Ha papagáj, hörcsög, vagy más zsákmányállat van otthon, akkor a cicust meg kell tanítani, hogy ne fogyasztsa el lakótársát. Ez hosszabb folyamat. Úgy zajlik, hogy a macskának megmutatjuk a kezünkben lévő állatot, de vigyázunk, hogy ne kapjon utána. Addig kell folytatni a felügyelet melletti ismerkedést, amíg a cicus mellé le tudjuk biztonsággal úgy rakni a másikat, hogy nem bántja a cica. Ne felejtsd el, hogy a kalitka, ketrec, akvárium nem nyújt igazi védelmet egy érdeklődő macska ellen. A cicát semmiképpen ne fenyítsd meg, ha a másik kedvenced után kapkod, csak akadályozd meg az ösztönös vadászatot.
Felnőtt macskák, akárcsak a kutyák, tiszteletben tartják a kicsi gyerekek ügyetlen mozdulatait, de azért ha a gyerek már egy ideje a nyakánán fogva hurcolja a négylábút, mentsük ki szegényt az emberfióka szorításából.
Nálunk, mivel csak én voltam otthon, az ismerkedés gyorsan megtörtént. A picur este már otthonosan rohangált a konyhában, játszadozott a játékaival. Hogy milyen játékai voltak? Elsőként meg kell említenem az akkor még jó állapotban lévő cipőmet, amit a lakás szerkezetéből adódóan a konyhában tároltam. Amikor megunta a cipőmet, lelkesen püfölte a labdáját, vagy ha azt is megunta, akkor letámadta a neki adott pezsgőskupakot. Szóval jól elvolt. Később az ölembe vettem, ott aludt pár órát. Aztán beraktam egy kibélelt dobozba, és én is lefeküdtem aludni.
Másnap reggel első utam a konyhába vezetett. A cicus már ébren volt és nagyon örült nekem. Bár ő nem csinált különös rendetlenséget, a konyha mégis szokatlanul rendetlen volt. Ekkor még nem is sejtettem, hogy az egész lakás képét a macska bizony kicsit át fogja formálni. A következő lépés az volt, hogy kinyitottam a konyhaajtót és vártam, hogy a cica meghódítsa az előszobát. Eleinte nem merte átlépni a küszöböt, de aztán csak átmerészkedett a különös új világba. Ott lehetett aztán szaladgálni! Én rángattam egy madzagot, a pici meg szaladt utána. Kissé csodálkoztam, hogy milyen hangosan dübörög a lábaival, mert mindig azt tanultam, hogy a macskák halkan járnak. Ezt más cicagazdik is megerősítették, hogy a macskák járásáról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy halk volna. Szóval jól eljátszadoztuk, egészen addig, amig én teljesen ki nem fáradtam.
Az egész nap békésen telt egészen addig, amig meg nem jött édesanyám. Ekkortól a cica elkezdett fel-alá rohangálni, mindenhová fel akart mászni (akkor még csak akart). Szóval nem lehetett bírni vele. Érdekes, de azóta is így van, hogy amikor csak én vagyok otthon, akkor nem nagyon dilizik, de ha más is van otthon, akkor megkergül. Ugyanakkor -és erre igen büszke vagyok- engem szeret legjobban a cica.
