5

Egyéb problémák a Mennyei Szentéllyel és

a Vizsgálati Ítélettel kapcsolatban

Mikor kilépett az adventista szolgálatból és egyben az egyházból, lemondó levelében Clay Peck lelkipásztor felsorolta azokat az okokat, amelyek a legnagyobb problémákat jelentették neki. A következő HNA elképzeléseket nem tudta elfogadni:

1)     Az HNA-k Isten egyetlen igaz „maradék” egyháza,

2)     A szombat az Isten pecsétje, és a legfontosabb döntő tényező abban, hogy ki lesz „bent” és ki lesz „kint” az utolsó napokban.

3)     1844 jelentősebb dátum, mint akármelyik másik időpont mikor téves próféciát mondtak Jézus visszajöveteléről,

4)     A megváltás nem fejeződött be a kereszten,

5)     Ellen White-nak van prófétai és tanítói autoritása. ¹

A törvény és a szombat kérdésével már foglalkoztam. A Vizsgálati Ítéletet és a bűnbakról szóló tanítást máshol taglaltam, csupán szeretnék még néhány, mennyei szentéllyel kapcsolatos problémát fölsorolni.

Először, idézek egy német adventista tanulmányából: „Az a tanítás, ami mindig a legnagyobb botránykövet jelentette olyan kívülállók számára, akik a hetedik napos adventizmus „szektás szintjét” értékelték, még inkább, mint a hetedik napos szombat betartása vagy Ellen White prófétai mivolta, a Vizsgálati Ítélet volt.

Ha egy igazi evangéliumi keresztény először hallana egy egyszerű magyarázatot arról, amit a tradicionális adventizmus tanít a Vizsgálati Ítéletről, bizonyára elképedne, és utána már nem kételkedne abban, hogy az adventisták szekta. Egyszerűen magyarázva, ez a tanítás: Jézus nem szerepelt az emberiség bírójaként 1844-ig. Ez évben, október 22.-én, nagy ítéleti bíróság kezdődött. Az állítólagos Istenben hívők ítélet alatt vannak, Ádám napjaitól kezdve, folytatva mind a mai napig. Ez a Vizsgálati Ítélet még folyik, Jézus még mindig elfogadja, illetve elutasítja a hívők életét, ahogy felmerülnek az eseteik. Mikor befejezte azokkal, akik a sírban fekszenek, elkezdi ítélni a még élők életét. Senki nem tudja, hogy mikor merül fel a saját ügye a fönti szentélyben. Ha felmerül, és ha átmegy az ítéleten az ember, el vannak törölve a bűnei, és el van fogadva, hogy beléphessen a gyöngykapun.

Egy dolgot mondok, hogy el ne vesszen az erdő a fáktól. Az újszövetségben kijelentett evangélium teljes, összeegyeztethetetlen ellentétben áll a Vizsgálati Ítélet fogalmával. Teljesen kizárják egymást.” ²

A fenti állítás okaival máshol foglalkoztam. Most, még néhány probléma:

1.     Az 1844-es dátumot (először 1843-at) Dániel könyve alapján számolta ki William Miller. Összekapcsolt két igét: Dániel 9: 24-27 és 8: 14.

A.    Dániel 9: 24-27, a hetven hétről szóló prófécia, Jézus első eljöveteléről szól. Különböző lehetséges magyarázatok vannak. Az idő így kezdődik: „Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről…” Cyrus perzsa király adott ki olyan rendeletet kr. e. 539-ben (lásd is Ézs 45: 1). Nehémiás indulása közelebbi dátumot ad – kr. e. 445. Ha kr. e. 456-ban kezdjük, (egy másik rendelettől, Artaxerxes 7. évében) + (7 x (7 + 62 + 0,5) = kr. u. 30.

B.     Dániel 8: 14 így hangzik: „Ezt válaszolta neki: 2300 este és reggel; azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését.” 1844 úgy jön ki, hogy kr. e. 456 + 2300 év. Ez csak akkor lehetséges, ha összekapcsoljuk a 9. fejezettel, és teljesen figyelmen kívül hagyjuk a szövegkörnyezetet. Ha nézzük a szövegkörnyezetet és az eredeti nyelvet:

i)                   Nincs megírva, hogy 2300 nap, ahogy Miller gondolta (használta az angol King James fordítást), hanem 2300 este-reggel. Azért, nem lehet állítani, hogy 1 nap = 1 év.

ii)                 „2300 este és reggel” véres áldozatokra utal (vö. 8: 11-13). Azért, kezdődik az időszak az áldozatok megszűntetésével (11. v.), nem egy királyi rendelettel. És ez nem 2300 év, hanem 1150 nap.

iii)               Ezt megerősíti a 26. vers, ami (héber szerint) így szól: „És az este és reggel látomása, ami mondatott, igaz az. De te pecsételd be a kijelentést, mert sok napra való” Itt a nap = jóm, ami néha évre utalhat (4 Mózes 14: 34). Én ezt úgy értem, hogy az áldozatok megszűntetése sok év múlva kezdődik, és 1150 napig tart. 

iv)               A Dániel 8-ban szereplő látomást (8: 1-14) az angyal magyarázza (8: 19-26). Kommentárok szerint, ez az egész látomás már a múltban (számunkra) beteljesedett. A kos a médek és perzsák királya. A bak a görög birodalom. A nagy szarv az első király – ez Nagy Sándor volt, aki meghalt kr. e. 323-ban. A szarv letört, és négy nőtt a helyére. Nagy Sándor után, a birodalma négyfelé szakadt, és az egyik (keleti) államhoz tartozott Judea. Egy kis szarv nagyra nőtt az egyik szarvból. Ez IV. Antiochus Epiphanes volt, aki próbálta kiirtani a zsidó vallást. Erről I. Makkabeus könyvében lehet olvasni. Ő lépett be a zsidó templomba és disznót ölt a szentélyben, hogy azt tisztátalanná tegye. Megszüntette a mindennapi áldozatokat. Júdás Makkabeus hadserege visszanyerte Jeruzsálemet, és újra megszentelték a templomot, kr. e. 165 decemberében – ez a Hanukkah ünnepnek az eredete (lásd János 10: 22). A templom tisztátalanná tétele és a felszentelése között, kicsit több mint három év telt el (kr. e. 168-165). Így, 2300 esti és reggeli áldozatot nem hoztak.

v)                 Dániel szempontjából, aki a VI. században élt, kr. e. 164 „sok nap múlva” volt.

Ezek szerint, 1844-et nem szabad kiszámolni Dániel könyve alapján.

C.    Két egymással kapcsolatos magyarázatot találtam az október 22. dátumra:

I.       Ez az Engesztelő Nap egy állítólagos Karaita zsidó naptár alapján.

Erre:

i)                   A Karaita zsidók nem adnak ki naptárt, mert nem számolják ki az ünnepeket előre, hanem az alapján tartják, hogy mikor pillantják meg az újholdat először minden hónapban, és az árpát az év elején.

ii)                 Karaita források szerint, 1844-ben az Engesztelő Nap szeptemberben volt, ugyanúgy, mint az ortodox zsidóknál.

iii)               Egy kérdés: Isten üdvtörténetének olyan állítólagos nagy eseménye, miért történne egy meglehetősen jelentéktelen zsidó szektának a naptára szerint? (Ha létezne olyan, és ha tényleg októberi dátumot adna).

II. Mikor Jézus nem jött vissza a tavaszi napéjegyenlőségen, a csalódott Milleriták új dátumot találtak: a jubileumi év hetedik hónak a tizedik napján jön az Úr. Ez 1844. október 20./21./22.-ike. Ehhez egy zsidó rabbi azt mondta, hogy a jubileumi év csak 25 év múlva lett volna. ³

D.    Mikor Jézus nem jött vissza, sem 1843-ban, sem 1844. március 21.-ikén (első csalódás), sem 1844. október 22.-ikén (nagy csalódás), Miller elismerte, hogy tévedett, és nem számolgatott tovább. Soha nem fogadta el az adventista magyarázatot. Ezt írta: „Szerény véleményem szerint, Isten feddő keze kellett nehezednie ránk a következő okokból: büszkeség, fanatizmus, szektarianizmus.” ⁴

E.     A mennyei templom magyarázat O. R. L. Crosier-tól származik, de ő később elutasította.

F.     A hetedik napos adventisták először a mennyei szentély elméletet fogadták el, hogy bizonyítsák, hogy 1844-ben bezáródott a kegyelem ajtaja. Mrs. White, mindnyájukkal együtt, elfogadta ezt az elképzelést annak idején, még látomásai is voltak róla. Később ezt elutasították, többször megváltoztatva a tanításukat, és most eltitkolják, hogy valaha hittek benne.

G.    A Jehova tanúi 1914-re számolták ki a világ végét, szintén Dániel könyvéből. ⁵ Mikor nem sikerült, ők is kitaláltak valamit a mennyei templommal kapcsolatosan. Evangéliumi teológusok szerint, mind a két csoport „arcmentő akciót” indított.

2.     Dániel 8: 14-et összekapcsolják az Engesztelő Nap szertartásaival (III. Mózes 16). Az egyetlen indoka ennek az, hogy Ellen White ezt tette. Még a legjobb adventista teológusok szerint sincsen szövegkörnyezetbeli, nyelvészeti sem akármilyen másik ok, ami ezt megengedné. Az Engesztelő Nappal foglalkoztam máshol. Meggyőződésem szerint, az egésznek az antitípusa Jézus kereszthalálában található. Továbbá, még néhány (talán buta) megjegyzés:

A.   Nincsen megírva, hogy a főpap valamilyen ítéletet végez a szentélyben. Dániel 8: 14 sem említ ítéletet.

B.    A Zsidó levél, ami megmagyarázza az Engesztelő Napot, írja, hogy az ítélet követi a halált, nem azt, hogy ez folyik, amíg az ember még él, (Zsidó 9: 27). Ez logikus is, mert mi van, ha valaki átmegy a vizsgálati ítéleten, el van fogadva az örök életre, és utána, mivel még él, egy olyan bűnbe esik, amiből nem tér meg?

C.   III. Mózes 16: 31 írja, hogy az Engesztelő Nap „a szombatoknak a szombatja.” Ha most folyik ennek az antitípusa, az adventistáknak nem szabad dolgozniuk egyáltalán.

3.     A szentek szentjében, a frigyláda fölött, volt Isten jelenléte (pl. II. Mózes 25: 21-22). Ez a kárpit mögött volt (II. Mózes 22: 31-34). Ha Jézus csak 1844-ben ment be a szentek szentjébe, akkor a mennybemenetele után 18 évszázadig, nem lépett be Isten jelenlétébe. Ezzel van néhány probléma:

A.       Vannak fenntartásaim azzal a gondolattal, hogy egyáltalán van templom a mennyben. Az okaim a következők:

i)    A Bibliában, csak olyan szövegben szerepel a mennyei templom, ami apokaliptikus vagy szimbolikus jellegű, mint a Jelenések könyvében (pl. 15: 5-8), vagy a Zsidó levélben (9. rész). Jelenések szerint, trónterem is van a mennyben (4. rész).

ii)  Az ószövetségben, jelképesen, a menny Isten trónja, és Isten trónja a mennyben van (Ézs 66: 1; Zsolt 103: 16). Nem hiszem, hogy szó szerint szék van a mennyben, annak ellenére, hogy Jézus „Isten jobbján ül.” Ezek szellemi igazságok, jelképesen kifejezve.

iii)               Hasonlóan, Isten temploma a mennyben van, és a menny Isten temploma, mivel ott van a jelenléte (pl. Máté 6: 9), mert:

iv)               A Zsidó levél szerzője nem hasonlítja a földi templomot a mennyei templommal, hanem a földi templomot a mennyel: „Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be a Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk.” (Zsidó 9: 24).

v) A földi templom bútordarabjai, pl. a frigyláda, a kárpit, a gyertyatartó, a tömjénoltár, s a többi, mind tipizálják Krisztus munkájának valamilyen aspektusát. Ezek a földön voltak, és most maga a Krisztus van a mennyben, nem a templom. Ez a „földiek” és a „mennyeiek” közötti analógia (Zsidó 9).

B.       Tételezzük fel, hogy mégis van templom a mennyben. Akkor, mi történt már az első században?

i)    A kárpit szétszakadt, kinyitva az utat Isten jelenlétébe, (Márk 15: 37-38; vö. Zsidó 10: 19-20). (Jelenések 4-ben, egyszerre látjuk a gyertyatartót és Isten trónját. Nincsen köztük kárpit, amint a földi templomban volt.)

ii)  Jézus a kárpit mögé ment (Zsidó 6: 19-20).

iii)               Jézus bevitte a vérét a szentélybe „örök megváltást szerezve” (Zsidó 9: 12).

iv)               A „mennyei szentély tisztítását” végezte (Zsidó 9: 23-26).

v) Jézus most nem Lévita pap, mert már befejezte a megengesztelődést a kereszten, hanem Melkisédek rendje szerint főpap (Zsidó 6: 20).

vi)               Leült Isten jobbján, azaz, a jelenlétében (Zsidó 1: 3; Kol 3: 1). Egy másik kép szerint, már leült Isten mellé a trónján (Jel 3: 21).

A zsidó levél szerzője szempontjából (I. század) ezek mind a múltban megtörtént.

4.     Még egy dolog: következetlenségre utal azt tanítani, hogy Isten, egyrészt olyan rosszul ismer minket, hogy több mint 150 évig tart megvizsgálni a bűnlistákat, mert nem tudja, kit kell föltámasztania a halálból. Másrészt, olyan jól ismer minket, hogy az emlékezetében őrzött adatok alapján, tökéletesen újrateremt minket.

Egy idézettel fejezem be: „A HNA-k időnként hajlandók voltak bizonyos Biblia ellenesnek bizonyult tanításokról lemondani, de a Vizsgálati Ítéletről nem. Akarva akaratlanul, az evangéliumot mindig kompromittálták, hogy megtartsák ezt a jellegzetes doktrínát. Úgy látszik, azt gondolják, hogy a Vizsgálati Ítéletről szóló tanítás fontos az identitásukhoz. Így, szörnyű árat fizetnek egy Biblia ellenes tanításért. Senki nem tagadja, hogy az evangéliumnak bizonyos töredékei megjelennek a HNA irodalomban, de a elfogadhatónak az elfogadhatatlannak való keveréke mindenkit összezavar, kétségben és ambivalenciában hagy.” ⁶

Lábjegyzet:

1.     Clay Peck, My journey out of legalism, 2000. 01. 15.-i előadás, a következő webhelyen található: http://www.sdaoutreach.org/

2.     L. Pahl, Investigating the Investigative Judgement, 1992.

3.     Sears, C. E., Days of Delusion – a Strange Bit of History, 8.-9. fejezet, 1924

4.     William Miller, Levél a testvéreknek, Advent Herald, 1844. dec. 3.

5.     Ha érdekel, így működik: „hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik…” (Dán 4: 29). 7 időszak = 7 x 360 napos év = 2520. Jeruzsálem pusztulásának az állítólagos, de téves dátumától számítva: kr. e. 606 + 2520 év = 1914.

6.     T. Nixon, személyes levele L. Pahl-nak. 

Bibliográfia: 

Baldwin, J. G., Daniel – an Introduction and Commentary, IVP, 1978.

Ballenger, A. F., Cast out for the Cross of Christ, 1909 (Internet).

Barker, K. L. (ed.), The NIV Study Bible, Hodder and Stoughton, 1985.

Canright, D. M., Seventh-day Adventism Renounced, 1914 (Internet)

Gill, E., The 2300 Day Prophecy – Building on Assumptions, (Internet)

Haugland, J. S., The Shaky Foundation of the 1914 Doctrine, (Internet)

Martin, W., The Kingdom of the Cults, Bethany House, 1997.

Sears, C. E., Days of Delusion – a Strange Bit of History, 1924 (Internet)