: „Azt törekedjetek megvalósítani magatokban, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmessé lett...” (Filippi 2: 5-8).

Tudom, hogy senki nem tökéletes, de fontos, hogy egy próféta:

i)                   Következetes, szent életet éljen, hogy fejlődjön a jelleme;

ii)                 Ne prédikáljon egyet, és mást cselekedjen;

iii)               Elég alázatos legyen, hogy megengedje másoknak, hogy megvizsgálják a kijelentéseit;

iv)               Ismerje el, ha hibát követ el;

v)                 Ne éljen vissza az ajándékával, vagy az emberek tiszteletével, hogy másokat leuraljon, vagy manipuláljon;

vi)               Elég határozott legyen, hogy mások se tudják manipulálni, befolyásolni, és így visszaélni az ajándékával.

Mielőtt Ellen White tevékenységét megvizsgáljuk a föntiek alapján, szeretnék még egy pár dolgot mondani. Ellen White maga úgy gondolja, hogy csak két lehetséges forrása van a látomásoknak és próféciáknak: „Ez a munka vagy Istentől van, vagy nem. Isten semmit nem tesz Sátánnal együttműködve. A munkám… vagy az Istennek, vagy az ellenségnek a bélyegét viseli. Nincsen „félig-meddig” az ügyben. A bizonyságok vagy Isten Szellemétől vannak, vagy az ördögétől.” ⁶

Valójában pedig, a helyzet nem olyan egyszerű. A Biblia még egy lehetőségről beszél: „Ezt mondja a Seregek URa: „Ne hallgassatok a nektek prófétáló próféták beszédére; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az ÚR adott.” (Jer 23: 16), „Mond meg azoknak, akik a maguk gondolataikat prófétálják: Halljátok meg az ÚR igéjét! Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk esze után járnak, de semmit sem láttak.” (Ezékiel 13: 2-3).

Ha valaki valamit „kap,” akkor, három forrása lehet annak:

i)                   Az Isten,

ii)                 Az ördög,

iii)               A saját elképzelései.

Azt merném állítani, hogy ha valaki az újszövetség alatt a prófétai szolgátra van elhívva, vagy próféciát kap, mint szellemi ajándékot, ha az ördög nem is szól bele a dologba, a mondanivalójának részleteit akkor is meg kell vizsgálni, mert az Úr üzenetébe néha belekeveredhetnek az ember saját gondolatai.

Nem a csalókról beszélek itt, ilyenek természetesen lesznek, és ki is kell őket szűrni azáltal, hogy megvizsgáljuk üzenetüket, hanem őszinte hivőkről, akik bizonyos részletekben tévednek.

          Derek Prince nagyon bölcsen tanít a keveredésről: „Megfigyeltem, hogy a keveredés két dolgot eredményez: elsőször zavart, majd megosztást. Például van egy üzenetünk, ami részben igaz, részben hamis. Az emberek kétféleképpen reagálnak: néhányan a jót látják, és arra figyelnek, ezért elfogadják a rosszat is. Mások a rosszra figyelnek, ezért elutasítják a jót is. Egyik esetben sem valósulnak meg Isten céljai.” ⁷

          Mikor egy keresztyén felekezetet, mozgalmat vagy akármilyen tanítást vizsgálunk meg, nem szabad az egészet globálisan elfogadni, vagy akár kidobni, inkább minden egyes részletet meg kell vizsgálni, mert nagyon gyakran van keveredés.

Azért, nem állunk olyan választás előtt, hogy: „Ellen White vagy Istentől, vagy Sátántól ihletett volt,” vagy „Ellen White igaz próféta vagy csaló volt.”

Nagyon érdekes véleményt írt róla levélben 1847-ben a férje unokatestvére: „Nem tudom Ellen nővér látomásait, mint Istentől ihletetteket hitelesíteni, amiképpen te és ő gondoljátok, de a becstelenség legkisebb árnyalatát sem gyanítom bennetek, ebben az ügyben… Azt hiszem, hogy az, amit te és ő Istentől származó látomásoknak tekintetek, egyszerűen csak vallásos ábrándozás, amiben ellenőrzés nélkül rohan a fantáziája, olyan témákon át, amelyek a legmélyebben érdeklik… Semmi esetre sem hiszem, hogy a látomásai az ördögtől vannak…” ⁸

          Nem az a szándékom, hogy ez a tanulmány kemény ad hominem támadás legyen, ami tönkretenné egy keresztyén ember jó nevét. Ha az adventista egyházak viszont, Ellen White-ot tévedhetetlen prófétának tekintik ⁹, és az írásait a Bibliára Istentől ihletett kommentárként használják ¹⁰, nem panaszkodhatnak, ha nagyon szigorúan vizsgáljuk meg ezeket az állításokat.

          Most nézzük meg a tényeket, a fönt felsorolt pontok alapján, a rengeteg jól-dokumentált anyagból vett néhány példával. Részletekért, a bibliográfiát nézze meg az olvasó.

Az Ellen G. White írásaiból vett idézetek esetén, a szöveg után jelöltem a forrást. Az eredeti angol szöveget magam fordítottam.

A.   Az igaz próféta nem tanít hamis dolgokat. 

1. Ellen White sok esetben hozzátesz a Bibliához.

Példák:

Isten bocsánatot kínált Sátánnak a mennyben:

„Nagy kegyelmében, Isten sokáig viselte Lucifert. Nem váltotta le azonnal a magasztos helyzetéből, amikor elsőször átadta magát az elégedetlenség szellemének. Még akkor sem, mikor kezdte előterjeszteni hamis követelményeit a hűséges angyalok elé. Sokáig megtartotta a mennyben. Újra meg újra bocsánatot kínált neki a megtérés és alávetés feltétele mellett.” The Great Controversy, 495-496. o.

Az ember bűnesete után, tanácsot hívtak össze, hogy eldöntsék, mi a teendő:

„Az ember elesésének híre elterjedt a mennyben – minden hárfa elcsendesedett. Szomorúan levetették fejükről koronáikat az angyalok… Tanácsot hívtak össze, hogy eldöntsék, mit tegyenek a bűnös párral.” Spiritual Gifts, 3. kötet, 44. o.

Az angyaloknak arany belépőkártyái vannak, hogy bejussanak a mennybe:

„Tökéletes rend és harmónia van a Szentvárosban. Minden angyalnak, aki megbízással látogatja meg a földet, arany kártyája van, amit megmutat a kapun álló angyaloknak, hogy ki- és beléphessen.” Early Writings, 39. o.

Rendben van. Ha próféta volt, lehet hogy olyan dolgokat tudott, amiket a közönséges halandó nem tud. De úgy tűnik, súlyosbodik a helyzet.

2. Ellen White ellentmond a Bibliának:

Példák:

A bábeli torony az Özönvíz előtt épült:

„Az Úr először az áldozati rendszert hozta létre Ádámmal bűnesete után, aki ezt az utódainak is megtanította. Ezt a rendszert megrontották az Özönvíz előtt azok, akik az Isten hű követőitől elkülönültek, és a bábeli torony építésével foglalatoskodtak.” Spiritual Gifts, 3. k., 301. o., 1864 kiadás.

Vö.: I. Mózes 6-11.

Egy hívőnek nem szabad azt állítania, hogy üdvözsége van:

„Azoknak, akik elfogadják a Megmentőt, bármilyen őszinte a megtérésük, nem szabad azt tanítani, hogy mondják vagy érezzék, hogy üdvösségük van. Ez félrevezető.” Christ’s Object Lessons, 155. o., (1900 kiadás).

Vö.: I. János 5: 13; Róma 10: 9-11.

A hívők ítéletre jutnak az üdvösségért:

„Minden esetről döntés született, életre vagy halálra. Mialatt Jézus a szentélyben szolgált, ítélet folyt az igaz halottakért, és utána az igaz előkért.” Early Writings, 280. o.

Vö.: János 3: 18; 5: 24; Róma 8: 1.

A keresztyének Krisztus közbenjárása nélkül fognak állni Isten előtt: 

„Azoknak, akik a földön élnek mikor megszűnik Krisztus közbenjárása a fönti szentélyben, közbenjáró nélkül kell, hogy a szent Isten színe előtt álljanak.” The Great Controversy, 425. o.

Vö.: Máté 28: 20; Zsidó 7: 25; 13: 5.

Az üdvösségterv a bűneset idejéből származik:

„Mikor Mózes Istennel volt a hegyen, az Ádám bűnbeesésének az idejétől származó üdvösségterv a leghatalmasabb módon kijelentetett neki.” Selected Messages, 1. könyv, 231-232. o.

Vö.: Efezus 1: 4; Jel 13: 8.

Aki Jézus eljövetelekor nem vegetáriánus, nem ragadtatik el:

„Aki a döglött állatok húsát eszi, nem fog elragadtatni.” Testimonies, 1:187.

valamint

A házasság és a gyermekszülés Isten akarata ellen van:

1885-ben, egy East Portlandban tartott táboros összejövetelen, Ellen White összehívta a felekezet minden dolgozóját, és olvasott nekik egy bizonyságot, amit később eltitkoltak.

A lényeg az volt, hogy az Úr eljövetele olyan közel van, hogy nem lenne szabad házasságot kötni a felekezetben, és a házas tagoknak úgy kell élniük, mint a „tiszta szüzek,” hogy az összes idejüket az üzenet elterjesztésére tudják odaszánni.

Ezt a bizonyságot olvasta az összegyűlteknek, de úgy gondolták sokan, hogy később meg lett semmisítve, miután annyi ellenállásba ütközött. A korábbi létezésének az egyetlen bizonyítékát azoktól kapták, akik felolvasva hallották, vagy akik szemtanúi voltak az attól származó megdöbbenésnek.

Ez a bizonyság előkerült az Ellen White hagyaték raktáraiból 1934-ben. Az irattári száma DF97-C.

Vö.: Róma 14: 1-2; 1 Kor 7: 4-5; 36; 1 Tim 4: 1-4.

3. Ellen White saját magának ellentmond.

Példák:

Az Isteni természet legörnyedt és meghalt, de mégsem:

„Meg kell, hogy értsék az emberek, hogy az isteni természet szenvedett és legörnyedt Kálvária fájdalmai alatt.” Seventh-day Adventist Bible Commentary, 7. k., 907. o.

„Az isteni természet nem görnyedt le Kálvária kínzó fájdalmai alatt” Seventh-day Adventist Bible Commentary, 5. k., 1129. o.

A halottak nincsenek tudatnál, de mégis:

„Egy pillanat múlva fölfelé szárnyaltunk, és (a mennybe) belépve, itt láttuk jó öreg Ábrahám atyát, Izsákot, Jákóbot, Nóét, Dánielt, és sok mást, hozzájuk hasonlóan.” Látomás, A Word to the Little Flock,  14 o., 1847.

„A természetes halhatatlanság fundamentális tévedésén alapszik a halál utáni tudatosság doktrína – egy olyan tanítás, mint az örök kínzás, ami ellentétben áll az Írások tanításainak, az értelem követelményeinek, és emberi érzéseinknek.” The Great Controversy, 545. o.

A megengesztelődés befejeződött, de mégsem:

„Az emberek számára végzett áldozat teljes és befejezett volt. A megengesztelődés feltétele elvégeztetett.” Acts of the Apostles, 29. o.

„Most, amíg a nagy Főpapunk végzi számunkra a megengesztelődést, igyekezzünk tökéletessé válni Krisztusban.” The Great Controversy, 623. o.

Az ajtó bezáródott, de nem túl sorosan, vagy mégsem?

Az 1844-es nagy csalódás után, azt tanították az adventisták, hogy az üdvösség ajtaja akkor bezáródott, és ezen túl a bűnösök nem tudnak megtérni. Ellen White-nak látomásai voltak, amelyek ezt a tanítást alátámasztották: „Mutattatott nekem, hogy Isten parancsolatai és Jézus bizonysága, a zárt ajtóval kapcsolatban, szétválaszthatatlanok… Néhányan látszólag őszintén megtértek, hogy Isten népét eltévesszék; de ha szívük látható lenne, akkor olyan feketének látszana, mint mindig volt… az üdvösségük ideje elmúlt.” Present Truth, 3-as sz., 1849 aug., 21-22. o.

Múltak az évek, és Jézus nem jött vissza. „Kinyitották az ajtót,” de csak az adventisták számára, akik tudták, hogy Jézus „átköltözött.” Mások esetén: „Nincsen ismeretük a mennyben történt költözésről, vagy a Legszentebb Helyre vezető útról, Jézus ottani közbenjárása nem tud használni nekik… haszontalan imáit fölajánlják ahhoz a részhez, amit Jézus már otthagyott.” Early Writings, 1907 kiadás, 261. o.

Valamivel később, Ellen azt is megtagadja, hogy volt valaha látomása, ami alátámasztotta volna a zárt ajtót: „Miután elmúlt az idő negyvennégyben, testvéreimmel együtt hittem, hogy több bűnös nem fog megtérni. Viszont, soha nem volt látomásom arról, hogy több bűnös nem fog megtérni. Tisztán és szabadon állítom, hogy senki nem hallott engem azt mondani, sem nem olvasott mondatokat a tollamból, amelyek indokolnák az ellenem szóló vádakat ezen a ponton.” Selected Messages, 1. k., 74. o.

Nem fog minden halott feltámadni, vagy mégis?

1858-ban, Mrs. White azt gondolta, hogy nem fog minden ember feltámadni: „Isten nem tudja azt a rabszolgát a mennybe vinni, akit tudatlanságban és nyomorúságban tartottak, Istenről és a Bibliáról semmit sem tudva, aki csak a mester ostorától félt, és aki nem töltött be olyan magas rangot, mint mestere állatai. De a legjobbat teszi érte, amit egy irgalmas Isten csak tehet. Ott hagyja, mintha soha nem létezett volna.” Spiritual Gifts, 1. k., 193. o.

Úgy látszik, hogy 1889-re megváltozott a véleménye: „Minden ember, aki valaha a sírba szállt alá, újra meg fog jelenni. Az öregek, rajtuk az évek terhével, akik a halál keze alatt összeroskadtak, életüknek teljében levők, korán virágzó fiatalok, és a kisgyermek, mind felébrednek, és lerázzák a sír bilincseit. De nem mindegyikük az örök életre ébred fel. „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetik.” Bible Echo, 1889. I. 15.

4. Ellen White ellentmond a tudomány tényeinek:

Ellen White a XIX. században élt. Sok tanítása megegyezik az akkor elfogadott véleményekkel, amelyeket már megcáfolt a korszerűbb tudományos kutatás. Ezeket az elképzeléseket nem jelentette ki Isten Szelleme. Ezzel ellentétben, bár nem az a célja, hogy a tudományt tanítsa, a Biblia nem ellenkezik a modern tudomány tényeivel.

Példák:

Léteznek az emberek és az állatok ötvözéséből származó fajok:

„Minden Istentől teremtett állatfajt megőriztek a Bárkában. A összezavart fajokat, amelyeket nem Isten teremtett, hanem ötvözés eredményei voltak, elpusztította az Özönvíz. Az Özönvíz óta, az emberek és az állatok ötvözése megtörtént, amit az állatfajok majdnem végtelen változatosságában látunk, valamit az emberek bizonyos fajaiban.” Spiritual Gifts, 4. k., 75. o.

Az ember megőrül, ha parókát visel:

„A mesterséges haj és párna, ami takarja az agy tövét, melegíti és izgatja a gerincidegzetet, ami az agyban központosul. A fejnek mindig hűvösen kell lennie. A meleg, amit e mesterséges dolgok okoznak, ösztönzi a vért, hogy folyjék az agy felé. Az agynak az alsó vagy állati szerveire a vér úgy hat, hogy természetellenes tevékenységet okoz, ami erkölcsi könnyelműséghez vezet, és ahhoz a veszélyhez is, hogy romoljon az ész és a szív. Amint állati szerveink felizgulnak és erősednek, az erkölcsiek meggyengülnek. Az észnek az erkölcsi és intellektuális ereje az állatinak rabszolgája lesz… Azzal, hogy követték ezt az eltorzító divatot, sokan elvesztették az eszüket, és reménytelenül megbolondultak.” The Health Reformer, 1871. okt. 1, cikk címe: Words to Christian Mothers on the Subject of Life, Health, and Happiness.

Ezek az elképzelések abból a viktoriánus ötletből származnak, hogy az agy több szervből áll, és az, ami az állati ösztönt ellenőrzi, az agy tövében helyezkedik el.

Ráadásul Ellen White étkezésről szóló tanításai nem annyira a mózesi törvényen alapulnak, mivel ehhez nagyon sok szabályt hozzátett (pl. húst egyáltalán, tejtermékeket, teát, kávét, alkoholt nem szabad fogyasztani), hanem eredetileg az volt a célja, hogy fogságban tartsa ezt az állati szenvedélyt.

Nézzük meg:

A húsevés megerősíti az emberben rejlő állati természetet:

„A húsevés megváltoztatja a természetet és megerősíti az animalizmust. Amit eszünk, abból állunk, és ha az ember sok húst eszik, ez csökkenti az ész tevékenységét. A tanulónak sokkal több sikere lenne a tanulásában, ha a húst soha nem fogyasztaná. Mikor az emberi lénynek az állati részét megerősíti a húsevés, az intellektuális képessége arányosan csökken. Vallásos életre is szert tehet, és meg is tarthatja azt, ha lemond a húsról, mert ez az étel erős tevékenységbe ösztönzi a parázna hajlamokat, és az erkölcsi és szellemi állóképességet gyengíti.” Counsels on Diet and Foods, 389. o.

Ha még egy logikus lépést teszünk visszafelé, megtaláljuk az igazi okát annak, hogy miért kell alányomni ezeket az állati ösztönöket:

A testi és a lelki betegségeknek a gyökere az önkielégítés:

Ezek az idézetek Ellen White-nak az 1864-ben kiadott „An Appeal to Mothers” (Folyamodás az Anyákhoz) című könyvéből származnak.

„Sok esetben, a titkos bűn (önkielégítés) az egyetlen valódi okozója a fiatalok számos bajának. Ez a bűn rontja az életerőt, és tönkreteszi a szervezetet.” (13. o.)

Következik egy lenyűgöző látomás: „A világ állapota mutattatott nekem, és a figyelmemet különösen a korunk ifjúságára terelte. Akár hová néztem, gyengeelméjűséget, eltörpült formákat, csonka végtagokat, torz fejeket, és deformált alakokat láttam minden fajtából… Az erkölcstelen szokások gyengítik az energiájukat, és rájuk hozzák a taszító és bonyolult betegségeket. Gyanútlan szülők kipróbálják az orvosok ügyességét, egyiket a másik után, és gyógyszereket írnak fel, mikor általában tudják a rossz egészségnek az okozóját… A gyermekek, akik gyakorolják a titkos bűnt… megfizetik az árát.” (14. o.)

„Alig van vége ezeknek a betegségeknek, amelyeket a magányos bűn okoz: gyomorrontás, gerincproblémák, fejfájás, epilepszia, rossz látás, szívrendellenesség, oldalfájás, tüdővérzés, szív- és tüdőgörcs, diabetika, inkontinencia, fluor alblis, fehérfolyás, a vizeleti szervek gyulladása, … Valamint izületi gyulladás, izzadás, TBC, asztma, hurut, szívpolip, csontritkulás, láz, priapizmus, vizelési nehézség, anyaméh polip, vérfolyás, s a többi…”

„Az erkölcstelenség és különösen az önkielégítés miatt, az ész tartós gyengeségben szenved… nagyfokú memória gyengeség, az elme nagy elernyedtsége és buta gyengesége. A felfogóképesség tompul, az értelem ereje az élét veszíti… A tompaságból a bolondságba süllyed az elme… Egy Massachusetts állambeli városban láttam egy fiatal nőt, aki a maszturbációval bolonddá tette magát.” (2. és 3. o.)

Ellen White sokkal többet írt az önkielégítésről, de az idézettek alapján, azt mondanám:

1)     A korszakának az embere volt;

2)     Ez volt az egészségreform tanításának az igazi alapja;

3)     Nem szeretnék teológiát tanulni ettől az asszonytól.

Utazás az Űrben:

Ellen egyszer látomásban elvitetett egy másik lakott bolygóra: „Azután olyan világba vitettem, aminek hét holdja van. Ott a jó öreg Énókot láttam, aki elragadtatott.” Early Writings, 940. o.

Egy másik alkalommal, több bolygót látott egy látomásban. Hunt-ot idézem: „Joseph Bates tengeri kapitány volt és csillagász, és nagyon hatott rá ez a látomás. Mikor Ellen azt mondta, hogy: „Négy holdat látok,” Joseph Bates izgatottan kiáltott, hogy: „a Jupitert nézi.” Régóta tudjuk, hogy Jupiternek négynél sokkal több holdja van, de azokban a napokban azt hitték, hogy Jupiternek tényleg négy holdja van.  Bizonyára, Isten az óta nem tett oda több holdat.” ¹¹

Más bolygókat is leírt, és a viktoriánus elképzelés szerint helyesen számolta a holdakat, a modern ismeret szerint pedig rosszul. Ez a látomás Bates-et meggyőzte, hogy ő igaz próféta, és csatlakozott hozzájuk. Bates fontos személy, mert ő vezette be az adventistáknál a hetedik napos szombat tartását, amiről ő maga a hetedik napos baptistáknál hallott.

Ellen vajon manipulálta?

B.   Ha igaz próféta megjövendöl valamit, az bekövetkezik.

Ellen White nem mondott sok próféciát a jövőről, főleg a későbbi éveiben, de azokból, amiket mondott, az egyik sem jött be neki. Itt van néhány példa:

Jeruzsálem soha nem fog felépülni:

„Szintén azt láttam, hogy Régi Jeruzsálem soha nem fog felépülni, és hogy Sátán nagyon igyekezett, hogy (félre)vezesse az Úr gyermekeinek az elméit (ezzel kapcsolatban).” Early Writings, 75. o.

Izrael megalapítása óta, igenis felépült a Régi Jeruzsálem.

Jézus néhány hónap múlva visszajön: 

Itt egy 1850. június 27.-ikétől származó látomás: „A kísérő angyalom azt mondta, hogy: „Majdnem lejárt az idő. Készüljetek, készüljetek, készüljetek.” … Néhányunknak volt időnk megszerezni az igazságot, és lépésről lépésre haladni, és minden megtett lépésünk erőt adott, hogy megtegyük a következőt. Most pedig, az idő majdnem lejárt… és azt, amit mi éveken keresztül tanultunk, őnekik néhány hónap alatt kell megtanulniuk.” Early Writings, 64-67. o.

Jézus nem jött vissza néhány hónap múlva.

Az 1856-ban élő adventisták élnek Jézus visszajöveteléig:

1856 májusában, Mrs. White jelentős próféciát mondott a Michigan állambeli Battle Creek városában tartott összejövetelen. Azt jelentette ki, hogy azok közül, akik jelen voltak a találkozón, néhányan meghalnak és „férgek eledele” lesznek, néhányan tovább élnek, és „a hét utolsó csapás áldozatai” lesznek, mire mások „a földön maradnak, hogy Jézus eljövetele alkalmából elragadtassanak.” Testimonies for the Church, 1. k., 131-132. o.

Majdnem másfél évszázad múlt el azóta, és Jézus még mindig nem jött vissza.

Anglia megtámadja és legyőzi Amerikát:

1862-ben megjövendölte: „Mikor Anglia háborút üzen [az észak ellen a polgárháborúban], minden nemzet a saját érdekét szolgálja, általános háború és zűrzavar lesz.” Az eredmény az lesz, hogy: „Ezt a nemzetet [USA]… porig megalázzák.” Testimonies for the Church, 1. k., 259. o.

Anglia nem lépett be az amerikai polgárháborúba.

C.   Az igaz prófétának Krisztusi jelleme van.

i)                   Egy próféta éljen következetes és szent életet, hogy fejlődjön a jelleme.

Rengeteget plagizált, miközben azt állította, hogy minden ötlete közvetlenül Istentől jött:

„The Great Controversy” (Nagy Küzdelem), Mrs. White legnépszerűbb könyveihez tartozik. A hívei azt hiszik, hogy minden sor tőle származik, a Szent Szellemtől inspirálva. Az alapos vizsgálat kiderítette, hogy forrásként használta,

többek között, a következő műveket anélkül, hogy azokat lábjegyzetben vagy bibliográfiában feltűntette volna:

Andrews, History of the Sabbath.

Wylie, History of the Waldeneses.

D’Aubigne, History of the Reformation

Smith, Sanctuary 

James White, Life of William Miller (amit ő maga plagizált Sylvester Bliss-től).

James White, Life Incidents (Andrews-tól és Smith-tól eredetileg).

Walter Rea azt állítja, hogy az ő kutatásának eredményei szerint, a „Great Controversy” című műnek kevesebb, mint 20 százaléka lehet valóban Mrs. White saját munkája, és ugyanez a magállapítás vonatkozhat minden könyvére, függetlenül attól, hogy milyen témával foglalkozik. ¹² Még néhány látomása is, könyvekben található rajzok leírásai csupán.

1883-ban adta ki Mrs. White a „Sketches from the Life of Paul” (Jelenetek Pál Életéből) című könyvet, amely annyira hasonlított az 1855-ben kiadott „Life and Epistles of the Apostle Paul” (Pál Apostol Élete és Levelei) című könyvhöz, amit Connybeare és Howson írt, hogy a kiadó bírósággal fenyegette. Vissza kellett vonni tehát Mrs. White könyvét, és most már nem könnyen hozzáférhető. Az előszóban azt állítják, hogy Isten Szellemének a különös segítségével íródott.

Ellen gyakran egész oldalakat másolt át majdnem szóról szóra forrásaiból. Lent a másolgatásának két példája található (Canright művéből): ²

(A művek itt közölt részletei az eredeti angol szövegek saját fordításai).

Mrs. White könyvének bevezetésében a következő állítás található: „Ahogy Isten Szelleme elmém számára Igéjének nagy igazságait kinyitotta, a múlt és a jövő jeleneteit, megparancsolta nekem, hogy ismertessem meg másokkal azt, amit kijelentett…” The Great Controversy, xi. o.

Ide illik egy rövid idézet a Bibliából: „Azért íme, én a próféták ellen vagyok - mondja az ÚR – akik ellopják igéimet egymástól.” (Jeremiás 23: 30). Ha a Tíz Parancsolat Isten örökké való törvénye akar lenni, mi történt a nyolcadikkal?

ii)                 Egy próféta ne cselekedjen másképpen, amint amit prédikál.

Ellen White és a hús:

Ellen White az 1860-as évektől tanította az egészségreformot, állítólag egy jelentős mennyei kijelentés nyomán. 1869-ben, ezt írja: „Egy csöppet sem változtattam meg az utamat, mióta elfogadtam az egészségreformot. Miután az ösvényemre először ragyogott ezzel kapcsolatosan a mennyei fény, egy lépést sem hátráltam tőle. Azonnal elszakadtam mindentől, a hústól, a vajtól, és a három étkezéstől… Ezeket elvből elhagytam. Az egészségreform mellé álltam alapelveim szerint.” Testimonies, 2. k., 371-372. o.

          Gyakran másokat keményen megdorgált, ha nem követték ezt a tanítást: „Ne hagyjad, hogy a lelkészeink közül akárki gonosz példát mutasson azzal, hogy húst eszik. Hadd hogy ők a családjaikkal együtt az egészségreform világossága szerint éljenek. Ne engedd, hogy a lelkészeink a saját és gyermekeik természetét elállatiasítsák.” Spalding and Magan, 211. o.

          Saját levelei és szemtanúk beszámolói szerint: 1873-ban, kacsát és szarvashúst evett. 1880-ban, csirke ragút fogyasztott. 1883-ban, megkérte a menyét, hogy vegyen neki heringet és osztrigát. Mikor 1877-ben Európából hazatért, sült hallal ünnepelt. A következő néhány év alatt, gyakran húst, főleg sült csirkét evett. 1894-ben, azt állította, hogy egy katolikus asszony, aki sajnálta a szegény állatokat, végre rábeszélte, hogy hagyja abba a húsevést.

Más következetlenségek:

A következő bizonyságban, Ellen elítéli az ékszerek viselését: „Az egyszerű öltözködés, az ékszer és a dísz minden fajtájától való tartózkodás, a hitünkhöz tartozik.” Testimonies, 3. k., 366. o. Egy 15 évvel e bizonyság megjelenése után készült fényképen, Mrs. White aranyláncot és melltűt visel.

1905-ben, egy Chicago városban tevékenykedő kiadó Mrs. White engedélyét kérte ahhoz, hogy egy folyóiratban műveiből vett idézeteket használhasson. Azt közölte vele, hogy olyan feltétel mellett adja, hogy azt megfelelően neki tulajdonítsa. Ez a kívánsága nem igazán egyezett meg a saját gyakorlatával.

          Nem akarom azt állítani, hogy a húsevés vagy az ékszerviselés bűn lenne, de Mrs. White tanítása szerint az. Ezt a véleményét a követőire erőltette, viszont képtelen volt a saját szabályait betartani. Ez hazugságot és képmutatást eredményezett benne.

iii)               Egy próféta elég alázatos legyen ahhoz, hogy mások megvizsgálhassák kijelentéseit.

Láttuk már, hogy Ellen White azt állította, hogy minden, amit írt Istentől ihletett volt. A saját szavairól mondja: „Nem tévedő halandó, hanem Isten beszélt.” Testimonies 3. k., 257. o. „Azok…, akik a bizonyságunk rombolnák, láttam, hogy nem ellenünk harcolnak, hanem Isten ellen. ibid., 260. o.

Canright jelenti ki: „Miután 1855-ben letelepedtek Battle Creek-ben … A népére gyakorolt befolyása megszilárdult és a legdöntőbb tényező lett. Senki nem merte a hatalmát sem az ihletettségét megkérdőjelezni.”

Csak akkor lehet a tévedés elleni védekezést biztosítani, ha megvizsgáljuk a próféciákat. Mrs. White esetén, ezt soha nem engedték meg.

iv)               Ismerje el egy próféta, ha hibát követ el.

Ellen White mindig eltitkolta vagy megtagadta a tévedéseit, vagy a legrosszabb esetekben, burkoltan Istent hibáztatta értük. Lásd lent a vi). részt a „zárt ajtó” tanítással kapcsolatban.

          Miller 1843-as dátumát eredetileg elfogadta, még a nagy csalódás után is (1844. okt. 22). Állítása szerint, Istentől volt: „Az 1840-44-es advent mozgalom Isten erejének a dicsőséges manifesztációja volt.” The Great Controversy, 4. k., 429.

Az első dátum egy kicsit problémás volt, amíg rá nem jött, hogy Isten volt a felelős érte! „Láttam, hogy az 1843-as táblázatot Isten keze irányította, és ezt nem szabad megváltoztatni. A számok úgy vannak, ahogy az ÚR akarta, csak a keze néhány számbeli hibát takart, mert rajta feküdt.” Early Writings, 64. o.

Sajnos, Ellen White (nem Isten) hibatakargatása miatt, nem értik még mindig az adventisták, hogy az egész millerita mozgalom a biblikus prófécia rossz magyarázatán alapult.

Ha nem tudott magyarázatot kreálni, akkor elkerülte az ügyet, pl. a magyarázat arról, hogy miért változtatták meg a szombat kezdőpontját (vi. rész).

1904 körül, néhányan a battle creek-i szanatórium munkatársai közül Mrs. White írásaiban bizonyos ellentétekre és következetlenségekre bukkantak. Ezt a bizonyságot írta nekik: „Nemrég, éjjeli látomásokban, nagy embertömegben álltam… Az ÚR arra vezetett, hogy kérjem meg őket, másokkal együtt, akiknek a gondolataiban zavarodottság és bántó dolgok vannak az éntőlem hozott bizonyságok iránt, hogy részletezzék kifogásaikat és a kritikáikat. Az Úr majd segít nekem megválaszolni ezekre a kifogásokra, és világossá teszi azt, ami bonyolultnak tűnik… Hadd írjanak ki mindent, és adják oda azoknak, akik a zavarodottságot eltávolítani kívánják… Bizonyára, ezt kell tenniük, ha hűségesek az Istentől kapott utasításoknak.” 1905. március 30.

Dr. Charles E. Stewart azért, az írásaiban talált nagymennyiségű „zavarodottságot” írta ki, és odaküldte neki. Mire még egy látomást kapott: „Látomásom volt, amiben nagy társaság előtt beszéltem, ahol sok kérdést tettek fel a munkámmal és írásaimmal kapcsolatban. Egy mennyből jövő hírnök arra vezetett, hogy ne vegyem fel ezt a terhet, hogy választ adjak mind azokra a véleményekre és kétségekre, amelyek sokak gondolataiban megjelennek.” 1906. június 6.

Azért, elsőször azt mondta neki az Úr, hogy az Ő segítségével magyarázza meg a tévedéseit, és utána azt, hogy ne foglalkozzon velük. Bizonyára, túl nehéznek bizonyult a feladat!

Canright ezt mondja róla: „Közel harminc évig ismertem, de soha nem hallottam bűnt vallani egész idő alatt – egyetlen egyet sem.”

v)                 Ne éljen vissza egy próféta az ajándékával, vagy az emberek tiszteletével, hogy másokon uralkodjon, vagy manipulálja őket;

Ezek a Mrs. White kijelentéseiből válogatott kivonatok, meglehetősen manipulatívnak tűnnek nekem:

Ha történetesen valakinek az jutna eszébe, hogy otthagyja a mozgalmat, fontolja meg ezt a bátorítást: „Aztán tömeg mutattatott nekem, akik gyötrelmükben üvöltöttek. Ruhájukra nagybetűkkel volt ráírva: „Megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált.” Megkérdeztem, hogy kikből áll ez a társaság. Az angyal azt mondta: „Ők azok, akik betartották a szombatot, és aztán föladták.”” Early Writings, 37. o.

Azoknak, akiknek kétségei voltak a kijelentései felől, ez adatott: „Ha az Isten népének a meggyőződését csökkented a nekik küldött bizonyságokkal kapcsolatban, olyan biztosan lázadsz Isten ellen, mint Kórah, Dátán és Abirám.” Testimonies, 5. k., 66. o.

Vagy ez: „Most pedig, ha egy figyelmeztető, intő bizonyságot küldök nektek, sokan közületek azt mondjátok, hogy ez csak White nővér véleménye. Így megbántjátok Isten Szellemét.” Testimonies for the Church, 5. k., 661. o.

Nagyon, nagyon sok embernek, aki a legkisebb módon ellenállt neki, egy ehhez hasonló bizonyságot adott volna: „Ha nem leszel teljesen megtért ember, mielőtt kilépsz ebből a házból, azt hiszem, hogy Isten Szelleme soha többé nem fog szólni neked. Ez élet-halál kérdése számodra. Bizonyára paralízisbe esel, vagy az ördög öngyilkosságra hajt. A korábban neked adatott üzenetben, próbáltalak téged a testvéreid bizalmában helyreállítani. [Próbáltalak] megerősíteni és alapozni, de ha kimész e házból az ördöggel a tanácsadódnak, elveszett ember vagy.” Manuscript Releases, 15. k., 368. o.

Sok embernek mondta azt, hogy elkárhozik, ha ellenkezik vele. És másnap meghaltak? Nem hiszem.

vi)               Egy próféta elég határozott legyen, hogy mások se tudják manipulálni, befolyásolni, és így visszaélni az ajándékával.

Ellen White-ot egész életén át a körülötte lévők befolyásolták. A férje James a felesége hírnevét használta, hogy előrelépjen a felekezeti hierarchiában, de másokra haragudott, akik ugyanezt tették. Különben, nem vette nagyon komolyan a kijelentéseit, mivel akkor, mikor Ellen egyszer „bizonyságot” kapott, amiben enyhén megdorgálta, elkérte a papírt, és a tűzhelybe dobta.

A különös adventista tanításokkal kapcsolatban Canright a következőkről tájékoztat minket: „Sem James White, sem a felesége nem kezdeményezett egyetlen egyet a hetedik napos adventistáktól elfogadott doktrínák közül. A második adventről szóló tanítást Miller-től kapták, az őáltala kiszámolt összes prófétikus dátummal együtt. A szombatot Bates-től vették át, a Biblia ellenes este hat órai kezdő és végző időponttal együtt. Aztán, J. N. Andrews után megváltoztatták naplementére. A mennyei szentély elméletét O. R. L. Crosier presbitertől fogadták el, de ő később megtagadta. Később Andrews-tól kapták a három üzenet teóriát, az USA-ra vonatkoztatva a kétszarvú fenevadat. A halottak „alvását” az első napos adventistáktól kapták, akikkel hamar összevesztek, és sok keserű vita folyt köztük.” ²

Ellennek mindig volt látomása, ami megerősítette azt, amivel pont foglalkoztak, és mindig utólag. A zárt ajtó tanítását már megemlítettem, de röviden összefoglalva, a következő változásokon mentek át, és Mrs. White mindig kapott látomást, amiben igazat adott a legújabb elképzelésnek:

1.     1844 október 22: Milleriták. Bezáródott a kegyelem ajtaja (a tíz szűz példázata alapján), és ezentúl senki nem tud megtérni.

„Mutattatott nekem, hogy Isten parancsolatai és Jézus bizonysága, a zárt ajtóval kapcsolatban, szétválaszthatatlanok… Néhányan látszólag őszintén megtértek, hogy Isten népét eltévesszék; de ha szívük látható lenne, akkor olyan feketének látszana, mint mindig volt… az üdvösségük ideje elmúlt.” Present Truth, 3-as sz., 1849 aug. 21-22. o.

2.     1846: Crosier. Jézus 1844-ben átment a mennyei szentélyben a szentek szentjébe, és a közbenjárása csak meglevő millerita-adventista hívőknek segít.

„Több, mint egy évvel ezelőtt, az Úr látomásban mutatta nekem, hogy Crosier testvér valóságos fényt kapott a szentély tisztításával kapcsolatban.” A Word to the Little Flock, 11-12. o., 1847.

3.     1850: Bates. Jézus szolgálata a mennyei szentélyben hét évig fog tartani, és 1851-ben jön vissza a földre.

„Néhányan túl messzire gondolják az Úr eljövetelét. Az idő a vártnál néhány évvel tovább tartott, és azt hiszik, hogy még néhány évig fog tartani… láttam, hogy Jézus ideje a Szent Helyben majdnem lejárt, és az idő nem tarthat sokkal tovább.” 1850-ben kapott látomás, Early Writings, 58. o., 1907 kiadás.

„A kísérő angyalom azt mondta, hogy: „Majdnem lejárt az idő. Készüljetek, készüljetek, készüljetek.” … Néhányunknak volt időnk megszerezni az igazságot, és lépésről lépésre haladni, és minden megtett lépésünk erőt adott, hogy tegyük meg a következőt. Most pedig, az idő majdnem lejárt… és azt, amit mi éveken keresztül tanultunk, őnekik néhány hónap alatt kell megtanulniuk.” 1850-ben kapott látomás. Early Writings, 64-67. o.

Aztán, az ajtó kezdett megnyílni.

4.     1850. Az adventisták gyermekei megtérhetnek.

5.     1851. Az emberek meg tudnak térni, ha tudják, hogy Jézus átköltözött a mennyben.

Mások nem tudnak Jézushoz imádkozni, mert: „Nincsen ismeretük a mennyben történt költözésről, vagy a Legszentebb Helybe vezető útról, és Jézus ottani közbenjárása nem tud használni nekik… haszontalan imáit fölajánlják ahhoz a részhez, amit Jézus már otthagyott.” Early Writings, 1907 kiadás, 261. o.

6.     1882. Az adventisták addigra már föladták a zárt ajtó tanítását.

Ebben az évben adták ki Mrs. White „Korai Írásait” és azt állították, hogy: „a műből semmit nem hagytunk ki.” Ez nem igáz, mivel nincsen benne egyetlen látomása sem, ami megmutatná, hogy valaha mást tanított volna, mint akkor. Mert úgy talán azt jelentené, hogy nem próféta. 

Ellen maga elismeri, hogy elfogadta a zárt ajtót, de a látomásai később helyreállították: „1844-ben a csalódás után egy időre azt hittem, az advent néppel együtt, hogy a kegyelem ajtaja mindörökre bezáródott a világ számára. Ezt az álláspontot elfogadtam mielőtt adatott nekem az első látomásom. Az Istentől nekem adott világosság helyesbítette a tévedésünket, ez segített nekünk abban, hogy felismerjük a helyes álláspontot.” Selected Messages, 1 k., 63. o.

Azt mondanám, hogy egy igaz próféta kijelentéseit nem szükséges eltitkolni.

A szombattal kapcsolatban, ismét Canright: „Bates elfogadta Mrs. White látomásait, Mrs. White pedig az ő szombattartását. Hamarosan elfogadta az összes szombatista elméletét: hogy a szombat Isten pecsétje, a keresztyénség nagy próbaköve, és hogy hattól hatig kell tartani. Rögtön ezután, fölszállt a mennybe, Jézus bevitte a szentek szentjébe, levette a fedelet a frigyládáról, és megmutatta neki a kőtáblákat, amin a szombat a többi parancsolat közül kiemelve ragyogott. (Early writings, 26. o .)” ² Ez 1846-ban történt.

Kilenc évvel később, J. N. Andrews presbiter tanulmányai alapján, átváltották a biblikus naplemente kezdőpontra. Felmerült a kérdés, hogy mivel annyi látomása volt Mrs. White-nak a szombattal kapcsolatosan, és annyiszor beszél erről vele Jézus, miért nem mondta neki, hogy rosszkor kezdik?

Egy angyaltól érdeklődött: „Megkérdeztem, hogy miért volt így, hogy olyan későn kell nekünk megváltoztatnunk a szombat kezdőpontját. Az angyal azt mondta: „Ezt meg fogjátok érteni, de még nem, még nem.”” Testimonies, 1. k., 116. o. Úgy tudom, hogy még mindig nem.

Mielőtt elfogadták a halottak alvását, Ellen látomásban látta az ószövetségi szenteket a mennyben: „Egy pillanat múlva fölfelé szárnyaltunk, és (a mennybe) belépve, itt láttuk a jó öreg Ábrahám atyát, Izsákot, Jákóbot, Nóét, Dánielt, és sok mást, hozzájuk hasonlóan.” A Word to the Little Flock, 14. o., 1847. Nem tudom elképzelni, hogy miért, de ez a látomás szintén elmaradt a későbbi kiadványokból.

Végezetéül megemlítem, hogy ha a felekezet számára valaki valamilyen tervet dolgozott itt, akár pénzügyi tervezetet, építkezési projektet, missziós stratégiát, vagy a testvéri órák rendjét, Mrs. White elé terjesztették, és ő kijelentést kapott, amivel alátámasztotta – mindig utólag.

Példák:

Pénzgyűjtő terv: „A Rendszeres Adakozás tervezete teszik Istennek… Isten a Rendszeres Adakozás tervezete szerint vezeti a népét.” Testimonies to the Church, k., 190-191. o. (Csődöt mondott ez a terv).

Aratásbegyűjtés a misszió munkáért: „Rövidesen a terv megkezdése után, White nővér Wayne testvérnek írt arról a világosságról, amit Isten adott neki e tervvel kapcsolatosan, és teljesen alátámasztotta, mivel harmóniában van Isten akaratával.” Lake Union Herald újságban megjelent cikk, 1916. nov. 1. (Ez a terv sikerült.)

Ha mindez tényleg Isten akarata szerint lett volna, akkor minden terv sikerült volna.

Összefoglalás:

Ezt az áttekintést végeztük Ellen White életéről és írásairól, összefoglalva: egy bizonyos mennyiségű nagyon szép anyagot írt, de ott van benne sok hamis is, amiben biblikus doktrínákat tagad meg, ellentmond magának, és tudományos képtelenségeket beszél. A jövőről egyetlen egy próféciája sem teljesedett be. A könyveinek nagyon sok anyagát másoktól lopta el – ha nem volt túl válogatós, ez a tény néhány ellentmondást megmagyarázhat. Nem tartotta be a saját szabályait, soha nem engedte meg, hogy mások az úgynevezett inspirált beszédét megvizsgálják, és a hibáit soha nem ismerte el. Azokat, akik kételkedtek benne, fejbe vágta a pusztulásukról szóló kijelentésekkel, pedig annyira befolyásolható volt, hogy mások a saját céljaikra használták.

Ez nem egy olyan prófétának a képe, akit Isten kiválasztott, hogy vezesse a népét az utolsó időkben.

Hogyan tudott olyan szép dolgokat írni?

Sokak számára imponál az a szépirodalmi stílus, amivel Ellen írt. Hunt erre ezt a megjegyzést teszi: „Még én is kénytelen vagyok elismerni, hogy Ellen White írásai közül néhány nagyon szép. Ha az ember a jó könyveinek egyikét elolvassa, mint a „Desire of Ages,” ami egy nagyon jól sikerült munka Krisztus életéről, nehéz elképzelni, hogy hogyan tudta azt a rakás badarságot leírni, amit e könyvemben felszínre hoztam. Ezt sokkal könnyebben lehet megérteni, pedig ha egyszer rájöttünk, hogy a szép műveinek a legnagyobb részét másoktól másolta át. Valójában ez az, ami igazán Ellen White hamis próféta mivoltát elárulja. Nem tudta a kortársainak jó műveit a képtelenségektől megkülönböztetni.”

 Látomásainak forrása:

Ellen White látomásait megvizsgálva, világos, hogy nem közvetlenül Istentől jöttek, mivel annyi hamisat tartalmaznak, és annyira következetlenek, de az sem tűnik valószínűnek, hogy közvetlenül a Sátántól származtak. Honnan jöttek tehát?

Mikor Ellen White kilenc éves volt, az egyik iskolatársa egy kővel fejbe vágta, aminek a következménye az volt, hogy eszméletlenül feküdt három hétig. Meggyógyult, de utána nem tudta folytatni az iskolát. Tizenhárom éves korában, 1840-ben hallotta William Miller igehirdetését arról, hogy 1843-ban jön a világ vége. Hamarosan azután, egy metodista tábortalálkozón tért meg, ahol sok embert látott, amint „estek az erő alatt,” mivel ez gyakori jelenség volt annak idején (képzeld el!). Meggyőződött arról, hogy Miller-nek igaza van, és kétségbeesett mikor Jézus a megjósolt 1844. október 22.-i időpontban nem jött vissza. Rövidesen ezután, kezdődtek el látomásai.

Sok kritikusa azt állítja, hogy a látomásainak az okozója egyfajta epilepszia volt, ami a fejsérülésének és az akkori vallásos fanatizmusnak az összetevődéséből származott. Állítólag, van egy ismert női betegállapot, amiben a hallucinációk általában a serdülőkor idején kezdődnek el, és a klimax után szűnnek meg. Így volt Mrs. White esetén is. Amikor megöregedett, kevesebb látomása volt, és azt állította, hogy a későbbi éveiben, másképpen jöttek a kijelentései.

Ha nem vették volna körül azok, akik hittek vagy hinni akartak benne, vagy ki akarták használni, talán nem lett volna akkora sikere.

Canright szerint: „Bőséges a bizonyíték arról, hogy Mrs. White látomásai egyszerűen a korai szerencsétlenségéből, idegbetegségből, és a hisztériának, az epilepsziának, a katalepsziának és az eksztázisnak a bonyolult keverékéből fakadtak. Akkor is, ha ő maga őszintén hitt bennük, e tény nem változik meg. E szerző személyesen ismert négy másik nőt, mind hetedik napos adventistákat, akiknek látomásai voltak. Mindegyik őszinte keresztyén, aki teljes mértékben hitt a saját látomásaiban, de mindegyik beteges, ideges és hisztérikus volt. A látomásaikat nem bátorították, hanem ellenezték lelkipásztoraik, és végül meg is szűntek.”

          Úgy látszik, hogy a férje unokatestvérének a véleményével összhangban, Mrs. White látomásai saját elméjéből származtak.

Következtetés:

Ellen White Istentől ihletett próféta volt-e, valamint az egyetlen hibátlan bibliamagyarázó, ahogy az adventisták állítják? Amiképpen Canright némi éllel megjegyzi: „Itt van egy tévedhetetlen női pápa, akit az egyház annak hitelesít. Pontosan ugyanazt a kiváltságot tulajdonítják neki, amit a Katolikus Egyház a Pápának, illetve, hogy ő az egyetlen tévedhetetlen bibliamagyarázó. Egyik római Pápa sem állított többet magáról.”

          Vagy gonosz szélhámos volt, aki a saját céljai érdekében ezreket vezetett félre?

          Szintén általános véleménye kritikusainak az, hogy Ellen White valódi megtért keresztyén volt, aki az Urának akart tetszeni, és nem volt közönséges csaló. Nem szabad ugyanabba a kategóriába tenni, mint Joseph Smith-t és Russell lelkipásztort. Ő maga tévedett abban, hogy látomásait Istentől származónak képzelte.

A könyveire nézve, vannak néhányan, amelyeknek egy bizonyos irodalmi értéke van, mint szépen írt vallástörténelmi regények. Semmiképpen nem szabad azonban elfogadható teológiának tekinteni, és még véletlenül sem Istentől inspirált bibliakommentárnak.

Utolsó megjegyzés:

A hetedik napos adventista egyháznak sok magas rangú tisztviselője, és az Ellen White Hagyaték örökösei tudnak ezekről az Ellen White írásaival kapcsolatos problémákról, amelyekre e cikkemben utaltam. Több mint valószínű, hogy sok gyülekezeti tag nem tud ezekről. Mivel a kutatók egyre több ilyen dolgot hoznak felszínre, az egyház most nagyon keményen dolgozik azon, hogy fenntartsa az Ellen G. White legendát, de ez most már nem az ő hibája.

Lábjegyzet:

1.     E. G. White, Testimonies for the Church, IV. kötet, 148. o.; V. kötet, 661. o.; 88. sz., 189. o.

2.     D. M. Canright, Life of Mrs. E. G. White – Her Claims Refuted, 1919, Internet.

3.     Egy másik példa: „Mikor Colorado-ba mentem, sok oldalt írtam, hogy olvassák a tábortalálkozótokon… Isten az agyagon keresztül szólt. Talán azt mondod, hogy ez csak levél volt. Igen, levél volt, de Isten Szellemétől indíttatott, hogy jutassa elmétek elé azokat a dolgokat, amelyek mutattattak nekem. Ezekben a leveleimben… elétek terjesztem azt, amit az Úr terjesztett elém.  Egyetlen egy cikket nem írok az újságban, amiben csak a saját gondolataimat fejezem ki. Ez az, amit Isten látomásban nyitott nekem – értékes fénysugarak a tróntól ragyogva,” Ellen G. White, Testimonies,” Vol. V., pp. 63-67.

4.     Review and Herald Supplement, Aug. 14, 1883.

5.     J. Mark Martin, Seventh-day Adventism and the Writings of Ellen G. White, bevezetés, Internet.

6.     E. G. White, Testimonies for the Church, 4. kötet, 230. o.

7.     Derek Prince, Védelem a Hitetéstől, 235. o., Budapesti Autonóm Gyülekezet, 1999. 

8.     Idézi James White, A Word to the Little Flock, 1847, 29. o.

9.     “A hetedik napos adventisták hiszik, hogy a hetven éves nyilvános szolgálata alatt, Ellen G. White egy igaz próféta munkáját végezte. Úgy amint Sámuel próféta volt, mint Jeremiás próféta volt, mint bemerítő János, ugyanúgy hisszük, hogy Mrs. White Krisztus mai egyházának prófétája volt.” The Adventist Review, October 4, 1928.

10.  M. L. Venden: „Az Isten a mi egyházunknak inspirált kommentárt adott, hogy eldöntse a nem-ihletett kommentárok közötti vitákat.” The Pillars, p. 30.

11.  Hunt, G. G. P, Beware this cult! Chap. 18, Internet. 

12. Walter T. Rea, The White Lie!, Internet 

Bibliográfia:

D. M. Canright, Seventh-day Adventism Renounced, 1914, Internet.

D. M. Canright, Life of Mrs. E. G. White – Her Claims Refuted, 1919, Internet.

Jack Gent, Doctrines of Demons, Internet.

Geoffrey G. P. Hunt, Beware this cult! Internet. 

J. Mark Martin, Seventh-day Adventism and the Writings of Ellen G. White, Internet.

W. Martin, The Kingdom of the Cults, Bethany House Publishers, 1997.

Walter T. Rea, The White Lie!, Internet.

W. D. Slattery, Are Seventh-day Adventists False Prophets?, P & R Publishing, 1990.