Az én macskám


Bevezető

"Egyetlen állatfaj sem alakított ki olyan meghitt viszonyt az emberrel, s őrizte meg annyira mozgási és cselekvési szabadságát, mint a macska."

(Desmond Morris)

Kiraktam a Vili nevű macskánkat az ölemből és ide ültem a billentyűzethez, hogy írjak pár sor bátorítást azoknak, akik most lesznek, vagy most lettek macskagazdik. Szegény macskák sorsa már csak ilyen. Itt szundikált békésen az ölemben, egész testével nekem dőlt, egyik mancsát rámhelyezte, az orrát a karom alá fúrta és aludt volna, amikor az óriás megmozdult alatta, és odaült a búgó dobozhoz, és megint azzal az unalmas kattogóval kezdett el játszani. Gondolom kitaláltad (bocsánat a tegezésért, de kollégák vagyunk, legalábbis macska téren), hogy itt most a számítógépemről írok. Csak a te kedvedért voltam hajlandó ideiglenesen lemondani a meleg macskabunda simogatásáról és a lágy dorombolásról.

Ha még nincs cicád, őszíntén gondold meg, valóban való-e neked a gazdi-szerep.
A következőket mindenképpen gondold át:

Most ennyi jutott eszembe, kezdetnek talán ennyi is elég. A felsoroltak ellenére nehogy azt hidd, hogy nehéz dolog macskát tartani. Felelősségteljes, de jó dolog gazdinak lenni.
Tartalomjegyzék Következő fejezet