A bajai cserkészek (567. sz. Mészáros Lázár cs. cs.)

 Baráti meghívásra jöttünk Bajáról öten Palicsra, a jubileumi nagytáborra.

Ismeretségünk onnan adódik, hogy tavaly nyáron saját táborunkban láttunk vendégül szabadkai cserkészeket. 

A tábor kezdetének napján, vasárnap a szabadkai székesegyház előtt találkoztunk "idegenvezetőnkkel"- mert ez volt az egyetlen pont, ahová térkép nélkül is biztosan eltaláltunk. Körbejártuk a belvárost, sétálgattunk, fagyiztunk,  megtudtuk, hogyan is lehet itt pénzt váltani..., majd a palicsi EtnoCamp felé vettük az irányt. A táborban végre találkoztunk a többi régi ismerőssel is, akik nagy-nagy szeretettel fogadtak minket.

Érdekes külföldinek lenni magyarok között. Három országból jöttünk össze egy nyelvet beszélők. Legtöbben természetesen helybeliek, vajdaságiak, s kb. harmincan vagyunk Erdélyből és Magyarországról. Jó hallani különböző nyelvjárásokat, érezni, hogy milyen szép és gazdag a nyelvünk, mi magunk is milyen sokfélék vagyunk, de mégis egyek.

Ez egy egészen más tábor, mint egy átlagos cserkésztábor. A középpontban a hármas jubileum ünneplése áll. 

Sokan vagyunk, sok felől, különböző korosztályok. Van elég időnk arra, hogy beszélgessünk, ismerkedjünk, énekeljünk. Ez eleinte nekünk kicsit furcsa volt, de az igazat megvallva nagyon örülünk neki. Talán a kisebbeknek lenne szükségük több aktív, élményt nyújtó programra. Mi nagyon jól elvagyunk :-) Nekünk itt minden új, még a palicsi állatkert is, amit már minden három éven felüli vajdasági gyerek is jól ismer. Új a Palicsi-tó - nagyot fürödtünk benne - a honfoglaláskori sírokat rejtő Hinga halom, ahol csontokat keresgéltünk. Megcsodáltuk az aracsi pusztatemplomot, és megnéztük Szabadka nevezetességeit. Viszont a táj egészen olyan, mint nálunk otthon - hisz Baja is a Bácskához tartozik. Az utak mentén sok az akácos, gyümölcsös, kukoricás, s közben tűz a nap és nyeljük a port. Szép időnk van, volt, csak egyszer esett, de a sátrak jól helytálltak. 

Köszönjük, hogy meghívtatok, hogy itt lehettünk veletek. Örülünk, hogy egy kicsit jobban megismerhettük az itteni cserkészek, csapatok életét, gondjait, Benneteket. Hívunk és várunk mi is mindnyájatokat hozzánk Bajára!
(Van egy vízitelepünk, ahol lehet sátorozni, evezni - ez itt a reklám helye!)

"Játsszunk most együtt, amíg csak lehet, remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek."

Ezúton szeretnénk mindnyájatokat meghívni az idei Milleniumi Rover Találkozóra Bajára. Ideje várhatólag szeptember utolsó hétvégéje, de erről majd később bővebben adunk információt. 
Levelek küldhetők a következő e-mail címre:mailto:cserkesz567@freemail.hu

   Szemelvények a tábor vendégkönyvéből

14. sz. Dr. Kovács Sándor cs. cs.

               Erdély

    Sepsiszentgyörgy

Ezen szavakat 2000. július 28-án írom, egy esős este.

 Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani azért, hogy meghívtak bennünket ebbe a táborba, és hogy itt tölthettünk egy hetet magyar cserkészek közt, akik nem csak az anyaországból, hanem kisebbségekből is voltak.

Nagyon örvendek, hogy új kapcsolatokat sikerült kialakítanom, és remélem, hogy ezeket a kapcsolatokat sikerül ápolni és megtartani, annális inkább, mert így talán sikerül, egységesen megmaradnunk magyaroknak.Ez érvényes úgy az újvidéki magyarságra, mint a romániai magyarságra, mint meg a világban élő összes kisebbségben élő magyarságra, azzal a jelszóval, hogy: "EGYSÉGBEN AZ ERŐ", ezért kérjük az Urat, hogy: "ISTEN, ÁLD MEG A MAGYART!".

A fogdtatás kedves volt és szeretet teljes, aminek nagyon örvendtünk, mert nem éreztük magunkat "váratlan" vendégeknek.

Ami pedig a programot illeti, mi egy kissé zsufoltabb programokra számítottunk(legalábbis én), de így legalább pihenő tábor volt,amit az idén odahaza nem tudtunk megszervezni.

Az összeállított program nagyon tetszett, a portyákkal együtt, amelyek megtanítottak bennünket, hogy több vizet kell máskor vinnünk.Amit hiányoltam, az a reggeli torna, meg a határozatok szigorúbb betartatása lett volna.

Rájöttem azomban ,hogy ez Jubileumi tábor , minek lényege, hogz együtt lehettünk mi Magyarok, aminek nagyon-nagyon örvendek és nagyon köszönöm, hogy ittlehettünk mi is Székelyföldről.

Isten áldását kérem további munkátokra és rátok, azzal a reménnyel, hogy fennmaradnak a Magyar Cserkészetek és főleg, hogy megmaradunk mindenek előtt MAGYAROKNAK.

   JÓ MUNKÁT!                                                            Székely István s.t.

13. sz. Árpádházi Szent Erzsébet cs. cs.

14. sz. Szent Imre herceg cs. cs.

   Temerin

2000. július 29.

Nagyon örülök, hogy eljutottamm ide, ebbe a Jubileumi táborba. A gyerekek jól érzik magukat, tetszik nekik a kaja, ami igen változatos, főleg az ebéd. Kellemes a környezet, a fenyves illata, és hogy igen messze vagyunk a településtől. A portyák-kirándulások nagyon hasznosak, szerintem főleg azok, amelyek nem helységbe vezetnek. Jó volt az Aracs, ami önállóságra neveli a gyerekeket, és megismerteti arról a történelmi eseményekről, amiről keveset tudnak. Egymásközt a gyerekek sokat barátkoznak, a tábortüzek sok szép játékból állnak. A vezetőség nagyon kedves.

Most szeretném leírni azt, amit talán hiányolok: az a reggeli torna, szigorúbb fellépés azzal szemben, aki késik és aki nem tartja be a meghozott szabályzatokat, mert a mai ifjúságot nehéz fogni, jómagam is tudom, mert édesanya vagyok. A gyerekek hamar közömbössé válnak és fegyelmetlenné.Tudom, hogy szeretettel és imával többet el lehet érni.

Szeretnék köszönetet mondani a tiszti-karnak és mindenkinek aki  a táborszervezésben részt vett. Legyen ez a tábor -  jó és rossz tanulságai számukra és számomra is, aki szintén tábort szoktam szervezni - lecke, amit tanulunk, hisz az ember holtig tanul. Isten áldjon meg minden szervezőt és cserkésztestvért.

                                                                    Ádám Mária, csoportvezető

Julianus cs. cs

   Szerémség

 Maradék-Dobradópuszta

Köszönöm ,hogy meghívtak bennünket és azt birom mondani, hogy nagyon jól éreztük magunkat itten.

Köszönöm szépen és remélem hogy még találkozunk jövőre is.

                                                                                          Ipacs Anita

Sokat tanultam ebből a táborból!

                                                                            Bővíz László ügyvezető elnök

"Nagy volt hajdan a magyar, 

Nagy hatalma, birtoka...

Három tenger vizében húnyt el, 

Észak-kelet-dél hulló csillaga..."

Hatalmát idegen érdekek és gyilkosok tépázták, birtokait idegen hatalmak szabdalták. Önérzetét, hitét bemocskolták, becsületét sokszor meggyalázták évszázadok óta. Szabadságát méltatlanul korlátozták, önvédő harcait az ellenünk összefogó sokszoros túlerővel letörték... és mégis talpon maradt, a Kárpátmedencében a folytonos belső viszályok ellenére is.

Hogyan maradhatott fenn népünk e hazában mégis több mint ezer éven át?

Árpád vezette magyarság el-, vagy visszafoglalta, azt az Isten áldotta földet melyen élünk.

Szent Istvánunk a kereszténység felvételével és a Nagyboldogasszonynak történt felajánlással biztosította létünket, és Jézusunkat követve szabadságot és szeretetet hirdetett, de tudott ostort is ragadni - mint Krisztus - ha kellett.

Volt Zrinyink, aki belekiáltotta a világba "Ne bántsd a magyart!".

Petöfi arra biztatott, hogy: "Légy tölgyfa, mit fergeteg ki képes dönteni, de méltóságos derekát meg nem görbítheti".

Volt Széchenyink, aki az iparosodás és közlekedés fejlesztésével szolgálta népét. Kodály, Bartók és társaik, akik  a népi műveltség megtartásával és fenntartásával vitték előre ügyünket.

Volt Telekink, aki nekünk cserkészeknek szivünkbe véste, hogy magyarságunkat csak akkor tudjuk megőrizni, ha a fiatalságból emberebb embert és magyarabb magyart faragunk, és követjük azt az utasítását Krisztusnak, hogy: menjetek és tanítsatok minden népet...

Kiváló őseink, tanítóink, bölcseink ezért buzdítottak összefogásra, önnevelésre és mind magasabb kultúrális szint elérésére.

Ezen gondolatoknak felel meg a Kárpátok-övezte történelmi Magyarország minden részében megszervezett millenáris táborok szemlélete és vonalvezetése, ahol igyekszünk kapcsolatteremtéssel, előadásokkal és párbeszéddel, a gondolatok kicserélésével szolgálni népünket és nemzetünk érdekeit. Minden erőnket megfeszítve így talán sikerül megakadályozni népünk kiirtását, leállítani nemzetünk létszámának rohamos fogyását és talán sikerül újabb ezer évre biztosítani a keresztény magyarság megmaradását.

EZ A TÁBOR is mintája, vagy mintája lehetne annak, hogy szerte a Kárpátmedencében, csonka hazánk határain belül és kívül is, hogyan szervezzük meg a magyarság megőrzésére felesküdő hazafiak - cserkészek - összejöveteleit, hogy ILYEN és ehhez hosonló táborokban lelkileg feltöltődve folytathassuk harcunkat szűkebb hazánkban, az egész Kárpátmedencében, sőt az egész világban szétszóródott magyarság körében.

Szűkebb hazánk cserkészeinek, saját cserkészeimnek az 553. sz. Szent Imre herceg csongrádi cserkészcsapat jelen és távollévő cserkészeinek nevében, de egyben a Magyar Cserkészszövetség Délmagyarországi cserkészkerülete vezetőségének nevében is köszönöm a tábor szervezőinek, a létrehozását segítő minden személynek és szervezetnek, az összes táborozónak, de főleg a szabadkai és Palics fürdő-i cserkészeknek, hogy lehetőséget nyújtottak arra, hogy a táborban részt vehessünk, részt vehessek.

2000. Feleségem neve napján

                                                                            Dr.Vekerdy Sándor cs. pk.

                                                                                    K. I. B elnök

1118. számú Hunyadi János cserkészcsapat, Békés.

Nagy örömmel kaptuk meg a kedves tábori meghívást tavasszal a jubileumi nagytáborra. Az előkészületek mellett a várakozás is megkezdődött: vajjon milyen lesz a tábori élet és szellem, összehasonlítva az anyaországi tapasztalatainkkal. Megérkezve a kellemes, ligetes kempingbe, az előzékeny fogadtatással találkoztunk először. A megnyitó ünnepségen jól esett látni a piros-fehér-zöld farkasfogas zászlókat, hátborzongató érzés volt a magyar himnusz hallása-éneklése. 

A palicsi kirándulás üdítőleg hatott a nyári forróságban, az aracsi pusztatemplom látványa történelmi gondolatokat ébresztett. A szabadkai városháza belsejében a magyar múlt köszönt vissza. Találkozásom a VMCSSZ vezetőivel maradandó benyomásokat keltett, örültem, amikor megismertettek problémáikkal. Közvetlenségük, igazi magyaros, cserkészies vendégszeretetük köszönetet érdemel. Felemelő volt a szombati ökumenikus szertartás. Először arról írtam, hogy nagy várakozással tekintettünk a táborra. Most a csomagolás szomorú perceiben elmondhatom: a tapasztalatok felülmúlták a várakozásokat. Igazi cserkésztábor volt, azzal a különleges töblettel, hogy az elszakított terület fiataljainak nemzeti érzését, magyarságtudatát nagyban fejlesztette. Sok ilyen táborra lenne szükség! Végezetül  még egyszer hálás köszönet azért, amit kaptunk. További jó munkát kívánunk: 

                                                                Dr. Budur Lajos csapatparancsnok, cst.
                                 Krizsán Ferenc, Petneházi Zoltán, Roczó Imre cserkészek

[ Honlap ] csö

E-mail: iolah@tippnet.co.yu
Utoljára frissítve: 2000. September 21, Thursday